Magyarország nagyszerkezeti egységei–

Az előadások a következő témára: "Magyarország nagyszerkezeti egységei–"— Előadás másolata:

1 Magyarország nagyszerkezeti egységei–
lemeztektonikai rekonstrukció, modell, nagyszerkezeti egységek Bradák Balázs ELTE TTK, Természetföldrajzi Tanszék

2 A kontinens észak-európai területeit foglalja magába.
Európa tagoltsága Ős- (Eo-) Európa: Csak a paleozoikum előtt érték hegységképződések (pl.: Svekofenidák, Karelidák); A kontinens észak-európai területeit foglalja magába. Ó- (Paleo-) Európát: Kaledóniai-hegységképződés által érintett területek; Kontinensünk északnyugati peremén. Középső- (Mezo-) Európa: A variszkuszi (herciniai) hegységképződés által befolyásolt területek; Nyugat-, Közép-, kis részben Dél-Európában. Új- (Neo-) Európa: Az alpi hegységképződés színtere; Közép- és Dél-Európa tartozik ide, és a definíció alapján Nyugat-Észak-Afrika is része. A fiatalabb „Európákban” az idősebbeknek is ott lehetnek a nyomai, pl. az Alpokban vagy a Kárpát-medencében a korábbi hegységképződések emlékei is megtalálhatók!!!!!

3

4

5 Tisza–Dácia-lemeztömb
A Kárpát-Pannon térség nagyszerkezete II. – Őslénytani és paleomágneses eredmények Alcapa-lemeztömb A Közép-magyarországi vonaltól északra; Északi szegélye a Pienini-szirtöv, (500 kilométer hosszan húzódó keskeny öv a külső-kárpáti flistakarók belső oldalán); Különböző kisebb, különböző mértékben mozgó egységekből áll; Egységei: Belső-Nyugati-Kárpátok - északi egység Pelso - déli egység (Dunántúli-khg-Bükk) Tisza–Dácia-lemeztömb Közép-magyarországi vonaltól délre, Száva vonalától északra. Egységei: Tisza - Mecsek, Villány, Papuk, Erdélyi-khg, Nagyalföld aljzata. Dácia - A második és harmadik egység, Keleti-, valamint a Déli-Kárpátok kibúvásaiban, az Erdélyi-medence keleti és déli részének aljzatában. A három egység már a késő-kréta folyamán összeforrt.

6

7

8 Négy alapvető tektonikai fázis: 1.Tethys-óceán ágainak kinyílása.
A Kárpát-Pannon térség lemeztektonikai modellje Négy alapvető tektonikai fázis: 1.Tethys-óceán ágainak kinyílása. Legalább két ág (középső-triász, illetve a középső-jura). 2.Kréta szerkezetalakulási fázis. Ágak bezáródásához köthető takarós szerkezetek kialakulása (üledékek, magmás tevékenység) is zajlott. Mikrokontinensek vagy egyes részeik feltehetően forgása. 3.Kései paleogénra-korai miocén szerkezetalakulási fázis Alcapa és a Tisza–Dácia egymással ellentétes forgása és bepréselődése a tőlük keletre lévő, „szabad” külső kárpáti térbe. 4.Neogén szerkezetalakulási fázis Az összeforrott tömbök jelentős megnyúlása, belső-kárpáti süllyedék, (Kárpát-medence). A felboltozódott asztenoszféra hűléséhez köthető süllyedés.

9 A hercini hegységképződés befejező mozzanatai:
1. Perm-triász események A hercini hegységképződés befejező mozzanatai: a, Tisza–Géta-kontinens (Tethys nyugati részén lévő, európai rokonságú) Kialakult szerkezetek megállapodtak, nagymértékű lepusztulás zajlott. b, Ausztroalpi–Dinári-kontinenscsoport („afrikai” rokonságú) Lepusztulás, törmelékes üledékképződés. Keleti peremén (Bükk hegység területén, illetve a Belső-dinári-övben) ugyanakkor tengeri üledékképződés folyt. Nyugati peremén szubdukció, amely magára húzta az Ausztroalpi-Dinári kontinenst. Kontinens délnyugat felé forgott, s fokozatosan távolodott a Tisza–Géta-kontinenssortól. Felnyíló ívmögötti medencéből fejlődött ki a Vardar-óceán (középső-triász).

10 Késő-perm (260 ma)

11 Triász A Vardar-óceán (1) felnyílása. Az ellentétes forgásokat két, egymással szemben álló szubdukció gerjesztette, az Afrikai-, illetve az Európai lemez alábukásához kapcsolódóan, feltételezhető ugyanis hogy az Ausztroalpi–Dinári-, illetve a Tisza–Géta-kontinens nagy vonalakban az Afrikai-, illetve az Európai-lemez mozgásait követte.

12 Kora/középső-triász (240 Ma)

13 Késő-triász (220 Ma)

14 a, Tisza–Géta kontinens
2. Jura a, Tisza–Géta kontinens A Moesia és az európai lemezszegély mentén hegység keletkezett, amely le is pusztult (jura elején). Vardar-óceánon belüli szubdukció miatt a kontinenssor északi szegélyén tágulás indult meg. b, Ausztroalpi–Dinári-kontinenssor Kontinenssort a Vardar-óceán kőzetlemezének szubdukciója délkelet felé húzta és az elvált az európai szegélyről. A nyugatra-északnyugatra keletkező űrt, Pennini (Piemont)-óceán (2) felnyílása. A Vardar-óceánon belüli szigetív kialakulása, (Rudabányai-hegység egyes területein, Dinaridákban, középső–felső-jura üledékeiből is).

15 Kora-jura (200 Ma)

16 Iisza-Géta kontinens északi szegélyén folytatódó tágulás (Vardar-óceán szubdukciójának hatására)
Tágulás késő-jurában/legkorábbi-krétában kontinensszétválást okozott; Tisza–Géta-kontinenssor az európai peremről véglegesen levált. (Ezt a fauna-összetétel változásai, valamint a riftesedést jelző alkáli vulkanitok is jelzik pl. Északi-Mecsekben, az Alföld alatt).

17 Középső-jura (170 ma)

18 Csalhó-Szörényi-óceán (3) megjelenése, amely nyugat felé a Penninikumhoz csatlakozott.
Szubdukció hatására az óceáni szigetív (Vardar-óceán) elérte a Dinári kontinenssor peremét, ütközött vele és rátolódott (obdukció, késő-jura); Kontinentális peremre óceáni eredetű takarók kerültek (Dinaridák-Hellenidák belső öve, nyomukat a Bükk hegységben) is.

19 Késő-jura (150 ma)

20 a. Tisza-Géta kontinenssor
3. Kréta a. Tisza-Géta kontinenssor Cseh-tüske (Európai-lemez) a Tisza-szakaszt délkelet felé hajlította; E két ütközés hatására a nyugati-kárpáti terület és a Tisza–Géta-kontinenssor megívelődött, önmagára hajlott. Dinári-perem megközelítette a Tisza–Géta-kontinenssort (Vardar-óceán felemésztődése). A Tisza–Géta- és a Dinári-peremek összeütköztek, a Csalhó-Szörényi óceán is beszűkült (kréta albai korára). b. Ausztroalpi–Dinári-kontinenssor A szigetív ütközése a dinári peremmel folytatódik. Piemont-Pennini - óceán is rövidül (kora-krétában). A kontinenssor közel kerülhetett, sőt ütközhetett is a Tisza–Géta-kontinenssor déli peremével.

21 Kora-kréta (120 ma)

22 A Vardar-óceán végleges eltűnése a kréta közepére.
Pindosz-óceán (4) kinyílása; Medencéje a Dinári-, illetve az Adriai-zónákat választotta el egymástól. Két kontinenssor északon hurkot alakított ki, amelynek elemei egymásnak préselődtek. Eredeti takarós szerkezetek kialakulása.

23 Kora-kréta vége (105 ma)

24 A kelet felé préselődés, illetve a Penninikum szubdukciója folytatódott.
Az Ausztroalpi-Dinári-hurok északi szegélye az európai szegélynek préselődött, oldalirányban rátorlódott. A Tisza–Géta-hurok még szorosabbá vált, újabb áttolódások (pl. Erdélyi-középhegység déli részén, Déli-Kárpátokban). Kialakult a kárpát-pannon térséget alkotó két nagy szerkezeti tömb, az Alcapa és a Tisza–Dácia. A Pindosz-óceán északi irányú szubdukciója (késő-kréta). Mészalkáli magmák képződése, melyek a Tisza–Géta egységekben nyomultak fel.

25 Késő-kréta (90 ma)

26 4. Késő-kréta - paleogén

27 Eocén (50 ma)

28 Miocén (20 ma)

29 1. Tethys-óceán ágainak kialakulása, partjainak feltagolódása.
Összefoglalás A térségünk földtörténeti eseményeit a Tethys-óceán fejlődése szabta meg. Az események időben és hatásuk alapján négy csoportba oszthatók: 1. Tethys-óceán ágainak kialakulása, partjainak feltagolódása. Mikrokontinensekből és óceáni ágakból álló mozaik jött létre; 2. A „kirakós elemek” a kései mezozoikumban – az eredeti elrendeződéstől eltérő felállásban – egymás mellé, részben egymásra kerültek, kialakultak a ma ismert takarós szerkezetek vagy azok elődjei. 3. A paleogén–alsó-miocén szakaszt a két nagyobb lemeztömb egymás mellé kerülése. Az egységek belső alakváltozása és a földrajzi helyzet jelentős változása, forgások. 4. A kirakós elemek jelenlegihez hasonló elrendeződése. Az korábban egymás mellé került tömbök viszonylag egységes tágulása, kifelé terjeszkedése.