Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Carl G. Hempel – Paul Oppenheim: A tudományos magyarázat logikája /Studies in Logic of Explanation, Philosophy of Science, XV, 1948, pp. 135- 175./ Gárdos.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Carl G. Hempel – Paul Oppenheim: A tudományos magyarázat logikája /Studies in Logic of Explanation, Philosophy of Science, XV, 1948, pp. 135- 175./ Gárdos."— Előadás másolata:

1 Carl G. Hempel – Paul Oppenheim: A tudományos magyarázat logikája /Studies in Logic of Explanation, Philosophy of Science, XV, 1948, pp / Gárdos Tódor október 20. Tudományfilozófia sz.

2 1. A tudományos magyarázat elemi áttekintése A tudományos magyarázat kérdése: Mely általános törvények szerint, és mely előzetes feltételek teljesülésének köszönhetően, következik be ez a jelenség? A tudományos magyarázat/predikció alapsémája: Explanandum: a magyarázandó jelenséget leíró mondat Explanans: a jelenség magyarázatául ajánlott mondatok F1, F2,…, Fk konkrét előzetes feltételek megfogalmazása T1, T2,…, Tráltalános törvények Ea magyarázatra szoruló empirikus jelenség leírása

3 - az adekvátság logikai feltételei: (K1) az explanandumnak logikailag levezethetőnek kell lennie az explanansban foglalt információból (K2) az explanansnak az explanandum levezetéséhez ténylegesen szükséges általános törvényeket kell tartalmaznia (K3) az explanansnak empirikus tartalommal kell rendelkeznie (alkalmas kísérleti vagy megfigyelési ellenőrzésre) - az adekvátság empirikus feltétele: (K4) az explananst alkotó mondatoknak igazaknak kell lenniük Az alapséma csak a determinisztikus törvényekre interpretálható.

4 Magyarázat a fizikán kívüli tudományokban A társadalomtudományokban éppúgy, mint a fizikai tudományokban az általános szabályszerűségek alá foglalás nélkülözhetetlen bármely jelenség magyarázatához és elméleti megértéséhez. Jelenleg a leírásokban csak utalások szerepelnek előzetes feltételekre és általános törvényekre. Probléma: valószínű, hogy a legtöbb szabályszerűség, mely a szociológia fejlődésével majd felszínre kerül, statisztikai típusú lesz. A szándékos viselkedés tanulmányozása 1. Egyszeri és megismételhetetlen, hozzáférhetetlen az oksági magyarázat számára H: Minden egyedi esemény egyszeri abban az értelemben, hogy összes sajátos jegyével nem ismétlődik meg. Az oksági törvény csupán azt állítja, hogy bármely pontosan megadott fajtájú eseményt, azaz bármely olyan eseményt, amely bizonyos meghatározott jegyekkel rendelkezik, bizonyos más események kísérnek, melyek maguk is bizonyos meghatározott jegyekkel rendelkeznek. Az esemény fogalma néhány többé-kevésbé összetett jegynek egy sajátos tér-időbeli helyzetben illetve egy bizonyos egyedi objektumban való jelentkezésére utalt, nem pedig ennek az objektumnak az összes jegyére, vagyis mindarra, ami ebben a tér-idő régióban történik.

5 2. Az emberi viselkedésre képtelenség tudományos általánosításokat – köztük magyarázó elveket – felállítani, mivel az egyén reakciója az adott szituációban nem csupán magától a szituációtól függ, hanem az egyén előtörténetétől is. H: Nincs a priori indok arra, hogy miért ne érhetnénk el olyan általánosításokat, amelyek figyelembe veszik a cselekvő viselkedésének függését előtörténetétől. 3. Bármilyen céltudatos viselkedést magába foglaló jelenség magyarázata megkívánja az indítékokra való hivatkozást, s ezért inkább teleologikus, mint oksági. Továbbá a motívumok egy kívülálló számára közvetlenül nem hozzáférhetők. H: Kézenfekvő különbségnek látszik, hogy a motivált viselkedésben a jövő mintha hatással lenne a jelenre, ami a fizikai tudományok oksági magyarázataiban nem fordul elő. De amikor egy személy cselekvését valamely elérendő célja motiválja, akkor a jelen viselkedést meghatározó esemény nem a mindezideig meg nem valósult cél, hanem (a) a cselekvést megelőző vágya, hogy elérje a célt; (b) a cselekvést megelőző hite, hogy a cselekvéssel elérheti a célt. A meghatározó indítékokat és hiteket ezért a motivációs magyarázat előzetes feltételei közé kell sorolnunk – nincs formális különbség a motivációs és az oksági magyarázat között.

6 A fizikai magyarázatban előforduló meghatározó tényezők szintén gyakran hozzáférhetetlenek a közvetlen megfigyelés számára. A motivációs magyarázat csak akkor lehet érvényes, ha (1) a szóban forgó motiváció-feltételezés ellenőrizhető; (2) megfelelő általános törvények állnak rendelkezésre, melyek magyarázó erőt biztosítanak a feltételezett indítékoknak. A biológiai teleológiáról Nem feltételezik az elérendő célokról, hogy az élőlények tudatosan vagy tudat alatt követik azokat. H: Ha a biológia állítása az, hogy a célok benne rejlenek a világegyetem felépítésében, akkor megsértik a (K3) követelményt. De valójában a teleologikus formájú biológiai állítások átültethetők a biológiai jegyek létfenntartó funkcióit leíró állításokba. Fennmaradásuk oka: a teleologikus megközelítés hasznos heurisztikus eszköz, antropomorf jellege segíti a megértést. Az empátia megléte a tudós részéről se nem szükséges, se nem elégséges feltétele a tudományos megértésnek és magyarázatnak.

7 A törvény és a magyarázat logikai elemzése Az általános törvény fogalmának problémái Törvény: csak igaz állításokra alkalmazható Goodman és Reichenbach alapján: Egy mondat akkor törvény jellegű, ha az általános törvény összes jegyével rendelkezik, leszámítva esetleg az igazságot. - származtatott törvény: univerzális jellegű és néhány alapvető törvényből következik; - alapvető törvény: univerzális formájú megállapítás; kielégíti a korlátlan- hatáskör feltételt; nem utal konkrét objektumra (a fizika általános törvényeinek nem szabad egyedi tér-idő pontokra utalniuk, és maguknak a tér-idő koordinátáknak csak különbségek vagy differenciálok formájában szabad jelentkezniük) Egy alapvető törvény jellegű mondatban csak olyan predikátum engedhető meg, amely tisztán univerzális, kvalitatív jellegű; jelentésének leírása nem követel meg egyetlen konkrét objektumra vagy tér-időbeli helyre való utalást sem vagy terjedelme végességét.

8 H: A probléma az, hogy a természetes nyelvek nem adnak saját terminusaiknak jelentésére explicit definíciókat. Formalizált nyelv nehézsége: a megengedhető és a nem megengedhető interpretációk szétválasztásához szükséges precíz kritériumok felállítása. A tisztán kvalitatív tulajdonságok definiálásának nyitott problémája.

9 Carl G. Hempel: Az indukció újabb problémái /Recent Problems of Induction, In: Mind and Cosmos. Essays in Contemporary Science and Philosophy, University of Pittsburgh Press, 1966./

10 Az indukció klasszikus problémája: Hume – Empirikus kérdésekkel kapcsolatos meggyőződéseinket és állításainkat logikailag elégtelen evidenciára alapozzuk – nem demonstratív következtetés. Az induktív érvelés legegyszerűbb fajtája: az evidenciát egy általánosítás megvizsgált példáinak halmaza jelenti, a hipotézis pedig vagy maga az általánosítás, vagy annak valamely, még nem vizsgált példájáról szóló állítás. „minden eddig megfigyelt holló fekete volt” ››› - konkréttól általános felé: „minden holló fekete” - előrejelzés: „egy adott fészekalj tojásból kikelő madarak feketék lesznek” - retrodikció: „a holló, amelynek a csontvázát egy ásatási területen megtalálták, fekete volt” Azaz nem minden esetben halad az indukció a konkréttól az általános felé, illetve a múltról vagy a jelenről szóló állításoktól a jövőre vonatkozó állítások felé.

11 A tudományos kutatás szigorú induktivista fölfogásának kritikája: A kutatás nem működhet szigorúan induktivista módon, a puszta adatgyűjtés elégtelen hipotézisek, kritériumok felállítása nélkül. Nem létezik olyan, általánosan alkalmazható, mechanikus „induktív következtetési” eljárás, amely bizonyos adatokból kiindulva egyértelműen elvezet egy megfelelő hipotézishez vagy elmélethez, egy ilyen következtetési eljárás gátolná az új tudományos fogalmak generálását, ezáltal az adekvát magyarázatot. A tudományos hipotéziseket egyszerűen a kreatív képzelőerő révén állítjuk fel. Az elméletek felfedezésére nincsenek előírások, a tudományos objektivitást az biztosítja, hogy elfogadásuk gondosan elvégzett ellenőrzések eredményétől függ. A tudományos hipotézis azonban rendszerint többet állít az ellenőrizhető következmények véges halmazánál. Ez az indukció problémája. A kérdés: hogyan igazolható a hipotézisek elégtelen bizonyíték alapján való elfogadása.

12 Dedukció és indukció: felfedezés és jóváhagyás Deduktív helyesség kritériumai megfogalmazhatók tisztán szintaktikai terminusokkal, de a deduktív következtetés nem teszi lehetővé új, érdekes tételek felfedezését. Ehhez még a logikában és a matematikában is szükség van a kreativitásra. A deduktív következtetés formális szabályai nem a helyes tételekhez vagy akár a ténylegesen bizonyítható, megsejtett tételek bizonyításaihoz mechanikusan elvezető felfedezési szabályok; inkább a helyesség vagy érvényesség kritériumait biztosítják a javasolt deduktív bizonyítások értékeléséhez. Az induktív érvekre (részleges induktív alátámasztás) lényegében a következő formák valamelyike jellemző:

13 e // h e evidencia alátámasztja h hipotézist – induktív alátámasztás kvalitatív fogalomként való értelmezése e // h[r] e evidencia r mértékben alátámasztja h hipotézist – induktív alátámasztás kvantitatív fogalomként való értelmezése A kvalitatív konfirmáció paradoxonai h (x)(Hx ⊃ Fx) hipotézist alátámasztja minden olyan i tárgy, amelyre (I) Hi & Fih-ra vonatkozó I típusú pozitív példák Hi & ~Fih-ra vonatkozó cáfoló evidenciaítélet (Nicod kritériuma – a megerősítés és érvénytelenítés elégséges feltétele)

14 h’ (x) (~Fx ⊃ ~Hx) „minden nem fekete dolog nem holló” (II) ~Fj & ~Hjh-ra vonatkozó II típusú pozitív példák h” (x) [(Hx v ~Hx) ⊃ (~Hx v Fx)] „bármi, ami holló vagy nem holló (azaz bármi a világon),az vagy nem holló, vagy fekete” (III) ~Hk v Fk minden olyan k tárgy, amely nem holló, vagy amelyik fekete, konfirmáló példát jelent a hipotézis alátámasztására. Végül: (h’’’) (x) [(Hx & ~Fx) ⊃ (Hx & ~Hx)] egyenértékű kifejezése h hipotézisnek, de Nicod kritériuma értelmében semmi sem lehet rá megerősítő példa.

15 Márpedig az ekvivalencia-feltétel alapján: ha valami konfirmál egy hipotézist, akkor az konfirmál bármely más, ezzel logikailag egyenértékű hipotézist is, de ebben az esetben nem ugyanolyan mértékben. A konfirmálás vagy az induktív valószínűség kvantitatív elmélete még nincs rendesen kidolgozva, bár Carnap megpróbálta. A Goodman-rejtély: A „pozitív példák” általi konfirmálás korlátja Vannak olyan általánosítások, amelyek számára saját, megfigyelt példáik semmilyen támogatást nem nyújtanak. (h) Minden holló fekér (fekér: ha azt valaki megfigyeli ma éjfél előtt és fekete, vagy nem figyeli meg senki éjfél előtt és fehér) Az összes eddig megfigyelt holló fekete volt, tehát fekér is. Mégsem támasztja alá a fekérség a hollók feketeségének evidenciáját.

16 Kivetíthető és kivetíthetetlen általánosítások: a terminusok meggyökerezettségétől függ, tehát attól, hogy milyen mértékben alkalmazták őket korábbi, kivetített hipotézisekben. Goodman szerint ezért figyelembe kell vennünk azt is, hogy az általánosításokat alkotó extralogikai terminusok mennyire meggyökeresedettek, ez azonban nem szintaktikai, hanem pragmatikai tulajdonság. A „pozitív példák” általi megerősítés egy további korlátja De nem csak a Goodman-féle kezelhetetlen predikátumok korlátozzák a megerősítést. A pozitív példák nem konfirmálják a nem kivetíthető hipotéziseket. A Nicod kritériuma mögött meghúzódó intuíció félrevezető minden olyan esetben, amikor a szóban forgó hipotézisek a tulajdonságot jelölő terminusok mellett relációs terminusokat is tartalmaznak.

17 Az indukció meghatározatlansága Előállhat olyan eset (Jones zavartalan felépülése a vakbélműtét után: egészséges szívvel 93%, veseelégtelenséggel 8%), hogy a rendelkezésünkre álló evidencia két rivális gondolatmenethez szolgáltat alapot, induktíve mindkettő kifogástalan, és egymásnak ellentmondó konklúziókhoz vezetnek. Ezért egy mérlegelt hipotézis elfogadhatóságát mindig annak alapján kell meghatározni, hogy az adott időpontban rendelkezésre álló evidenciák összessége milyen mértékben támasztja azt alá. Carnap: az összes evidencia követelménye A követelmény egy olyan kvantitatív fogalmat feltételez, amely megadja, hogy az e evidencia milyen k(h,e) mértékben konfirmálja a h hipotézist.

18 Indukció és értékelés Ha az érvényes induktív érvelés racionális alkalmazására szeretnénk szabályokat felállítani, vagy ha értékelni, illetve igazolni akarunk ilyen szabályokat, akkor figyelembe kell vennünk azokat a célokat, amelyeket az induktív elfogadási eljárás során meg akarunk valósítani – ennek értelmében az empirikus állítások induktív elfogadására vonatkozó szabályok felállítása értékítéleteket feltételez. Az induktív felfedezésnek nincsenek szisztematikusan és mechanikusan alkalmazható szabályai, de meg kell különböztetnünk, és mérlegelnünk kell két másik szabálytípust, nevezetesen a konfirmálás és az alkalmazás szabályait.


Letölteni ppt "Carl G. Hempel – Paul Oppenheim: A tudományos magyarázat logikája /Studies in Logic of Explanation, Philosophy of Science, XV, 1948, pp. 135- 175./ Gárdos."

Hasonló előadás


Google Hirdetések