Dr. Fi István Közlekedéstervezés 1. előadás

A közúti közlekedés története Európában, s így hazánk területén is az első összefüggő, kiépített úthálózatot a római birodalom teremtette meg. A régi Pannónia (Dunántúl) területén több jól kiépített, mélyen alapozott, kőburkolatú római út haladt végig. A népvándorlás korában, majd a középkorban ez az úthálózat elsorvadt, s bár később kialakult egy gyér kereskedelmi úthálózat, ennek műszaki tökéletessége meg sem közelítette a régi római kori úthálózatot.

A közúti közlekedés története Burkolata kő helyett többnyire csak kavics, vagy földanyag volt, s ott, ahol az alkalmas útépítő anyag hiányzott, s a talaj kötött volt az utakat esős időszakban nem lehetett használni. A középkorban a távolsági "országutakat" illetően ez a helyzet Európában álta-lános volt, s csak a városokon belül találunk kő-burkolatokat. Az újkor első századaiban azonban az utak minősége Európa nagy részén egyre javult: a XVIII. században néhány fejlett országban nagyobb hosszakban jelentek meg a már gondosabb műszaki kialakítással épített utak.

A közúti közlekedés története Ezek az időjárástól függetlenül mindig járhatók voltak, mert a forgalom által tömörített zúzottkő-burkolatuk ezt biztosította. A napóleoni háborúk, a társadalom és az ipar fejlődése az 1800-as évek elején az utak jelentőségét emelte, hosszukat növelte és állapotukat javította. Nagy jelentősége volt a skót Mac Adam működésének a század első évtizedeiben, mert elterjesztette a zúzottkő-utak hengerléssel való tömörítését. A XIX. század első harmadában Európa nagy részén már összefüggő közúthálózaton rendszeres postakocsi-járatok közlekedtek.

A közúti közlekedés története Amíg a középkor folyamán az utak minősége hazánkban az európai átlagos viszonyoknak volt megfelelő, addig az újkorban, különösen a XVIII. és XIX. században a hazai utak minősége erősen elmaradt a fejlettebb országok útjaihoz képest, elsősorban a Nagyalföldnek a török megszállás alatt elnéptelenedett területein, ahol a kötött anyagú talajon, kő- és kavicsanyag hiányában az őszi és tavaszi esős és olvadási időszakokban az utak nagy része járhatatlan volt. A Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben a helyzet már lényegesen kedvezőbb volt.

A közúti közlekedés története A kielégítő közúthálózat hazai kialakításának nagy akadálya volt a szervezetlenség és a szakszerű irányítás hiánya. Az útépítés és fenntartás lényegileg a jobbágyok közmunkáján alapult, a megyék irányítása alatt. Az első átgondolt, tervszerű javaslatot a hazai úthálózat kiépítésére Széchenyi István tette közzé 1848-ban. A megvalósítandó hálózat a következő ábrán látható.

Gróf Széchenyi István javaslata a megvalósítandó hazai úthálózatról

A közúti közlekedés története Ebben az időben már egész Európában rohamosan terjedtek a szállítási teljesítményt és sebességet ugrásszerűen megnövelő vasútvonalak, melyeknek gőzmozdonyokkal vontatott vonataival az akkori lófogatú közúti közlekedés nem versenyezhetett. Ezért állította Széchenyi javaslata középpontjába elsősorban a vasútvonalak építését. Az úthálózatot elsősorban a vasúti hálózat kiegészítésére és helyi igények kielégí-tésére tartotta alkalmasnak. Mintegy 6000 km hosszú úthálózat kialakítását javasolta, ebből akkoriban kb. 2000 km volt készen, s így 4000 km új út építése vált szükségessé.

A közúti közlekedés története Az 1850-1890 közötti időszak a közúti szervezet kialakulásának és megszilárdulásának korszaka. Budán megalakult a központi építési igazgatóság, állami mérnökök vezetése alatt, s megszervezték a kerületi és megyei építészeti hivatalokat. A megyei úthálózatból különválasztva kezelték a legfontosabb 890 mérföldes "állami közutakat". Az utakra útmestereket és útkaparókat alkalmaztak, s ezzel kezdődött meg az úthálózat rendszeres fenntartása és fejlesztése, amely 1867 után megélénkült.

A közúti közlekedés története Az időszak végéig már 26000 km út épült ki és ebben az időben történt az első országos forgalomszámlálás, 1867-ben, amely az egyik legelső ilyen ténykedés volt Európában. Ebben az időszakban a városok úthálózata tovább fejlődött.

A közúti közlekedés története Az 1890-1920 közötti 30 éves időszak nagy jelentőségű, a nagyobb arányú alföldi útépítések, a makadámburkolatú úthálózat kialakulásának a kora: ekkor 15000 km új makadámút épült. 1890-ben adták ki a közúti törvényt. Az időszak végén az ország úthálózata már kb. 70%-ban kiépített, minden időben jól járható makadámburkolattal. Erre az időszakra esik az első gépjárművek megjelenése (Budapesten már 1895-ben). Ezek eleinte inkább sporteszköznek számítottak, később azonban hasznosabb és komolyabb feladatokat is képesek voltak ellátni (postaszolgálat, személyszállítás), különösen az I. világháború idején.

A közúti közlekedés története Az 1920-1945 közötti 25 éves időszakra a gépjárművek elterjedése és a közúti közlekedés fontosságának a fokozódása a jellemző. A 30-as években már hazánkban is kialakul a vasút és a közút versenye a jól fizető áruk szállításáért, terjed a személyautó-közlekedés is. Mivel a gépjármű közlekedésre a poros makadám-burkolatú utak már csak kevésbé alkalmasak, napirendre került a makadámburkolatú úthálózat modernizálása, pormentes burkolattal való ellátása, vonalvezetésük megjavítása.

A közúti közlekedés története A 20-as években kezdődnek meg az aszfaltburkolat-építések, majd a 30-as években a betonburkolatú utak építései. Ebben az időszakban kb. 2000 km pormentes burkolatú utat, és kb. 7000 km makadámburkolatú utat építettek ki, s így az időszak végén az összesen kb. 28000 km állami úthálózatból: Pormentes burkolatú: ~11 % (3000 km) Makadámburkolatú: ~78 % (22000 km) Kiépítetlen földút: ~11 % (3000 km)

A közúti közlekedés története Az időszakban megemlítendők a következő fontosabb események: a 4. országos forgalomszámlálás 1935-ben, az első korszerű, a gépjármű-közlekedés igényeit kielégítő hivatalos úttervezési irányelvek meg-jelenése 1938-ban, az első hazai, kizárólag gépjárműforgalomra épített, keresztezésmentesen kialakított gyorsforgalmú, 2 nyomú autóút a Ferihegyi repülőtérre, 1941-ben.

A közúti közlekedés története A következő, 1945-58 közötti időszakot a háborúban rendkívül leromlott úthálózat és hídjai helyreállítása jellemezte. A közúti forgalomban jelentősen meg-növekedett a nehézjárművek, autóbuszok és teher-gépkocsik száma, amely 1958-ra elérte a 3900 db-ot. 1938-ban ezek száma csak 5000 volt, viszont az 1958-as személygépkocsi-szám (17900) ezerrel kevesebb, mint az 1938-as (18900).

A közúti közlekedés története A második szakasz 1958 évtől számítható; ez a közúti forgalom ugrásszerű, rohamos fejlődésének, az út-korszerűsítési munkák nagyobb arányú kibon-takozásának az időszaka. Évi 800-1000 km út-korszerűsítés készült. Néhány fontos útszakaszunkon – elsősorban a 7. sz. "balatoni" úton – a forgalom nagysága a nyári időszakban már elérte a kétsávos út teljesítőképességét, ezért meg kellett kezdeni egy új gyorsforgalmú út, egy 2 x 2 sávos új autópálya egyik felének építését.

A közúti közlekedés története Egy másik gyorsforgalmú, csak gépjárművek számára épített hosszabb autóút Tatabánya - Budapest között pár évvel előbb készült el, s a két új gyorsforgalmú út összefogása és Budapestre való közös bevezetésére megépült az első magyar 2 x 2 sávos, középső elválasztó sávval rendelkező autópálya első szakasza is, amelyet 1965-ben adtak át a forgalomnak.

A közúti közlekedés története Az 1965-ös évvel így új korszak kezdődhetett a magyar közúthálózat-fejlesztésben, a nagy kapacitású, környe-zetet kímélő gyorsforgalmú utak építésének időszaka, amelynek eredményei: M1 172 km, M3 105 km, M5 114 km, M7 112 km, M0 30 km.

A közúti közlekedés története A forgalommal való tudatos, mélyreható foglalkozás az 1900-as években kezdődött, amikor az adatgyűjtésen túlmenően már elemző vizsgálatokat is végeztek az Egyesült Államokban és Európában.

A közúti közlekedés története A fejlődés további állomásai: 1914-től működött elektromos jelzőlámpa. Az 1920-as években összehangolt jelzőlámpák mű-ködtek. 1915-ben forgalomáramlási vizsgálatokat végeztek, baleseti ponttérképet vezettek. Az 1920-as évektől rendszeres forgalomszámlálások kezdődtek: Angliában 1922-től, Németországban, Ausztriában 1924-től, Magyarországon 1927-től. 1921-ben állami, 1924-ben városi szolgálatban al-kalmaztak forgalmi mérnököt.

A közúti közlekedés története A forgalommal való foglalkozást a gépkocsiállomány nagymértékű fejlődése indokolta. A világ személy-gépkocsi állományát az alábbi tájékoztató adatok jellemzik az idő függvényében: 1926-ban kb. 27 millió, 1938-ban kb. 35 millió, 1956-ban kb. 73 millió, 1960-as évek közepén kb. 130 millió, 1980-as évek elején kb. 300 millió személygépkocsi.

A személygépkocsival való ellátottság értékei [szgk/1000 lakos]

Tájékoztató adatok Magyarország gépjárműállományának kezdeti alakulásáról

A közúti közlekedés története A motorizációs fejlődése késve indult, de a hetvenes évektől a fejlődés rohamossá vált: 1955: kb. 10 000 szgk (kb. 1 szgk/1000 lakos) 1965: kb. 100 000 szgk (kb. 10 szgk/1000 lakos) 1975: kb. 570 000 szgk 1980: kb. 1 010 000 szgk 1981: kb. 1 100 000 szgk (kb. 100 szgk/1000 lakos) 1982: kb. 1 180 000 szgk 1983: kb. 1 260 000 szgk 1984: kb. 1 340 000 szgk 1999: kb. 2 177 000 szgk

A közúti járműállomány fejlődése

Az országos közutak adatai (1995)

A helyi közutak adatai Magyarországon

A magyar közúthálózat forgalmi statisztikája és nemzetközi megítélése Az országos közúthálózat megítélése szempontjából számba veendő műszaki tényezők: a pályaszélesség, az útburkolatok anyaga és megfelelőssége, a hidak száma és teherbírása, a szerkezet szélessége. A következő ábrák és táblázatok átfogó képet adnak a hálózat ezen tényezőiről.

Az országos közutak szélessége [m]

A helyi közutak szélessége

A közutak burkolata Magyarországon [km]

Az országos közúthálózat fejlődése burkolatfajták szerint

Az útpálya megfelelősége

A hidak száma és teherbírása Magyarországon (1994)

A hidak szerkezete és kocsipálya-szélessége

Az országos közúti-vasúti keresztezések száma

Az országos közúti-vasúti kereszteződések száma és változása

A vizsgált jellemzők értékeléséből levonható következtetések (I. rész) Az úthálózat mintegy 12000 km-es hosszúságán elég-telen az útpályaszerkezetek teherbírása és körülbelül ugyanekkora szakaszon, de nem összeesően keskenyebb a burkolat a kívánatosnál. Az 1794 db vasúti kereszteződésből a főhálózaton 283 db szintbeni. Az összes átjárót tekintve mintegy 400 db-nál alakul ki rendszeresen torlódásos várakozás.

A vizsgált jellemzők értékeléséből levonható következtetések (II. rész) A közúthálózat hídállományát a teherbírás szem-pontjából vizsgálva nem felel meg 227 db, ebből a fő-hálózatra esik 67 db. A szélesség vagy/és a teherbírás szempontjából nem megfelelő hidak összes száma 1613 db. Ebből a 358 db esik a főhálózatokra. A főúthálózat mintegy 1500 kilométere halad bel-területen, ez egyfelől nem megfelelő szolgáltatási szintet jelent, másfelől pedig indokolatlan környezeti terhelést és fokozott baleseti veszélyeztetést idéz elő.

A közúti forgalom hálózati elemcsoportokon való megoszlása

A közúti forgalom hálózati elemcsoportokon való megoszlása

A magyar közúthálózat forgalmi statisztikája A forgalmon belül lényeges kérdés a határforgalom alakulása, amely némileg magyarázza a közúti átkelő-helyeken kialakult sokszor kezelhetetlen helyzetet (lásd a következő táblázatokat és ábrát).

Gépjárművek határforgalma, az átmenő forgalommal együtt [1000 db]

A határforgalom alakulása

A magyar közúthálózat forgalmi statisztikája A forgalomnagyságokat az útszakaszok kapacitás-értékeivel összevetve megállapíthatjuk, hogy a főút-hálózat mintegy 1200 km-én nem kielégítő az út-szakaszok kapacitása. A forgalom legsúlyosabb velejárójának, a bekövetkezett balesetek és az áldozatok számának változása a forgalomminőségi helyzet alakulásának talán leg-fontosabb tükre. A következő táblázatok, illetve ábrák az utóbbi néhány év statisztikáját foglalják össze.

Közúti közlekedési balesetek Magyarországon [1988-1994]

Közúti közlekedési balesetek Magyarországon [1988-1994]

Balesetben megsérült személyek Magyarországon [1988-1994]

Balesetben megsérült személyek Magyarországon [1988-1994]

A magyar közúthálózat forgalmi statisztikája A hálózat sűrűségének, a közúti forgalom minőségének, biztonságának nemzetközi és elsősorban európai összehasonlításnál felmerülő leglényegesebb adatok a vizsgált hálózatok területhez, lakos számhoz viszonyított sűrűsége és az előfordult balesetek – leginkább a halálos sérültek – száma. A következő táblázat néhány kiválasztott európai ország hálózati statisztikai adatait mutatja az IRF 1994-es kiadványa szerint. (A magyar adatok itt és a következő táblázatban 1994 év végiek.)

Néhány európai ország úthálózati statisztikája

A magyar közúthálózat forgalmi statisztikája A táblázatból látható, hogy Magyarország autópálya-sűrűség adatai elmaradnak a vizsgált országok értékeitől. A következő táblázat a közúti balesetben elhunytak számát veti össze több európai országban. Azokról az országokról, amelyek az előző táblázatban nem szerepeltek, feltüntetésre került a személy-gépkocsi-állomány is.

Közúti balesetben elhunytak száma Európában és az USA-ban

VÉGE az 1. előadásnak