Technológiai-társadalmi rendszerek

Az előadások a következő témára: "Technológiai-társadalmi rendszerek"— Előadás másolata:

1 Technológiai-társadalmi rendszerek
Az amerikai interkontinentális rakétafejlesztés és a nemzeti védelmi stratégia kapcsolata a hidegháborúban Technológiai-társadalmi rendszerek A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

2 Mottó: „A gravitációt le tudjuk győzni, de a papírmunka néha legyőzhetetlen.” – Wernher von Braun, NASA A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

3 Tézisek A technológia és a társadalom kölcsönösen befolyásolják egymást, szétválaszthatatlan rendszert alkotnak Az előadás során az amerikai hidegháborús rakétarendszerek és a nukleáris stratégia közötti egymást befolyásoló fejlődést követjük nyomon Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

4 Tézisek Technológiai indeterminizmus: a technológiai fejlesztés nem választható el a szervezeti, politikai és gazdasági környezettől. A technológiai rendszerek sikeressége és hatékonysága függ a rivális rendszerektől, illetve a társadalmi környezettől. A technológiai rendszerek fejlesztését nem csak technológiai, hanem társadalmi okok is elindíthatják és megakaszthatják A technológiai fejlesztés nem csak alkalmazkodik a politikai és gazdasági környezethez, hanem át is alakítja ezeket a társadalmi rendszereket Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

5 A 2. világháború öröksége
A 2. világháború öröksége Az amerikai hadikiadások megoszlása a fegyvernemek között az '50-es évek közepén-végén: Szárazföldi haderő (Army) Haditengerészet (Navy) Légierő (Air Force) 24% 29% 49% Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

6 Nukleáris fegyverkezés
Nukleáris fegyverkezés Legkésőbb a 40-es évek végére az amerikai hadsereg vezetése és a politikai elit számára világossá vált, hogy a Szovjetunióval a katonai konfrontáció tartós lesz, és a védelmi stratégia központi elemei kell legyenek a nukleáris fegyverek Interkontinentális ballasztikus rakéta (ICBM) Tengeralattjáróról indított ballasztikus rakéta (SLBM) Stratégiai nehézbombázó Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A US nukleáris stratégiájában és a hadsereg szervezetében re, illetve 1960-ra végbement változást, az ICBM, illetve az SLBM, és az ezeket fejlesztő szervezetek meghatározóvá válását nevezzük a továbbiakban „első”, illetve „második rakétaforradalomnak”. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

7 Az amerikai légierő (U.S. Air Force)
Az amerikai légierő (U.S. Air Force) 1947. szeptemberében vált önálló hadnemmé Önállóságát a stratégiai bombázás eredményeivel vívta ki 1945. március Tokyo bombázása. Egyetlen támadás nyomán több közvetlen áldozat, mint a későbbi atombomba támadásoknál 1945. augusztus 6-9. Hiroshima. Nagasaki Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

8 Az „első rakétaforradalom” – 1953-54
Az „első rakétaforradalom” – A forradalom nem az elnök vagy a védelmi miniszter döntése, hanem mérnökök, tábornokok és kormányzati tisztviselők tevékenysége nyomán ment végbe, átalakítva nem csak a szervezeti struktúrát, de magát a nemzeti védelmi stratégiát is. Befolyásoló tényező volt a Szovjetunió rakétaprogramja, különösen a Szputnyik fellövése 1957-ben, de döntő változások jóval ezelőtt végbementek A változás elindulása után nem az lett a kérdés, hogy kellenek-e ICBM-ek, hanem az, hogy Melyik szervezet fejlessze és irányítsa? Milyen legyen a navigációs rendszere (rádiós vagy inerciális)? Milyen pontosságú legyen? Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

9 Rakéták a forradalom előtt
Rakéták a forradalom előtt Az légierőnél komolyan kételkedtek abban, hogy a rakéta alkalmazható nagy hatótávolságú, stratégiai fegyverként: Képes-e mérföldre eljuttathatni az atombombát? Rendelkezik-e a szükséges a pontossággal? Ezért 1954 előtt inkább a közepes hatótávolságú cirkálórakétákat (kb. alacsonyan szálló robotrepülőgép szemben a sztratoszférába kilépő ICBM-mel) fejlesztették A költségvetés megoszlása között: Snark és Navaho (cirkáló rakéták): 450 millió $ Atlas (ballisztikus rakéta): 26.2 millió $ Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

10 A forradalom okai Tipikusan három okot tartanak számon: A hidrogénbomba felfedezése Eisenhower elnökségének kezdete Szovjet rakétaprogram kezdete Ezek hogyan és mennyiben járultak hozzá az első rakétaforradalmat meghatározó szervezeti döntésekhez? Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

11 A hidrogénbomba felfedezése
A hidrogénbomba felfedezése 1952. október 31. az első hidrogénbomba robbantás Sokkal nagyobb a hatás/tömeg arány, vagyis elvileg sokkal kisebb tömegű bombát és/vagy kisebb pontosságú találatot tesz lehetővé Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

12 A hidrogénbomba felfedezése
A hidrogénbomba felfedezése De az első hidrogénbomba még 60 tonnás volt. A sokkal könnyebb, 10 tonnás verziót csak február 28-án tesztelték, de a rakétákhoz még ez is túl nagy volt ben sikertelen robbantásokat folytattak kisebb tömegű bombákkal ben a kisebb tömegű, rakétával hordozható hidrogénbomba még nem volt tény, csak egy erősen kétségbe vonható előrejelzés Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

13 Az Eisenhower adminisztráció hivatalba lépése
Az Eisenhower adminisztráció hivatalba lépése 1953 januárjában két évtizedes demokrata elnökség után lépett hivatalba Dwight David Eisenhower, ötcsillagos tábornok A választást a „kommunizmus, Korea és a korrupció elleni” küzdelem jelszavával nyerte meg Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

14 Az Eisenhower adminisztráció hivatalba lépése
Az Eisenhower adminisztráció hivatalba lépése Eisenhower elindította a nemzeti védelmi stratégia felülvizsgálatát, különös tekintettel az elhúzódó és véres koreai konfliktusra Az új doktrína a „masszív megtorlás” „Fegyveres konfliktusok esetén az Egyesült Államok a nukleáris fegyvereket mint rendelkezésre álló, bevethető fegyvert fogja számításba venni” Nemzeti Védelmi Tanács: Alapvető Nemzeti Védelmi Politika, NSC-162/6 Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

15 Az Eisenhower adminisztráció hivatalba lépése
Az Eisenhower adminisztráció hivatalba lépése Ez a stratégia kiemelt szerepet szánt a nukleáris fegyvereknek, de ezek között elsősorban a stratégiai nehézbombázóknak Az Eisenhower adminisztráció szigorú védelmi költségvetése miatt egy új fegyver fejlesztése nemigen jött szóba A rakétákkal kapcsolatban az Elnök maga szkeptikus volt. Még 1956-ban a forradalom után is azt nyilatkozta a Vezérkarnak, hogy „nem gondol túl sokat a ballisztikus rakétákról mint katonai fegyverekről”, és a fejlesztésüket is inkább „pszichológiai fontosságuk” miatt támogatta Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

16 Az első rakétaforradalom intézményesülése 1.
Az első rakétaforradalom intézményesülése 1. A változások motorja Trevor Gardner, a légierőért felelős miniszter kutatás-fejlesztési asszisztense Az első ICBM prototípusának fejlesztésében részt vevő Convair vállalat lobbistái meggyőzték, hogy az ICBM működőképes és fontos A védelmi miniszter tanulmányt készíttetett a rakétaprogramról a költségek lefaragásának céljával Gardner azonban a tanulmányt nem a légierő Tudományos Tanácsadó Testületének továbbította, hanem ad hoc bizottságot hozott létre Neumann János vezetésével Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

17 Az első rakétaforradalom intézményesülése 2.
Az első rakétaforradalom intézményesülése 2. Neumann nem volt elkötelezett egyik oldalnak sem, és szakmai hírneve biztosíték volt a bizottság szakmai elismertségére Neumann jó barátságban volt Teller Ede fizikussal, „a hidrogénbomba atyjával”, akivel egyetértettek abban, hogy a kis tömegű és sokkal nagyobb erejű hidrogénbomba a közeljövőben megvalósítható Gardner még megjelenés előtt a bizottság rendelkezésére bocsátotta a RAND Corporation (elismert amerikai tudományos think-tank) tanulmányát az ICBM program felgyorsításáról Gardner technikai tanácsadóként meghívta Simon Ramo és Dean Wooldridge éppen függetlenedő cégét, amely később az ICBM-ek fő technológiai támogatója lett Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

18 Az első rakétaforradalom intézményesülése 3.
Az első rakétaforradalom intézményesülése 3. A Neumann vezette Stratégiai Rakétákat Értékelő Bizottság februárjában egy átszabott és felgyorsított ICBM programot javasolt: Szervezeti és technikai javaslatok, amelyek megkerülik a Légierő ellenállását A javaslatot Harold E. Talbott, a légierőért felelős miniszter is határozottan támogatta Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

19 Az első rakétaforradalom intézményesülése 4.
Az első rakétaforradalom intézményesülése 4. A Légierő vezetői felismerték, hogy csak veszíthetnek, ha kimaradnak az új fegyver fejlesztéséből, ezért sürgették, hogy az új szervezet a Légierő Kutatás- fejlesztési Parancsnoksága alá rendelve jöjjön létre Gardner biztosította, hogy az 1954 nyarán létrehozott új szervezet vezetője az ICBM lelkes támogatója, Bernard A. Schriever tábornok legyen, a technikai támogatást pedig a Ramo-Wooldridge Corporation szállítsa A szervezet neve többször változott (Ballisztikai Rendszerek Részleg, Űrkutatási és Rakétarendszerek Hivatala, végül Ballisztikus Rakéták Hivatala), de az 50- es évek közepétől a 90-es évekig az ICBM-ek fejlesztését ez a szervezet irányította Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

20 A szovjetek nagy hatótávolságú rakétaprogramja
A szovjetek nagy hatótávolságú rakétaprogramja A harmadik, legfontosabb okként szokás számon tartani a Szovjetunió nagy hatótávolságú rakétaprogramját 1952-re a szovjetek szabadon engedték az elfogott német mérnököket, akiket kihallgatott az amerikai hírszerzés Ezek szerint a szovjetek ugyanazt az óvatos, fokozatos fejlesztést folytatják, a hangsúly ugyanúgy a cirkáló rakétákon Az így kialakult kép 1954-et követően megváltozott, ez azonban nem a rakétaforradalomtól függetlenül ment végbe A Neumann-bizottság új becslést kért hírszerzéstől Az eredményeket Trevor Gardner úgy összegezte, hogy „a stratégiai rakéták területén a szovjetek lényegesen előttünk járnak” Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

21 A Szputnyik fellövése 1957. júniusában egy U-2 kémrepülőgép felvételein az elemzők egy állványon álló ICBM-et azonosítottak A Szputnyik fellövése novemberében drámaian demonstrálta a szovjet ICBM fejlesztés eredményeit Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

22 Az első rakétaforradalom vége
Az első rakétaforradalom vége Az első rakétaforradalom intézményesülése azonban ekkorra már végbement: Létrejött az ICBM-ek fejlesztését több évtizeden át irányító szervezet 1952-ben hadrendbe állt a legújabb bombázó, a sugárhajtású B-52-es. Ezt követően azonban 30 éven át nem került sor újabb nagy hatótávolságú stratégiai nehézbombázó fejlesztésére A cirkálórakéták fejlesztése is lassan elkezdett háttérbe szorulni az interkontinentális rakétákkal szemben Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

23 Az ICMB-k navigációja Rádióvezérlésű Inerciális Stelláris Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

24 Az inerciális navigáció győzelme
Az inerciális navigáció győzelme Az 50-ek évek végéig az ICBM-ek navigációja rádióvezérlésű volt (Atlas A-F) A 60-as évek elejétől kezdve három évtizeden át az ICBM-eket inerciális navigációval fejlesztették – ezt egyes esetekben kiegészítették a csillagok állását figyelő, stelláris navigációval, de a rádióvezérlésű navigációt egyetlen ICBM-be sem fejlesztettek Döntő szempontnak bizonyult, hogy az inerciális navigáció, számtalan hátránya ellenére jobban illeszkedett az amerikai nemzeti védelmi stratégiába, a rádióvezérlés pedig előnyei ellenére annak kevésbé felelt meg Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

25 A rádióvezérlésű navigáció előnyei
A rádióvezérlésű navigáció előnyei A rádióvezérlésű navigáció melletti legnyomósabb érv a pontossága volt: 1960-ban a rádióvezérlésű Atlas D jóval pontosabb volt, mint az 5- mérföldes specifikációja ban – a szovjetekkel való fegyverkezési verseny nyomása alatt – a szokásos elnöki hivatali beszédben (State of the Union) Eisenhower el is dicsekedett a 2- mérföldes pontossággal 1963-ban az Atlas D az esetek 80%-ában 1 mérföldön belüli pontosságot ért el Várható volt, hogy a rádióvezérlésű navigáció a továbbiakban is kétszer pontosabb lesz, mint az inerciális Emellett a rádióvezérlés régi, kitapasztalt technológia A korábbi, sikeres rakétákat rádióvezérlésű navigációval fejlesztették Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

26 Az inerciális navigáció hátrányai
Az inerciális navigáció hátrányai Az inerciális navigáció pontossága nemcsak a rádióvezérlésétől, hanem a stratégia nehézbombázókétól is messze elmaradt – és csak két évtized múlva fogja elérni A találati pontosság természetesen kiemelt szempont volt a légierő számára Emellett az inerciális navigáció még kipróbálatlan technológia, nem csak ICBM-ekben, de repülőgépekben is Hogyan győzte le mégis az inerciális navigáció a rádióvezérlésűt? Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

27 Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 1.
Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 1. Az inerciális navigációs rendszer fejlesztésére a Charles Stark Draper vezette laboratórium pályázott Fejlesztési támogatást viszont csak egy elvileg lehetséges gépre lehet nyerni. Például egy antigravitációs erővel működő készülék rendkívül értékes lenne a Légierő számára, de ilyen fejlesztésre nem lehet pályázati pénzt kapni, mert elkészítése elvileg lehetetlen. Drapernek tehát be kellett bizonyítania katonai szakértőknek, hogy az inerciális navigáció egyáltalán lehetséges Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

28 Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 2.
Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 2. Az ellenvetés szerint az einsteini relativitás elve miatt a független/zárt rendszerű, inerciális navigáció elméletileg lehetetlen A gyorsulást mérő műszer elvileg nem képes különbséget tenni a Föld gravitációs ereje és a rakéta hajtóműve között A pontosság javításának akadálya eszerint nem a ráfordított erőforrások hiánya, hanem egy természeti törvény Ezt a kritikát George Gamow, elismert részecskefizikus fizikus fogalmazta meg, aki tagja volt a Légierő Tudományos Tanácsadó Testülete Navigáció és Irányítás Részlegének Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

29 Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 3.
Kitérő: az inerciális navigáció lehetetlensége 3. Draper szintén tagja volt a Tudományos Tanácsadó Testületnek, és pozícióját felhasználva szigorúan titkos konferenciát szervezett az automatikus navigáció legújabb eredményeinek bemutatására. Meghívott minden, a légierő által támogatott, a témán dolgozó kutatócsoportot és Gamowot is Draper a konferenciára az inerciális navigációt használó repülőgép prototípusával érkezett meg, látványosan demonstrálva a technológia működőképességét Gamow, valószínűleg látva, hogy a konferencia ellene irányul, nem jelent meg. A konferencia résztvevői és a légierő is ezt tévedése elismerésének tekintette. Ezt követően az elvi lehetetlenség kérdését senki nem vetette fel Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

30 Az inerciális navigáció megvalósíthatósága
Az inerciális navigáció megvalósíthatósága Az első inerciális navigációjú ICMB a Thor A kísérletek 1956-ban sikeresek voltak. A találati pontosság kb. 4 mérföld, ami kb. kétszerese az ugyanekkor tesztelt, rádióvezérlésű Jupiter rakétának De a technológia működőképességéhez képest a pontosság ekkor másodlagos volt Ugyanis a 60-as évek közepéig a nemzeti védelmi stratégia kiindulópontja a „masszív megtorlás” A lehetséges célpontok nagy népességű városok és ipari létesítmények. Emiatt a néhány mérföldes pontosság elfogadható volt Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

31 A rádióvezérlésű navigáció hátrányai
A rádióvezérlésű navigáció hátrányai A rádióvezérlésű navigáció föld felszíni támogató állomásokat igényelt A 60-es évek elejétől kezdve, amikor a rakétákat a felszín feletti indítóállványok helyett földalatti silókba rejtették, minden további felszíni létesítmény elképzelhetetlen volt Ahogy Schriever tábornok később felidézte: „Nyilvánvaló, hogy az önálló [inerciális] rendszer pokolian jobb volt katonai szempontból … a rádiós … rendszer nagyon alapvető felszíni létesítményeket igényelt, amelyek különösen sebezhetőek, ezért meg akartunk tőle szabadulni, ahogy csak lehetett.” Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

32 Az első rakétaforradalom vége - következtetések
Az első rakétaforradalom vége - következtetések Következtetéseink szerények, de cáfolják a társadalmi hatásoktól független technológiai fejlődés, és a technológiától független politikai mechanizmusok létét: Az első rakétaforradalom nem az elnök vagy a védelmi miniszter döntése, és nem is pusztán technológiai újítások, hanem mérnökök, tábornokok és kormányzati tisztviselők összehangolt tevékenysége nyomán ment végbe, átalakítva nem csak a szervezeti struktúrát, de magát a nemzeti védelmi stratégia súlypontjait is. Befolyásoló tényező volt a Szovjetúnió rakétaprogramja, különösen a Szputnyik fellövése 1957-ben, de a döntő szervezeti változások jóval ezelőtt végbementek Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

33 A második rakétaforradalom kezdete
A második rakétaforradalom kezdete 1956-ban vezetőváltás történt az amerikai haditengerészet élén: Arleigh Burke admirális szerint a tengerészetnek a Légierő dominanciája ellenére be kell a kapcsolódnia a rakétaprogramba Ez az elsőre talán egyszerűnek látszó lépés számos technológiai problémát vetett fel A korábbi ICBM-ek folyékony hajtóanyagúak voltak, amelyet az indítás előtt töltöttek fel a rakétába. Ugyanez a művelet egy mozgó hajón, különösen pedig egy tengeralattjárón sokkal komolyabb problémát jelentett, mint egy fix szárazföldi kilövőálláson 1956 márciusában belevágtak egy közös projektbe a szárazföldi haderővel együttműködésben egy szilárd hajtóanyagú rakéta kifejlesztésébe Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

34 Az SLBM technológiai megvalósíthatósága
Az SLBM technológiai megvalósíthatósága A tengeralattjáróról indítás további problémákat és technológia irányokat vetett fel A létező tengeralattjáró méretkorlátai miatt meglévőknél kisebb méretű rakéta Jobb hatás/tömeg arányú hidrogénbomba A mozgó tengeralattjáró pozíciójának és sebességének meghatározása A rádióvezérlésű navigáció nem jön szóba, csak inerciális navigációjú lehet Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

35 Az SLBM stratégiai szerepe
Az SLBM stratégiai szerepe De mi szükség egyáltalán van egy tengeralattjáróról indítható rakétára? A védelmi stratégia alapelve a „masszív megtorlás”, erre a Légierő bombázói és rakétái teljesen alkalmasak, nincs szükség további nukleáris fegyverekre Ráadásul a Légierő amúgy is megtorpedózná egy rivális fegyver kifejlesztését A megoldás egy új stratégiai cél, a „végső elrettentés” felvetése Az óceánba merült tengeralattjáró gyakorlatilag sebezhetetlen, és egy esetleg sikeres nukleáris támadást is ellencsapással viszonozna. Ez végső elrettentő erővel bír egy támadást fontolgató Szovjetunió számára Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

36 A második rakétaforradalom sikere
A második rakétaforradalom sikere 1960-ben sikeresen tesztelték az első SLBM-t, a Polaris-t A találati pontosság körül hasonló vita folyt, mint az első ICBM-ek esetén, de az első sikeres teszt után itt is a működőképesség volt a döntő. Az elrettentő csapás célpontjai is városok és ipari létesítmények, amelyeknél a kisebb pontosság is elfogadható A tengerészetnek sikerült elfogadtatnia az új típusú nukleáris fegyvert. Eközben alapvetően megváltoztatta a nemzeti védelmi stratégia céljait A stratégiai cél a technológiai útkeresés során fogalmazódott meg. A kiindulásnál a Haditengerészet szempontja alig volt kifinomultabb annál, hogy a rakéta „menő” dolog, nekünk is legyen egy Az új stratégia jelenség azonban önálló életre kelt, és az ezt követő SLBM fejlesztések meghatározó tényező lett Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

37 A Trident rakéták fejlesztése
A Trident rakéták fejlesztése A '60-es években a tengeralattjárók navigációs és az SLBM-ek vezérlési pontossága is fokozatosan javult: Ennek nyomán a '60-as évek végén Haditengerészet vezetői elhatározták, hogy elindítják egy nagyobb hatótávolságú és nagyobb pontosságú, „nehéz” célpontokat, vagyis rakétasilókat is támadni képes rakéta kifejlesztését Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

38 A Trident C3 kudarca Ezzel a korábbiakhoz hasonlóan együtt járt a Légierővel való közvetlen konfliktus Az SLMB-ek eddig elfogadott célja a „végső elrettentés” volt. A tervezett rakéta – képességivel arányosan – felvállalt szerepe a csapásmérő eszköz. Ilyenekkel eddig csak a Légierő rendelkezett Az adott nemzetközi és belpolitikai helyzetben azonban újabb nukleáris „csapásmérő eszköz” fejlesztésének elindítása elfogadhatatlan volt Máshol fejlesztettek csapásmérő nukleáris eszközöket, de a Trident C3 helyzete reflektorfénybe kerülve tarthatatlanná vált A projektet a Szenátus leállította Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

39 A Trident C3 kudarcának tanulságai
A Trident C3 kudarcának tanulságai A Haditengerészet vezetői megtanulták a leckét Arra a kérdésre, hogy mi a pontosság javításának és az új rakéta fejlesztésének célja a rossz válasz: „Nukleáris csapásmérő eszköz kifejlesztése” A jó válasz: „A rakéta irányíthatóságának javítása” A némileg módosított paraméterekkel benyújtott, a légierő „csapásmérő rakétáival” átfedésben nem lévő Trident C4 fejlesztését elfogadták A történet követését itt abbahagyjuk... Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék

40 A rakétaforradalmak - következtetések
A rakétaforradalmak - következtetések A történet példát ad technológia és politika kölcsönhatására Láttuk, hogy az első tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták fejlesztésének elfogadtatásához szükség volt egy politikai fogalom, a „végső elrettentés” mint nemzeti stratégiai cél megalkotására Az ezt követő SLBM fejlesztéseknél ez a politikai fogalom, pontosabban ennek elfogadottsága mint politikai jelenség biztosította a projektek elfogadtatását, de egyben korlátozta is a kitűzhető technológiai célokat és megvalósuló projekteket Ezek kizárása a technológiai determinizmus, lásd pl. Schroeer 1985, Shapley 1978. A Gólem – BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék