III. A szociológia története

1. Az előfutárok Claude Henri Saint-Simon ( ) - a megszokás ereje és az újításra való hajlam - teológiai, katonai és ipari társadalmak Auguste Comte ( ) - tőle származik a „szociológia” elnevezés - a szociológiának a természettudományokhoz hasonló tudománnyá kell válnia - az emberiség fejlődésében három korszakot különböztet meg: 1. teológiai (az isteni lényeg beavatkozásával magyarázzák a jelenségeket) 2. metafizikai (az elvont gondolatokkal magyarázzák őket) és 3. pozitív korszak (természettudományos módszerrel kimutatott törvényekkel magyarázzák) Alexis de Tocqueville ( ) - a demokrácia kialakulását és fennmaradását vizsgálta

2. A klasszikusok: Karl Marx ( ) 1. a kapitalista rendszer elemzése 2. a formációelmélet megalkotása 3. a kapitalista társadalom után szükségszerűen következik a szocialista társadalom 4. a szocializmus eljövetele a gazdasági válságok ismétlődő megjelenésére alapul 5. a munkásosztály elnyomorodására 6. a társadalmak osztályokból állnak és ezek között konfliktus van 7. a konfliktus az emberi társadalmak lényegéhez tartozik és a társadalom fejlődésének egyik mozgatóereje 8. az elidegenedés jelensége 9. a gazdasági alap a történelem döntő mozgatóereje, a politika, a tudás, a művészet, a tudomány, a vallás mind csak a gazdasági viszonyok felépítményei

3. A klasszikusok: Émile Durkheim ( ) 1.a társadalmi integráció feltételei: közös hiedelmek, érzések, értékek, „kollektív tudat”, szolidaritás (mechanikus és organikus) szükséges 2. az anómia elmélete (Öngyilkosság) 3. a vallás kiemelt szerepe a társadalmon belüli konszenzus és szolidaritás megteremtésében 4. elfogadtatta a szociológiát mint tudományt - a szociológia társadalmi tényeket vizsgál és elemzési módszereiben a természettudományokhoz hasonlóan jár el: megfigyel, mér, összefüggéseket keres - társadalmi tényeket csak más társadalmi tényekkel lehet magyarázni - Durheim kezdett először statisztikai módszereket használni a szociológiai összefüggések elemzésére - a társadalmi jelenségek társadalmi funkcióit kell feltárni (a funkcionalizmus előfutára volt)

4. A klasszikusok: Max Weber ( ) 1.a társadalmi változásokban kisebb jelentőséget tulajdonított a forradalomnak 2.a társadalmi szerkezet differenciálódik a gazdaság, a hatalom és a megbecsültség (rend) dimenzióiban 3.a hatalom és az uralom (tradicionális, karizmatikus, racionális) kérdésköre 4.a fejlődés lényege a racionalitás terjedésében van 5.a társadalmi cselekvés négy típusát különböztette meg: tradicionális, érzelmileg motivált, értékracionális és célracionális cselekvés 6.a bürokrácia, mint a racionalizálódás megnyilvánulása 7.vallásszociológiai munkák (Protestáns etika) 8.tudományfelfogása: „megértő szociológia” - az ideáltípus fogalma - a társadalomban valószínűségi jellegű összefüggések érvényesülnek

5. A klasszikusok kortársai Herbert Spencer ( ) - szociál-darwinizmus Vilfredo Pareto ( ) - a történelem nem az osztályharcok, hanem a hatalmi elitek körforgása Georg Simmel ( ) - a „formális szociológia” előfutára volt Ferdinand Tönnies ( ) - közösség és társadalom, tömegek Thorstein Veblen ( ) - a dologtalan osztály -az intézményes közgazdaságtan egyik első képviselője George Herbert Mead ( ) - a szimbolikus interakcionizmus egyik megalapozója - a „felépített én” és a „reaktív én”

6. A két világháború közötti szociológusok Polányi Károly ( ) - a gazdaság a társadalomba beágyazottan működik Mannheim Károly ( ) -csak a „szabadon lebegő” értelmiségiek képesek a társadalom megismerésére Norbert Elias ( ) -az emberi viselkedés szükségszerű, egyre kiterjedtebb szabályozottságát vizsgálta Alfred Schütz ( ) -a fenomenológiai szociológia elmélete: hogyan értelmezzük a társadalmat Robert E. Park ( ) és Ernest W. Burgess ( ) - a chicagói úgynevezett „városökológiai iskola” alapítói -a statisztikai módszerek szociológiai alkalmazása Lloyd W. Warner ( ) - „helyi közösség” vizsgálati módszer megalapozója - a presztízsen alapuló társadalomstruktúra-vizsgálatok „úttörői”

7. Szociológia a II. világháború után  ezekben az évtizedekben a szociológia jelentős fejlődést mutat: - a nyugat-európai országokban újra fellendült, a volt totalitárius és autoriter országokban megújult - a kelet-európai országok többségében az újjászületés a 60’-as évekre tehető  a változások fő tendenciái: - professzionalizálódás (alapos szakismeret, átfogó módszertani ismeretek, kutatási folyamat szabályszerűségei, kutatási eredmények publikálásának formai követelményei) - szakszociológiák kialakulása társadalmi igény nyomán - középszintű elméletek kidolgozása és ezek empirikus igazolása  a korábban kidolgozott megközelítésmódok mentén kialakultak a szociológia legfőbb irányzatai

8. A legfontosabb szociológiai irányzatok 1.empirikus szociológia (neopozitivizmus): chicagói iskola, Znaniecki és Thomas 2.funkcionalizmus: Parsons és Merton 3.strukturalizmus: Lévi-Strauss 4.marxizmus: Wright, Adorno, Habermas 5.neoweberiánus iskola: Lenski, Bourdieu, Giddens, Dahrendorf 6.szimbolikus interakcionizmus: Mead, Goffman, Becker 7.fenomenológiai szociológia: Schütz, Berger, Luckmann

9. Újabb elméleti orientációk a szociológia népszerűsége a 70’-es években lecsökkent a 80’-as évekre a szociológia visszanyerte tudományos elismertségét: - elméleti orientáció változása - kutatások szakszerűbbé válása - módszerek tökéletesedése az elmúlt évtizedekben új elméleti megközelítések látszanak körvonalazódni: 1. az egyéni cselekvés és társadalmi struktúrák viszonyának megítélése: az egyén képes társadalmi környezetét alakítani, nincsenek determinisztikus törvények 2. a normákra és értékekre vonatkozó konszenzus kérdése: nem lehet és nem szabad norma- és értékkonszenzusra törekedni 3. mikro-makro dilemma: a mikor- és makroszint összekapcsolása 4. konfliktus-konszenzus dilemma: ma a harmóniaelmélet tűnik dominánsabbnak 5. a társadalmi változások irányának kérdése: 3 elmélet: a fejlődés vége, posztmodern, modernizáció