A német kérdés és a Német Császárság létrejötte Egyetemes és európai történelem II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2015/2016. tavaszi félév

I. A német kérdés 1848-1849-ben I. 1848. Párizsi forradalom hatásai a német lakosságra (népgyűlések szervezése, sajtó és véleménynyilvánítás szabadságának követelése, esküdtbíróságok megszervezése + nemzetőrség megalakítása). Frankfurti Szövetségi Gyűlés: cenzúra feloldásának engedélyezése. 1848. március 18. Forradalom kitörése és új kormány megalakulása, de konzervatív erők felülkerekedése és nemzetgyűlés feloszlatása november 27-én. 1848. december 5. IV. Frigyes új alkotmányt vezetett be (uralkodó számára vétójog biztosítása a kétkamarás parlament határozataival szemben + rendkívüli állapot kihirdetésének joga a királyé).

I. A német kérdés 1848-1849-ben II. 1848. március 31. Előparlament összehívása Heidelbergben, majd össznémet alkotmányozó gyűlés összehívásának előkészítése a dél németországi képviselők részvételével. 1848. május 18. Alkotmányozó gyűlés Frankfurt am Mainban (birodalmi kormányzó János osztrák főherceg lett és alkotmányozás megkezdése). Alkotmányozó Gyűlés: alapjogok megtárgyalása (1848. december 27. birodalmi alapjogok kihirdetése, de az Osztrák Császárságban nem, Poroszországban, Bajorországban és Szászországban csak feltételesen tették közzé). 1849. március 27. Alkotmány elfogadása.

I. A német kérdés 1848-1849-ben III. Osztrák követelés: monarchia teljes egészében való belépése a Német Szövetségbe (föderatív jellegű, nagynémet egység a Habsburgok vezetésével). Kisnémet egység: Ausztria nélküli német nemzetállam, Poroszország vezetésével. 1849. március 28. IV. Frigyes Vilmost Németország császárává választották (alkotmány elutasítása). Frankfurti parlament radikalizálódása (mérsékelt képviselők kivonulása), majd 1849. június 18-án a parlament feloszlatása (württembergi csapatok). Vilmos főherceg leverte a badeni felkelőket (egységes, alkotmányos Németország létrejötte meghiúsult).

II. A porosz uniótól a Német Császárságig (1850-1871) I. 1848-as és 1849-es polgári forradalmak után: Habsburgok és Hohenzollernek hatalmának további fennmaradása + Németország széttagoltsága. 1850-es évek: nehézipar gyors ütemű fejlődése. Új iparágak megjelenése: elektrotechnikai és kémiai ipar. Bankok és részvénytársaságok megjelenése (Disconto Gesellschaft, Darmstadter Bank, majd Deutsche Bank). Tengeri kereskedelem: Hamburg-Amerikai Paketfahrt Részvénytársaság (1855) + brémai Északnémet Lloyd Hajózási Társaság (1857).

II. A porosz uniótól a Német Császárságig (1850-1871) II. Ipari forradalom mozgatórugója: vasútépítés volt. Ipari fellendülés következményei: bérmunkások számának növekedése, nagyvárosok létrejötte és polgárság gazdaságilag vezető osztállyá alakulása. Mezőgazdaság: gépesítés + terméshozamok növekedése. 1850. március 2. Porosz agrárreform bevezetése: Földbirtokosok és parasztok közötti viszony szabályozásáról szóló rendelet (megváltás fejében robot és egyéb feudális szolgáltatások megszüntetése).

III. Porosz Lengyelország Bécsi kongresszus: Poznańi Nagyhercegség Poroszországhoz került (poznańi, pomerániai és sziléziai területek eltérő fejlődési útja). Mezőgazdaság fejlődése: porosz út követése, agrárproletariátus kialakulása, elnémetesedő munkaerő ipari centrumok általi alkalmazása. Poznań és Pomeránia: mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar működött. Szilézia: nagybirtok és ipari létesítmények tulajdona a német arisztokrácia kezében volt. Erőszakos németesítés miatt ellenállás bontakozott ki.

IV. Kisnémet és nagynémet egység I. 1850-es évek: német államok között 1848-1849-ben megbomlott egyensúly helyreállt. Megállapodás aláírása Berlinben (Joseph Maria Radovitz porosz miniszterelnök) Szászországgal és Hannoverrel (a birodalom élére elnöki minőségben porosz uralkodó kerüljön). 28 német állam csatlakozása a „Három király uniójához”. Erfurtba összehívott parlament: unió jövendőbeli alkotmányának kidolgozását kezdte meg. De Ausztria kiszorítása a Bundból nemcsak osztrák, hanem orosz érdekeket is sértett.

IV. Kisnémet és nagynémet egység II. 1850. Olmützi szerződés aláírása (Edwin Hans Karl Manteuffel): porosz haderő leszerelése, porosz unió feloszlatása és régi szövetségi gyűlés elismerése. Nagynémet egység (Felix Schwarzenberg): Habsburg Birodalom és a német államokat magába foglaló centralizált, osztrák vezetés alatt álló birodalom létrehozatala. 1850. december, Drezda: osztrák követelések visszautasítása a német államok részéről (Bundestag visszaállítása, amely Frankfurtban 1851-ben megkezdte működését.

IV. Kisnémet és nagynémet egység III. 1859. Porosz országgyűlési választások: liberális győzelem, majd Rudolf von Bennigsen vezetésével a liberális Német Nemzeti Egyesület megalakulása (kormánnyal való kooperáció a német egység megteremtése érdekében). 1850-es évek: kedvező nemzetközi fejlemények: orosz vereség a krími háborúban, Osztrák Császárság és Oroszország elszigetelődése. Francia-piemonti szövetség háborúja Ausztria ellen: német államok Franciaország túlzott megerősödésétől tartottak (III. Napóleon Európán kívüli problémákkal volt elfoglalva).

V. Bismarck kancellársága és az alkotmánykonfliktus I. 1860. Hadseregreform beterjesztése az országgyűlés elé, de a javaslatot elutasították. 1861. január 2. I. Vilmos (1861-1871) feloszlatta a parlamentet. 1862. májusi választás: liberális győzelem, de a hadseregreform megint elbukott. 1861. Német Haladó Párt (liberális és demokrata körök): parlamenti ellenállás melletti kiállás. 1862 szeptembere: I. Vilmos Otto von Bismarckot nevezte ki kancellárrá.

V. Bismarck kancellársága és az alkotmánykonfliktus II. Bismarck: parlament ellenállását figyelmen kívül hagyva hadseregreform keresztülvitele. Sajtórendelet elfogadása és országgyűlés szólásszabadságának korlátozása. 1863. Parlament feloszlatása, de az újabb választásokon is liberális többség került hatalomra (alkotmánykonfliktus tovább folytatódott). 1863. május 23. Általános Német Munkásegylet megalakulása (Ferdinánd Lassalle): általános választójog megszerzése és állami segítséggel termelőszövetkezetek létrehozatala.

V. Bismarck kancellársága és az alkotmánykonfliktus III. Bismarck támogatása a választójog reményében + birodalom egyesítése felülről Poroszország vezetésével. 1869. Eisenach: országos munkáskonferencia összehívása (Német Szociáldemokrata Munkáspárt megalapítása). Alkotmánykonfliktus: belpolitikai elszigeteltséget eredményezett a porosz kormány számára. Lengyel felkelés: porosz kiállás a cári Oroszország mellett (lengyel felkelés leverése, majd a későbbi porosz-orosz együttműködés alapjainak lerakása).

V. Bismarck kancellársága és az alkotmánykonfliktus IV. Bismarcki Poroszország elszigetelődése: növekvő lehetőségek a Habsburg Birodalom részéről. 1863. augusztus: német államok uralkodóinak fejedelmi gyűlése Frankfurtban. Cél: Német Szövetség osztrák elképzeléseket tükröző reformjavaslatainak megvitatása. De a porosz király távolmaradása miatt a kezdeményezés kudarccal végződött. Fejedelmi gyűlés: Ausztria háttérbe szorult, Poroszország esélyei viszont megnövekedtek.

VI. A dán háború 1863 novembere: VII. Frigyes dán király halála (utóda, IX. Keresztény /1863-1906/). IX. Keresztény: 1852-es londoni jegyzőkönyv felrúgása, majd 1864-ben Schleswig és Holstein bekebelezése. Poroszország és Ausztria fellépése Dánia ellen, de 1864-ben fegyverszüneti tárgyalások indultak és októberben aláírták a bécsi békét (két hercegség jogáról való lemondás a dán király részéről). 1865. Gasteini egyezmény: Schleswig porosz, Holstein osztrák igazgatás alá került, Lauenburg Poroszországé lett (Kiel és Rendsburgot porosz megszállás).

VII. Porosz-osztrák ellentétek I. Bismarck törekvése: Németország újjáalakítása Ausztria részvétele nélkül. Nemzetközi feltételek kedvező alakulása: Németország megerősödése oly mértékben kívánatos, hogy féken tudja tartani Franciaországot (Palmerston). III. Napóleon: Olasz Királyság szövetségének megszerzése Poroszország számára (francia semlegesség fejében porosz győzelem esetén német területek átengedése). Reformjavaslat benyújtása a szövetségi gyűléshez (össznémet parlament összehívása általános választójog alapján egy új alkotmány kidolgozása érdekében).

VII. Porosz-osztrák ellentétek II. Német Szövetség megszűnt, majd hadiállapot beállta 1866. június 14-én Poroszország és Ausztria között. 1866. június 24. Szövetséges olasz haderő veresége az osztrákoktól Custozza mellett. 1866. július 3. Königgrätz. Osztrák vereség. 1866. augusztus 23. Prágai béke. Német Szövetség felosztása, Ausztria kizárása Németország újjászervezéséből + Schleswig, Holstein, Hannover és Frankfurt Poroszországé lett (hadisarc Ausztria részéről). Cél: porosz kisnémet egyesítés feltételeinek megteremtése.

VII. Az Északnémet Szövetség I. 1866 után: Poroszország mint a legerősebb német állam. Alkotmánykonfliktus vége (állami költségvetés jóváhagyása), de a liberális párton belüli egység megszűnt (Nemzeti Liberális Párt megalakulása). Konzervatív Párt szétszakadása (1866. Szabad Konzervatív Párt: Bismarck politikájának támogatása). 1867. Alkotmányozó birodalmi gyűlés összehívása, amely június 1-jén életbe léptette az alkotmányt. A Szövetség elnöke a porosz király lett (hadsereg főparancsnoka).

VII. Az Északnémet Szövetség II. Északnémet Szövetség alkotmánya: szövetségi kancellár kinevezése az elnök jogköre, Reichstag (általános választójog és 25 életév) és Bundesrat (tagok delegálása a fejedelmek által), mint két vezető testület felállítása, törvényjavaslatok életbe lépése csak a két testület egyetértésével történt. Központosított állam (egységes törvényhozó és végrehajtó hatalom + közös hadsereg). Központi irányítás alatt álló területek: külpolitika és külkereskedelem, súly- és mértékrendszer. Háború és béke kérdése: porosz király döntési joga.

VII. Az Északnémet Szövetség III. 1868. Vámparlament felállítása Berlinben: délnémet területek Északnémet Szövetséghez való csatlakozása. De: délnémet területek végleges beolvasztása csak egy Franciaország elleni háborúval volt lehetséges. Spanyol trónöröklés körüli viták: ürügy a porosz-francia háború kiprovokálásához. 1870. július 19. Franciaország hadüzenete az Északnémet Szövetségnek. Franciaország: 250 ezer katona, Poroszország 500 ezer katona (tartalékosok mozgósítása).

VIII. A porosz-francia háború Német katonák támadása a francia határon, majd francia visszavonulás. III. Napóleon vezette MacMahon hadsereg bekerítése Sedannál (1870. szeptember 2.). 1871. január 28. Nemzeti Védelem Kormánya fegyverszünetet kért. 1871. május 10. Frankfurti békeszerződés: Elzász-Lotaringia elvesztése, 5 milliárd frank hadisarc + északkeleti megyék német megszállás alá kerültek. 1871. Versailles. Német Császárság kikiáltása.

IX. A Német Császárság létrejötte 1871. január 18. „Felülről végrehajtott forradalom” befejeződése (német területek egyesítése). Bismarck feladatai: Birodalom összekovácsolása, katonai hatalom + külpolitikai tekintély megteremtése. 1871 után: gyors gazdasági fejlődés, majd 1871. december 4-én bevezetett pénzrendszer (márka) + mérték- és súlyrendszer egységesítése. Jogi, gazdasági és kereskedelmi eljárások egységesítése + közigazgatási reform és birodalmi sajtótörvény.

X. Gazdasági fejlődés I. Frankfurti béke: Elzász és Lotaringia megszerzése + franciák által hadisarc fizetése (fegyverkezés és vasútvonalak építése). Gyors ütemű ipari fejlődés és ipari centrumok kialakulása (Ruhr-vidék, Felső-Szilézia, Szászország). 70-es évek végétől: tőkeerős kombinátok létrejötte (Rajna-Vesztfáliai Vasszindikátus, Német Hengermű Egyesülés). Fejlett agrotechnikai eljárások bevezetése + mezőgazdasági gépek alkalmazása.

X. Gazdasági fejlődés II. Feudális jellegű junkerbirtokok áttérése tőkés mezőgazdasági termelésre. Keleti területek nagybirtokai: porosz junkerek befolyása érvényesült + államélet irányításában betöltött vezető szerep. Polgárság gyenge ereje, hogy szembeszálljon a porosz junkerhatalommal. Demográfiai fellendülés: 1870-ben 40 millió 805 ezer lakosú birodalomnak 1909-re 63 millió 886 ezer polgára volt.

Otto von Bismarck és I. Vilmos (1861-1888)

XII. Állami berendezkedés I. 1871. április: alkotmány elfogadása (Németország formálisan szövetségi állam lett, amely huszonhárom monarchiából és három szabad városból állt. Törvényhozó hatalom birtokosa: birodalmi parlament (Reichstag) + egyes német államok küldötteiből álló szövetségi tanács (Bundesrat) lett. Régi dinasztiák és országgyűlések (Landtag) meghagyása. Reichstag megválasztása: általános, közvetlen és titkos választójog (kiv: 25 éven aluliak, nők és katonák).

XII. Állami berendezkedés II. Császár jogkörei: törvényjavaslat szentesítése, elvetése, Reichstag összehívása és feloszlatása + hadüzenet és békekötés joga. Birodalmi kancellár: császár nevezte ki (kormányhivatalokat vezető államtitkárok birodalmi kancellárnak számoltak be munkájukról). I. Vilmos császár (1871-1888): Otto von Bismarck birodalmi kancellári kinevezése 1890-ig (Nemzeti Liberális Pártra való támaszkodás). Haladó Párt, Konzervatív Párt, Birodalmi Párt, Centrum Párt + szociáldemokraták.

XIII. A „Kulturkampf” I. „Kulturkampf”: katolikus egyház ellen irányult. 1871. Porosz kultuszminisztérium katolikus osztályának megszüntetése + börtönbüntetés terhe mellett államellenes támadások megtiltása. 1872. Iskolák egyházi felügyeletének megszüntetése, majd a jezsuita rend működésének betiltása. 1873-as májusi törvények: papnövendékek állami egyetemeken kellett, hogy végezzék tanulmányaikat + az állam beleszólása a papok beiktatásába és egyházi ügyekben királyi bíróság felállítása.

XIII. A „Kulturkampf” II. 1875. Polgári házasságra vonatkozó törvény hatályának egész birodalomra való kiterjesztése. Klérus pozícióinak meggyengülése az oktatás és államigazgatás területén (Centrum Párt szavazóbázisának támogatása). De a kormány intézkedései növelték a katolikus hívők egyházukhoz való ragaszkodását. 1880-as évek: „Kulturkampf” idején kiadott rendeletek visszavonása (kiv.: iskolák állami felügyeletéről + polgári házasságról szól rendeletek) a Centrum Párt támogatásának megszerzése érdekében.

XIV. A szocialistaellenes törvények Munkásmozgalommal szembeni erélyes fellépés (szocialista mozgalom felszámolása 1878-tól). „Kivételes törvények” elfogadtatása a Reichstaggal. 1878. október 21. „Szociáldemokrácia közveszélyes törekvései ellen” irányuló törvény életbe lépése (szocialista párt, szakszervezet, szociáldemokrata lap, folyóirat + felvonulás betiltása). 1884-es választások: 24 mandátum, 1890-ben 34 mandátum megszerzése a szociáldemokraták részéről. 1881. Szociális reformok elfogadása Centrum Párt támogatásával.

XV. Bismarck külpolitikája I. Cél: egységes birodalom megteremtése + Franciaország diplomáciai elszigetelése (Francia Köztársaság megszilárdítása + franciabarát államok Németország érdekkörébe vonása és hadseregfejlesztés). 1873. Németország, Oroszország és Osztrák-Magyar Monarchia közötti hármas szövetség (konzultáció a szerződő felek között). Franciák elleni irányuló preventív háború gondolata 1875-ben. Birodalmi katonai törvény elfogadtatása: hadsereg létszámának 400 ezer főre való felemelése, háború idején katonai kontingens felemelése 2 millió főre.

XV. Bismarck külpolitikája II. Monarchisták hatalomra kerülése Franciaországban: riadalom Németországban (Ist der Krieg in Sicht? című cikk megjelenése a berlini Post nevű lapban). De az angolok és az oroszok Franciaország mellett álltak ki. 1870-es évek második fele: szerb-török és orosz-török háborúk. Keleti kérdés miatt Oroszország és Monarchia közötti ellentét éleződése + orosz részről bizalmatlanság Németországgal szemben is. Védővám-politika bevezetése német részről: érzékenyen érintette Oroszországot.

XV. Bismarck külpolitikája III. Német gyarmati terjeszkedés: 1882-ben Német Gyarmatosítási Egyesület megalakulása + 1884-ben Német Gyarmatosítási Társaság létrejötte. 1884. Terjeszkedés Afrikában (Togó, Kamerun, Német Délnyugat-Afrika + Új-Guinea). 1885. Berlini nemzetközi konferencia: Kongó-folyón szabad kereskedelem és hajózás biztosítása. 1879. Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia kettős szövetsége (1882-ben Olaszország csatlakozásával Hármas Szövetséggé alakult). 1883. Románia csatlakozása a Hármas Szövetséghez.

XV. Bismarck külpolitikája IV. 1884. Három császár szövetségének megújítása, majd 1887-ben viszontbiztosítási szerződés megkötése Oroszországgal. Belpolitikai kudarcok: 1887. Reichstag feloszlatása és új választások kiírása (liberális és konzervatív erők mellett munkáspártok megerősödése). 1888. március 9. I. Vilmos halála, utóda Frigyes Vilmos lett (III. Frigyes), de 1888. június 15-én meghalt. II. Vilmos (1888-1918): ország irányítását maga akarta kezébe venni (Bismarck elmozdítása).

XV. Bismarck külpolitikája V. Váltás a német vezérkar élén: Moltke helyett Waldersee tábornok lett a vezérkari főnök 1888-ban. 1889. Kormány munkáspolitikája elleni tiltakozás (német szociáldemokraták által vezetett sztrájkmozgalom miatt a Reichstag elutasította a szocialistaellenes törvények meghosszabbítását 1890-ben). 1890. február. Választások: szociáldemokrata siker. Bismarck: választójog megszüntetésére és szociáldemokraták elleni fellépésre tett javaslatot, de ezt a császár elutasította (1890. március 20. Bismarck lemondása.

II. Vilmos császár (1888-1918) Leó Caprara di Montecucoli von Caprivi Bernhard von Bülow

XVI. II. Vilmos politikája I. Leó Caprara di Montecucoli von Caprivi tábornok: új politikai irányvonal kidolgozása. Helgoland-szerződés: Németország lemondott Ugandáról, Zanzibárról Anglia javára, cserébe a Helgoland-szigetek feletti ellenőrzésért. 1891. Pángermán Szövetség létrejötte: német vezetésű Mitteleuropa megteremtése (aktív német világpolitika + erős hadiflotta megteremtése). Iskolaköteles gyermekek gyári foglalkoztatásának megtiltása, nők napi munkaidejének maximálása + progresszív jövedelemadó bevezetése.

XVI. II. Vilmos politikája II. Keresztényszocializmus megerősödése: 1890-ben Németország evangélikus munkásegyleteinek össz-szövetsége és 1896-ban a Nemzeti Szociális Egyesület alakult meg. 1894. Chlodwig von Hohenlohe-Schillingfürst herceg kancellársága: szocialisták elleni rendőri fellépés és nemzetiségi elnyomás, keleti területek elnémetesítése (Ostmark-egyesület). Német világpolitika hivatalos kormányprogrammá vált (II. Vilmos: világ újrafelosztásának követelése). Alfred Tirpitz flottafejlesztési programja 1897-ben.

XVI. II. Vilmos politikája III. 1898. Flottatörvény elfogadása, majd 1899-ben szárazföldi haderő létszámának növelése és tüzérség megerősítése. 1900. Második flottatörvény elfogadása (Bernhard von Bülow): 1917-ig 38 csatahajót és 52 páncélos cirkálót kellett építeni. Fokozódó aktivitás a gyarmati térségekben: 1895-ben Japán elleni diplomácia fellépésben való német részvétel, 1897-ben Csiau-csou kínai kikötő megszállása + kínai bokszererlázadás elfojtásában való részvétel 1900-ben (Karolina-, Marina- és Palau-szigetcsoportok megszerzése).

XVI. II. Vilmos politikája IV. Közel-keleti befolyás növekedése: Berlin-Bagdad vasútvonal megépítése német vállalatok részvételével (gazdasági haszon + politikai és stratégiai pozíció). Német külpolitika célja: francia-angol antant felbomlasztása volt. 1905. II. Vilmos látogatása Marokkóban: javaslat a marokkói kérdést rendező nemzetközi konferencia összehívására. Német siker + björköi német-orosz kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírása 1905 júliusában. 1906. Algecirasi konferencia: német követelések visszautasítása.

XVI. II. Vilmos politikája V. 1911. Német-orosz egyezmény megkötése. 1909 nyara: Theobald Bethmann-Hollweg kancellársága (német hatalmi ambíciók fegyveres konfliktusok vállalásával való érvényesítése). 1911. július 1. Marokkói felkelés leverése a franciák által és az ország birtokba vétele. Német válasz: Panther nevű cirkáló megjelenése Agadír kikötőjében (Francia-Kongó átengedésének követelése). Egységesen fellépő Anglia és Franciaország miatt német meghátrálás.

XVII. Felhasznált irodalom Salamon Konrád: Világtörténet, Akadémiai Kiadó, 2006, pp. 823-825, pp. 849-877 és pp. 914-924. Térképjegyzék: Történelem Klub. In: http://www.tortenelemklub.com/terkepek/vilagterkepek

Köszönöm a figyelmet!