Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Fonológiai ábrázolás és fonetikai megvalósítás: a magyar /a:/ esete Siptár Péter MTA Nyelvtudományi Intézete 2014. június 17.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Fonológiai ábrázolás és fonetikai megvalósítás: a magyar /a:/ esete Siptár Péter MTA Nyelvtudományi Intézete 2014. június 17."— Előadás másolata:

1 Fonológiai ábrázolás és fonetikai megvalósítás: a magyar /a:/ esete Siptár Péter MTA Nyelvtudományi Intézete június 17.

2 Vázlat 1. Bevezetés: röghöz kötött fonológia 2. Kiindulás a kályhától: két példa az angolból 3. A magyar /a:/ fonológiája 4. A magyar /a:/ fonetikai természete 5. Dilemma: absztraktság vagy bonyolultság? 6. A dilemma megoldása (?)

3 Bevezetés A fonológiai szegmentumoknak tulajdonított megkülönböztetőjegy-értékek normális/jelöletlen esetben a szegmentumok fonetikai tulajdonságain alapulnak (magánhangzók esetében: nyelvállás, képzési hely, kerekség, hosszúság stb.). Ezt szokás a fonológiai szegmentumok fonetikai „röghöz kötöttségének” nevezni (phonetic grounding, A RCHANGELI & P ULLEYBLANK 1994).

4 Bevezetés Bizonyos fonetikai tulajdonságok fonológiailag irrelevánsnak bizonyulhatnak. Ilyenkor a megfelelő jegyérték meghatározatlanul maradhat (és az érintett tulajdonság meghatározása a „fonetikai megvalósítás” fázisára hagyható). Azt azonban elvileg lehetetlennek gondolnánk, hogy egy magánhangzó fonetikai alkata és fonológiai viselkedése egyenesen összeegyeztethetetlen legyen egymással (és ne csupán arról legyen szó, hogy hogy a kétféle tulajdon- sághalmaz egymással rész-egész viszonyban áll). De ilyenre is van példa, mégpedig éppen a magyarból.

5 Két példa az angolból man Ahogy a man ~ men váltakozás is mutatja, ennek a magánhangzónak az óangolban rendes hátul képzett magánhangzónak kellett lennie, mivel ennek az umlaut típusú váltakozásnak a hátul képzett (veláris) tagját alkotta. Ezzel szemben a mai angol nyelvváltozatok, bár vegyes képet mutatnak e magánhangzó pontos képzési helyét tekintve, egy dologban mindenképp megegyeznek: a man magánhangzója egyikükben sem hátul képzett.

6 Standard Scottish English középen képzett (centrális) magánhangzó, egybeesik a father első magánhangzójával [ɐ]

7 Northern British English nagyon alsó – a hagyományos magyar terminológia szerint „legalsó” – és gyakran kissé hátrahúzott (de már határozottan palatális) magánhangzó [a]

8 General American teljesen elöl képzett alsó kerekítetlen magánhangzó, valamivel magasabb nyelvállású, mint a kardinális [a] [a]

9 Southern British English (RP) teljesen elöl képzett, de jelentős nyelvállásbeli változékonysággal: a konzervatív RP beszélők akár a kardinális [ɛ]-nél alig valamivel lejjebb – az észak-angliai vagy az amerikai ejtésnél jóval zártabban – is képezhetik [ æ ]

10 Southern British English (RP) Az ausztráliai, új-zélandi és dél-afrikai angol beszélők ugyancsak a kardinális [ɛ]-hez közel eső magánhangzó- minőséget ejtenek a man típusú szavakban. [ æ ]~[ɛ]

11 Southern British English (RP) Mindezek a beszélők a men magánhangzóját is jóval zártabban képezik, mint a General American vagy a Standard Scottish English beszélők. [ e ]

12 Mindazonáltal – legalábbis az /æ/ ~ /ɛ/ alternáció leírásával kapcsolatban – sem ez a változatosság, sem az óangolhoz képest feltehető jelentős előretolódás nem befolyásolja szükségképpen az /æ/ (vagy éppen a men-beli /ɛ/) fonológiai elemzését, megkülönböztető jegyek segítségével történő ábrázolását, mivel a man ~ men típusú alternáció nem produktív és eleve meglehetősen marginális mintázatot alkot.

13 Két példa az angolból /æ/ ~ /eɪ/ Ez egy nagyobb mintázat része, a magánhangzó- eltolódási (vowel shift) váltakozások egyike (vö. grade ’fok’ ~ gradual ’fokozatos’, metre ’méter’ ~ metrical ’metrikus’, line ’vonal’ ~ linear ’lineáris’ stb.)

14 Két példa az angolból Itt felmerül a leírás absztraktságának kérdése. A klasszikus generatív fonológia alapműve, a The Sound Pattern of English (C HOMSKY –H ALLE 1968) ezeket a párokat egy-egy mögöttes alakból (/ǣ/-ből, /ē/-ből, illetve /ī/-ből) vezeti le: egy szabállyal lazává/röviddé teszi a szópárok második tagjában lévő [æ ɛ ɪ]-t, és egy másik, meglehetősen bonyolult szabállyal, magánhangzó-eltolódás révén vezeti le a párok első tagjában szereplő [eɪ iː aɪ]-t.

15 Két példa az angolból

16 De az is lehetséges – és valamivel kevésbé absztrakt, ezért talán tetszetősebb – megoldás, ha éppen ellenkezőleg: mögöttes /ē/-ből indulunk ki a grade ~ gradual esetében, /ī/-ből a metre ~ metrical esetében stb. Ekkor a felszíni [eɪ iː] feszes magánhangzók levezetéséhez szinte semmit nem kell tennünk, viszont a párok rövid tagját csak két lépésben – rövidülés, majd eltolódás – tudjuk levezetni (/ē/ → ɛ → [æ] gradual, /ī/ → ɪ → [ɛ] metrical) H EINZ G IEGERICH (1992, 308)

17 Két példa az angolból Vegyes elemzés: a grade és a gradual magánhangzója egyaránt /ē/-re megy vissza, de a Canada és Canadian második szótagjának magánhangzója /æ/-re; ebben az esetben mindkét irányban szükségünk lenne eltolódási szabályokra (a gradual, illetve a Canadian esetében), valamint nyújtó és rövidítő szabályokra egyaránt. Ez a harmadik megoldás volna talán a legkevésbé absztrakt, de mindenképpen még sokkal bonyolultabb, mint az előző kettő bármelyike.

18 Két példa az angolból Kérdés, hogy az efféle elemzések egyáltalán szükségesek vagy vonzóak-e. A magánhangzó- eltolódásos váltakozások a mai angolban nem produktív, „befagyott” alternációk, majdnem annyira, mint az umlaut-párok közötti váltakozás. Az ilyen esetekben a lexikális megoldás, amelyben fonológiai levezetésre egyáltalán nem kerül sor (a párok tagjait semmilyen módon nem próbáljuk egymásból levezetni, mindkét tagjuk benne van a mentális szótárunkban, a köztük lévő kapcsolat tudásával együtt), mindenképpen hihetőbb és így kívánatosabb is.

19 Mindazonáltal…

20 Nem zárhatjuk ki, hogy valamely nyelvben teljesen szabályos és produktív alternációt találjunk, vagy akár egymással összefüggő váltakozások egy összetett rendszerét, amelyben minden egyes váltakozás teljesen produktív és szabályos, de a részt vevő magánhangzók történeti értelemben vett instabilitást vagy akár éppen folyamatban lévő hangváltozásra utaló tüneteket mutatnak, vagy olyasféle felszíni változatosságot, mint amilyet az angol /æ/ esetében láttunk.

21 Mindazonáltal… Egy ilyen esetben a problémát már nem hessenthetjük el magunktól azzal, hogy nincs szükség semmiféle fonológiai megoldásra. Mindössze két választásunk marad: a leírást absztraktabbá tehetjük, hogy viszonylag egyszerű lehessen, vagy bonyolultabbá tehetjük, hogy viszonylag konkrét maradjon. Most egy pontosan ilyen típusú esetet veszünk szemügyre: a magyar /aː/ esetét.

22 A magyar /aː/ fonológiája

23 A hagyományos definíció: „legalsó nyelvállású, hátul képzett, kerekítetlen hosszú magánhangzó”. A „legalsó” kifejezés azt kívánja jelezni, hogy az /aː/ fonetikailag nyíltabb, mint a szabályos alsó /ɛ/ és /ɔ/. Ez a megkülönböztetés azonban tulajdonképpen eléggé felesleges, és ezért az /aː/-t egyszerűen „alsó magánhangzó”-nak fogjuk tekinteni. A „hosszú” jelző arra utal, hogy a magyar nyelv tizennégy magánhangzója hét hosszú-rövid párba rendezhető.

24 A hagyományos definíció: „legalsó nyelvállású, hátul képzett, kerekítetlen hosszú magánhangzó”. Hosszú-rövid párok iːivízvizek yːytűztüzek uːuútutak øːøkőkövek oːolólovak eːɛtélteleknyelvállás aːɔnyárnyarakkerekség

25 A hagyományos definíció: „legalsó nyelvállású, hátul képzett, kerekítetlen hosszú magánhangzó”. eːɛtélteleknyelvállás aːɔnyárnyarakkerekség Ezek az eltérések azonban szintén figyelmen kívül hagyhatók, sőt – ha a hosszúsági váltakozások leírását nem akarjuk indokolatlan mértékben bonyolulttá tenni – el is kell tőlük tekintenünk. Ezt többféle módon is elérhetjük. Például azt mondhatjuk, hogy az /eː/ mögöttesen alsó nyelvállású („/ɛː/”) és hogy az /ɔ/ mögöttesen kerekítetlen („/ɑ/”). Ezzel bevezetnénk ugyan némi absztraktságot a leírásba, de a hosszúsági váltakozások leírása a lehető legegyszerűbb maradhatna (S IPTÁR –T ÖRKENCZY 2000).

26 A hagyományos definíció: „legalsó nyelvállású, hátul képzett, kerekítetlen hosszú magánhangzó”. eːɛtélteleknyelvállás aːɔnyárnyarakkerekség Vagy azt is mondhatnánk, hogy az [alsó] jegy értéke nem releváns (nincs megszabva) az elöl képzett magánhangzók esetében, a [kerek] jegy értékét pedig ugyanígy megszabatlanul hagyjuk a hátul képzett magánhangzók esetében.

27 A hagyományos definíció: „legalsó nyelvállású, hátul képzett, kerekítetlen hosszú magánhangzó”. Azt, hogy a magyar /aː/ „hátul képzett”, azok az alternációk bizonyítják fonológiailag, amelyekben részt vesz. Amint láttuk, hosszúság szempontjából váltakozik a hátul képzett /ɔ/-val; ha ez utóbbi fonetikai kerekítettségétől eltekintünk, a kettő egyszerű hosszú-rövid párt alkot, mint „hosszú, hátul képzett, alsó nyelvállású” és „rövid, hátul képzett, alsó nyelvállású”. Ezen kívül a magyar magánhangzók hangrend szempontjából is párokat alkotnak:

28 A hagyományos definíció: „legalsó nyelvállású, hátul képzett, kerekítetlen hosszú magánhangzó”. Elöl képzett ~ hátul képzett párok yːuːnagy fej-űnagy láb-ú yukert-ünkház-unk øːoːkert-tőlház-tól øotök-höztok-hoz ɛɔtök-nektok-nak eːaːfej-nélláb-nál Ha az /aː/ valóban hátul képzett magánhangzónak bizonyul, hangrendi váltakozása az /eː/-vel („/ɛː/”) és hosszúsági váltakozása az /ɔ/-val („/ɑ/”) automatikusan következik az eddig mondottakból.

29 Csakhogy…

30 (1) Ha a vizsgált magánhangzó valódi hátul képzett magánhangzó ([ɑː]), mint az RP angol father ’apa’ vagy az óangol mann ’ember’ szóban, semmi további teendőnk nincs. (2) Ha valahol középtájt képzett ([ɐ:]) és erősen változékony képzési helyű magánhangzó, mint a skóciai angol man szóban, kitarthatunk amellett, hogy fonológiailag valójában hátul képzett(nek számít), csupán a fonetikai megvalósításában a szokásosnál több játéktér adódik.

31 Csakhogy… Mivel az /aː/ tulajdonképpen „legalsó” nyelvállású, és mint ilyen, a maga nemében egyedülálló, esetében az efféle centralizációs tendencia és nagyfokú változékonyság voltaképpen nem is meglepő. (3) Ha azonban az /aː/ igazán elöl képzettnek bizonyul, akárcsak a sztenderd amerikai man szóban, mint ahogy a hagyományos szimbóluma – szorosan véve a Nemzetközi Fonetikai Ábécé szerinti értékében – tulajdonképpen sugallja is, akkor a következő dilemmával állunk szemben.

32 Csakhogy… Arra kell-e jutnunk, hogy az /aː/ fonetikailag elöl képzett, fonológiailag mégis hátul képzettként elemzendő? Ebben az esetben a leírásunk absztraktsági foka alaposan megnövekedne. Vagy inkább az a helyes következtetés, hogy az /aː/ nemcsak fonetikailag, hanem fonológiailag is elöl képzett? Ekkor a magánhangzó-harmóniáról adott leírásunk (ezen a ponton) maximálisan felszínhű lehetne, ugyanakkor azonban reménytelenül bonyolulttá és zavarossá válna.

33 A magyar /aː/ fonetikai alkata Évszázadok óta, már a legkorábbi leírásokban is „hátul képzett” magánhangzóként emlegetik (V ÉRTES O. 1980). Egyes szerzők – már K EMPELEN (1791)-től kezdve – megjegyzik, hogy a szájüregben nem annyira hátul ké- pezzük, mint a többi hátul képzett magyar magánhang- zót (B OLLA 1995, S ZENDE 1999, K OVÁCS 2004, G ÓSY 2004). Ezt a megállapítást sokan sokféle objektív méréseken alapuló adatokkal is alátámasztották (pl. M ÁDY 2008, B EKE –G RÁCZI 2010, G RÁCZI –H ORVÁTH 2010, A BARI –O LASZY 2012).

34 A magyar /aː/ fonetikai alkata G ÓSY (2012b) a magyar [aː], [ɔ], [ɛ] formánsszerkezetét vizsgálta fiatal nők és férfiak ejtésében, a BEA adatbázisból vett spontánbeszéd-anyagon. Adatai alapján az [aː] a nőknél elöl képzett, a férfiaknál pedig centrális (középső) képzésű. Eszerint az [aː] minősége az elmúlt évtizedekben megválto- zott, a férfiak beszédében kevésbé, a nőkében jobban. A két nem eltérő formánsadataira csak további vizsgálatok alapján kaphatunk megnyugtató magyarázatot. Azt, hogy itt feltehetőleg folyamatban lévő hangváltozással állunk szemben, az idős női beszélők adatai is alátámasztják (B ÓNA 2009).

35 A magyar /aː/ fonetikai alkata Legújabb, fiatal és idős nőket és fiatal és idős férfiakat egyaránt érintő vizsgálatában G ÓSY és B ÓNA (2014) azt találta, hogy a fiatal nőknél az [ɛ] és [aː] minősége csaknem azonos, míg az idős nőknél a formánsszerkezet alapján mindhárom alsó magánhangzó jól elkülönül egymástól. A férfiak az [aː]-t mindkét életkori csoportban mediálisan ejtik, azaz nem veláris, nem palatális a képzése: a nyelv leg- magasabb pontja a szájüreg középső részében helyezkedik el. Összességében: az [aː] ejtésében eltolódás következett be az elmúlt évtizedekben a szájüreg eleje irányában, és ez nemcsak a fiatal, hanem már az idős beszélőknél is kimutatható (a múlt század hatvanas–nyolcvanas éveiben mért adatokhoz képest, l. pl. M AGDICS 1965, O LASZY 1985).

36 A magyar /aː/ fonetikai alkata: F2

37 Mi következik mindebből? G ÓSY M ÁRIA – S IPTÁR P ÉTER 2013a. Abstractness or complexity? The case of Hungarian /a:/. Előadás az Eleventh International Conference on the Structure of Hungarian konferencián, Pilis- csaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, aug. 29–31. G ÓSY M ÁRIA – S IPTÁR P ÉTER 2013b. Ungrounded phonology. Előadás a CUNY Phonology Forum / Conference on the Feature in Phonetics and Phonology konferencián, City University of New York, Graduate Center, New York, jan Siptar.pdf Siptar.pdf

38 Dilemma A magyar magánhangzó-harmónia szabályrendszere meglehetősen bonyolult (H AYES et al. 2009, T ÖRKENCZY 2011, R EBRUS et al. 2012, T ÖRKENCZY et al. stb.). Ez a bonyolultság teljes káosznak adná át a helyét, ha az /aː/-t fonológiailag is úgy definiálnánk, ahogyan a fonetikai jellege diktálja, vagyis olyan elöl képzett magánhangzóként, amely harmónia tekintetében váltakozó morfémákban hátul képzett környezetben fordul elő, és amelynek az elöl képzett környezetben előforduló megfelelője nyelvállásban, nem pedig képzési helyben különbözik tőle.

39 Dilemma Másrészt: ha fonetikai tulajdonságaival nem törődve továbbra is hátul képzett magánhangzó- ként elemezzük az /aː/-t, nem tesszük ugyan a magánhangzó-harmónia leírását a jelenleginél is bonyolultabbá, ám ezt a viszonylagos egyszerű- séget annak árán érjük el, hogy megnöveljük a távolságot az /aː/ fonetikai tulajdonságai és fonológiai jegyértékei között, miáltal a leírás ezen a ponton absztraktabbá válik, talán túlságosan is absztrakttá.

40 Dilemma

41 A hosszúsági váltakozások nehézséget jelentő része lenne az /ɔ/ és az /aː/ közötti (fa ~ fát típusú) alternáció; olyan nyújtó szabályra lenne szükség, amely nemcsak hosszúvá és kerekítetlenné teszi, hanem egyben elöl képzetté is változtatja az /ɔ/-t. Ez önmagában is meglehetősen természetellenes lenne, de az igazi problémát az /aː/ és /eː/ közötti magánhangzó-harmóniabeli váltakozás jelentené.

42 Dilemma Azt kellene állítanunk, hogy a két, egyaránt elülső magánhangzó közötti alsó : középső szembenállás ad számot hangrendi viselkedésükről, mégpedig úgy, hogy a középső nyelvállású alternáns fordul elő elöl képzett környezetekben és az alsó nyelv- állású alternáns hátul képzett környezetekben. Ez a magánhangzó-harmónia szabályait nemcsak bonyolulttá és kaotikussá, hanem egyenesen motiválatlanná és felettébb erőltetetté tenné.

43 Megoldás?

44 Az lesz a legjobb, ha visszatérünk ahhoz a megoldáshoz, hogy nem bánjuk, ha a magyar magánhangzók megkülönböztető jegyes elemzése ezentúl absztraktabb lesz: az elöl képzett alsó kerekítetlen hosszú [aː]-t továbbra is „hátul képzett alsó kerekítetlenként” tartjuk számon.

45 Megoldás? Amíg a folyamatban lévő változás nem jár azzal a lehetséges, de nem túl valószínű következ- ménnyel, hogy a harmonikus váltakozások rendszere teljesen felborul, a legjobb, amit tehetünk, hogy továbbra is úgy teszünk, mint- ha az /aː/, változó fonetikai arculata ellenére, még mindig hátulsó magánhangzó lenne a magyar magánhangzórendszer fonológiája, a hangrendi váltakozások szempontjából.

46 KÖSZÖNÖM A FIGYELMET

47 Hivatkozott irodalom A BARI K ÁLMÁN – O LASZY G ÁBOR A formánsmenetek rendszere CVC kapcsolatok magánhangzóiban a C képzési helyének függvényében. Beszédkutatás 2012: 70–93. A RCHANGELI, D IANA – P ULLEYBLANK, D OUGLAS Grounded Phonology. MIT Press, Cambridge. B EKE A NDRÁS – G RÁCZI T EKLA E TELKA A magánhangzók semlegesedése a spontán beszédben. In: N AVRACSICS J UDIT szerk., Nyelv, beszéd, írás. Pszicholingvisztikai tanulmányok I. Pannon Egyetem, Veszprém. 57–64. B OLLA K ÁLMÁN Magyar fonetikai atlasz. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. C HOMSKY, N OAM – H ALLE, M ORRIS The sound pattern of English. Harper and Row, New York. G IEGERICH, H EINZ J English phonology: An introduction. Cambridge University Press. G ÓSY M ÁRIA Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó, Budapest. G ÓSY M ÁRIA 2012a. BEA – A multifunctional Hungarian spoken language database. The Phonetician 105/106: 50–61. G ÓSY M ÁRIA 2012b. Az alsóbb nyelvállású magyar magánhangzók formánsszerkezete. In: G ÓSY M ÁRIA szerk., Beszéd, adatbázis, kutatások. Budapest, Akadémiai Kiadó. 43–66. G ÓSY M ÁRIA Inter-speaker and intra-speaker variability indicating a synchronous speech sound change. In: S ZIGETVÁRI P ÉTER szerk., VLlxx: Papers in linguistics presented to László Varga on his 70th birthday. Budapest, Tinta Könyvkiadó. 313–332. G ÓSY M ÁRIA – B ÓNA J UDIT Magánhangzók ejtése fiatalok és idősek spontán beszédében. Magyar Nyelv.

48 Hivatkozott irodalom G ÓSY M ÁRIA – S IPTÁR P ÉTER 2013a. Abstractness or complexity? The case of Hungarian /a:/. Előadás az Eleventh International Conference on the Structure of Hungarian konferencián, Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, augusztus 29–31. G ÓSY M ÁRIA – S IPTÁR P ÉTER 2013b. Ungrounded phonology. Előadás a CUNY Phonology Forum / Conference on the Feature in Phonetics and Phonology konferencián, City University of New York, Graduate Center, New York, január 16. G ÓSY M ÁRIA – S IPTÁR P ÉTER Abstractness or complexity? The case of Hungarian /a:/. In: É. K ISS K ATALIN – XX – XX szerk., Approaches to Hungarian 14: Papers from the 2013 Piliscsaba Conference. John Benjamins, Amsterdam. G RÁCZI T EKLA E TELKA – H ORVÁTH V IKTÓRIA A magánhangzók realizációja spontán beszédben. Beszédkutatás 2010: 5–16. H AYES, B RUCE – Z URAW, K IE – S IPTÁR P ÉTER – L ONDE, Z SUZSA Natural and unnatural constraints in Hungarian vowel harmony. Language 85: 821–862. K EMPELEN, W OLFGANG VON Mechanismus der menschlichen Sprache nebst der Beschreibung seiner sprechenden Maschine. J. V. Degen, Wien. K OVÁCS M AGDOLNA Pros and cons about Hungarian [a:]. Grazer Linguistische Studien 62: 65–75. M ÁDY K ATALIN Magyar magánhnagzók vizsgálata elektromágneses artikulográffal normál és gyors beszédben. Beszédkutatás 2008: 52–67.

49 Hivatkozott irodalom M AGDICS K LÁRA A magyar beszédhangok akusztikai szerkezete. Nyelvtudományi Értekezések 49. Akadémiai Kiadó, Budapest. O LASZY G ÁBOR A magyar beszéd leggyakoribb hangsorépítő elemeinek szerkezete és szintézise. Nyelvtudományi Értekezések 121. Akadémiai Kiadó, Budapest. R EBRUS P ÉTER – S ZIGETVÁRI P ÉTER – T ÖRKENCZY M IKLÓS Dark secrets of Hungarian vowel harmony. In: C YRAN, E UGENIUSZ – K ARDELA, H ENRYK – S ZYMANEK, B OGDAN szerk., Sound, structure and sense. Studies in memory of Edmund Gussmann. Wydawnictwo KUL, Lublin. 491–508. S IPTÁR P ÉTER – T ÖRKENCZY M IKLÓS The phonology of Hungarian. Oxford University Press, Oxford és New York. S ZENDE T AMÁS Hungarian. In: Handbook of the International Phonetic Association. Cambridge University Press, Cambridge. 104–107. T ÖRKENCZY M IKLÓS Hungarian vowel harmony. In: O OSTENDORP, M ARC VAN – E WEN, C OLIN – H UME, E LIZABETH – R ICE, K EREN szerk., The Blackwell companion to phonology. Wiley-Blackwell, Oxford. 2963–2989. T ÖRKENCZY M IKLÓS – S ZIGETVÁRI P ÉTER – R EBRUS P ÉTER Harmony that cannot be represented. In: B RANDTLER, J OHAN – M OLNÁR V ALÉRIA – P LATZACK, C HRISTER szerk., Approaches to Hungarian 13: Papers from the 2011 Lund Conference. John Benjamins, Amsterdam. 229–252. V ÉRTES O. A NDRÁS A magyar leíró hangtan története az újgrammatikusokig. Akadémiai Kiadó, Budapest.


Letölteni ppt "Fonológiai ábrázolás és fonetikai megvalósítás: a magyar /a:/ esete Siptár Péter MTA Nyelvtudományi Intézete 2014. június 17."

Hasonló előadás


Google Hirdetések