Németország története 1920 és 1945 között Egyetemes és európai történelem II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2015/2016. tavaszi félév

I. A weimari köztársaság I. 1918 szeptembere: a Német Legfelső Hadvezetés fegyverszüneti javaslata. Max von Baden fegyverszüneti kérelme Wilson amerikai elnöktől, majd a többségi koalíció pártjainak új kormányba való belépése. 1918. október 22. Alkotmányreform: hadüzenethez és békekötéshez a Reichstag jóváhagyására is szükség volt, kormánytagok Reichstag képviselők lehettek, birodalmi kancellárok és államtitkárok kinevezése esetén Reichstag hozzájárulás kellett + császár politikai tettéért a birodalmi kancellár felelt.

I. A weimari köztársaság II. 1918. október 28. Parlamenti demokratikus monarchia kialakulása. Súlyos fegyverszüneti feltételek: 1918. november 11. Fegyverszünet aláírása a compiègne-i erdőben. I. világháború mérlege Németországban: 1,8 millió német katona esett el és 4,2 millió megsebesült (600 ezren hadifogságba kerültek).

I. A weimari köztársaság III. 1918. november. Forradalom Németországban. 1918. november 5. Wilhelmshavenben matróztanács vette át a hatalmat, majd a lázadás több kikötővárosra és az ipari munkásságra is átterjedt. 1918. november 7. Wittelsbach-dinasztia bukása Münchenben. 1918. november 9. Forradalom Berlinben és Baden kancellár lemondása (Friedrich Ebert vezette szociáldemokrata többség szerezte meg a hatalmat).

II. Az ostromlott köztársaság (1919-1923) I. Munkás és katonatanácsok megalakulása (polgári és katonai hatóságok, üzemek ellenőrzése). Népmegbízottak Tanácsa: elnöke Ebert lett (parlamenti demokrácia kiépítése és nemzetgyűlés összehívása). 1918. november 9. Groener-Ebert paktum: 1918. december 16. Általános Német Tanácskongresszus: parlamenti választások szükségességének megerősítése.

II. Az ostromlott köztársaság (1919-1923) II. 1919. január. Weimarban összeült a nemzetgyűlés és új alkotmány kidolgozására került sor. Weimari alkotmány: Németország parlamentáris köztársaság lett, Reichstag-képviselőket négy évre „általános, egyenlő, közvetlen és titkos választással a 20 éven felüli férfiak és nők, a képviseleti választási rendszer elvei szerint választják”. Birodalmi elnök: nép általi választás (7 év), erős elnöki hatalmi pozíció.

II. Az ostromlott köztársaság (1919-1923) III. 48 cikk: személyiség szabadságának, lakás sérthetetlenségének, véleménynyilvánítás szabadságának, gyülekezési és egyesülési szabadság, magántulajdont biztosító cikkelyek teljes vagy részleges hatályon kívül helyezése. Weimari köztársaság: szövetségi állam, de szeparatista törekvések megerősödése a Rajna-vidéken és Bajorországban. Jelentős eltérés a weimari köztársaság demokratikus igénye és a realitás között.

II. Az ostromlott köztársaság (1919-1923) IV. Választójog és választási törvények: porosz háromosztályos választási rendszer megszüntetése és többségi választási rendszer bevezetése. Gazdasági nehézségek: háborús vereség és jóvátételi követelések (1923 januárban francia és belga csapatok szállták meg a Ruhr-vidéket). Gazdasági válság és infláció miatt munkásság, közalkalmazottak és polgári középrétegek csalódottsága. 1923 novembere: „Rentenmark” bevezetése: pénzügyi és belpolitikai stabilizáció.

II. Az ostromlott köztársaság (1919-1923) V. Dawes-terv: jóvátételek újraszabályozása és éves törlesztések rögzítése + 800 millió márka nemzetközi kölcsön Németország számára. Német külpolitika: versailles-i szerződés revíziója: jóvátételi terhek, Németország egyoldalú leszerelése, keleti határok elleni fellépés. Rathenau külügyminiszter: „teljesítési politika”. 1922. Szovjet-német szerződés Rapallóban: háborús jóvátételekről való lemondás, legnagyobb kedvezmény elvének bevezetése + diplomáciai kapcsolatok felvétele.

III. A normalitás látszata (1924-1929) I. 1924 és 1928 között gazdasági fellendülés a német gazdaságban. Főbb gyengeségek: passzív áru- és szolgáltatási mérleg és magas külföldi adósságállomány. Ipar: új értékesítési piacok szerzése, de válságra hajlamos fellendülés és egyenlőtlen növekedés. 1923. Munkaadók és munkavállalók közötti állami kényszeregyeztetés bevezetése. Mezőgazdaság: gazdaságtalan termelés és eladósodás, majd 1927-től a világméretű túltermelés miatt tartós válság és a termelői árak csökkenése.

III. A normalitás látszata (1924-1929) II. Gazdasági fellendülés finanszírozása: amerikai kölcsönök szerepe, de növekvő adósságállomány. 1927. október 1. Munkanélküli-közvetítés és munkanélküli-biztosítás törvényének elfogadása. 1928. Munkaadók és munkavállalók közötti vita („gazdasági demokrácia” programja szakszervezeti részről). 1925. Hindenburg birodalmi elnökké történő megválasztása: politikai élet jobbratolódása és heves belpolitikai viták.

III. A normalitás látszata (1924-1929) III. Gustav Stresemann külügyminiszter: francia biztonsági igények kielégítése . 1925. október 5-16-i locarnói konferencia: fennálló határok erőszakos megváltoztatásáról való lemondás Németország, ill. Franciaország és Belgium részéről (olasz és angol garanciavállalás + választott bírósági szerződés, valamint francia-lengyel és francia-csehszlovák garanciális szerződés). 1926. Németország belépése a Népszövetségbe: pótlólagos lehetőség a versailles-i szerződés folyamatos és részleges revíziójára.

III. A normalitás látszata (1924-1929) IV. 1926. április 24. Szovjet-német barátsági szerződés (német külpolitika egyoldalú elkötelezettségének elkerülése). 1926 szeptembere: Stresemann és Briand tárgyalása Thoiryban. Young-terv: gazdasági válság nyomta rá a bélyegét. Stresemann politikája: a kollektív biztonság mellett a versailles-i szerződés leépítéséhez és a Német Birodalom korábbi nagyhatalmi pozíciójának visszaszerzéséhez való hozzájárulás.

IV. A gazdasági válság és a köztársaság bukása I. 1929. október 24. New York-i tőzsde összeomlása. Válság az USA után a német gazdaságot érintette a legerőteljesebben. Csökkenő vásárlóerő, kereslet és termelés + elbocsátások és a mezőgazdaság tartós válsága. Koalíciós pártok közötti vita a munkanélküli-segély összegének megállapításában, majd 1930. március 27-én a szociáldemokrata Müller nagykoalíciós kormány felbomlása.

IV. A gazdasági válság és a köztársaság bukása II. 1930 márciustól Heinrich Brüning vezetésével a birodalmi elnök személyes bizalmán alapuló kabinet alakult meg. Brüning céljai: költségvetés szanálása, jóvátételek lezárása és a birodalom újbóli megerősítése a fegyverkezési egyenjogúság elismerésével + területi status quo helyett revíziós politika folytatása. 1931. január 20. Hoover-moratórium meghirdetése. 1930. szeptember 14. Reichstag választások: NSDAP az SPD után a második legerősebb frakció lett a Reichstagban (18,3 % és 107 mandátum).

IV. A gazdasági válság és a köztársaság bukása III. Brüning deflációs politikája: állami kiadások és magánjövedelmek csökkentése szűkítette a vásárlóképes keresletet. 1931. Francia tőkekivonás az Osztrák Hitelintézetből és Darmstadti és Nemzeti Bank leállította kifizetéseit + Anglia a fontsterlinggel letért az aranyalapról. 1931 októbere „harzburgi front” létrejötte a radikális „nemzeti ellenzék” vezetésével, de jelöltjeik (Hitler és Duesterberg) alulmaradtak az 1932-ben rendezett elnökválasztáson Hindenburggal szemben. 1932 márciusa: Brüning bukása, majd júliusban az NSDAP választási győzelme.

IV. A gazdasági válság és a köztársaság bukása IV. 1932. július 20. Franz von Papen kancellár leváltotta a porosz kormányt és a berlini rendőrfőnököt (államcsínnyel a szociáldemokrata vezetésű Poroszország befolyásának felszámolása). Papen: SA betiltásának feloldása és az NSDAP-nak a Reichstag-választások kiírására tett ígérete. 1932-es lausanne-i konferencia: jóvátételi kifizetések teljes eltörlése. 1932. június. Parlamenti választások. NSDAP (13,7millió szavazat) győzelme.

IV. A gazdasági válság és a köztársaság bukása V. Hitler: kancellári poszt követelése Hindenburgtól, de a birodalmi elnök kétszer is elutasította a követelést. 1932. december 2. Kurt von Schleicher kancellári kinevezése: fegyverkezési egyenjogúság mellett a Centrumtól a szakszervezetekig terjedő front megalakítása és a nemzetiszocialista párt megosztása. Papen javaslata: nemzetiszocialisták és német nemzetiek koalíciós kormánya Hitler vezetésével. 1933. január 30. Adolf Hitler kancellári kinevezése.

V. A nemzetiszocialista diktatúra (1933-1945) I. 1920. Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP): népi értelmű tömegagitáció és belső programviták elkerülése. „Führer-párt”: elnökség többségi határozatától független pártvezetés. Párt politikai stratégiája: német világhatalmi pozíció elérése. NSDAP szociális összetétele: választói és tagjai a régi, önálló, valamint az új, önállótlan középrétegekből, felsőosztály köreiből és protestáns munkásságból kerültek ki (néppárti jelleg).

V. A nemzetiszocialista diktatúra (1933-1945) II. Nemzetiszocialista ideológiai: fajelmélet központi szerepe (germán nép, mint uralkodó faj) + militáns antiszemitizmus. 1930. szeptember 14. Parlamenti választások során nácik jelentőségének növekedése. NSDAP három lehetősége a birodalom politikájának befolyásolására: 1. koalíciós kormányrészvétel Brüning alatt; 2. birodalmi elnöki törekvések 1932 tavaszán; 3. a birodalmi elnök meggyőzése egy jobboldali irányultságú szakmai kabinet kinevezéséről.

V. A nemzetiszocialista diktatúra (1933-1945) III. 1933. február 28. „Nép és az állam védelmére” kiadott rendelet: weimari alkotmány alapjogainak hatályon kívül helyezése és kivételes állapot állandósítása. 1933. március 5. Reichstag-választások: NSDAP a német nemzetiekkel 51,9 százalékot szerzett. 1933. március: tartományok egységesítése (tartományi kormányok helyett megbízottak kinevezése). 1933. március 24. Felhatalmazási törvény elfogadása: kormány törvényhozói teljhatalommal való felruházása

V. A nemzetiszocialista diktatúra (1933-1945) IV.

V. A nemzetiszocialista diktatúra (1933-1945) V. 1933. július 14. Politikai pártok betiltása („pártok újjáalakulása elleni törvény”: NSDAP Németország egyetlen politikai pártja). 1934. június 30. „Hosszú kések éjszakája”: SA főnökének (Ernst Röhm) és 200 további SA-vezetőnek lemészároltatása. 1934 augusztusa: államhatalmi eszköz és náci pártapparátus Hitler általi irányítása. Hitler „vezér és birodalmi kancellár”: egy személyben államfő, kormányfő, a Wehrmacht főparancsnoka és az állampárt vezére.

V. A nemzetiszocialista diktatúra (1933-1945) VI. Államapparátus párttal való összefonódása. Wehrmacht önállóságának elvesztése: hadügyminisztérium helyett Wehrmacht Főparancsnokságának felállítása (Wehrmacht, SS és SD koordinálása Hitler kezébe került). 1936. Himmler SS birodalmi vezető és a német rendőrség főnöke lett (rendőrség, SS, Gestapo és SD felső vezetése perszonálunióban egyesült). Szellemi és társadalmi élet „nemzetiszocialista szabályozása”.

V. A nemzetiszocialista diktatúra (1933-1945) VII. Náci fajelmélet érvényesítése: zsidóság kiszorítása a gazdasági, társadalmi életből. Faji ellentétek mesterséges szítása: valós társadalmi ellentétek tompítása + társadalmi feszültségektől mentes „népközösség” megteremtése. Német Munkafront: egyenjogúság helyett Führer-elv érvényesülése. 1933. Munkahely-teremtési program további folytatása. Magángazdaság kormányzati befolyás alá helyezése.

VI. A nemzetiszocialista külpolitika I. Hitler külpolitikai törekvései: Közép- és Délkelet-Európa revízió útján való megszerzése, majd SZU meghódítása után Franciaország legyőzése és európai kontinentális hatalom élére kerülés. Hitler: Szovjetunió a Német Birodalom hatalompolitikai és ideológiai ellensége. 1934. január 26. Német-lengyel megnemtámadási szerződés (mérsékelt revízió), de 1935 júniusában német-angol flottaegyezmény megkötése. 1936. március 7. Rajna-vidék demilitarizált övezetének német megszállása.

VI. A nemzetiszocialista külpolitika II. 1936. november 1. Berlin-Róma tengely, majd november 25-én Japánnal kötött Antikomintern paktum létrejötte. 1936-1939. Spanyol polgárháború: Franco tábornok katonai támogatása Hitler és Mussolini részéről. Bolsevizmusellenesség és „élettér”-hódítás mellett a német fajelmélet ideológiai motívumainak erősödése (Kelet-Közép-Európa irányába való terjeszkedés: Ausztria és Csehszlovákia lerohanása). 1938. március 12. Német csapatok bevonulása Ausztriába (Anschluß).

VI. A nemzetiszocialista külpolitika III. 1938. Csehszlovákia szétzúzása: Csehszlovákia nemzetiségi problémájának és az egyes népcsoportok önrendelkezési jogának felhasználása. Szudétanémet Párt programja (Konrad Henlein): szudétanémetek önigazgatása és cseh államalkotó néppel való teljes egyenjogúságának követelése. Chamberlain: erőszakmentesség és megbékélési politika + közép-európai béke középtávú megőrzése. 1938. szeptember 30. müncheni konferencia.

VI. A nemzetiszocialista külpolitika IV. 1938. szeptember 30. Német-brit megnemtámadási és konzultációs nyilatkozat aláírása. 1938. december 6. Német-francia megnemtámadási nyilatkozat aláírása. 1939. március 23. Memel-vidék német megszállása. Lengyelország: Harmadik Birodalommal való csatlósi követelés és Danzig német rendezésének elutasítása.

VI. A nemzetiszocialista külpolitika V. 1939. március 31. Angol-francia nyilvános függetlenségi garancia Lengyelország számára (kiterjesztés április 13-án Romániára és Görögországra is). Hitler válasza: hatalmi konstelláció szétzúzása (Lengyelország gyors leverése és a szovjetek ellenséges koalícióból való kizárása). 1939-tól versengés a Szovjetunió támogatásának megszerzéséért (garanciapolitikában való részvétel felajánlása a nyugati hatalmak részéről, de elutasítás). Lengyelország: szovjet átvonulási jogtól való elzárkózás.

VI. A nemzetiszocialista külpolitika VI. 1939. május 22. Acélpaktum megkötése Olaszországgal. 1939. augusztus 19. Német-szovjet kereskedelmi és hitel-megállapodás megkötése. 1939. augusztus 23. Szovjet-német megnemtámadási egyezmény: Lengyelország „negyedik felosztása” és kétoldalú érdekszférák elhatárolása a Keleti- és Fekete-tenger között. 1939. szeptember 1. Lengyelország elleni német támadás.

VII. Németország a második világháborúban I. Háború kezdete: 3 millió ember mozgósítása (102 hadosztály felállítása) + ellenfelekhez képest modernebb felszereltségű hadsereg. Kezdeti német katonai sikerek: modern fegyverzet, motorizáció és a páncélosok jobb operatív felhasználásának a szerepe. Wehrmacht gyengeségei: taktikai és operatív vezetés stratégiai koncepciójának, a Wehrmacht részeit valamennyi hadszíntéren összehangoló vezérkarnak és a stratégiai bombázóflottának a hiánya. 1941. június 22. Szovjetunió elleni német támadás: kétfrontos háborúba való keveredés.

VII. Németország a második világháborúban II. 1942. évi offenzíva sikertelensége: kilátástalan német küzdelem a létszámban és fegyverzetben túlerőben lévő szövetségesek ellen. 1944 júniusa: angolszászok normandiai partraszállása és Vörös Hadsereg egyidejű offenzívája: Wehrmacht harci erejének megroppantása. Németek által megszállt területeken: katonai közigazgatás mellett SS és náci párt működése + nyersanyagforrások és termelési kapacitások német hadiipar szolgálatába való állítása.

VII. Németország a második világháborúban III.

VII. Németország a második világháborúban IV. Németország által ellenőrzött területeken: zsidóság fizikai megsemmisítése és koncentrációs táborok felállítása. Ellenállási sejtek: betiltott kommunista, szociáldemokrata és szakszervezeti tagok (egységes akcióterv hiánya és gyenge befolyás). Carl Goerdeler: porosz-német jogállami hagyományok követése, míg Moltke vezette „kreisaui” kör az üzemi és szomszédsági bázison alapuló, pártok nélküli jogállam melletti fellépése. 1944. július 20. Hitler elleni sikertelen merénylet és puccskísérlet.

VII. Németország a második világháborúban V.

VIII. Felhasznált irodalom Németh István (szerk.:) 20. századi egyetemes történet. I. Európa, Osiris Kiadó, 2006. pp. 91-108. Salamon Konrád: Világtörténet, Akadémiai Kiadó, 2006, pp. 1058-1063. Fényképjegyzék: Történelem Klub. In: http://www.tortenelemklub.com/terkepek/vilagterkepek

Köszönöm a figyelmet!