Út Út a forgalom lebonyolítására szolgáló, lineáris, épített létesítmény.
Története Ókor – Az első műutak Az első épített utak az ókorban, Ázsiában, Mezopotámiában készültek. Az első igazi műutakat az etruszkok építették, ugyanis az etruszkok az útjaikat alapozták is. Római utak – A régi rómaiak nagy műútjai a következő rétegekből épültek fel: a kiásott útágyba egy vagy két sor, mészhabarccsal megerősített lapos kőalapzatot helyeztek erre jött – ismét mészhabarcsba rakva – egy durva terméskő réteg (rudus) majd erre, az elsőrendű hadi utak esetében, zúzottkőből és mészből álló betonszerű réteg (nucleus) került végül az utat kövezettel borították, (summum dorsum), amelyet erősen lesulykoltak
Története A középkorban Nagy Károly építtetett néhány utat s a római utakat is helyreállította, utódai azonban a fenntartást elhanyagolták s az egész középkor, sőt még az újkor is a 17. század közepéig, egyáltalában nem kedvezett az utaknak. Újkor: – Pierre Trésaguet útépítészeti új rendszerét kezdte alkalmazni. Bevezette az ún. rakott kő alapú korszerű útpályaszerkezetet. – John Loudon McAdam azt tapasztalta, hogy az utak állagára a legnagyobb befolyása a víztelenítésnek van es újításának lényege: a nem túl termelékenyen előállítható alapozó terméskőgúlák helyett 15–20 cm-es vastagságban 8–10 cm méretű zúzottkövet alkalmazott, és mindegyik réteget hengerléssel tömörítette (makadámút).
Története A 20. század elején a műutak legismertebb fajtái: – zúzott kőutak (makadám) alapzattal vagy anélkül; – kőutak terméskővel, kockakővel, keramitkővel burkolva, ez utóbbiak vagy egyenes sorokban vagy halgerinc formában, vagy egyenesben, váltakozó keresztkötésekkel; – aszfaltutak (öntött vagy pörkölt aszfaltból, vagy aszfalt-makadamból); – fakocka-burkolatok stb.
A korszerű út részei útpálya útpadka rézsük vízelvezető árkok úttartozékok
Az útpálya szerkezete aszfalt kopóréteg aszfalt kötőréteg aszfalt alapréteg zúzottkő vagy beton alap tömörített talaj