Petőcz András: Könyörgés 30/B. Hogyan elemezhetünk egy ilyen rövid művet? Életrajzi háttér: 1959-ben született, a nyolcvanas évek egyik formabontó irodalmi.

Az előadások a következő témára: "Petőcz András: Könyörgés 30/B. Hogyan elemezhetünk egy ilyen rövid művet? Életrajzi háttér: 1959-ben született, a nyolcvanas évek egyik formabontó irodalmi."— Előadás másolata:

1 Petőcz András: Könyörgés 30/B

2 Hogyan elemezhetünk egy ilyen rövid művet? Életrajzi háttér: 1959-ben született, a nyolcvanas évek egyik formabontó irodalmi vezére Irodalomtörténeti háttér: a neo-avantgárd képviselője, formai kísérletezése az avantgárd ízlésre vall, nem pedig a posztmodernre, amelynek korában alkotott Motivikus háttere: vallási jellegű témája rokonítja a középkori himnuszokkal és a vallási megtérők úgynevezett konvertita irodalmával (pl.: Paul Verlaine) Eredetisége: több változatban is elkészült, van fehér- fekete és fekete-fehér változata is

3 Formai jegyek Műfaja: nem annyira képvers, mint inkább vizuális költemény (nem csak sajátosan elrendezett betűkből áll, hanem grafikus, nem nyelvi elemeket is tartalmaz, pl. a nyíl) Műfaja: tartalma alapján leginkább a himnuszokkal rokon, bár nem szólít meg istenséges. Távoli rokona rövidsége miatt a haikunak és az epigrammának is. Stílusa: az avantgárd, vagyis a második modernség jegyeit viseli: áthágja a hagyományos formákat, meg akarja döbbenteni a közönséget, a formanyelv megújítása fontosabb, mint a tartalom cizelláltsága

4 Tartalmi jegyek A meg nem nevezett erőhatás (nyíl) és a megszólalót jelképező betűsor (letérdelek) feltűnő aránytalanságban áll Az ember apró porszem, eltörpül a hatalmas erő mellett (alatt) Rímről, ritmusról nem beszélhetünk (bár az egyetlen szó jambikusnak látszik) – a közlés prózai, egyszerűségében őszinteséget, póztalanságot sugall Az egyetlen szóhoz gazdag, sokrétű jelentésmező kapcsolható: alázat, belenyugvás, hit, bizalom, lemondás stb.

5 Képi világ A hatalmas, tagolatlan sötét felület a világ kietlenségeként, a kozmosz ürességeként értelmezhető A letérdelőt jelző betűsor alul van, a hierarchia mélyén, és jobb oldalon, ami passzivitásként értelmezhető (az európai írások balról jobbra haladnak, ez a dinamika iránya) A betűsor megtörése nemcsak a fogalmilag kijelentett letérdelést jelzi, hanem a fej maghajtását is A beszélő körülhatárolt, az Erő (nyíl) a kép világán kívülről jön, túlmutat rajta, transzcendens

6 Gino Severini: Kígyótánc, 1914

7 Tommaso Marinetti: A Marne-i csata után, 1915

8 Kathy Ernst: Almost there

9 Gary Barwin

10

11

12