Bevezetés a jog- és államtudományokba 3. előadás Jogforrás és jogalkotás

Jog és jogforrás Mi a jog? Lehetséges válaszok: Elméleti válasz – nehéz, és régóta próbálkoznak vele. Gyakorlati válasz – mi a jog az adott ügyben? – rá kell tudnunk mutatni valamire ami az. De gyakran a rámutatás nem elég… Fenyegetés Btk.-beli definíciója: „… amely a megfenyegetettben komoly félelmet kelt” De konkrétan pl. egy veréssel történő fenyegetés az-e? „Ez attól függ” – nem elég a Btk. olvasnunk kell döntvénytárakat, amelyekben példákat találunk. Szöveg és jelentés problémája Hiába találjuk meg a szöveget, a szöveg jelentésére vagyunk kíváncsiak.

Mit értünk jogforrás alatt? Többféle értelemben használjuk a „jogforrás” kifejezést. (Forrás: ahonnét a jog fakad) Formális és materiális jogforrás - angolszász (a szabályozás „anyaga” és „kötelező ereje”) Külső és belső jogforrás - kontinentális (a „végső” forrás” – pl. társadalmi viszonyok és a „jogrendszeren belüli” forrás) A belső forrás lehet Anyagi (jogalkotó szerv) – inkább „jogalkotónak” hívjuk Alaki: megismerési forrás – jellemzően (de nem mindig) egy szöveg Az alakin belül: Formális és Nem-formális (pl. az igazságosság értéke) vagy Elsődleges (formális kötelező ereje van) Másodlagos (nem formális, meggyőző ereje van) Vagy Írott Íratlan

Az egyes jogforrások – a jogalkotói jog Ma a kontinentális jogrendszerekben messze a legfontosabb Fajtái: autonóm és delegált (kb. parlamenti és kormány által alkotott – törvény és rendelet) A jó jogalkotás feltételei Kiforrott társadalmi viszonyok Törvényhozó szakapparátus Fejlett jogtudomány A törvényhozói jog sajátosságai Tudatos Jövőre orientált Általános, elvont (nem részletező) Szilárd, rögzített Stabil, de statikus

Az egyes jogforrások – a jogalkotói jog Delegált jogalkotás: a kormány a miniszterek (és egyéb szervek) jogalkotása. Formája a rendelet Csak a törvény keretei között, vagy szűk körben szabályoz ún. „eredeti” tárgyköröket Kormányrendeletek Miniszteri rendeletek és önálló szabályozó szerv (MNB, NMHH) Nem minősülnek jogszabálynak (csak másodlagos jogforrásnak) a normatív szervezetszabályozó eszközök (határozat és utasítás)

A kódex és a törvény Kódexek: az autonóm jogalkotás legfontosabb termékei között, a törvények között is kitüntetett helyet foglalnak el a kódexek – rendszerezett, legtöbbször a jogtudomány eredményeire támaszkodó produktumok Kétféle kódex: premodern – rendezetlen Modern: rendezett, tudatosan, a jogtudományi kategóriákra támaszkodva logikus, strukturált formában, utalások hálózata, fogalommeghatározások, egységes fogalomhasználat, redundancia kerülése – pl. a „közös” rendelkezések egy általános részbe kerülnek, stb., stb. A kódexek funkciói Összefoglalás Jogrögzítése Jogalakítás Jogalkotás (tudatos tételezés Mai magyar helyzet: összes törvény, (módosítók nélkül) kb. összesen 500, a kódexek száma összesen legfeljebb (Miért kétséges a szám? Kérdés, hogy ha kódex a Munka törvénykönyve, akkor az-e a Közalkalmazotti törvény? Ha a Ket. az, akkor kódex –e az adóeljárásról szóló Art.? Kódex-e az Áfa törvény? Stb. – elmosódó határok vannak.) A kódexek jogára olykor azt is mondják, hogy ez a „jogászjog”. Az egyetemen valóban elsősorban a kódexeket tanuljuk. (Eszerint az Áfa tv. nem kódex…)

Az egyes jogforrások – a bírói jog A common law országaiban elsődleges jogforrásnak számít, („precedensrendszer”) nálunk másodlagosnak. A kontinentális jogrendszerekben nem kötelező az alsóbíróságokra, de ténylegesen követik a bíróságok („kötelező normaértelmezés”) Itt inkább az „állandó bírói gyakorlat”, a több ítéletben megfogalmazott egyöntetű „irány” az amit követnek a bíróságok. A bírói jog kreatív alakítása a kontinentális rendszerekben a felsőbíróságok monopóliuma.

Azonosságok és különbségek a precedensrendszer és a törvényi jog között Azonosságok Normát rögzítenek – a döntés is, csak itt a ratio decidendi tartalmazza Mindkettő rögzített nyelvileg Különbségek Utólagos és előre szabályozás Induktív – deduktív Alacsony elvontsági szint – magas elvontsági szint Árnyalt és hajlékony – elnagyoltabb és merevebb Megkülönböztetés és értelmezés, mint a jogalkalmazás „szöveghasználati” módszerei

Nemzetközi szerződések Egyezmények és megállapodások – fontos jogforrás, de leginkább a nemzetközi jog területén. Nem „egyoldalú akarat-nyilvánítások” mint a jogszabályok, hanem „kölcsönös ígéretek” Bilaterális és multilaterális szerződések Csak a csatlakozó feleket kötik Van a normativitásuk erejében különbség (treaty – agreement különbsége) Belső jogban nem formális jogforrás, de lehet jelentősége – pl. kollektív szerződés – nemcsak a megkötőket köti, hanem pl. a munkáltatóhoz később csatlakozó dolgozókat is.

Szokásjog Szerepe leértékelődött, csekély Nem egyenlő a bírói szokásjoggal, amely a döntvényekben nyilvánul meg. Történetileg azonban igen fontos Nemzetközi jogban azért még van szerepe. (pl. a diplomácia „udvariassági” szabályainak nagy része) Feltételek: Hosszú időn át álljon fent Tartalma legyen egyértelműen megállpítható Ne ütközzön a helyesség elveibe Hosszú ideig volt még egy feltétel: a szokások külső „szentesítése” pl. a bíróság által Werbőczy Tripartituma is nagyrészt a szokásjogot gyűjtötte össze.

Nem formális „jogforrások” Igazságosság Az értelem, a dolgok természete A méltányosság Politikai célok Morális meggyőződések A közvélemény Tisztességtelen szerződési feltételek Ésszerűség, életszerűség A gyengébb fél preferálása: munkavállaló, fogyasztó előnyben részesítése, kegyelem Sajtó-helyreigazítás: sértő, lealacsonyító Közvélekedés szerint Nem szívesen hivatkoznak a magyar bírák ilyesmire: helyette

A jogalkotás, a jogalkotási eljárás A jogalkotási eljárás feszesen szabályozott eljárás Jogszabály-előkészítési szakasz (hatásvizsgálat, tanulmányok, szövegezés, beillesztés a jogrendszerbe – nem szabályozott) Kormány döntése az előterjesztésről - előterjesztés Parlamenti szakasz Bizottsági előkészítő szakasz Plenáris ülés – vita Szavazás Kihirdetés (érvényességi kellék) Rendeletalkotás jóval kevésbé szabályozott (kormányrendelet esetén testületi döntés, miniszteri rendelet esetén egyéni döntés) – az előkészítő apparátusok szerepe óriási