Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Vegetáció- és tájtörténet II.. A negyedidőszak: Jégkorszak (pleisztocén) – 2(2,5) m év- 10 e év Jelenkor (holocén) – 10 e év – napjainkig.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Vegetáció- és tájtörténet II.. A negyedidőszak: Jégkorszak (pleisztocén) – 2(2,5) m év- 10 e év Jelenkor (holocén) – 10 e év – napjainkig."— Előadás másolata:

1 Vegetáció- és tájtörténet II.

2 A negyedidőszak: Jégkorszak (pleisztocén) – 2(2,5) m év- 10 e év Jelenkor (holocén) – 10 e év – napjainkig

3 A jéggel borított területek az utolsó jégkorszak alatt Eltérések a kontinensek között (Európa: 6 eljegesedés, Észak-Amerika: 4 eljegesedés)

4 Glaciálisok Észak-Amerikában: Nebraska, Kansas, Illinois, Wisconsin

5 Jégkorszakok kialakulásának lehetséges okai:  A légkör összetétele megváltozik (metán, vízgőz, szén- dioxid)  Kontinensek elhelyezkedése (300 millió évente a kontinensek „összetömörödnek” majd szétválnak)  Kontinensek sarkokhoz viszonyított helyzete  A Föld keringési pályájának módosulása (100 ezer éves ciklus, megnyúlt + széles elliptikus pálya)  A Föld dőlésszögének módosulása (42 ezer éves ciklus)  Hegységképződés (vulkanizmus > por > lehűlés)

6 A glaciális és interglaciális korszakokhoz tartozó hőmérséklet és jégmennyiség adatok A szén-dioxid, hőmérséklet és por értékei az antarktiszi Vosztok bázis jégfuratai alapján az utóbbi évből

7

8 Az utolsó 2 millió évben (pleisztocén és holocén) a következő glaciális és interglaciális periódusok követték egymást. A listán lefelé haladva haladunk vissza az időben.  Flandriai (interglaciális)  Würm (glaciális)  Eem (vagy Riss-Würm interglaciális)  Riss (glaciális)  Holstein (interglaciális)  Mindel (glaciális)  Cromer (interglaciális)  Günz (glaciális)  Waal (interglaciális)  Eburon (glaciális)  Tegelen (interglaciális)  Brüggen (glaciális)

9  Az eljegesedés öngerjesztő folyamat  Nagy mennyiségű víz a jégsapkákban > cirkulációban részt vevő víz mennyiségének csökkenése > szárazabb klíma  A ciklonpályák délebbre tolódtak > szárazabb klíma  Tengerszint süllyedése > tengeráramlások megváltozása  Mai átlaghőmérséklet: 14 O C  Jégkorszakban a mai mérsékelt övön: 7 – 10 O C-al, trópusokon 2 O C-al alacsonyabb  Tundra, sivatag, alpin biomok terjedése  Lombhullató erdők, trópusi esőerdők visszaszorulása  Nagyon alacsony csapadékmennyiség esetén nincs jégképződés (pl. Mongólia)

10

11  6 nagyobb eljegesedés (Európa)  Szárazföldi jégtakaró (2-3 km vastag!, Európa és Amerika eltérései)  Periglaciális területek: nincs jég, de a jégtakaró hatása erőteljes  Leereszkedő hóhatár  Állandó flóraváltozások  Állandó vegetációváltozások  A jégkorszakok melegebb időszakai a interstadiálisok, a hűvösebbek a stadiálisok

12  Tenger vízszintje csökken  Interglaciálisok  Barrierek és refúgiumok szerepe  Az utolsó jégkor, a würm idején a Föld felszínének 10 %- át borította jégtakaró  Mai szárazföldi jégtakaró: km2  Pleisztocén maximum: km2  Az erdőborítás a jelenlegi töredéke volt

13

14

15

16 Jégkorszak a Kárpát-medencében  Periglaciális területek (Alpok, Kárpátok helyzete)  Fokozatos flóra- és vegetációátalakulás  Hordalékkúpok, folyóteraszok kialakulása  Erózió, defláció  Löszképződés  Lápképződés  Riss és Würm: a szélsőségek csúcsa  Interglaciálisok: fokozódó kontinentalitás  Kevés erdőrefúgium

17 Löszképződés  Pleisztocén puszták jellegzetes üledékképződési folyamata  Szénsavas mésztartalom  Vízelnyelő szerep > sztyeppesedés  Konzerváló hatás > emlőscsontok megőrzése

18 Jégkorszak a Kárpát-medencében  A tajga és a lombos erdő zóna csaknem eltűnt  A tundra és a mérsékelt övi sztyeppzóna közvetlenül keveredhetett egymással  A legnagyobb eljegesedés idején a Kárpát-medence belső területeit sztyeppvegetáció jellemezte  A középhegységeket hidegebb sztyeppek jellemezték  Mélyebb völgyekben, északi lejtőkön tundranövényzet alakult ki  Enyhébb éghajlatot előnybe részesítő növények menedékei, refúgiumai: déli letörésű m magas hegyperemek, párás árterekkel érintkező hegylábi területek, futóhomokbuckák belső felületei, sekélytavak partja, árterek.

19

20

21

22  A Kárpát-medence belsejében is voltak valószínűleg erdő- és lágyszárú menedékfoltok (erdei fenyő, lucfenyő, jegenyefenyő, cirbolyafenyő, vörösfenyő) (elegyesen: nyír, fűz, éger, tölgy, szil, kőris, hárs, gyertyán, mogyoró, som, bodza)  éve már biztosan volt a Hortobágyon sziki útifű, sziki sóballa, sziki üröm  A lágyszárú fajok bevándorlásának, jelenlétének megállapítása igen nehéz, mivel maradványaik nehezen határozhatók  Feltételezések szerint a sztyeppvegetáció elemeinek jelentős része a jégkor alatt is fennmaradt a Kárpát-medencében  A negyedidőszaki vegetáció fő jellemvonása a mozaikosság: balkáni, óceáni, kontinentális és kárpát-hegyvidéki hatások

23 Interstadiális – e év BP: a menedékterületekről kiáramlott a fásszárú növényzet  Északi-középhegység: lucfenyő dominálta erdők, elegyesen vörösfenyővel, cirbolyafenyővel, lombos fákkal, cserjékkel  Kárpát-medence középső és déli része: erdeifenyő, szerb lucfenyő, nyír fajokkal jellemezhető sztyepp  Dunántúl középső része: kétféle fenyőerdő elegye  Dunántúl déli része: fajgazdag vegyeslombozatú tajga  Ártéri területek: fenyvesek fűzzel, égerrel, szillel, kőrissel, bodzával vegyes ligeterdőkben  Hortobágy: szikes növényzet, erdei fenyő, száraz sztyeppfajok  Hajdúhát: mérsékelt övi löszsztyepp

24 A melegebb időszakokban a menedékterületekről kiáramlott fás szárú növényzet (32-35 ezer év)

25 Stadiális – e év BP: jelentős lehűlés  Északi-középhegység: fás növényzet arányának csökkenése, hideg kontinentális tundra és sztyepp keveréke: fűfélék, ürömfélék, kőtörőfüvek, gombafüvek  Alföld: nyír, erdeifenyő visszaszorulása, vörösfenyő, lucfenyő elterjedése, fűfélék, libatopfélék, ürömfélék dominanciája e év BP: előző két szakasz periodikus változása e év BP: hidegkedvelő növényzet utolsó megjelenése a hidegebb mikroklímájú területeken (törpenyír, magcsákó)

26

27 Holocén vegetációtörténet a Kárpát-medencében  Az eljegesedést követő legrövidebb, ma is tartó korszak  Visszaerdősödés folyamata  Kiterjedt a szubmediterrán klímahatás, a refúgiumok növényfajai szétterjedtek  Erősödő emberi hatások  A holocén vizsgálatához kapcsolódó tudományok: geológia, geomorfológia, botanika, zoológia, talajtan, régészet, történelemtudomány  A vizsgálatok során alkalmazott időskála már nem évmilliós léptékű

28

29

30  Fenyő(-nyír) kor (preboreális) ( BP)  Mogyoró kor (boreális) ( BP)  Tölgy kor (atlantikus) ( BP)  Bükk I. kor (szubboreális) ( BP)  Bükk II. kor (szubatlantikus) (2500- BP)

31

32

33 Posztglaciális (kezdete kb évvel i. e.) IV. Preboreális (i. e ) fenyő-nyír V. Boreális (i. e ) mogyoró VI. Atlantikus (i. e ) vegyes tölgyes VII. Szubboreális (i. e ) tölgyes-bükkös, bükk I. VIII. Szubatlanti (i. e. 800-i. sz. 100) bükk, bükk II. IX. Legújabb kor (i. sz. 100-tól máig) erdőhasználat A Kárpát-medence jelenlegi flórájának kialakulása az utolsó eljegesedés vége óta

34

35

36

37 Preboreális (i. e ) fenyő-nyír  Mezolitikum időszaka  Mainál hűvösebb, szárazabb klíma  Júliusi khőm: 13 > o C, évi khőm: 8-9 o C  Keleti, délkeleti flóraelemek bevándorlása, Ősmátra- elmélet

38  Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, alföldi árterek, Nyírség: zárt vegyeslombozatú tajga, nyír, mogyoró, kőris, gyertyán, szil, tölgy, hárs, bükk, lucfenyő, erdeifenyő  Hortobágy: szikes területek + sztyeppek + erdeifenyvesek  Hajdúság, Bácska: sztyeppei, erdőssztyeppi növényzet, fenyő- és lomboserdő foltok  Dunántúl déli része: mogyoró magas aránya a fenyőfélékhez képest Preboreális (i. e ) fenyő-nyír

39  Az elegyes fenyőerdők tajgatüzeket követően visszaszorultak és átadták helyüket a lombos erdőknek 10 – év BP:  ÉK-Alföld, Nyírség: tajga/lomboserdő váltás, mogyoró kiemelt jelentősége  Alföld Erdélyi középhegységgel határos része: hárs kiemelkedő szerepe, uralma > tölgyesek  Északi-középhegység: ezer éves késés az Alföldhöz képest, magasság szerinti időeltolódás Preboreális – boreális átmenet

40 év BP: Dunántúl keleti részének átalakulása, fenyvesek visszaszorulása, lomboserdők térhódítása 9000 év BP: Dunántúl nyugati részének átalakulása, fenyvesek visszaszorulása, lomboserdők térhódítása  Dunántúl déli részén jelentős a mogyoró szerepe év BP: 500 m alatt: mogyoró + tölgy, 500 m felett: hárs + EF +LF Preboreális – boreális átmenet

41 Boreális (i. e ) mogyoró  Szárazabb, melegebb éghajlat  Mogyorós cserjések, száraz tölgyesek, alföldi meleg kontinentális sztyeppek  Hárs- és kőriserdők  Középhegységi karsztgyepek, kontinentális lejtősztyeppek  Keleti, pusztai flóraelemek fokozódó bevándorlása déli irányból a Balkánról és a Fekete-tenger vidékéről (pontusi fajok)

42

43 Boreális (i. e ) mogyoró  Talajvíz leszállása a Duna-Tisza közén > erdők visszaszorulása, fűfajok előretörése  Égeresek terjedése, tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) aljnövényzettel  Futóhomokkal borított térségek, szikes területek (sótűrő, kontinentális flóraelemek bevándorlása)  Legkritikusabb időszak a glaciális fajok számára

44 10 – 8000 év BP:  Hortobágy, Hajdúság, Bácska : hideg, kontinentális sztyepp > mérsékeltövi sztyepp – fenyő, nyír > lombos fák  Az erdősödési folyamat az Alföld jelentős részén megrekedt  Homokbuckák szerepe az Alföldön (klimatikus okok, tajgatűz, emberi hatás)  A növénytakaró a holocén változásai folyamán is mozaikos maradt  Fenyőerdő menedékek kialakulása: középhegységekben 500 m felett, hűvösebb, nedvesebb völgyekben Boreális (i. e ) mogyoró

45 Atlantikus (i. e ) vegyes tölgyes  Holocén klímaoptimum  Kedvező hatás az erdőfejlődésre, erdők magasabbra, északabbra terjedése  Meleg, csapadékosabb klíma  Éves khőm.: 2-3 o C-al a mai felett, januári khőm.: 4-5 o C  Az Alföld egy részét is erdő, erdőssztyepp borította (utolsó természetes kép)  Középhegységekben tölgyesek (bükk, gyertyán elegyként)

46  Neolitikum, csiszolt kőkorszak  Fokozódik az ember tájátalakító tevékenysége  Szubmediterrán, szubatlanti-szubmediterrán fajok érkezése  Ezüsthárs, molyhos tölgy, csertölgy bevándorlása  Késő neolitikum: legelő állatok létszámának növekedése, gyomosodás, kultúrtáj kiterjedése  Kr. e : dombvidéki szántók terjeszkedése  Kultúrsztyeppék, kezelt erdők kialakulása, antropogén hatások fokozódása Atlantikus (i. e ) vegyes tölgyes

47

48 Szubboreális (i. e ) tölgyes-bükkös, bükk I.  Csapadékos, hűvösebb klíma  Bükkösök lehúzódása az Alföldre, erdőssztyepp erdőkbe  A posztglaciáis korban ekkor a legtöbb az erdő és a láp az Alföldön  Az Alföld teljes beerdősödését a vizes élőhelyek elterjedése és az emberi használat gátolta  Bükk, gyertyán, lucfenyő, jegenyefenyő terjedése, erdők záródása  Bükkös, gyertyános zónák kialakulása

49  Száraz tölgyesek visszaszorulása  Sok csapadék > talajsavanyodás > mészkerülő erdők  Bronzkor közepétől: vadon élő nagytestű növényevők visszaszorulása, csökken az ártéri erdők kiterjedése  Nyugatról, északnyugatról szubatlanti fajok érkezése  Magashegységekből szubalpin elemek ereszkedtek le

50 Szubatlanti (i. e. 800-i. sz. 100) bükk, bükk II.  Szárazabb, kontinentálisabb éghajlat  Alföldi ligetes löszpuszták, homokpuszták, szikesek kialakulása  Hegyvidékek: Bükkösök visszaszorulása, gyertyánosok terjedése,  Fokozódik az alföldi területek mezőgazdasági használata  Kultúrtájak kialakulása  A római limes mentén szinte teljesen kiirtották az ártéri erdőket  Népvándorláskorban új legelők kialakulása  Kelta törzsek megjelenése > erdők kiirtása a Fertő mentén > tó eliszapolódása  Antropogén hatások fokozódása: Alföld – 3300 BP, középhegységek – 2500 év BP, folyók árterületei – 2000 BP.

51 Magyarország növényzetének változása az utolsó 30 ezer évben


Letölteni ppt "Vegetáció- és tájtörténet II.. A negyedidőszak: Jégkorszak (pleisztocén) – 2(2,5) m év- 10 e év Jelenkor (holocén) – 10 e év – napjainkig."

Hasonló előadás


Google Hirdetések