Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) EU-közösségi politikák

I. A közös mezőgazdasági és halászati politika fogalma, céljai, elvei I. Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés Első Részének III. címe vonatkozik a „Mezőgazdaság és halászat” közös politikájára. A Lisszaboni szerződés értelmében mezőgazdasági termékeknek tekinthetők a termőföld – az állattenyésztés – és a halászat termékei, valamint ezekhez közvetlenül kapcsolódó első feldolgozási szint termékei. A KAP kialakulása: az EGK-t alapító Római Szerződés és az olaszországi Stresaban elfogadott elvek (1958) alapozták meg. A Római Szerződés az alábbiakban határozta meg a KAP céljait.

I. A közös mezőgazdasági és halászati politika fogalma, céljai, elvei II. Az agrárágazat működését három alapelvre helyezték: - az egységes piac elve: - A közösségi preferencia elve: - A pénzügyi szolidaritás elve: CÉLOK: piaci stabilitás és önellátás biztosítása, valamint a fogyasztók megfelelő árakon való ellátása.

I. A közös mezőgazdasági és halászati politika fogalma, céljai, elvei III. A közös agrárpolitika középpontjában a közös, majd később az egységes agrárpiac megteremtése állt. Az élelmiszer-ellátás biztosítása és az ágazat versenyképességének fenntartása mellett a szektor többfunkciós jellegét kell erősíteni. A szektor kiemelt céljává vált a környezetvédelem és a vidékfejlesztés, ami a vidéki (rurális) közösségek fenntartása és a vidéki értékek megőrzését szolgálja. Biztonságos, tiszta környezetbarát agrártermelési módszerek támogatása a fogyasztói igények kielégítése és védelme érdekében.

II. Az agrárágazat integrációja A közös agrárpolitika 1962-ben vette kezdetét, 1967-re létrehozták az agrártermékek közös piacát. Közös támogatás és a közös piacvédelem kialakítása. A KAP első pillére a közös piaci szervezet, más néven piaci rendtartás. A közös politika fenntartására 1962-ben létrehozták az Európai Mezőgazdasági és Orientációs Alapot (EMOGA). A KAP eredményeként a tagállamok e szektorban is lebontották a vámokat és megszüntették a mennyiségi korlátozásokat.

Ábra: A közös piac árszabályozási modellje III. Az agrárpolitika modellje I. Az agrárpolitika rendszere három részpolitikán alapul. Ábra: A közös piac árszabályozási modellje Ár EK-kínálat Pt Árelőirányzat/Küszöb ár Pi Beavatkozási ár E Vám PW Világpiaci ár EK-kereslet O Q1 Q2 Mennyiség

III. Az agrárpolitika modellje II. Az árelőirányzat vagy küszöbár (Pt) azt a feltételezett optimális árat jelenti, ami a KAP céljainak megfelel. Ezt a hatást a modell engedi érvényesülni a beavatkozási ár (Pi), az intervenciós ár szintjéig. A beavatkozás érinti a termékek raktározását és annak külső kereskedelmét. A termelői áraknak az egyensúlyi ár (E) feletti mesterséges létrehozása a termelés, a kínálat bővüléséhez (túlkínálat alakult ki) vezetett. A KAP részeként meghatározták, hogy a felvásárolt készleteket ún. ütköző készletként kell felhasználni piaci áringadozások kivédésére.

III. Az agrárpolitika modellje III. A szabályozás kiterjed az agrártermékek behozatalára és kivitelére is. Ennek kivédésére alkalmazták a magas vámtételeket és más eszközöket. A vámtétel mértéke a nemzetközi ár és a küszöbár különbségétől függött. Az agrárszektor strukturális átalakításának célja: a hatékonyság növelése + termelés szerkezetének átalakítása volt. 2000 után integrált vidékfejlesztési politika meghirdetése.

IV. Agrárreform 1992 A közös agrárpolitika problémái a működés kezdeti időszakától felismerhetőek voltak. A kialakuló túltermelés problémáit kiigazításokkal próbálták enyhíteni. A termelés korlátozását célozta a mennyiségi szabályozás, a termelési kvóták alkalmazása, a küszöbár csökkentése, de mindezek a gondokat nem oldották meg. A változtatásnak belső és külső okai voltak.

IV. A McSharry-terv I. Jelentősebb változást a McSharry-terv 3 fő elemet tartalmazott: 1.) Az intézményi árak csökkentése és közelítése a világpiaci árakhoz, 2.) a közösségen belüli termelés csökkentése, 3.) az ár- és a termelés csökkentéséből eredő jövedelem-kiesés kompenzációja a termelők számára. A McSharry-reform lényege az árpolitika és a jövedelmpolitika szétválasztása. DE a reform nem terjedt ki minden agrárpiaci szervezetre.

IV. A McSharry-terv II. A reform főbb intézkedései a következőek voltak: 1). A közösségi árak csökkentése: 2). Jövedelemkompenzáció (közvetlen támogatás): 3). Kísérő intézkedések: 4). A reform folyamatát megerősítették azok az intézkedések is, melyeket az Európai Közösségnek a WTO Megállapodás alapján 1995-től végre kellett hajtania.

V. Az agrárreform folytatódik AGENDA 2000 agrárpolitikai programja az 1992. évi reform folytatásának tekinthető. Az ártámogatás csökkentése folytatódott, melyet közvetlen támogatással pótoltak. AGENDA 2000 célja az integrált vidékfejlesztési politika volt. A közösség bővítéséből fakadó agrárkérdések is szerepeltek az AGENDA 2000 dokumentumában, melynek legsúlyosabb problémája a bővítésből adódó agrárkérdések finanszírozása volt. Az agrárfinanszírozás új módjának kidolgozása.

VI. A 2003. évi fordulat I. A nettó befizető tagországok 2002-ben megállapodtak a KAP finanszírozásának felső szintjéről: 2007-től a közös agrárpolitika kifizetése maximum 1%-kal nőhet. „Egységes támogatási rendszer” (Single Payment Scheme –SPS) bevezetése. Horizontális (ágazat része) és a vertikális (egyes szektorok) szabályozása. A horizontális szabályozás a közvetlen kifizetések új rendszerét alkotta meg. Három alkotóelem.

VI. A 2003. évi fordulat II. 1). Összevont támogatás és szétválasztás (decoupling). 2). Kölcsönös megfeleltetés (cross-compliance): 3). Moduláció: A vertikális szabályozás több konkrét ágazatot érintő intézkedést is magába foglalt. Ezek sorába tartozik az új cukorrendtartás, a zöldség- gyümölcs ágazat szabályozásának közelítése a horizontális szabályokhoz, a borágazat támogatási rendszerének reformja.

VII. Az agrárpolitika finanszírozása I. A közös politika finanszírozását az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) biztosította, melynek forrásai a közös költségvetésből származtak. Az EMOGA két részből állt: Az orientációs részlegből és a garancia részlegből. 2007. január 1-jétől az EMOGA kettévált, ezzel megvalósult a KAP két pillérének szétválasztása. A 2007 és 2013 közötti költségvetési időszak új alapjai: 1). Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA); 2). Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA).

VIII. Keleti bővítés és az agrárpolitika I. Az új tagállamoknak a csatlakozás után a közösség agrárpolitikáját át kellett venniük Termelési kvóták + a finanszírozás rendszerének meghatározása. A közvetlen kifizetés szabályait azonban a régi tagországok gazdáitól eltérően határozták meg az új tagországok gazdálkodóira nézve. Régi tagországok gazdálkodói ártámogatás helyett közvetlen támogatást (jövedelem-kompenzációt) kapnak. A közvetlen kifizetések rendszerét tíz éves felzárkóztatási időszak alatt terjesztik ki az új tagországok gazdáira.

VIII. Keleti bővítés és az agrárpolitika II. Az új tagállamok nemzeti forrásból kiegészíthetik a közvetlen kifizetések alapját. Az EU-12 többségében, Magyarországon is a közvetlen kifizetés formájaként az egyszerűsített területalapú támogatási rendszer (Single Area Payment Scheme-SAPS) vezették be a csatlakozás után. A Bizottság határozta meg a SAPS keretében adható támogatás összegét egy ország számára, melynek alapját a kvóták és bázisterületek adják. Az EU régi tagállamainak tapasztalatait felhasználva kell majd az EU-10-nek is az összevont területalapú támogatási rendszert kialakítani.

IX. A KAP hatása a magyar mezőgazdaságra I. Csatlakozási tárgyalások agrárfejezete: A kvótákkal szabályozott termékek (gabona, cukor, tej, vágómarha) esetében Magyarország számára kedvező kereteket határoztak meg. DE az újonnan csatlakozott tagországok a régi tagországok termelőinek juttatott közvetlen kifizetések 25 százalékát kaphatták meg, melyet nemzeti költségvetésből további 30 százalékponttal ki lehetett egészíteni, de a közvetlen juttatások csak 2013-ban érik el a teljes támogatást élvező termelők szintjét. A 2004-ben csatlakozott országoknak, így Magyarországnak is lehetősége volt az ún. Egyszerűsített Területalapú Támogatási Rendszert (Single Area Payment Scheme SAPS, top-up) kialakítani.

IX. A KAP hatása a magyar mezőgazdaságra II. A támogatások a földterület nagyságával arányosak. A korábbi havi fizetéssel szemben a KAP szabályai alatt évente egy alkalommal, a tárgyévet követően kapják kézhez a támogatást. A támogatás adminisztratív feltétele, hogy minden év május közepéig a támogatást igényelni kell. A magyar gazdaság nem tudta kihasználni a termelési kvótákat, és néhány területen a termelés jelentősen csökkent, ami különösen az állattenyésztést érintette hátrányosan.

X. A támogatási rendszer átalakulásának nehézségei I. Magyarországnak is át kell térnie az ún. „SAPS, top-up” rendszerről a régi tagországokban már bevezetett Egységes Támogatási Rendszerre, az SPS-re. „Az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működésről” szóló törvényt az Országgyűlés 2008. október 20- án fogadta el. A támogatások középpontjában a mezőgazdasági termelő áll. Az SPS és a hazai törvény értelmében a támogatás a föld használóját illeti meg. A magyar SPS támogatási rendszer vegyes (ún. hibrid modellként) működne.

X. A támogatási rendszer átalakulásának nehézségei II. A SAPS támogatási rendszerről az SPS-re való áttérés Magyarországon nem volt zökkenőmentes. Az SAPS területalapú támogatási rendszer konkrétan termeléshez, termékek előállításához kötött, a művelt föld, a tartott állatok után jár. Az SAPS-támogatás a föld tulajdonosának, az SPS a föld használójának, alapvetően a bérlőnek jár. Az áttérés kitolása 2013-ig leszűkíti a magyar agrárkormányzat mozgásterét azon termelői csoportok támogatása területén, akiket a SAPS fennmaradása hátrányosan érint.

XI. Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) Az Európai Unió a vidékfejlesztés jelentőségét kiemelve a korábbi fejlesztési forrásokat egy alapba, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapba (EMVA) vonta össze. Ennek megfelelően kellett hazánkban is elkészíteni a vidékfejlesztés stratégiai tervét a 2007-2013-as időszakra, melynek megnevezése Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP). Az ÚMVP négy prioritása (tengelye) alapján több mint 40 intézkedés kerül meghirdetésre, melyek közül kiemelkednek a mezőgazdasági üzemek korszerűsítését és az agrár- környezetgazdálkodás céljait megvalósító projektek.

XII. Az agrárpolitika jövője A KAP Állapotfelmérése (Health Check) 2008-ban megtörtént, ez a 2003 óta eltelt időszak legfőbb változásait vizsgálta meg. A mezőgazdasági piacok globalizációja és az éghajlatváltozás fenyegető trendje is érezhető hatással vannak az EU mezőgazdaságára. A költségvetés nettó befizetői továbbra is az agrárkiadások csökkentésére törekszenek, az agrártámogatások kedvezményezettjei pedig a finanszírozás fenntartása mellett érvelnek. A termelőknek juttatott közvetlen kifizetéseket egységesíteni kell.

XIII. A közös halászati politika A Római Szerződésben lefektették a halászati politika alapjait, de a közös politika első rendelkezései csak az 1970-es években születtek meg. A halászati politika 1983-ra alakult ki, melynek legfőbb területei: 1). Piaci szabályozás: 2). Strukturális támogatás: 3). Halállomány közös megőrzése. 1993-ban létrehozták a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt. A 2007-2013 közötti költségvetési időszakban a halászati szektort is a „Természeti források megőrzése és kezelése” cím alá sorolták.

XIV. A mezőgazdaság és halászat az EUM-Szerződés alapján EUM-Szerződés: mezőgazdaság és halászat megosztott hatáskörbe tartozó politikaterület. Új elem: az Unió közös halászati politikát határoz meg és hajt végre. A belső piac a mezőgazdaság mellett kiterjed a halászatra is. A közös agrárpolitika és a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósításához szükséges rendelkezések elfogadása rendes jogalkotási eljárással történik.

Összefoglalás A közös agrárpolitika ellentmondásai ellenére is sikeresnek tekinthető, a Római Szerződésben lefektetett célokat elérték. Az ágazat a Közösség élelmiszer-ellátását maradéktalanul biztosítja. Az agrártermékek világpiacán az EU domináns szereplő. Az agrárszektorban új feladatok kerülnek előtérbe: a környezetmegőrzés, az állatjólét, az élelmiszerbiztonság és az energiatermelés. Lisszaboni Szerződés: az agrárpolitika megosztott hatáskörű terület, a KAP-nál rendes jogalkotási eljárás érvényesül.

Irodalom - Káldy Zoltánné (szerk.): Integrálódó Európa II. Perfekt Kiadó, Budapest, 2010. - Horváth Zoltán – Ódor Bálint: Az Európai Unió szerződéses reformja. Az Unió Lisszabon után, hvgorac, Budapest 2010.