A szállítási réteg az OSI modell 4. rétege

Feladata megbízható adatátvitel megvalósítása két hoszt között. Ezt úgy kell megoldani, hogy az független legyen a hálózat kialakításától biztosítja a kapcsolatot a hardver és a szoftver között a felette elhelyezkedő rétegeknek szolgálatokat nyújt, amelyek által biztosítja azok működését

Ahogyan a hálózati rétegnél, itt is a szállítási szolgálatokat két típusba sorolhatjuk: 1.összeköttetés alapú: az összeköttetés alapú hálózati szolgálathoz nagyon hasonlít az összeköttetés alapú szállítási szolgálat 2.összeköttetés mentes. Mindkét esetében a kommunikáció három lépésből áll, 1.a kapcsolat felépítéséből, 2.az átvitelből 3.és a kapcsolat bontásából.

Miért van szükség mindkét rétegre? (hálózati és szállitási) Abban az esetben, ha a hálózat fizikai kiépítése nem megfelelő, gyakran elveszhetnek csomagok, vagy felesleges csomagok lesznek a vonalon vagy a kapcsolóelemek közötti vonal megszakad. Ezért van szükség a szállítási rétegre, hogy ezeket a hibákat kiküszöbölje, ezáltal megbízhatóbb, mint a hálózati szolgálat.

ABC A hálózati szolgálatokat, amelyek kihatással vannak a szállítási szolgálatok minőségére is, a minőségük alapján három csoportba sorolják: A típus: tökéletes, hibamentes szolgálat, a szállítási protokoll könnyen és egyszerűen működik, az adatkapcsolati protokollhoz hasonló feltételekkel B típus: egyedi csomagok ritkán elvesznek, a hálózati réteg néha kiad egy alaphelyzetbe állító, összes függő csomagot törlő ún. N-RESET- et. A szállítási protokoll összeszedi a hálózatban a maradékot, új összeköttetést létesít. C típus: rossz minőségű, nem megbízható, sok elveszett vagy kettőzött csomag, gyakori N-RESET

C típusú hálózatszolgáltatások Az összeköttetés létesítése nem egyszerű C típusú hálózatszolgáltatások esetén sok probléma az elveszett vagy kettőzött csomagok miatt. Ezekre a problémákra megoldás: 1.a csomagok élettartamának korlátozása 2.csomópontátlépés-számláló alkalmazása a csomagban, melynek értéke minden csomópont átlépésekor eggyel nő, a csomag eldobásra kerül, ha az érték egy adott korlátot elér 3.a csomag létrehozásának időpontját a csomagban tároljuk. 1.A csomagot vevő IMP-k időpont alapján megállapítják a csomag korát, ha „túl öreg” eldobják

Szállítási réteg Ezen a szinten két különböző protokoll található teljesen eltérő tulajdonságokkal: a TCP és az UDP protokoll.

TCP (Transmission Control Protocol) A TCP a hálózati és az alkalmazási szint között továbbítja az adatokat. Ez a protokoll megbízható, kapcsolatorientált és bájtfolyamatú adattovábbítást végez. Ez végzi az üzenetek széttördelését, összeállítását, az elveszett részek újraadását, a datagramok helyes sorrendjének visszaállítását. Hibamentes adattovábbítást nyújt, igy a rendeltetési alkalmazás a helyes sorrendben kapja az adatokat.

TCP protokoll működése A TCP fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól, és azokat maximum 64 kbyte-os darabokra vágja szét. Ezekhez fejlécet fűz, majd a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az: hogy időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja őket, illetve, hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött byte-nak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles.

UDP (User Datagram Protocol) A TCP protokoll mellett ez a protokoll helyezkedik el a szállítási szinten. Ez sokkal gyorsabb protokoll, mint a TCP protokoll, viszont nem megbízható adatátvitel szempontjából. Nem kapcsolatorientált, nincs hibajavítás, nincs nyugtázás Nagyon hasonlít a hálózati szinten elhelyezkedő IP protokollhoz. Az IP az adatokat egy gazdaszámítógépnek továbbítja, viszont csak az UDP képes arra, hogy az adatokat a gazdagép több rendeltetési helyére irányítsa. Ezekhez a rendeltetési helyekhez a hálózati protokoll portokat rendel, ami lényegében az alkalmazás címe. Akkor szokták használni, ha az adatátvitel sebessége a legfontosabb, minden többi feladatot a felette elhelyezkedő réteg lát el. Tipikusan a DNS-ek (Domain Name Server), real-time (a felhasználással egyszerre történő, igen gyors, számítógépes folyamat) alkalmazások, és a játékok használják.

Az UDP helye Gyakran találkozunk olyan alkalmazásokkal, ahol az üzenet elfér egy datagramban is. Jó példa erre a nevek kikeresése. Amikor egy felhasználó egy másik rendszerrel kapcsolatba akar lépni, akkor általában az adott rendszer nevét fogja megadni, és nem az IP-címét. Mielott bármit is kezdhetne vele, a felhasználó rendszerének ezt a nevet le kell fordítania IP-címre. Az erre a célra szolgáló adatbázissal viszont nem minden rendszer rendelkezik, ezért a felhasználó rendszere az adatbázissal bírót kéri meg a fordításra. A kérés annyira rövid, hogy biztosan elfér egyetlen datagramban. Ugyanez mondható el a válaszról is. Viszont az olyan kérdéshez, amely egyetlen datagramban elfér, nincs szükség a TCP teljes bonyolultságára. Ha egy pár másodpercen belül nem kapunk választ, akkor egyszerűen megismételjük a kérdést. Az ilyen alkalmazásokra a TCP mellett létezik az UDP protokoll.

UDP vs TCP Az UDP nem végez annyi feladatot, mint a TCP: nem tördeli szét az üzenetet datagramokra, nem figyeli a már elküldött adatokat, hogy majd esetleg újraadja őket. Az UDP csak portszámokat biztosít, hogy egyszerre több program is használhassa a protokollt. Az UDP portszámok ugyanúgy használatosak, mint a TCP portszámok. Az UDP-t használó kiszolgálókhoz is léteznek jól ismert portszámok.