A támogatott lakhatás (szociál)pszichológiája Dr. Nagy Zita Éva szociológus, viselkedéselemző a Csobánkai Támogatott Lakhatás esetfelelőse

Ahány ház, annyi szokás…

Az alapvető szemléletünk… TL ház: nem ápolás, nem gondozás, és még csak nem is segítségnyújtás, hanem támogatás de! ez egy (a felkészítésre szervesen épülő) tanulási folyamat, amely jelenleg (a kiköltözés után 1 évvel) is zajlik A „cél alapvetően”: „maga az élet” – minél „autonómabb” működés – vagyis nem lehet „tökéletes”, „problémamentes”, legfeljebb „elég jó”, „elég élhető” (v.ö.: felnőtt lét)! Nálunk cél volt, hogy „kisközösség” legyenek (fokozatos átmenet!)

A folyamat… az első időkben a „csoporttá alakulás” erőteljesebb támogatása, hogy legyenek „alapok”: mind funkcionálisan („működjön a ház”), mind érzelmileg („közösséghez tartozás”, „feloldódás a közösségben”, mint erős igény az előzmények okán), erőteljesebb esetfelelősi jelenléttel („szülői énállapot” – ha lehet, nem „kritikus”, hanem „gondoskodó” ) jelenleg: a ház „egyre önállóban” működik (újabb és újabb feladatok), és a lakók is egyre és egyre önállóbban működnek „funkcionálisan” és érzelmileg is – erősödő igény az intim kapcsolatokra! de! fontos „leágazások”

Hogyan támogatunk (és egyben: miben is kellett támogatni) – egyéni szinten (személyes autonómia fejlesztése)? amennyiben szükséges: probléma érzékelése után a lehetőségek felkutatása! (Figyelem! A szakellátás érdemi hiányai!) amit tudunk „irányítani”: az esetfelelős és a lakó kapcsolatában (ami fontos: minél kevesebb (ha lehet, ne igazán legyen) szülő-gyerek tranzakció, ha lehet, inkább párhuzamos tranzakciók) – de! és ebben az esetben is igaz: empátia – kongruencia – feltétel nélküli elfogadás (személyiségfejlődés!)

Hogyan támogatunk (és egyben: miben is kellett támogatni) – csoportszinten? figyelünk a személyek közötti viszonyrendszerekre: énállapotok (!) (lehetőleg a tranzakciók párhuzamossága, a felnőtt szerep erősítése!) -> <- kiscsoport (hiszen abban tipikusan vannak „szerepek”) - ??? a problémák, konfliktusok megbeszélése lakógyűléseken – a „gyengébb” erősítése, érvekkel vitatkozás, döntés segítése (v.ö.: mediálás)

Hogyan próbálok működni esetfelelősként? (Még egyszer: ahány ház, annyi szokás…) „TL szemlélet” : -„belső bizonyosság” abban, hogy képesek még fejlődni; -a kockázatok „egészséges” mérlegelése, önálló döntések és felelősségvállalás a döntéseimért; -kongruencia; -belső bátorság az „elengedéshez”, „kiengedéshez”, a „kockázatok vállalásához”; -kontroll helyett bizalom és „partneri együttműködés”; -stratégiai látásmód: hogy merre lehet – elvileg - az „előre”, de legfőképp: -nagyfokú rugalmasság és elfogadás, mert jellemzően semmi sem pont úgy történik, ahogy …

Köszönöm a figyelmet! Ha további kérdések adódnak: