A középkor története (V-XV. sz.) 1. Korszakolás Kora középkor (V-X. sz.) Érett középkor (XI-XIII. sz.) Késő középkor (XIV-XV. sz.) 2. Államszervezet: hűbéri lánc és feudalizmus A Nyugat-római Birodalom (476) helyébe lépő királyságokban a királyok földadománnyal (hűbér) fizettek alattvalóik szolgálataiért. A nagyhűbéresek (hercegek, grófok) is földadománnyal fizettek a kishűbéreseiknek (közép- és kisnemesek). A hűbéresi viszony a hűbéri esküvel jött létre: A hűbérúr (senior) és a hűbéres (vazallus) kölcsönös hűséget, segítséget, védelmet és szolgálatot fogadtak egymásnak. A földbirtok központi szerepe miatt a középkort Európában a feudalizmus ("feudum"= földbirtok) korszakának is nevezzük, feudális államokról beszélünk.

A középkor története (V-XV. sz.) 3. Társadalom: földesúr és jobbágy A) Földesúr/földbirtokosok A földbirtokkal rendelkezők (király/egyház/nemes) B) Jobbágy Nem volt földtulajdona, csak használta a földesúr földjét,ezért szolgáltatásokkal tartozott Személyi függésben állt a földesúrtól: A földesúr bíráskodott felette (úriszék) és a kora középkorban csak a földesúr engedélyével költözhetett el. Jobbágyterhek/adók/szolgáltatások: Földesúrnak: termény, pénz, robot(munkajáradék) és ajándék Egyháznak: tized (termény-pénz) Királynak (állam): pénz

A középkor története (V-XV. sz.) 4. Az uradalom A nyugat-római birodalom bukása után megszűnt a távolsági kereskedelem és a pénzgazdálkodás, ezért önellátó gazdálkodás alakult ki. A gazdasági élet a földesúr tulajdonában álló uradalmon belül zajlott. Az uradalomban élő jobbágyok előállították a mezőgazdasági és a kézműipari termékeket is. Az uradalom központjában a földesúr vára/udvarháza állt. Az uradalom részei: - A földesúr saját kezelésű birtoka:majorság/"allódium", melyet a jobbágyok robotmunkájával műveltetett, a termények a földesúr tulajdonát képezték. Jobbágytelkek: A belső telek (házhely + kert) és a külső telekből (szántó-parcellák az egyes dűlőkben) álló jobbágytelek is a földesúr tulajdonát képezte, melyet használatra átengedett a jobbágynak. A jobbágy a termények egy részét megtarthatta, másik részét termény vagy pénz formájában a földesúrnak adta Közös használatú területek: erdők, legelő, folyók, tavak

A középkor története (V-XV. sz.) 5. A középkori egyház A) A nyugati és keleti egyház eltérő fejlődése Nyugaton a pápa vezetése alatt álló, központosított egyházszervezet jött létre, keleten a kontantinápolyi/bizánci pátriarka mellett önálló nemzeti egyházak. Nyugaton a pápaság függetlenedett a világi uralkodó befolyása alól, míg a keleti egyház a világi uralkodó (bizánci császár) befolyása alatt maradt A nyugati egyház nyelve a latin, a keletié a görög A nyugati egyházban a szertartás a hívek bevonásával történt (látják), a keleti egyházban a híveket és a papokat ikonosztáz (ikonfal) választja el. A nagy egyházszakadás: 1054-ben a kereszténység a nyugati (katolikus) és a keleti (ortodox) ágra szakadt szét. A nyugati szerzetesség atyja Szent Benedek. Az imádságot és a szellemi és fizikai munkát ötvöző („ora et labora”) szerzetesi szabályzatát (regula) követték a bencés szerzetesek. (Első kolostor: Monte Cassino 529). A bencéseknek fontos szerepük volt az antik műveltség és tudomány ismereteinek közvetítésében.

A középkor története (V-XV. sz.) B) A nyugati egyház az érett középkorban XI-XIII. sz. A XI. századi egyházi reform: A nyugati egyház függetlenedett a világi befolyás alól: A világi papok nem nősülhettek (cölibátus); a burgundiai Cluny-ből induló szerzetesi reform megszilárdította szerzetesi fegyelmet. A bencések mellett új szerzetesrendek jöttek létre: ciszterciták (mezőgazdasági újítások elterjesztése), koldulórendek: domonkosok és ferencesek: a városi lakosok lelki gondozása és az eretnekek megtérítése Az eretnek-mozgalmak (valdensek, katharok, albigensek): elutasították a pápát és a társadalmi rendet, vagyoni egyenlőséget követeltek. Az egyház megtérítésükre létrehozta az inkvizíciót, melynek célja az eretnekek megtérítése volt. C) Az invesztitúra háború IV. Henrik Német-római császár és VII. Gergely pápa küzdelme az egyház irányításért. A pápa kiközösítette IV. Henriket (exkommunikáció), az uralkodónak tett hűbéri eskük semmissé váltak, hatalma összedőlt. Canossa várában bűnbocsánatot kért és nyert a pápától (Canossa-járás). A pápa és császár 1122-ben a wormsi konkordátumban megegyeztek. A császár lemondott a püspökök kinevezéséről.

A középkor története (V-XV. sz.) 6. Az iszlám vallás és az Arab Birodalom A) Az iszlám vallás születése Az iszlám vallás alapítója Mohammed. A VII. században Arábiában, zsidó és keresztény vallás elemeit ötvözve hozta létre a szigorú egyistenhívő iszlám vallást (Allah az egyedüli isten). Tanításában kritizálta a gazdag kereskedőket, ezért elűzték Mekkából. (622 – a Medinába történt elűzetése a "hidzsra" – az iszlám időszámítás kezdete). B) Az iszlám tanai és sajátosságai Szent könyve: a 114 szúrából (fejezet) álló Korán. 5 fő parancsolat: A) Hit Allahban, az egyetlen Istenben és Mohamedben, az ő prófétájában B) Ötszöri ima naponta: Mekka felé fordulva, előtte rituális mosdás C) Kötelező alamizsnaosztás D) Ramadán havi böjt E) Egyszer az életben kötelező zarándoklat Mekkába További szabályok: disznóhús és szeszesital tilalma, többnejűség (max. 4), Dzsihád (Szent háború): A hit terjesztése minden eszközzel (elesettek közvetlenül a Paradicsomba jutnak). Papság (kádik): csak a hívők imáját vezeti, nincs közvetítő szerepe Isten és ember között. Szertartáshelyek: kisebb imaház: mecset, nagyobb a dzsámi. A híveket a müezzin hívja imára a minaret tornyából. Állami és vallási élet összeolvadása: a vallási törvények határozzák meg az élet minden területét: nincsenek világi törvények - a kádik a Korán alapján ítélnek; a kalifa egyszerre állam és az egyház vezetője is. Az arabok gyors terjeszkedésének oka: dzsihád (szent háború) kötelessége, erős katonai szervezet Hódítások: Közel-Kelet, Észak-Afrika, Ibériai-félsziget (A terjeszkedés megáll: 732 nyugaton, Bizánc: 740)

A középkor története (V-XV. sz.) 7. A mezőgazdaság forradalma az érett középkor idején (XI-XIII. sz.) A) Technikai újítások: A VIII. századtól a nomádoktól átvett szügyhámnak (nyakhám helyett) nőtt az állatok igavonó ereje, a nehézekével kötöttebb talajokat is művelés alá foghattak, a borona egyenletesebb talajművelést tett lehetővé. A középkor kezdetén talaj-/legelőváltó művelés folyt: A falu határának csak kis részét, kimerülésig használták, utána új területeket vontak művelés alá. A terméshozamok alacsonyak voltak, ez csak kevés ember eltartását tette lehetővé. Ezt fokozatosan felváltotta a kétnyomásos (fele ugar, fele szántó), majd az érett középkortól kezdve a háromnyomásos gazdálkodás: Egyharmad rész ugar, egyharmad őszi és egyharmad tavaszi gabona. Csökkent az ugar mérete, nőtt a művelés alá fogott földterület.

A középkor története (V-XV. sz.) B) A technikai újítások következményei Biztonságosabbá vált az élelmiszerellátás, csökkent a halandóság, Európa népessége robbanásszerűen nőtt (75 millió). Fejlődésnek indult az ipar (találmányok: vízikerék, lábítós szövőszék), újjáéledt a pénzgazdálkodás és a kereskedelem Új településtípus jelent meg: a város A túlnépesedett nyugati (Rajna, Champagne) területekről a telepes "hospesek" ("vendégek") keletre vándoroltak. Magukkal vitték a fejlett földművelési technikákat, erdőket irtottak, mocsarakat csapoltak le. A pénzgazdálkodás fejlődése miatt a jobbágyok a földesúri terheket egyre inkább pénzben fizették. A földbirtokosok kedvezményekkel csábították magukhoz a jobbágyokat, szabad költözködési jogot adtak nekik.

A középkor története (V-XV. sz.) 8. A középkori városok A) A középkori városok születése Az egykori római településeken, a királyi és egyházi központoknál ugyan már korábban is voltak város jellegű települések, de lakóik nem voltak szabadok, mivel a földesúr (király/egyház) uralma alatt éltek. A mai értelemben városok az érett középkorban, a távolsági kereskedelem újraéledésével jöttek létre: A forgalmas kereskedelmi utak mentén, folyami átkelőknél, a hegyvidék és alföld találkozásánál vagy bányavidékeken a távolsági kereskedők a kézművesekkel összefogva, ún. "kommunákat" hoztak létre. A kommunák kiharcolták szabadságukat a földesúrral szemben. A kommunákat-városokat új társadalmi réteg lakta: A nemesek és a jobbágyok között elhelyezkedő polgárok, akik földesúri terhek nélkül, szabadon rendelkezhettek tulajdonnal. ("Városi levegő szabaddá tesz") Az első városok a XI-XII. századtól kezdve Nyugat-Európában (Itália és Észak-Franciaország) jöttek létre, Közép-Európában a XIII. században jelentek meg. A középkori Európa két leginkább városiasodott régiója Észak-Itália és Flandria volt.

A középkor története (V-XV. sz.) B) A középkori városok szerkezete A magas falaknak köszönhetően a városok szemmel láthatólag is elkülönültek az őket körülvevő világtól. A városokban a bástyákkal megerősített kapukon lépett be az ember. A piactéren rendezték a vásárokat. Itt futottak össze a kereskedelmi utak, itt állt a városháza és a plébániatemplom is. A hely kihasználása érdekében emeletes házakat építettek, az utcák szűk sikátorok voltak, s mivel nem volt csatornázás, az állatok és emberek szennyét legfeljebb az eső takarította el. Az összezsúfolt városi népesség ki volt téve a tűzvészeknek és járványoknak, ami magas halandósághoz vezetett. Nyugat-Európa városainak átlagos lakosságszáma 4-5.000 körül mozgott, elsősorban a környezetüket látták el. A távolsági kereskedelembe bekapcsolódó nagyvárosok 10-15.000 lélekkel rendelkeztek.

A középkor története (V-XV. sz.) C) A városok kiváltságai (szabadságjogai) Önálló önkormányzat: A polgárok választott önkormányzata (városi tanács, élén polgármester v. bíró) vezette a várost. Önálló bíráskodás: A szabadon választott bíró a város saját jogszabályai szerint bíráskodott a városlakók felett. Gazdasági jogok: adók egyösszegű fizetésének joga, piactartás, árumegállító jog Kegyúri jog: szabad plébános-választás D) A városok politikai-társadalmi , gazdasági szervezete A város élén a bíró vagy polgármester állt, akit a városi tanács választott. A városi tanács tagjai kezdetben gazdag kereskedők voltak (XI-XII. szd.). Az iparosmesterek csak a XIII. századtól kezdve az ún. nagyobb tanácson keresztül nyertek beleszólást a város ügyeinek irányításába. A városlakók többsége az alkalmi munkából élő plebejus réteghez tartozott és nem rendelkezett politikai jogokkal. A városi ipar jellemző egysége a céh volt. Szigorúan korlátozták a megtermelhető áruk mennyiségét, minőségét, munkaeszközök számát és a munkaidőt. A korlátozások célja az volt, hogy biztosítsák valamennyi önálló műhellyel rendelkező mesterember megélhetését.

A középkor története (V-XV. sz.) 9. A középkori távolsági kereskedelem A) Az érett középkorban (XI-XIII.sz.) az újrainduló távolsági kereskedelem két térségben bonyolódott: Levante: A Földközi-tenger keleti medencéjének kereskedelme, melyet az Észak-Itáliai városok (Velence és Genova) uraltak. A keletről érkező luxuscikkekért (fűszer, selyem) Európa nemesfémmel (arany, ezüst) fizetett. Hansa: Az Északi- és a Balti-tenger térség városainak Londontól Novgorodig terjedő kereskedelme. A keletről és északról érkező cikkekért a nyugat iparcikkekkel fizetett. A két kereskedelmi térséget összekötő szárazföldi út megkerülte az Alpokat. Az áruk Champagne vásárain (Franciaország keleti része) cseréltek gazdát.

A középkor története (V-XV. sz.) B) A késő középkorban (XIV-XV. sz.) a kereskedelem továbbra is a Hansa és a Levante térségében koncentrálódott. Előrelépés az érett középkorhoz képest: Az Atlanti-óceán partvidéke mentén biztonságos tengeri összeköttetés jött létre a két térség között. Megnyitották az Alpok hágóit, a délnémet városok (Augsburg, Nürnberg, Bécs) meggazdagodtak A magyar és lengyel királyság bekapcsolódott a kereskedelembe.

A középkor története (V-XV. sz.) 10. Az érett középkor művészeti (építészeti) stílusirányzatai A) Román stílus (XI-XIII. sz.): kolostorok, templomok: félköríves dongaboltozat, a terhet vastag falak hordozzák, lőrésszerű, keskeny félköríves (iker)ablakok, bélletes kapuzat B) Gótikus stílus (XII-XIV. sz.): égbetörő katedrálisok, magasba törő belső terek, csúcsíves keresztboltozat, támívek-támpillérek, kőrácsos ablakok, rózsaablakok, színes ólomüveg

A középkor története (V-XV. sz.) 10. A késő középkor: Reneszánsz és humanizmus A) Reneszánsz: (XIV-XV. sz., jelentése: „újjászületés”): Az antik építészet elemeinek (oszlopok, kupola, vízszintes tagolódású épületek) újrafelfedezése, antik témák felelevenítése. Festészet: az emberi test és a természet szépségének felfedezése, portréfestészet. B) Humanizmus (XIV-XV. sz., jelentése: „emberközpontúság”): A késő középkor filozófiai irányzata. Itáliából indult ki. A humanista gondolkodás középpontjában a teremtett ember áll a maga egyéniségével, nézeteivel, érzelmeivel. Eszménye a művelt ember, a polihisztor (Leonardo da Vinci)

A középkor története (V-XV. sz.) 11. A lovagi kultúra A nehézpáncélos lovasság a VIII. századtól a legfontosabb európai fegyvernem volt. A lovagkor a XIV. században ért véget, mivel a tűzfegyverek megtörték a lovagi seregek lendületét és váraik bevehetővé váltak. A lovagok a XI. századtól kezdve a keresztény értékek bajnokaivá voltak. A lovaggá avatáskor (felövezik őket karddal, megkapják a sarkantyúkat, a sisakot, lándzsát és a címeres pajzsot) esküvel kötelezték magukat a hit és az egyház, a nők, az árvák, a betegek és az öregek védelmére. Részt vettek az egyház által indított keresztes hadjáratokban, a Szentföldön megalakították a szerzetesi és lovagi eszményt ötvöző lovagrendeket. Lovagi kultúra színterei: császári, királyi, főúri udvarok - vadászat, lovagi torna. Lakhely: lakótoronyos várak Lovagi életforma: A lovagok urukat szolgálták, szabadidejükben lovagi tornákon mérték össze erejüket. Költeményekben énekelték meg az úrhölgyek szépségét és erényeit (trubadúrok)

A középkor története (V-XV. sz.) 12. Az Oszmán(-török) Birodalom Gyors hódítások Oszmán vezér a XIII. század végén erős katonai államot szervezett a Bizánci Birodalom keleti szomszédságában megtelepedett török törzsekből. A XIV. sz. második felében (I. Murád) a Balkánon terjeszkedett (Bulgária). A rigómezei ütközet (1389) után Szerbia török hűbéres (vazallus) állam lett. Luxemburg Zsigmond vereséget szenvedett a nikápolyi csatában (1396), a Balkán végleg török uralom alá került. A tatár Timur Lenk győzelme (Ankara, 1402) rövid időre megállítja a török terjeszkedést II. Mohamed 1453-ban megdöntötte a Bizánci Birodalmat (Bizánc elfoglalása), de Nándorfehérvárnál Hunyadi Jánossal szemben vereséget szenvedett („nándorfehérvári diadal” 1456) A XV. sz. második felében a román fejedelemségek (Moldva, Havasalföld) török vazallus államok lettek.

A középkor története (V-XV. sz.) A birodalom a XVI. sz. elejére meghódította az egész Közel-Keletet. I. Szulejmán korában élte virágkorát: A mohácsi csatában (1526) megsemmisítő vereséget mért a Magyar Királyság seregére, Budát is elfoglalta (1541), de Bécset már nem tudta meghódítani. A birodalom az 1571-es lepantói ütközet után válságba került, hanyatlani kezdett. B) Az oszmán birodalom despotikus-katonai szervezete Oszmán utódai despotikus (önkényes) államot építettek ki (selyemzsinór). Az egész birodalom a szultán tulajdona volt, irányítása a kezében összpontosult, a szultán kalifaként a vallási élet vezetője is volt. A vezető tisztviselőket a szultánok rabszolgák közül választották. A birodalmat a díván (államtanács) irányította, tagjai a defterdárok (adószedők) és a közigazgatási egységeket (vilajet) és a hadsereget vezető beglerbégek voltak. Az államszervezet középpontjában a hadsereg állt. A janicsárok puskával felszerelt, gyalogos, zsoldos katonák voltak, a szultán elit alakulatai. A szpáhik könnyűlovas katonák, érdemeik szerint szolgálati birtokot kaptak, amit a tízévente újraosztottak. Fontos szerepet játszott a flotta is, mely az európai és ázsiai birodalomfél közötti összeköttetést biztosította. A birodalom csak hódítások idején működött jól. A meghódított területekkel nőttek az adóbevételek, ezzel tudták fejleszteni a hadsereget, ami újabb hódításokat tett lehetővé. A hódítások leálltával a birodalom hanyatlani kezdett.