Bevezető előadás

Kritikai megközelítések Észak-Amerika: mítoszkritika 1930s-1980-es évek, népszerűség csúcs: as évek Leslie Fiedler, Philip Wheelwright, Maud Bodkin (angol), Northrop Frye (kanadai) Kelet-Európa: poétikai megközelítések 1960s-1980s Mircea Eliade (Egyesült Államokban élő román), Jeleazar Meletyinszkij (orosz) Posztstrukturalizmus: mítosz a posztmodern kontextusban Eric Gould (Paul Ricoeur) Roland Barthes

A mítoszkritikai és –poétikai megközelítések általános jellemzői A tudományos világkép iránti bizalmatlanság Bináris oppozíciók: mítosz vs. tudás és hétköznapi tény, mítosz vs. empirizmus és pozitivizmus, mítosz vs. ráció, logika, tudatosság Hangsúly az alábbi kapcsolatokon: mítosz, misztérium, csodás, álom, képzelet, tudattalan, tudatelőtti, népi tudat, intuíció, Irodalom eredete: mítosz és népmese Irodalmi értelmezés: mítoszértelmezésen alapszik

Irodalomkritikai és társtudományi előzmények és hatások Filozófia: Friedrich Nietzsche, Ernst Cassirer Irodalom: T. S. Eliot, James Joyce, D. H. Lawrence, orosz szimbolisták [A mítosz] módot ad arra, hogy szemmel tartsuk, elrendezzük, alakkal és jelentőséggel ruházzuk fel a haszontalanságnak és anarchiának azt a mérhetetlen panorámáját, ami a jelenkori történelem. (Eliot, „Ulysses, Order and Myth” 104, ford. Egri 15) Egyéb tudományok: Antropológia (cambridge-i iskola, Sir James Frazer, Az aranyág, 1890, Claude Lévi-Strauss, es évek, strukturalizmus) Folklorisztika (1920-as évek, Bronislaw Malinowski) Pszichoanalízis (Karl Gustav Jung)

Mítoszkritikai megközelítések alapja Poétika: mítosz és irodalom hasonlóságai Tematika: a világ és a társadalom létrejötte, istenek és démonok Pszichológia és irodalomtörténet: a mítosz mint az irodalom eredete, forrása Antropológia: hasonló kulturális funkció – tudásközvetítés, hit/hiedelem/világfelfogás megerősítése

Pszichológiai alapok: Jung, „Az analitikus pszichológia és a költői műalkotás közti összefüggésről” (1922) Alacsonyabb és magasabb rendű művészet Magasabb rendű művészet: a kollektív tudattalan inspirálja a létrejöttét Kollektív tudattalan: “olyan mitológiai szféra amelynek képei az emberiség közös örökségét képezik” (Leitch 121) Kollektív tudattalan tartalma: archetípusok – ősi képek (szimbólumok) Az irodalom expresszív megközelítésének kiterjesztése: az irodalom az emberi faj lelkének kifejeződése

Képviselők Maud Bodkin, Archetypal Patterns in Poetry (1934) Joseph Campbell, The Hero with a Thousand Faces (1949) Leslie Fiedler, “Archetype and Signature” (1952), Love and Death in the American Novel (1960) Philip Wheelwright, The Burning Fountain (1954) Daniel Hoffman, Form and Fable in American Fiction (1961)

Northrop Frye ( )

Northrop Frye, A kritika anatómiája (1957) Cél: szisztematikus mítoszkritika=irodalomkritika mint tudomány megalapozása Strukturalista megközelítés – az irodalom mint szisztematikus, zárt rendszer Irodalom fogalma: átvitt (displaced) mítosz – szemben a Bibliával, ami nem átvitt Egyetlen központi mítosz: a keresés (quest) mítosza Négy fázis – a négy évszak természeti ciklikusságának mintájára - műfajok A keresés teljes ciklusa: románc Archetipikus kritika – allegorikus olvasatok, interpretációk

Eric Gould: mítosz és szimbólum a ricoeuri hermeneutika és a lacani nyelvszemlélet határmezsgyéjén Frye strukturalista mítoszkritikájának meghaladására tett kísérlet Ricoeur: a mítoszt az ontológiai hézag hívja életre, annak bezárására tett kísérlet Lacan: a nyelv mint metaforikus jelölőláncolat, a vágy metonímiája Gould: Mítosz: példaértékű interpretációs kísérlet Az archetípus (szimbólum) fogalmának újraértelmezése (akaratlan felszámolása) Az ontológia hézag bezárása helyett a hézag újbóli felnyitása Interpretáció tárgya: a mítosz örök transzformációja, újraíródása, újraértelmeződése (miticitása) az irodalomban Következmény: a mítosz nem az irodalmat formáló „szent” diskurzus, annak „végső” értelme, alakváltozásai, ironikus transzformációi azonban az interpretáció egyik lehetséges aspektusát/tárgyát képezik Michael Bell: a modernizmus korától nem a mítosz (a szent) formálja az esztétikai diskurzust, hanem az esztétikum tartja fenn a mitikus diskurzust

Jelen kurzus megközelítésmódja Mítoszpoétikai alapok (mitikus cselekményszerkezet, alakok, tér- és időszemlélet) Mítosz szerepe a modernista és posztmodern esztétikában Elioti „rendteremtés” – a mítosz mint struktúra (kudarca) Örök transzformáció (szent és profán, irónia, inverzió, szubverzió) – esettanulmány: Faust a reneszánsztól a posztmodernig A mágikus realista írásmód mitikussága (kísérteties, fantasztikus, csodás) A hétköznapok mitológiája: szemelvények a popkultúra szemiotikájából

Works Cited Bell, Michael. Literature, Modernism and Myth. Cambridge: Cambridge UP, Gould, Eric. Mythical Intentions in Modern Literature. Princeton (New Jersey): Princeton UP, Frye, Northrop. A kritika anatómiája – Négy esszé. Ford. Szili József. Budapest: Helikon, Frye, Northrop. Fables of Identity – Studies in Poetic Mythology. New York: Harcourt, Brace and World, Jung, Carl Gustav. „Az analitikus pszichológia és a költői műalkotás közti összefüggésről.” Ford. Tényi Tamás. Pszichoanalízis és irodalomtudomány – Szöveggyűjtemény. Szerk. Bókay Antal és Erős Ferenc. Budapest: Filum, 1998: Jung, Carl Gustav. Az ember és szimbólumai. Ford. Matolcsi Ágnes. Budapest: Göncöl Kiadó, Jung, Carl Gustav. Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. Ford. Nagy Péter. Budapest: Európa Könyvkiadó, Jung, Carl Gustav. The Portable Jung. Szerk. Joseph Campbell. Ford. R. F. C. Hull. Harmondsworth: Penguin Books, Leitch, Vincent B. American Literary Criticism from the 30s to the 80s. New York: Columbia University Press, 1988.