P ROLEGOMENA E VANGÉLIKUS IDENTITÁS

Munib Younan: egy bögre csokoládé és a Lutheránus Világszövetség

Werner Elert 1931-ben megjelent Morfologie des Luthertums (a lutheranizmus összképe) című munkájában a lutheranizmus identitását úgy határozza meg, hogy az - az idők változásai során mindig ugyanaz marad. Ezt a témát 150 oldalon keresztül tárgyalja, majd a következő megállapításra jut:

„az embert, aki Isten igéjével mint törvénnyel találkozik, azt ő vádolja és megöldökli, az evangélium által azonban föltámasztja, megszabadítja és megváltja, a hitben pedig a Krisztussal való egységre vezeti.” Valamint: „Krisztus a Szentlélek által jön el hozzánk, vagyis igéjében. Bennünk lakik az igéjébe vetett hit által.”

Az evangélikus tanítás mintája (Lehrform), mely hitvallási iratainkban is kifejezésre jut, tartalma szerint az, amit Pál a Rómaiakhoz írott levelében megfogalmazott. A Jézus Krisztusról szóló örömhír (Rm 1,1), ami a bűnöst megigazítja (Rm 1,18-3,20), ingyen és Isten kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által (Rm 3,24). Az ember hit által kapja meg az evangéliumot (Rm 4; 5); a keresztségben (Rm 6) a kegyelem uralma alá kerül, szabaddá válik a törvény kényszerétől (Rm 7); Lélekben jár, nem fél többé, mert a fiúság Lelkét kapta (Rm 8). Örököse Istennek és örököstársa Krisztusnak, ha vele együtt szenved, vele együtt meg is dicsőül (Rm 8,17).

A KERESZTÉNY EMBER IDENTITÁSA Szubjektivitás – (alávetettség): a dolgok, a személyes benyomások, a lelkiállapot, a bennünk keltett érzések és gondolatok szűrőjén keresztüli szemlélése. Gondolkodom és miközben gondolkodom, ismeretem van önmagamról – öntudatom! Luther Márton: „Itt állok, másképp nem tehetek!”

„A hitről helyesen kell tanítani, hiszen általa leszel eggyé Krisztussal, úgy, hogy belőled és belőle egy személy válik, amely nem képes tőle elszakadni, kitart mellette és bele kapaszkodik, mondván: én vagyok Krisztus; Krisztus pedig így szól: én vagyok az a bűnös, aki belém kapaszkodik és aki mellett én kitartok. Mert a hit által egy testhez kötődünk, miként Ef 5,30-ban áll … Így tehát a hit engem és Krisztust szorosabban köt egybe a férj és a feleség szövetségénél.” /Martin Luther: Galaterbriefvorlesung, 1531./

C OMMUNICATIO IDIOMATUM „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.” /Gal 2,20/ Ebben azt a folyamatot értelmezi Luther, amelyben végbemegy a hívő ember tulajdonságainak Krisztusra való átruházása és Krisztus tulajdonságainak a hívő emberre való átvitele. Mindez az érintett egyén perspepktívájából nézve úgy történik, hogy miközben Krisztus identitását magára ölti, a múltjával kényszerül azonosulni. Ez a lutheri megigazulástan lényege!

Ez a folyamat nem egy harmadik személy által valósul meg, hanem „belülről kibontakozó” folyamat, az eredeti önismeretnek ellentmondó, teljesen új meghatározottsága az öntudatnak. Ez nem más, mint az identitás új meghatározása. Mivel a lutheranizmus tanításának középpontjában a megigazulásról szóló tanítás áll - ezzel az identitás meghatározásának egy sajátos formája, a szóban forgó tanítás egyszerre van közel és távol a szubjektum újkori fogalmától.

Mit is jelent ez: Krisztus él énbennem? Nem Isten jövőbeni ítéletéről van szó, hanem az evangélium hirdetése során megtapasztalt itt és most-ról. Az evangélium nekem ígéri Krisztus személyét „pro me”, ami annyit tesz: értem. Ez azonban már idegen az újkortól, hogy a személy meghatározottságát számára egy alapvetően „ idegen” folyamat következtében nyeri el. Az evangélium nyitás, a helyes önértelmezés lehetősége!

Jézus életével való azonosulás: ami Jézussal történt, velem történt. Isten ítélete megsemmisítette „önítéletemet”, csak ezen a módon szabadulhat meg az öntudat a bűntudattól. A hit nem más mint az önértelmezésnek a folyamata, ami az embernek az evangélium hirdetésében felkínált lehetőség.

K ETTŐS IDENTITÁS ? Simul justus et peccator. Ez a folyamat azonban sosem teljes. A keresztény ember tudatát egyszerre határozza meg kettős identitása. A Krisztussal való egység annak a közösségnek az elővételezése, ahol az identitások dualitása a Krisztussal való teljes egység miatt meg fog szűnni. Egészen hétköznapi problémákkal küzd, miközben Isten szeretett gyermeke.

E GYHÁZ ÉS EVANGÉLIKUS IDENTITÁS Az egyházat félreértés lenne az identitás általánosan használt fogalmán keresztül meghatározni, az ugyanis részben szociálpszichológiai fogalom. Az identitás az ön ismeret és az ön fejlesztés által alakul ki.

Nyilvánvaló, hogy az egyház nem önmagától jött létre, vagy jut önismeretre, hanem a Szentlélek munkája hozta létre és tartja fenn. Az egyház identitása „önmagán kívül van”, Istenben, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát és Szentlelkével megszenteli egyházát. Evangélikus sajátosság, hogy az egyház létrejötte és fennmaradása szempontjából az igét és a szentségeket tartjuk alapvetőnek.

Az identitás másrészt feltételezi az azonosság és a különbözőség tényét. Ahol nő a sokféleség, ott nő az azonosság utáni vágy, ezért soha sem adható fel a közép tudatosítása. Meditáció eredetileg a „középen lét”, az egyensúly megtalálásának eszköze, a sajátos arculat megtalálásának lehetősége. Csak a középhez történő tudatos ragaszkodás óv meg bennünket attól, hogy az evangéliumot magunkhoz igazítsuk. Krisztus élethelyzetünk értelmezésének megfelelő kulcsa.

Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) arra törekszik, hogy az európai protestáns egyházaknak (református, evangélikus, metodista, valdens) egységes arculatot adjon, a közös identitástudat erősítése által. Hogyan? Egyházaink egységének alapja az evangélium. Ezt a nézetet sokan kritizálják: az egyetértés minimuma leszűkíti egyházaink sokféleségét.

R AJONGÁS Ki­hí­vás a pro­tes­táns iden­ti­tás szá­má­ra a ra­jon­gás kí­sér­té­se, amely vé­gig­kí­sér min­ket a re­for­má­ció óta. Az ez­red­for­du­ló­ra vi­lág­je­len­ség lett a val­lá­si ra­di­ka­liz­mus meg­erősö­dé­se. A ke­resz­tény ka­riz­ ma­ti­kus moz­gal­mak, a kis­egy­há­zak tér­nye­ré­se a nagy egy­há­za­kon be­lül is zaj­lik.

D EMAGÓGIA A szük­sé­ges tár­sa­dal­mi át­ala­ku­lá­sok vé­gig­gon­do­ lá­sa he­lyett a pa­ter­na­lis­ta ál­lam ide­á­já­ba me­ne­kü­ lés vagy a dokt­ri­ner neo­li­be­ra­liz­mus ugyancsak nem vezet ke­resz­té­nyek szá­má­ra el­fo­gad­ha­tó meg­ oldáshoz.

N ACIONALIZMUS A na­ci­o­na­liz­mus olyan bál­vány, mely Kö­zép-Eu­ ró­pát év­szá­za­dok óta fo­lya­ma­to­san te­szi tönk­re. Egy olyan egy­ház, mint a ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­ kus, kul­tu­rá­lis tra­dí­ci­ó­já­nak leg­ér­té­ke­sebb kin­cse sok­szí­nű hár­mas nem­ze­ti iden­ti­tá­sa. Van va­la­mi, ami össze­köt, és fon­to­sabb, mint a nyelv, ami el­vá­ laszt.

K Ö ­ TET ­ LEN KÖ ­ TŐ ­ DÉS A ne­gye­dik szem­pont az egy­há­zi kö­tő­dés át­ala­ku­lá­sa. A pro­tes­táns iden­ti­tás teo­ló­gi­ai gyö­ke­re a meg­iga­zu­lás­tan, kul­tu­rá­lis gyö­ke­re pe­dig a re­for­má­ció egy­há­za­i­nak szel­le­ mi­sé­ge. Mind­ket­tő az ön­ál­ló, egyé­ni ta­pasz­ta­lat­ra épül, és kö­zép­pont­já­ban az egyén sza­ba­du­lás­él­mé­nye áll. En­nek kö­zös­sé­gi meg­élé­se és át­adá­sa min­dig ko­moly erő­fe­szí­tést igé­nyelt. Má­ra köz­ben ál­ta­lá­nos lett a tel­jes po­li­ti­kai és fo­ gyasz­tói sza­bad­ság ér­zé­se. A sok irány kö­zött jel­lem­ző a sa­ját meg­győ­ződés össze­ál­lí­tá­sa kü­lön­bö­ző ele­mek­ből, ide­ ig­le­ne­sen.