Franciaország története a két világháború között Egyetemes és európai történelem II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2015/2016. tavaszi félév

I. A világháborús győzelem I. világháború vegyes mérlege Franciaországban: háborús áldozatok száma 2,5 millió fő volt, ország keleti és északi területeinek anyagi vesztesége + 32 milliárd frank külföldi adósság. 1919. június 28. Versailles-i béke aláírása: Elzász-Lotaringia mellett Togo, Kamerun, Kongó egy része és Szíria a franciákhoz került + német jóvátétel fizetése és Saar-vidék kiaknázása népszövetségi fennhatóság alatt. Cél: Franciaország kontinentális biztonságának megalapozása a németekkel szemben.

II. A Nemzeti Blokk évei (1919-1924) I. 1919-es nemzetgyűlési választások: jobboldali pártok győzelme (Alexandre Millerand): gazdasági újjáépítés mellett francia baloldalon belüli fejlemények figyelemmel kísérése. 1920. Tours. Szakadás a francia munkásmozgalomban: szocialisták csatlakozása a III. Internacionáléhoz (Kommunista Internacionálé Francia Szekciója), míg a Léon Blum vezette csoport a II. Internacionálé melletti kiállása. Szakszervezeti mozgalmon belüli szakadás: kommunista CGTU és szocialista CGT mellett keresztényszocialista szakszervezet (CFTC) megalakulása.

II. A Nemzeti Blokk évei (1919-1924) II. 1921. Aristide Briand: francia közállapotok megnyugtatása és polgári pártok egységének megszilárdítása. Külpolitika: sorozatos kudarcok. 1922. Raymond Poincaré kormánya: Ruhr-vidék megszállása 1923-ban (ok: késedelmes német jóvátételi szállítások). Problémák: növekvő infláció, csökkenő frank árfolyam és válságtünetek erősödése.

III. A Baloldali Kartell kormányzása (1924-1926) I. 1924. Parlamenti választások: baloldali blokkhoz tartozó pártok győzelme Eduard Herriot vezetésével. 1923-től egyre jobban felerősödő pénzügyi válság. I. világháború után reformképtelenség a mindenkori kormányzatok részéről. Baloldali Kartell: megosztottság a társadalmi reformokra vonatkozó kérdésekkel kapcsolatosan. 1926-tól jobboldali kormányzás (Union Nacional) Poincaré vezetésével.

III. A Baloldali Kartell kormányzása (1924-1926) II. Frank stabilizációjának összefüggése a német fejleményekkel. 1924. Dawes-terv: Németország gazdasági és pénzügyi talpraállítása + kölcsönök biztosítása. Briand-féle megbékélési politika sikerei: 1925-ös locarnói konferencia (német ígéret a versailles-i szerződés által kijelölt nyugati határok tiszteletben tartására) és az 1923-ban megszállt Ruhr-vidék kiürítése. 1926. Németország felvétele a Népszövetségbe (európai egység és enyhülési politika bizonyítéka volt).

IV. A Briand-Kellogg-paktum Briand külpolitikája: németek megbékítése mellett francia biztonság nemzetközi szerződésekkel való garantálása. Briand javaslata: francia-amerikai barátsági szerződés megkötése. 1928. augusztus 27. Briand-Kellogg paktum: háborúról való lemondás és nemzetközi viták és nézeteltérések békés úton való rendezése (aláírók: Németország, USA, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Japán, Lengyelország és Csehszlovákia).

V. A német jóvátétel ügye Német jóvátételek fizetési rendjének rögzítése. Német érdek: Dawes-terv általi ellenőrzés és Rajna-vidék megszállásának megszüntetése. 1929. Young-terv: 114 milliárd aranymárka kifizetésére kötelezték Németországot + megszüntették a német állami bevételek külföldi kezelését. 1929. Young-terv elfogadása a hágai konferencián + megállapodás a Rajna-vidék 1930 közepéig történő kiürítéséről.

VI. A világgazdasági válság és Franciaország 1920-as évek második fele: gazdasági stabilizálódás (háborúban elpusztult területek újjáépítése, új iparágak meghonosítása és francia gyarmatbirodalom szerepe). A válság csak 1931-től érte el Franciaországot (válság elhúzódása és ipari termelés 25%-os visszaesése, de a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak esetén kisebb visszaesés). Válság hatásai: munkanélküliség növekedése + ország gazdasági kapcsolatainak beszűkülése (bevételek csökkenése és sikertelen protekcionista stabilizációs kísérletek).

VII. A népfront 1932. Stabil többség nélküli radikális és szocialista kormányzás. 1934. Stavisky-ügy kitörése. Szélsőjobboldal parlamentarizmus-ellenessége, majd 1934 februárjában tüntetés szervezése. Ellentüntetés, figyelmeztető sztrájkok és a radikalizálódó jobboldal miatt a szocialisták, kommunisták és radikálisok összefogása. 1936 tavaszi választások: baloldali pártok győzelme és népfront kormány megalakulása a szocialista Léon Blum vezetésével.

VIII. Reformok és bukás I. Népfront győzelme: általános sztrájkhullám Franciaországban, majd tárgyalások a munkaadók és munkavállalók között. 1936. június 7. Matignon-egyezmény aláírása. Népfrontkormány meggyengülése: jobboldali kampány Léon Blum miniszterei ellen és a köztársaságiak oldalán a spanyol polgárháborúba történő intervenció lehetőségének elutasítása.

VIII. Reformok és bukás II. 1936. Frank leértékelése és az infláció felgyorsulása. 1937. Léon Blum lemondása. A Népfront szétesése után a radikális Chautemps, majd Blum, végül a radikális Daladier kormánya irányította az országot. Belpolitika: parlamentellenes mozgalmak megerősödése (Tűzkeresztesek, csuklyások és titkos forradalmi akciócsoportok a kommunisták ellensúlyozására).

VIII. Reformok és bukás III. Léon Blum Édouard Daladier

IX. Külpolitika az 1930-as években I. 1930. június. Szövetséges csapatok kivonulása a németországi megszállási zónából. Külpolitika két irányvonala: grandeur (európai francia hegemónia megteremtése) és securité (németekkel való párbeszéd). De: Franciaországnak nem volt elég ereje Európa francia szempontok szerinti átrendezésére. Briand: németeknek nyújtott engedmények és defenzív jellegű szövetségi politika folytatása. Hitler hatalomra jutása után: Briand-féle politika érvényét vesztette.

IX. Külpolitika az 1930-as években II. Két irányzat: veszéllyel való szembenézés és annak elhárítása, valamint a szükségszerű összecsapás elkerülése Franciaország és Németország között. Elterelés politikája: Daladier és Laval (Berlinnel való megegyezés és további engedmények a németeknek). 1933. Németország elhagyta a genfi leszerelési konferenciát, majd kilépett a Népszövetségből. 1933. Kisantant szervezeti egységének megerősítése és Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok rendezése.

IX. Külpolitika az 1930-as években III. 1934. október. Barthou külügyminiszter és Sándor jugoszláv király elleni merénylet Marseille-ben. 1935. Stresai konferencia: Németország elvi elítélése az általános hadkötelezettség bevezetése miatt. 1935. május 2. Francia-szovjet kölcsönös segítségnyújtási egyezmény megkötése. 1938 decembere: francia-német megbékélést szolgáló közös nyilatkozat elfogadása. 1939. szeptember 3. Háborúba való belépés az angolok oldalán Németország ellen.

X. A francia gyarmatpolitika I. világháború után: Togo, Kamerun megszerzése mellett népszövetségi mandátumot kapott Szíriára és Libanonra. Francia gyarmatbirodalom: 70 millió lakos + nyersanyagbázis és piaci lehetőség. Kitermelőipar és infrastruktúra fejlesztését szolgáló tőkekivitel mellett megindult a francia lakosság gyarmatokra való kivándorlása. Anyaország és gyarmatok viszonya: tökéletes függőség (kolóniák lakosainak függetlenségi és politikai képviseleti törekvéseinek fegyveres erővel történő megfékezése).

XI. Franciaország a második világháborúban I. Maginot-vonal: passzív védelem a francia haderő számára, de modern hadviselés technikai fejlesztéseinek elmulasztása. 1940. május 10. Német hadjárat Belgium, Hollandia és Luxemburg. 1940. június 17. Fegyverszünet megkötése a németek és franciák között (1940. június 25. Tűzszünet életbe lépése). Philippe Pétain marsall bábkormánya: hatásköre az ország délkeleti területére terjedt ki (Vichy-központ).

XI. Franciaország a második világháborúban II. 1940. július 10. Új alkotmány elfogadása: törvényhozó, végrehajtó hatalom, igazságszolgáltatás és közigazgatás irányítása Pétain kezében egyesült. Francia állam létrejötte: republikánus hagyományok helyett korporatív munka-család-haza hármassága, politikai pártok betiltása, sajtószabadság felfüggesztése, egyesülési jog és zsidóság jogainak korlátozása. Vichy-rezsim: nemcsak bábállam volt, hanem aktív és németek felé kezdeményező rendszer is egyben.

XI. Franciaország a második világháborúban III. Philippe Pétain Charles de Gaulle

XI. Franciaország a második világháborúban IV. Fegyverszünet elutasítása és ellenállás: Charles de Gaulle 1940. június 28-i londoni rádiófelhívása. 1942. novembere: Franciaország egész területének német megszállása. 1943. május. Ellenállás Nemzeti Tanácsának, majd Francia Nemzeti Felszabadító Bizottságnak a megalakulása. 1944. június 2. Francia Nemzeti Felszabadítási Bizottságból kormány alakult Algírban.

XI. Franciaország a második világháborúban V. 1944. június 6. Angol-amerikai csapatok partraszállása Normandiában és Franciaország katonai felszabadítása. Ellenállás Nemzeti Tanácsa: komoly katonai és politikai segítség az ország felszabadításában (1944. augusztus 19. Párizs felszabadítása). Főváros felszabadítása: új hatalmi testületek törvényesítése mellett de Gaulle és az angolszászok közötti vita befejeződése az ideiglenes francia kormány elismerésével kapcsolatosan. 1945. február. Háború előtti határok visszaállítása.

XII. Felhasznált irodalom Németh István (szerk.:) 20. századi egyetemes történet. I. Európa, Osiris Kiadó, 2006. pp. 82-91. Térképjegyzék: Történelem Klub. In: http://www.tortenelemklub.com/terkepek/vilagterkepek

Köszönöm a figyelmet!