19. A  KÉPSZERŰSÉG STÍLUSESZKÖZEI ÉS HATÁSAI, KÉPEK, KÉPRENDSZEREK FELISMERÉSE, ÉRTELMEZÉSE

A szóképek-idegen szóval trópusok egy része névátvitellel, metaforával, másik részük névcserével, metonímiával keletkezik. A metafora a leggyakrabban előforduló szókép. A metafora a névátvitellel két fogalmat kapcsol össze valamilyen szemléletbeli vagy szerepbeli hasonlóság alapján, de magát a hasonlóságot nem nevezi meg. Annál nagyobb a metafora hangulati ereje, minél eredetibb, minél távolabbi dolgokat kapcsol össze.

A teljes és a csonka metafora „A lelkem ódon, babonás vár.” „…mikorra a patak vize tükörré lett” (Petőfi) „Erdő, megfejthetetlen, zöld álom” (Csoóri Sándor) „…szőke édesvizeknek hullámos áradata a hajam…” (Radnóti Miklós) A teljes metafora kéttagú, mind az azonosított, mind az azonosító megjelenik a szövegben.

A teljes és a csonka metafora „Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.”(Népdal) „Hé, fiúk! Amott ül egy túzok magában” (Arany János) „Menjünk, édes rózsám, az édesatyádhoz” (Petőfi) Az egyszerű csonka metafora egytagú, csak az azonosító elemet tartalmazza, hiányzik az azonosított megnevezése.

A megszemélyesítés „…a szellőzködő, lágy melegben tapsikoltak a jázminok” (József Attila) „Bújócskát játszott a halál, Keresett életre-halálra.” „Erdő, dércsípte lombod ájultan vonaglik.” (Kosztolányi) A metaforával rokon, ugyancsak a hasonlóságon alapul a megszemélyesítés - élettelen dolgok élőként történő bemutatása.

A szinesztézia Pl. „Éreztem, bársony nesz inog.” (József Attila: Hazám) „borzongva isszuk a hűs őszi holdfényt…” (Kosztolányi) „lila dalra kelt egy nyakkendő…” „Bár holtra metszé kertész görbe kése, Még édesíti a fanyar szobát” A szinesztézia különféle érzéki benyomásokat kapcsol össze, és ebben a nagyfokú sűrítő erejében rejlik a stílusértéke.

A szinesztézia „S a hűs homályon úgy remeg tovább” „…úgy remeg tovább illatja, mint halk húrok reszketése” (Tóth Árpád) „Tűnt évek titka, merengő fény- és illat-zene” (Szabó Lőrinc) A szinesztézia különféle érzéki benyomásokat kapcsol össze, és ebben a nagyfokú sűrítő erejében rejlik a stílusértéke.

Az allegória A metaforás névcserének azt a fajtáját, amikor egy elvont fogalmat elevenítünk meg egy érzéki képben, képsorban, allegóriának nevezzük. Az allegorikus képábrázolásban a kettős értelem egyidejűleg érvényesül. Mind a képi, mind a gondolati tartalom megtartja önállóságát, és a képsor minden mozzanatának megfeleltethető a jelentés egy-egy eleme.

Az allegória Pl.„Föltámadott a tenger, A népek tengere, Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje” (Petőfi: Föltámadott a tenger) Pl. „Majd az édes álom pillangó képében/ Elvetődött arra tarka köntösében,/ De nem mert szemére szállni / Szinte a pirosló hajnal hasadtáig./ Mert félt a szúnyogtól, félt a szúrós nádtól,/ Jobban a nádasnak csörtető vadától….” (Arany János: Toldi)

A szimbólum A szimbólum ködösebb, homályosabb szókép az allegóriánál és a metaforánál, mert egymástól távol levő dolgokat kapcsol össze. A szimbólum valamely gondolat, eszme, érzelem jelképe. A köznyelvben is elterjedtek a szimbólumok. A költői szimbólumok építenek az olvasók képzettársításos készségére, sejtéseire, megérzéseire. A szimbólumokban leggazdagabb magyar költő méltán Ady.

A szimbólum „Egyik kezében ekeszarva, Másik kezében kard.” (Petőfi: A nép) Az ekeszarva a munka , a kard pedig a harc jelképe, szimbóluma. „Fényesebb a …láncnál… a …kard.., Jobban ékesíti a kart, És mi mégis ……láncot……hordunk! Ide veled, régi …kardunk..………….!” Ady:A magyar Ugaron, A fekete zongora

A metonímia Nem névátvitelre, hanem névcserére épül a metonímia. Ha két fogalom között ok-okozati kapcsolat (jó tollú író) vagy bármilyen érintkezés van, akkor az egyik nevet felcserélhetjük a másikkal, azt a másik értelmében használjuk.

A metonímia fajtái Időbeli érintkezés: Térbeli érintkezés: „S csendes a ház, ah de nincs nyugalma: Fölveré azt szerelem hatalma” (Vörösmarty: Szép Ilonka) Időbeli érintkezés: A reneszánsz maradandót alkotott a művészetek terén. (köznyelvi választékos) Anyagbeli érintkezés: „Hideg vasat merít magába” (Madách: Az ember tragédiája) Ok-okozati érintkezés: „Boglyák hűvösében tíz- tizenkét szolga…” (Arany: Toldi)

Metaforából származó szóképek Metafora Metaforából származó szóképek Megsze-mé-lyesítés Allegó-ria Szimbó-lum Szineszté-zia Metonímia Szinekdoché

A metonímia – térbeli érintkezés Pl.„…amikor a ház még hortyog, mélyen alszik” (Juhász Ferenc: Nagymama) „Európa csendes, újra csendes…” ( Petőfi Sándor: Európa csendes) [ Európa= Európában élő emberek] Térbeli érintkezés ad okot a ház metonímiai használatára, a szó a benne élő embereket helyettesíti.

A metonímia – térbeli érintkezés „Jöjjön az udvar apraja, nagyja… Jöjjön elő Bárc, a falu mind!.” ( Arany János: Tetemre-hívás) [Bárc, a falu= itt élő emberek] „… az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.” (az ország jelentése itt: az ország népe, az ország lakói) Térbeli érintkezés ad okot a ház metonímiai használatára, a szó a benne élő embereket helyettesíti.

A metonímia – időbeli érintkezés Pl. „A XIX. század nagyot alkotott.” Időbeli érintkezéskor például az évszakokat az évszakra jellemző kifejezések fejezik ki..

A metonímia – anyagbeli érintkezés rúgja a bőrt=labdát. „S Kukoricza Jancsit célozza vasával…” (fegyver) „Ha kérdik, hol vagyok, mondd meg, hogy rab vagyok, a török udvarban talpig vasban vagyok!” (a bilincs helyett szerepel a vas anyagnév) Anyagnév cserélődik fel a belőle készült eszköz nevével

A szinekdoché fajtái Pl. „Szárnyakon megyünk legalább Marosvásárhelyig: ez tetszik legjobban nekem. De a szárnyak a havazásban késnek.” (Tamási Áron: Téli verőfény) (rész-egész) „Öklének csapásit sűrűn osztogatja: Ömlik a vér száján és orrán a vadnak” (Arany János: Toldi) A metonímia alfaja a szinekdoché,fajtái: 1.A rész megnevezésével jelölhetjük az egész fogalmát, 2.a tágabb körű nemfogalom és a szűkebb körű fajfogalom felcserélésével:

A szinekdoché fajtái Pl. „Lélek az ajtón se be, se ki.” „Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért” (Vörösmarty Mihály: Szózat) Pl.„Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.” (a nem és a fajta fölcserélése, a nem áll a faj helyett) (madár=keselyű, vad=farkas) „Holott kikeletkor az sok szép madár szól” (Balassi Bálint )

A szinekdoché fajtái Pl. „Mentek-e tatárra? mentek-e törökre,” (Arany János: Toldi) Egyes számú szó használata többes számú helyett.

SzóképEKHEZ CSATLAKOZÓ STILÁRIS ESZKÖZÖK HASONLAT KÖRÜLÍRÁS EUFEMIZMUS

A hasonlat Bár a hasonlat nem szókép, hanem alakzat, a szerepe mégis megegyezik azokéval. A hasonlat közös tulajdonságuk alapján kapcsol össze, állít párhuzamba két dolgot. Pl. Ez a kislány olyan, mint a tulipán. (Gárdonyi Géza: A tulipán) „Mint komor bikáé, olyan a járása, Mint barna éjfél, szeme pillantása, Mint sértett vadkan, fú veszett dühében,” (Arany János: Toldi) (olyan, mint..., úgy, mint, akár....akár stb.)

A körülírás A körülírás mind a köznyelvnek, mind a népköltészeti és irodalmi alkotásoknak kedvelt stíluseszköze. A fogalom közvetlen megnevezése helyett valamilyen jellemző jegy kiemelésével idézzük fel az elhangzott fogalmakat. Például: bekötik a fejét [=férjhez megy], magyar ezüst [=alumínium)

A körülírás A körülírással rokonítható alakzat az antonomázia, azaz tulajdonnév helyett köznév használata többnyire annak érdekében, hogy a név ismétlését elkerüljék. Például: A nemzet csalogánya (=Blaha Lujza), a niklai remete (=Berzsenyi Dániel), a haza bölcse (=Deák Ferenc), a legnagyobb magyar (=Széchenyi), a bihari remete (=Bessenyei György), a nagy palóc (=Mikszáth Kálmán), kalapos király (=II. József), a vaskancellár (=Bismarck), a törökverő (=Hunyadi

A körülírás - eufemizmus Körülírásos kifejezéseket gyakran használunk, hogy valamilyen fogalmat tapintatból, szeméremből, vagy illendőségből ne mondjunk ki, helyette szépítő kifejezést, idegen szóval eufemizmust alkalmazunk. Pl.1. Testi szükségletek: - evés – ivás, emésztés pl.: a pohár fenekére néz nemi élet, terhesség, szülés, házasság pl.: várandós, áldott állapotban van - betegségek pl.: kiütéses - testi tökéletlenség (öregség, kövérség, stb.) pl.: hajlott korú, teltkarcsú

A körülírás - eufemizmus Körülírásos kifejezéseket gyakran használunk, hogy valamilyen fogalmat tapintatból, szeméremből, vagy illendőségből ne mondjunk ki, helyette szépítő kifejezést, idegen szóval eufemizmust alkalmazunk. 2. Szellemi hibák : - ostobaság pl.: nehézfejű erkölcsi vétség (hazugság, lopás) pl.: fele sem igaz, amit mond, enyves kezű

A komplex kép Ha a szóképek és az alakzatok egymásba kapcsolódnak, összefonódnak a szövegben, összetett kép, idegen szóval komplex kép keletkezik.