Libanon Polgárháború és a 2006-os Izrael- Hezbolláh háború

Fontosabb események 1920-ban végleg leválasztva Szíriáról, francia érdekek szíriai kapcsolat “felekezeti állam” - 18 felekezet 1946: függetlenség : polgárháború 1976: 40 ezer szíriai katona 1978: Izrael behatol Dél-Libanonba 1982: ötödik arab-izraeli háború (Szabra és Satila) 2000: Izrael egyoldalúan kivonul 2006: Izrael-Hezbollah háború

Önálló “kvázi-államok” a szíriai francia mandátumterületen

Libanoni felekezetek (18) ShiaMaronite SunniGreek Orthodox AlawitesGreek Catholics Ismaili (“Sevener”) ShiaArmenian Orthodox (Gregorians) DruzeArmenian Catholics JudaismSyriac Orthodox (Jacobites) CoptsSyriac Catholics Evangelicals (Baptists and Seventh- day Adventists) Assyrians (Nestorians) Latins (Roman Catholic)Chaldeans

Felekezetek 1920 Kis keresztény többség –Maroniták –Görög ortodoxok –Görög katolikusok –Örmények Muszlim kisebbség –Enyhe szunnita többség –Síiták –Drúzok

Felekezeti arányok 1932

Felekezeti arányok 2011

Libanon vallási/felekezeti térképe

Síita iszlám –Drúzok 1020 körül (menekültek) –Síiták sz.: mamlúkok elől menekülnek Szíriából, Irakból és Arábiából –Iráni kapcsolat: 16.sz.: Szafávida dinasztia Tahmászp sah: vallástudósok Libanonból

Konfesszionális rendszer 1934-es megállapodás –Parlamenti helyek: 6:5 keresztény-muszlim –Államelnök maronita –Miniszterelnök szunnita –Parlament elnöke síita –Hadsereg főparancsnoka drúz 1989: táifi egyezmény –keresztény-muszlim arány 6:5 helyett 1:1

A konfesszionális rendszer hátulütői Táif (1989): 50:50%: vallások közötti egyenlő hatalommegosztás Alapelvek: –Egyenlő képviselet keresztények és muszlimok között –Arányos képviselet a vallási csoportok között mindkét vallási közösségen belül –Földrajzi régiók közötti arányos megoszlás

1932 óta nincs népszámlálás Tényleges vallási összetétel (CIA): –Muszlimok 59.7% –Keresztények 39% –Egyéb 1.3% Választói jegyzékbe felvett állampolgár vallási megoszlása:

A libanoni parlament

Választási körzetek Keresztény szavazatok “többet érnek” Keresztény mandátumokat a többségében keresztények lakta körzetekben töltik fel Baabda: –6 mandátum (3 keresztény, 2 síita, 1 drúz) –Ha a legtöbb szavazatot 2 drúz jelölt kapja, akkor is csak egyik kerül be

Az Izrael-Hezbolláh háború

Közvetlen kiváltó július 12. Hezbollah: –8 izraeli katonát megöl –kettőt foglyul ejt Ehud Olmert: “háborús ok”

Gáza Hamász választási győzelme június 25: Gilad Salit fogságba ejtése Izrael heves válasza –64 Hamász tisztségviselő elfogása, kormány egyharmada palesztin követelés: bebörtönzött nők és gyermekek szabadon engedése fő – arab fogoly, 95 nő, 313 fiatalkorú Haníje: tűzszünet, Izrael: elutasítja

Háború lefolyása Izrael heves (aránytalan) reakciói Hezbollah masszív ellenállása, Izrael állandó támadása 34 napon át 1200 libanoni áldozat, többsége civil, egyharmada gyermek 160 izraeli áldozat, 117 katona, 43 civil (egyharmada izraeli arab) libanoni és izraeli civil áldozatok: 100: Hezbollah rakéta Izraelre Mindkét részről több százezer menekült

Dél-Bejrut az izraeli légitámadás előtt

Dél-Bejrut az izraeli légitámadás után

Bejrut

Kána, július 30: 65 halott, 37 gyermek

Háború lefolyása izraeli vezetés hezitál: szárazföldi offenzíva - dilemmák Izrael nemzetközi megítélése romlik USA, Britannia: tűzszünet megakadályozása - csak átfogó rendezés végül ENSZ BT 1701

ENSZ BT 1701 utalás ENSZ BT 1559-re (2004) kék vonal és Litani között csak kormány és UNIFIL fegyveresei nem lehet más fegyveres erő Libanonban csak a kormányé nem lehet idegen erő Libanonban fegyverszállítási tilalom

Kék vonal: 2000, ENSZ

Izrael céljai Két katona kiszabadítása Hezbollah fegyveres erejének és szociális hátországának megsemmisítése/meggyengítése Hezbollah visszaszorítása Dél-Libanonból - Észak-Izrael biztonságának garantálása Hezbollah lefegyverzése: nyomás a nemzetközi közösségre, a libanoni kormányra és lakosságra Jelzés Irán felé

Szembenálló fegyveres erők Izrael: reguláris hadsereg (IDF) legfejlettebb haditechnika Hezbollah: gerilla egységek (10-12 ezer fegyveres) mozgékony harcmodor a vártnál fejlettebb haditechnika

A Hezbollah-rakéták hatótávolsága

Hezbollah-akció volt-e a kiváltó ok? Csupán ürügy Gerald Steinberg (Bar-Ilan): Izrael erre a háborúra volt a legfelkészültebb Előkészületek 2000 május óta 2005-ben prezentációk 3 hetes katonai akcióról 2000 és 2006 között számos hasonló incidens katonai akció nélkül

Mögöttes tényezők: Izrael egyoldalú lépések politikája izraeli “elrettentő erő” demonstrálása óta hatékonysága gyengült Izrael biztonsági helyzete romlott Irán+Szíria+Irak Ehud Olmert + Amir Perec: “bizonyítási kényszer” Hamász győzelme januári választásokon, Gilad Salit tizedes elrablása (jún. 25)

Mögöttes tényezők: Hezbollah Libanonon belüli és regionális pozíciók erősítése szíriai, iráni kapcsolat fogolycsere (2004-es precedens Saron: 420 palesztin és libanoni fogoly - izraeli üzletember + 3 katona holtteste) Sebaa-farmok szolidaritás palesztinokkal üzenet USA-nak: “nem hagyjuk magunkat” Naszrallah: nem számított ilyen heves izraeli válaszra

A Hezbollah 1983: izraeli megszállás ellen iráni, szíriai kapcsolat 1992: Abbász al- Muszávi megölése Haszan Naszrallah terrorszervezet - politikai integráció szociális tevékenység “állam az államban” jelentős fegyveres erő

Következmények: Hezbollah veszteségek emberben, technikában, szociális infrastruktúrában arab/iszlám világon belüli pozíciók erősödése Libanonban helyzete ellentmondásos Szíria melletti és elleni erők felhívás kormány lemondására, nemzeti egységkormányra

Naszrallah az iszlám világ új hőse

Következmények: Izrael deklarált célokat alapvetően nem érte el Hezbollah némiképp meggyengült, de pozíciója jelentősen erősödött elrettentő erő megkérdőjeleződött de: nemzetközi erők vállalták fel Izrael biztonságának garantálását biztonság újraértelmezése

Izraeli belpolitikai következmények kormány egyre erősebb bírálata - jobboldal növekvő támogatottsága Haaretz 2006 szeptember: Olmert támogatottsága 22% (felére), Perec14%, Netanjahu 58% 15%: Avigdor Lieberman lenne az ideális miniszterelnök november: Olmert Lieberman pártját beveszi a koalícióba, Lieberman miniszterelnök- helyettes lesz vizsgálóbizottság (Elijahu Winograd) as párhuzamok (Agranat)

Avigdor Lieberman

Irán pozíciói javultak, befolyása nőtt figyelem elterelődött nukleáris programjáról Izrael presztizsvesztesége - Irán elleni katonai akció esélye csökkent ha Európa szerepe felértékelődik, Irán pozíciói tovább javulnak

Arab világ nincs egységes álláspont először síita Hezbollah ellen fenyegetés saját belső ellenzékük révén Irán szerepének felértékelődése USA szövetségesei, de Izrael ellen “többfrontos” küzdelem arab országok “leértékelődése”

Békefolyamat esélyei lehetőség adott Olmert: titkos tárgyalások Szaúd-Arábiával, de “Golan Izrael szerves része” nemzetközi szervezetek növekvő szerepe arab országok hatpontos terve: ENSZ BT + főtitkár izraeli elutasítás Rice közel-keleti útja Szíria megkerülhetetlen

Libanoni polgárháború

Gyökerek Oszmán uralom utáni új adminisztráció Változó demográfiai trendek Keresztény-muszlim konfliktusok Klánok, milíciák Külső erők –Szíria –Izrael –PFSZ

1948: palesztin menekültek beáramlása –Konfliktusok/harcok Izraellel Erős felekezeti/klán-identitás Megosztottság, mély törésvonalak Egyensúlyozás Nyugat-Európa és az arab világ között Keresztény-muszlim konfliktusok 1967 után: dél-libanoni palesztin gerillák szabadon támadják Izraelt 1968: Izrael határokon átcsapó katonai akciói 1977 Fekete Szeptember után palesztin menekültek

Keresztény milíciák Falang (Katáib) 1936: Pierre Dzsemájel 70-es évek: milícia vezetője Basír Dzsemájel 1982: elnökké választják meggyilkolják

Síita milíciák : Amal (Afvádzs al-mukávama al- lubnáníja, Libanoni Ellenállási Különítmény) Músza asz-Szadr 1982: Nabih Berri : “táborok háborúja”: Amal vs. palesztinok 1990: csatlakozás libanoni hadsereghez Szíria támogatása

Drúzok Progresszív Szocialista Párt: 1949 Kamal Dzsumblatt, 1977-ben megölik Fia Valíd Dzsumblatt Egyik legerősebb milícia Falangisták ellen Jó kapcsolat palesztinokkal Szíria libanoni szerepe ellen

Palesztinok jordániai “fekete szeptember” után PFSZ Libanonba Legütőképesebb libanoni fegyveres erő Rivalizáló frakciók 1969: Kairó Egyezmény (léte vitatott): PFSZ - libanoni kormány: PFSZ joga fegyveres akciókat indítani Libanon területéről Dél-Libanon ellenőrzése: “állam az államban”, “Fatahföld”

Polgárháború első szakasz tavaszától szektariánus összecsapások, főként falangisták - palesztinok Tömeges menekülés Beirut megosztása: keresztény - muszlim Palesztinok muszlimok mellett 1976 június: Franzsié elnök behívja Szíriát Meglepetésre palesztinok helyett keresztény többségű kormány mellé áll (mint Izrael!) 1976 október: Arab Liga rijádi csúcs: Arab Deterrent Force: magja fős szíriai egység Keresztény szövetség (Libanoni Front) vs. muszlim szövetség (Libanoni Nemzeti Mozgalom)

Polgárháború második szakasz ( ) Állandó PFSZ támadások Izrael ellen 1978 március: Litani-hadművelet: Izrael megszállja Dél-Libanont (Litanitól délre) ENSZ BT 425.: Izraeli visszavonulás, UN Interim Force in Lebanon (UNIFIL) Izrael visszavonul, de “biztonsági zóna”: dél- libanoni hadsereg (keresztény-síita) - Szaad Haddad őrnagy Szíriai-falangista összecsapások, erősödik Falang és Izrael de facto szövetsége 1981 augusztus május: tűzszünet

Polgárháború harmadik szakasz ( ) június 3, London: Abu Nidal szervezete megöli Slomo Argov izraeli nagykövetet ürügy: június 6. Izrael: Békét Galileának Begin és Saron (védelmi miniszter) 1981 vége óta tervezi: PFSZ felszámolása, Basir Dzsemájel támogatása elnökké választásában, cserében békeszerződés Izraellel ENSZ BT határozatai –508. sz. (1982. június 5.) –509. sz. (1982. június 6.)

3. szakasz 2 Beirut ostroma (PFSZ főhadiszállása): június-július ( halott, 80% civil) Június 26: ENSZ BT határozati javaslat (izraeli és palesztin fegyveres erők kivonása Beirutból) USA vétó: “kísérlet a PFSZ mint politikai erő fenntartására” Philip Habib: tűzszünet: nemzetközi erő (USA, francia, olasz), PFSZ távozása Libanonból Izrael: 2000 palesztin fegyveres a menekülttáborokban

3. Szakasz 3 augusztus 23: Basir Dzsemájelt (izraeli ellenőrzés mellett) elnökké választják szeptember 12: Dzsemájel falangista milicistákat küld a menekülttáborokba szeptember 14: Dzsemájelt megölik szeptember 16-19: Szabra és Satila ( áldozat) Kahan-Bizottság Amin Dzsemájel lesz az elnök április 18: öngyilkos merénylet US követség: 63 halott május 17: Libanon, Izrael, USA egyezmény október 23: öngyilkos merénylet US és francia erők főhadiszállása: 241 amerikai, 58 francia áldozat 1984 február: amerikai erők kivonása

A Kahan-Bizottság jelentése február 7. The Minister of Defense, Mr. Ariel Sharon We have found, as has been detailed in this report, that the Minister of Defense bears personal responsibility. In our opinion, it is fitting that the Minister of Defense draw the appropriate personal conclusions arising out of the defects revealed with regard to the manner in which he discharged the duties of his office - and if necessary, that the Prime Minister consider whether he should exercise his authority under Section 21-A(a) of the Basic Law: the Government, according to which "the Prime Minister may, after informing the Cabinet of his intention to do so, remove a minister from office."

Polgárháború negyedik szakasz ( ) Szektariánus konfliktusok éleződése Táborok háborúja ( ) –Amal vezette Szíria-barát koalíció vs palesztinok –Amal-Hezbollah összecsapások Egyszerre két kormány (Michel Aoun tábornok, Szelim al-Hossz) Aoun “felszabadító háborúja” Szíria és a vele szövetséges milíciák ellen Irak beavatkozása keresztény csoportok mellett 1989: Táifi Egyezmény Aoun szembenállása, önálló régiója Szíria beavatkozása - Aoun Párizsban 2005-ig

Michel Aoun tábornok

Libanon 2000-től izraeli kivonulás Hezbollah sikere 2004: ENSZ BT 1559: minden külföldi erő kivonása, minden milícia lefegyverzése Hezbollah nem tesz eleget 2005 február: Haríri-gyilkosság 2005 április: szíriai csapatok kivonása

A Sebaa-farmok 14 farm, 25 km 2 14x2.5 km vitatott hovatartozás 1951: “Szíria Libanonnak adta” ENSZ: Szíriáé

Szír kapcsolat 1975: fős szíriai kontingens bevonul 2005 április: elhagyják Libanont –Damaszkusznak köze volt Rafik Hariri meggyilkolásához 2008 augusztus: Szulejman - Aszad találkozó Diplomáciai kapcsolatok felvétele

A szíriai törésvonal Megosztottság –Szíria-ellenes erők: szunniták, keresztények, drúzok - USA támogatása –Szíria-barát erők: síita csoportok, főként Hezbollah - Szíria és Irán támogatása

A szíriai törésvonal Fouad Siniora korábbi miniszterelnök Szíria- ellenes, nyugat-barát Emile Lahoud korábbi elnök Szíria-barát

Másfél év alatt öt Szíria ellenes személyiséget öltek meg 2005 február: Rafik Hariri volt miniszterelnök 2006 november: Pierre Dzsemajel iparügyi miniszter 2007 május: ENSZ BT felhatalmazására bíróság felállítása Rafik Hariri meggyilkolásának kivizsgálására

A Dzsemajel-klán három tagja lett gyilkosság áldozata

Pierre Dzsemajel temetése

Március 14 koalíció március 14. Szíria- ellenes tüntetések Szíria ellen, Szaúd- Arábia szövetségese Főbb résztvevők: –Szaád Haríri – Jövő Mozgalom (szunnita), –Valíd Dzsumblatt – drúz közösség, –keresztény többség, –kevés síita 2005-ös választáson parlamenti többség Nyugat-barát

Március 8 koalíció március 8 Cédrusos forradalom. Szíria-barát tüntetéssorozat Főbb résztvevők: –Hezbollah –Amal mozgalom (Nabih Berri házelnök vezetésével), –keresztény (Szabad Patrióta Mozgalom - Michel Aoun), –drúz, –szunnita tagok 2011-es választások: parlamenti többség

Libanoni válság 2006 dec.: síita miniszterek lemondása –Követelés: ellenzék egyharmad + 1 fő a kormányban –Vétójog –Többség nem fogadta el 2008 május 6: fegyveres összecsapás Hezbolláh - kormányzó Musztakbal május elnökválasztás: Michel Suleiman elnök, Fouad Siniora miniszterelnök (ismét) 2008 május: megegyezés (Katar) – egységkormány – másfél éves válság megoldása –Hezbolláh győzelme –Kormány: szunnita+drúz+keresztény többség16 fő síita+keresztény ellenzék 11 fő (vétójog) elnök 3 fő –Elnök személye (Michel Szulejmán)

Michel Szulejmán

Politika események 2008-tól 2008 október Szíriával diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele június parlamenti választások: Szaád Hariri (március 14 mozgalom) alakít egységkormányt 2011 január a kormány összeomlik, miután Naszrallah és szövetséges miniszterei lemondanak 2011 június: Nazsib Mikáti a Hezbollah támogatásával alakít kormányt. Elnök: Michel Suleiman. Az ENSZ speciális Bíróság négy Hezbollah tagot vádol a Hariri gyilkossággal. 2012: a szíriai felkelés átgyűrűzik Libanonba: összecsapások a szunniták és alaviták között

Választás június Parlament 128 hely Haríri-koalíció 71 Hezbollah-koalíció 57 Részvétel 54%, legmagasabb polgárháború óta

Szaád Haríri

2012. okt. 19.: meggyilkolják a szunnita Wissem Al-Hasszán titkosszolgálati vezetőt

Bejrut, nov. 19. Iráni követség felrobbantása 22 halott, 140 sebesült Szunnita dzsihádista Abdulláh Azzám Brigádok “kettős mártírság hadművelet”

Bejrut, nov öngyilkos robbantás IÁ Síiták lakta negyed 44 halott

Kihívások a libanoni politikában Hezbollah: „állam az államban” Szíriai kapcsolatok, Irán befolyása Wissem al-Hasszán meggyilkolása felszínre hozta a koalíciók közötti súlyos ellentéteket, szektárius feszültségeket 1 millió 170 ezer szíriai menekült

Szíriai polgárháború begyűrűzése 2012 máj.: Tripoli, Bejrut: Aszad melletti és ellenes csoportok összecsapása 2012 aug.: Tripoli: szektariánus összecsapások 2012 okt.: Wissam al-Hassan tábornok elleni merénylet, összecsapások máj.:15 halott: szektariánus összecsapások jún.: 17 halott júl. 9.: autóbomba Bejrut – sok sebesült aug. 15: autóbomba 27 halott aug. 23.: Tripoli 2 robbantás: 40 halott 400 sebesült

2011 január: Szaad Hariri megbuktatása –Síiták + keresztények –Nyomozás apja halála miatt : Hariri külföldön: szaúdi kapcsolat (szaúdi-libanoni állampolgár) 2014 augusztus: visszatér Libanonba Növekvő szaúdi befolyás

Elnök Eddig háromszor elnök nem maronita keresztény, korábbi szunnita miniszterelnök ügyvezető –Szelim Hossz (1988) –Fuád Sziniora (2007) –Tammám Szalám (2014-) 2014 áprilisi választás első fordulójában egyik jelölt sem kapott 2/3-os többséget

Tammám Száeb Szalám Független szunnita Miniszterelnök (2014 február óta) Ügyvezető elnök (2014 május óta) Jó kapcsolat Március 14 és Március 8