Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

FRANCIAORSZÁG és BELGIUM, HOLLANDIA, LUXEMBURG könyvtárügye.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "FRANCIAORSZÁG és BELGIUM, HOLLANDIA, LUXEMBURG könyvtárügye."— Előadás másolata:

1 FRANCIAORSZÁG és BELGIUM, HOLLANDIA, LUXEMBURG könyvtárügye

2 Franciaország * hálózatok A szerző először a Franciaországban kifejlesztett intézményi (könyvtári) hálózatokat ismerteti. Ezek meglehetősen eltérőek, mivel a közkönyvtárak, illetve a felsőoktatási és tudományos könyvtárak más minisztériumi fennhatóság alá tartoznak. Három csoportot alkotnak: egyetemi hálózatok, regionális hálózatok és szakterületi együttműködési rendszerek. Ezután következik a hálózati tevékenységek ismertetése: könyvtárközi kölcsönzés és dokumentumszolgáltatás; egybehangolt állománygyarapítás; bibliográfiai információterjesztés (országos és regionális katalógusok), beleértve az indexeléshez használt terminológiai adatbázis (RAMEAU) karbantartását; a szakmai értékelés eszközeinek megosztása (statisztikai felmérések vezetési kérdésekhez). E tények alapján a cikk megkísérli a hálózatok egyéb szempontú csoportosítását, úm. helyi, vertikális, horizontális és szakmai hálózatok, majd befejezésül a francia tapasztalatok alapján felsorolja, hogy melyek a hatékony hálózati tevékenység alapvető elvei

3 Franciaország * hálózatok Franciaországban az júl. 13-i könyvtári törvény tizenkét regionális felelősségű városi könyvtár megtervezését és felépítését irányozta elő. A francia állam 550 millió frankkal vesz részt ezekben a projektekben, amelyek fő hangsúlya a "regionális feladatkör". Ez a megnevezés sokatmondó ugyan, de gyakorlati megvalósítása nem megfelelő. A valóságban ugyanis helyi szintű viták alakulnak ki az együttműködési prioritások meghatározása tekintetében. A regionális feladatkör hatékony megvalósítása érdekében ki kellene terjeszteni ezt a felelősséget más nagykönyvtárakra is, és gondoskodni kellene a hasonló jövőbeli projektek finanszírozási mechanizmusának megteremtéséről

4 Franciaország * gyerekkönyvtárak 1. Franciaország és Belgium közvetve az első világháborúnak köszönheti első korszerű gyerekkönyvtárait. A 20. század első felében ezekben az országokban a közkönyvtárak elenyésző kivételtől eltekintve csak a felnőttekre voltak tekintettel. Ugyanakkor az Egyesült Államokban már az 1890-es években kialakult és elterjedt a modern gyerekkönyvtár intézménye, 1900-ban az Amerikai Könyvtáros Egyesületnek már gyerekkönyvtári szekciója is alakult. A gyerekkönyvtár ügyét itt lelkes apostolok vitték előre ben a háború sújtotta Észak-Franciaországba és Belgiumba az amerikai fegyveres erőkkel együtt segélyszervezetek is érkeztek, hogy a pusztítások helyreállításában segítséget nyújtsanak. Egyes segélyszervezetek a gyerekkönyvek ill. gyerekkönyvtárak terén kívántak segítséget nyújtani, pl. az "Amerikai Bizottság az Elpusztított Területek Megsegítésére" (Comité Américain pour les Régions Dévastées, CARD), a Gyerekkönyvtári Bizottság, a Könyvbizottság (Book Committee). Brüsszel városa és a Book Committee között megállapodás jött létre: a város helyiséget biztosít, a Bizottság gyerekkönyveket és felszerelést ad egy gyerekkönyvtár létrehozásához. Így jött létre 1920-ban Brüsszel első modern gyerekkönyvtára. Az intézmény "L'Heure Joyeuse" (vidám órák) nevet viselte, két fiatal könyvtárosnőjét az amerikai kollégák képezték ki. Az 1920-as években Brüsszelben még három, a második világháború kitöréséig még további négy hasonló gyerekkönyvtár jött létre. Mind a "L'Heure Joyeuse" nevet viselte és hasonló elvekre épült: ingyenesség, szabadpolc, gyerekekhez méretezett bútorzat, olvasóterem, gyerekfoglalkozások.

5 Franciaország * gyerekkönyvtárak 2. A belgiumi sikereken felbátorodva a Book Committee Franciaországra is ki akarta terjeszteni működését. A párizsi városvezetés azonban, miután befolyásos francia könyvtárosok elutasították a gyerekkönyvtár eszméjét, 1922-ben visszautasította a felajánlott segítséget. Végül is a párizsi városi könyvtár vezetőjének érvei alapján mégis megszületett a megállapodás: a város megfelelő helyet biztosít (Párizs központjában, a Quartier Latinban), a Bizottság 2 ezer gyerekkönyvet és speciális gyerekkönyvtári bútorzatot ad ben megnyílt az ugyancsak L'Heure Joyeuse néven működő könyvtár az 5-17 éves látogatók számára. Az új könyvtár ellentétes véleményeket és éles vitákat váltott ki. Az új, szabadpolcos gyerekkönyvtárakban a könyvtárosok együtt tevékenykedtek a gyerekekkel, a pedagógusok egy része a nevelői auktoritást látta veszélyben. A francia iskolarendszer elkülönítette a fiúkat és lányokat, az új gyerekkönyvtárak koedukáltan működtek. Ráadásul a L'Heure Joyeuse- ökben a legkülönfélébb társadalmi rétegek gyerekei voltak együtt, az új intézmény nemcsak pedagógiai, hanem szociális kísérletnek is számított. Végül azonban a francia könyvtárak egyik általános felügyelője 1930-ban az ügy mellé állt, és felszólította az ország legnagyobb városi könyvtárainak igazgatóit a példa követésére között sorra alakultak az ugyancsak L'Heure Joyeuse nevet viselő gyerekkönyvtárak. Az első párizsi mintakönyvtár 1974-ig eredeti helyén működött, azóta annak közelében kapott egy sokkal tágasabb helyet. Ma a párizsi városi könyvtár fiókja. Az idők során Franciaország legnagyobb gyerekkönyvtárává vált, állományának része lett a régi francia és külföldi gyerekkönyvek gyűjteménye, amely 1977 óta mint történeti gyerekkönyvek részlege működik, a 18. századtól induló anyaga 35 ezer gyerekkönyvet tartalmaz

6 Franciaország * megyei könyvtárak Alighogy felszabadult Franciaország a 2. világháborús német megszállás alól, de Gaulle kormánya 1945 novemberében rendeletet adott ki megyei központi ellátókönyvtárak (Bibliotheques Centrales de Pret, BCP) szervezésére. Az új intézmények feladata a megyék (department) 15 ezer lakosúnál kisebb településeinek letéti ellátása volt ben csak 8 ellátókönyvtárat tudtak létrehozni, a következő évben számukat megduplázták. A négy munkaerős új intézmények megyéjük valamelyik nagyobb városában létesültek, egy kis teherautót és raktárépületet kaptak garázzsal, irodával, műhellyel. Helyi kölcsönzést nem folytattak, a megye kisebb településeit látták el letéttel és könyvszekrényekkel. Az első két év lendületes fejlődése után a BCP-k számának növekedése megtorpant. A művelődésügyi minisztérium új prioritásokat állított, 1963-ban Franciaország közel száz megyéjében mindössze 24 ellátókönyvtár működött. A fordulatot Georges Pompidou miniszterelnöksége hozta meg, ekkor három év alatt 21 új intézmény jött létre, és a személyzet létszáma is jelentősen emelkedett ben már 70 ellátókönyvtár gondoskodott a kis települések ellátásáról, 1982-ben pedig Franciaország minden megyéjében (kivéve Párizst és a három szomszédos megyét) működött már BCP. A kultuszminisztérium tanácsadó testülete arra hívta fel a figyelmet, hogy az ellátókönyvtárak ügye túlságosan ki van szolgáltatva az egyes megyék politikusainak és tisztségviselőinek valamint a megye gazdasági helyzetének, ennek következtében igen nagy különbségek alakultak ki. Ezért a kultuszminisztérium a költségek egy részét, pl. a tárolóhelyek építését és üzemeltetését magára vállalta. Annak ellenére, hogy a kiadások nagyobb része továbbra is a megyéket terhelte, az intézkedés gyümölcsözőnek bizonyult ben az intézmények nevét "megyei kölcsönzőkönyvtárak"-ra (Bibliotheques départamentales de Pret", BDP) módosították. Jelenleg 92 megyei kölcsönzőkönyvtár működik Franciaországban, de ezek fele egy vagy több letéti állomást is létesített, hogy a szállítási utakat lerövidítse és az ellátottak számára könnyebben elérhetővé váljék. Összesen mintegy 9000 fiókot látnak el. Az ellátási kötelezettséget a korábbi 15 ezer lakosról a 10 ezer lakoson aluli településekre korlátozták, mivel a nagyobb települések többnyire saját könyvtárat alapítottak. A 10 lakosnál kisebb települések közül 2170 szintén létrehozott saját könyvtárat is, ezeket viszont a megyei kölcsönzőkönyvtárak továbbra is támogatják. A 92 intézménynek 354 teher- vagy személyautója van, de csaknem ugyanennyi a bibliobuszok száma is. Pontosabban: a hajdani könyvszállító bibliobuszok többségét mára a médiabuszok, videobuszok vagy a zenebuszok váltották fel. A hajdani négy könyvtárossal szemben ma egy-egy kölcsönzőkönyvtárban átlagosan huszonöten dolgoznak. Ők kezelik a 23 millió kötetes könyvállományt, a 2 millió hangkazettát és a 400 ezer videókazettát ben több mint 16 millió dokumentumot kölcsönöztek ki

7 Franciaország * megyei könyvtárak Franciaországban 2000-ben 2886 közkönyvtár működött. Az 50 ezernél népesebb települések mindegyikén van könyvtár, a ezer közötti települések túlnyomó részén, a legkisebb települések ellátását általában bibliobusz végzi. A 61,6 milliós ország 38,4 millió lakosának (62,4 %) településén működik közkönyvtár. A francia közkönyvtárak történetében a legutóbbi évtized a növekedés időszaka volt. Sok könyvtár épült, bővült, újult fel. A kulturális minisztérium erre a célra fordított összege évről-évre nőtt: az évi 459 millió francia frankról a évi 1,5 milliárdra. A könyvtárak alapterülete ennek következtében tíz év alatt 1,3 millió négyzetméterről 2 millióra nőtt (54 %). Leginkább a központi könyvtárak bővültek (70 %), a fiókkönyvtárak növekedése velük szemben csak 41 %-os volt. Kevésbé megnyugtató az olvasóhelyek számának alakulása. Bár a legutóbbi öt évben ( ) ez is 133 ezerről 156 ezerre növekedett, ami ezer lakosonként 4,2 könyvtári ülőhelyet jelent, ez a szám azonban alatta marad a kultuszminisztérium által meghatározott minimálértéknek ben az üzemben levő bibliobuszok száma 163 volt, ezek 10,7 millió lakos ellátását biztosították. Ez a szolgáltatás azonban az idők folyamán redukálódott: 1996-ban még 177 busz működött. Növekedtek a működésre fordított összegek: tíz év alatt a személyi kiadások 1,8 milliárdról 3,7 milliárdra, az állománygyarapítási kiadás pedig 367 millióról 613 millióra. Ennél kisebb arányban, de nőtt a beszerzett dokumentumok mennyisége is: 1991-ben 4,5 millió kötet könyvet vásároltak, 2000-ben 5,7 milliót. A beszerzett hanglemezek száma 455 ezerről 664 ezerre, a videokazettáké 41 ezerről 158 ezerre nőtt. Ennek megfelelően növekedett tíz év alatt a könyvtárak állománya: a könyveké 70 millióról 101 millióra, a lemezeké 3,3 millióról 6,5-re, a videóké 135 ezerről egymillióra. (A könyvek mellett a könyvtárak 53 %-a szolgáltat hangkazettát is, és 23 %-a videokazettát.) 1991-ben a könyvtárak 5,8 millió olvasót regisztráltak, 2000-ben 6,6 milliót (+13 %), a beiratkozott gyerekek és fiatalok száma azonban enyhén csökkent. Erőteljesebb ütemben nőtt a kölcsönzés: a könyvek esetében tíz év alatt 104 millióról 156- ra, a hangzó anyagnál 12 millióról 26-ra, a videónál 800 ezerről 7 millióra emelkedett. A könyvtárak negyede díjmentesen nyújtja szolgáltatásait, a többiben díjat szednek, átlagosan 36 frankot évente. A 90-es években a személyzet száma lényegesen emelkedett. Az 1991-es könyvtári alkalmazottal szemben 2000-ben at foglalkoztattak. Ezen belül azonban lényegesen kisebb mértékben nőtt a diplomás könyvtárosok száma: az 1991-es ról csak 6300-ra emelkedett, miközben a felsőfokú szakvégzettséggel nem rendelkezők száma megduplázódott. Igen nagy számban dolgoznak a francia könyvtárakban önkéntes társadalmi segítők is, a közkönyvtárak több mint 40 %-ában megtalálhatók, 2000-ben kb személy vállalkozott ilyen munkára. Kevésbé örvendetes a könyvtárak nyitvatartási idejének alakulása. A minisztérium ismételt javaslatai ellenére átlagosan csak hetente 19 órán át vannak nyitva ezek az intézmények, a növekedés tíz év alatt mindössze 12 perc volt. A stagnálás elsődleges oka valószínűleg a kötelező munkaidő 35 órára való csökkentése volt. A közkönyvtárak felében található számítógép, mint az állományfeltárás eszköze. (1443 könyvtárban 6967 személyi számítógép van üzemben.) Az internetes hozzáférés tekintetében a közkönyvtárak rosszul állnak: csak 828 könyvtár nyújt ilyen szolgáltatást látogatóinak. A fejlődés viszont e téren is reményt keltő: egy évvel korábban az internetes szolgáltatást nyújtó könyvtárak száma csak 453 volt

8 Franciaország * megyei könyvtárak A szerzőpáros december végéig 96 kérdőívet küldött ki a francia megyei könyvtáraknak. A visszakapott 38 válasz alapján adnak körképet azok szolgáltatásairól. Megvizsgálták a dokumentumellátottságot és a dokumentumok hozzáférhetőségét, szolgáltatását, a különféle képzéseket. Dokumentumellátottság A még 1945-ben létrehozott rendelkezések értelmében a nagyszámú bibliobusz máig a felhasználók rendelkezésére áll, de egyre gyengébb színvonalon, miközben a havi vagy kéthavi előjegyzéseket kiszolgáló ingajárat folyamatosan fejlődik évek óta. A dokumentumok utánpótlása elsősorban a könyveknél megoldott. Más dokumentumtípusok sokszor hiányoznak, vagy kis létszámban vannak jelen ezekben a könyvtárakban. Akár a könyvek, akár más dokumentumtípus beszerzéséről van szó, a helyi, környékbeli szolgáltatókat, szállítókat kisebb mértékben veszik igénybe, mint lehetne. Képzés 2001-ig ez elhanyagolt területe volt a szakmának, mára már mindegyik megyei könyvtárnak állandó tevékenysége közé tartozik a könyvtárosok továbbképzése. Hét megyei könyvtár továbbképző központként is működik, és egyre jelentősebb a szakemberek alkalmazása az önkéntesekkel szemben, annak ellenére, hogy ez utóbbiak ingyenes munkája sokat jelent az egyre szűkülő költségvetéssel gazdálkodó szervezetek számára. A honlapokon gyakran látni a "Bevezetés a kis könyvtárak.... tevékenységébe" típusú felhívást, vagy a megyei könyvtárak igazgatótanácsának, szövetségének ajánlásait. Ezek egészülnek ki a fél-, egynapos továbbképzésekkel, amelyek tematikája rendkívül széles: a könyvtár menedzselésétől és a könyvtári munka szervezésétől kezdve az osztályozáson keresztül a zenei, irodalmi és jogi tartalmakig minden megtalálható itt. Feltárás Más könyvtárakhoz hasonlóan a megyei könyvtárak is szolgáltatóktól vehetik meg a könyvek bibliográfiai leírását. Ezek ára nyilvánvalóan más, ha csak időlegesen van szükség egy rövid leírásra, vagy véglegesen, az online katalógusba való bekerülés céljából szerzik be. E könyvtárak zömében az Électre informatikai rendszert használják, a Moccam online változatának keresettsége - amely az említett bibliográfiai rekordok importálását teszi lehetővé a nemzeti könyvtár állományából - napjainkra eléggé visszaesett. Vannak olyan könyvtárak is, amelyek nem vásárolnak ilyen rekordokat, az Électre és a Moccam szolgáltatásait csak bibliográfiai keresésre, anyaggyűjtésre használják. A megyei könyvtárak 47%-a egyre rendszeresebben vesz igénybe külső szolgáltatót a könyvek felszereléséhez, javításához, újraköttetéséhez. Ennek sokféle oka között a munkaerőhiány az egyik tényező. Informatikai rendszer A könyvtári integrált rendszerek közül a SIGB nevű rendszert alkalmazza a legtöbb megyei könyvtár, hiszen a kerületi könyvtárak, a bibliobuszok számára több ezer könyvet kell megmozgatni. A zökkenőmentes ellátást, a rendszeres és jól lebonyolítható cseréket, előjegyzéseket meg kell szervezni, ütemezni kell. Ehhez nyújt kiváló segítséget ez a rendszer. A kérdőívet összeállító és elemző könyvtárosok írásának végkicsengése, hogy a megyei könyvtárak ma már más közönséget, más módszerekkel szolgálnak ki, de a cél továbbra is a használók megelégedettségének az elérése

9 Franciaország * digitalizálás A közel 14 millió dokumentum-rekordot (könyvekét, videókét stb.) tartalmazó francia közös katalógus, a Catalogue Collectif de France 2001 óta három nagy adatbázis online elérését biztosítja: – az egyetemi könyvtárakét (SUDOC), – ötvenöt közkönyvtár értékes anyagának retrospektív katalógusát és – a nemzeti könyvtár katalógusát (BN OPALE PLUS). (A közös katalógus hamarosan a könyvtárközi kölcsönzést támogató szolgáltatással is bővül.) Franciaországban a könyvtárközi kölcsönzések száma évente 1,8 millió (1999), amiből 1,35 millió a kölcsönadott, 480 ezer a kölcsönkért egységek száma. A könyvtárközi kölcsönzés két főszereplője az Országos Tudományos és Műszaki Információs Intézet, az INIST (Institut de l'Information Scientifique et Technique) és az egyetemi könyvtárak, míg a közkönyvtárak alig vesznek részt benne. (A nemzeti könyvtár a maga 4%-ával az "utolsó esély"-t jelenti.) A legnagyobb forgalmat az INIST bonyolítja évi 700 ezer szakcikkel, míg az egyetemi könyvtárak főleg cikkmásolatokat és könyveket szolgáltatnak (80-20% arányban). Az egyetemi könyvtárak saját szoftvert (PebNet) használnak, és SUDOC (Systeme universitaire de documentation) néven közös katalógust is működtetnek (http://www.sudoc.abes.fr). Az elmúlt években az egyetemi könyvtárakban visszaesett a folyóiratcikkek forgalma az elektronikus folyóiratok konzorciális (COUPERIN) előfizetése nyomán. A közkönyvtárak forgalma mindössze 35 ezer egység évente; online katalógussal csak kevesen rendelkeznek (mindössze 24), és értékes, régi anyaguk is csak helyben használható. A nemzeti könyvtár (Bibliotheque nationale de France, BnF) könyvtárközi kölcsönzési statégiája közel tíz esztendeje szolgálja az olvasók jobb ellátását. Ennek érdekében több fontos projekt megvalósítására is sor került az internetes technológia alkalmazásával. A legelső a forrásmegosztást szolgálta: a hetvennégy könyvtárból álló hálózat egy-egy szakterület dokumentumainak beszerzésével, integrált feldolgozásával és kölcsönzésével vesz részt a az országos szakirodalmi ellátásban: úgy döntöttek, hogy könyvtárközi kölcsönzési központ helyett egy decentralizált ellátási modellt alakítanak ki. A kilencvenes években elkezdett digitalizálási program eredményeként létrejött a Gallica nevű elektronikus könyvtár, amely ötvenezer francia művet és nyolcvanezer képet tartalmaz (http://gallica.bnf.fr). Két új szolgáltatórészleg is szerveződött a nemzeti könyvtárban, a reprográfiai és a dokumentumellátó szolgálat (utóbbi "zsilipként" a külföldről érkező könyvtárközi kölcsönzéseket továbbítja a francia közgyűjteményekhez). A francia közös katalógus (http://www.ccfr.bnf.fr) nemcsak bibliográfiai és lelőhely-adatokat tartalmaz, től már szolgáltatásokkal is segíti a könyvtárközi kölcsönzést (A cikk függelékében a legfontosabb francia hálózati címeket találjuk meg.)

10 Franciaország * iskolai könyvtárak A francia általános iskolákban jelenleg két könyvtártípus él egymás mellett: a hagyományos (általában gyengén felszerelt) ún. osztálykönyvtár és a BCD (Könyvtár és dokumentációs központ) nevezetű korszerű intézménytípus. Az "osztálykönyvtár" elnevezés nem jelenti a könyvgyűjtemény jelenlétét minden osztályteremben: az általános iskolák felében csak egy helyen találunk könyvgyűjteményt, többnyire egy szekrényben, az iskolák egyharmadában pedig olvasósarokban. Állományuk általában 100 kötet (12 képeskönyv, 15 ismeretterjesztő, 5 képregény, 65 szépirodalmi mű). A könyvek nagy része elavult vagy ronggyá olvasott, a gyermekirodalom java ritkán található meg közöttük. Előfordul, hogy a városi könyvtárból kiselejtezett könyveket vásárolják meg a tanítók iskolájuk számára. Az első korszerű BCD könyvtárat 1972-ben hozták létre a pedagógiai és az ehhez kapcsolódó iskolai könyvtári reform szellemében. Ez a könyvtártípus öt funkciót vállalt: 1. Barátságos életteret nyújtani a tanulóknak. 2. Felkelteni az olvasás iránti kedvet. 3. Biztosítani az információhoz való szabad és önálló hozzájutást, erre megtanítani a tanulókat is. 4. A tanulói aktivítást felkeltő kommunikációs központtá válni. 5. A korszerű iskolai oktatómunkát szolgálni. A BCD az első évtizedben bebizonyította, hogy nem csak korszerű könyvtárként képes működni, hanem az oktatás megújításának is egyik eszközévé válhat, ezért 1983-ban határozatot hoztak e könyvtártípus szélesebb körű meghonosítására. A 80-as évek elején született is néhány modellértékű intézmény, de az elterjedés szerény mértékű volt. Az állomány megalapozására adott összegeket általában nem követte a további megfelelő állományfejlesztés; gondot okozott a gyerekek szabad ki-bejárása az iskola épületébe, és igen ritkán jött létre jó munkakapcsolat az iskolai és a városi könyvtár között, pedig ez a BCD működésének egyik alapelve. A pedagógusok és a közkönyvtárak korábbi intenzív kapcsolatát a nevelők ún. "pedagógiai harmad ideje" tette lehetővé. (A pedagógusok iskolai munkaidejük egyharmadában szabad pedagógiai tevékenységet végezhettek, ezalatt látogatták meg pl. a helyi közkönyvtárakat is.) 1984-ben ezt a "pedagógiai harmad időt" elvonták, ami alapjaiban ingatta meg az iskolák és a nyilvános könyvtárak együttműködését. A gimnáziumokban 1974-ben kezdték meg a korszerű könyvtárak létrehozását CDI (Dokumentációs és információs központ) elnevezéssel ben a gimnáziumok 95%-ában már működött CDI, az egyéb felsőbb iskoláknak csak 49%- ában; itt még ma is vannak CDI nélkül működő intézmények. A könyvtáros működését azonban csak 1990-ben kötötték szakmai (dokumentátori) diplomához, azóta javult meg némileg a korábbi rossz személyzeti helyzet, ugyanis addig a pedagógusként problémássá vált tanárok kerültek többnyire a könyvtárak élére, minden könyvtárosi képesítés nélkül

11 Franciaország * egyetemi könyvtárak Az állománygyarapítási keretek stagnálásáról panaszkodó német egyetemi könyvtárakkal szemben Franciaországban jelentős emelkedésről számol be az oktatási minisztérium könyvtári statisztikája (Annuaire des bibliotheques universitaires). Az elmúlt 20 évben a francia egyetemi könyvtárak költségvetési összege nominálisan megtízszereződött, s különösen a 90-es évek mutattak nagy fellendülést. Ez elsősorban annak a jelentésnek köszönhető, melyet a minisztérium megbízásából egy munkacsoport készített az egyetemi könyvtárak helyzetéről André Miquel (a Bibliotheque Nationale akkori igazgatója) vezetésével. A jelentés kimutatta a könyvvel és folyóiratokkal való ellátottság súlyos hiányait és elmaradottságát a szomszédos országokkal (pl. Németországgal) szemben. A minisztérium a nemzetközi mércével mért elmaradottság megszüntetésén túl fejlesztési politikájával a vidéki egyetemek mostoha ellátottságán is javítani kívánt. A 98 francia egyetemből 26 található Párizsban és 72 vidéken, az utóbbiak részesedése a költségvetésből 1994-ben 70,7% volt, ami 1998-ra 71,5%-ra emelkedett. A növekvés csekély ugyan, de egy évtizedes romló tendencia megállását, sőt megfordulását jelzi. Az állománygyarapításra fordított összeg alakulása : - párizsi egyetemi könyvtárak : 84,3 millió frank, 1998: 113,0 millió frank, - vidéki egyetemi könyvtárak : 203,6 millió frank, 1998: 282,3 millió frank. Az egyes egyetemek között nagy különbség van: a legtöbbet a párizsi BIU Jussieu egyetem költ állománygyarapításra (14,2 millió frank), Lyon egyeteme (10,1 millió frank) Nantes és a párizsi BIU Médicine (8,7 - 8,7 millió frank). A legrosszabbul ellátott Sevenans új alapítású egyeteme: 0,9 millió frankkal. A könyvtárak többet költenek folyóiratokra, mint könyvekre: - monográfiára költött összeg: 1994: 125,4 millió frank, 1998: 155,5 millió frank, - folyóiratokra költött összeg: 1994: 139,5 millió frank, 1998: 194,7 millió frank; Az közötti időszakban a könyvekre fordított összeg 24%-kal emelkedett, a folyóiratok esetében az emelkedés jóval magasabb: 39%. A könyvek beszerzése terén feltűnő a francia nyelvűek igen magas arányszáma: - francia monográfiára fordított összeg: 1994: 88 millió frank, 1998: 109 millió frank, - idegen nyelvű monográfiára: 1994: 37,4 millió frank, 1998: 46,4 millió frank. Annak ellenére, hogy a kutatók gyakran panaszkodnak a külföldi monográfiák szegénységére, a két csoport beszerzési aránya a négy éves időszakban nem változott, a francia és a külföldi monográfiákra fordított összeg egyaránt 29,8%-kal nőtt. Egészen más képet mutatnak a folyóiratok. A külföldi lapokra csaknem háromszor annyit költenek, mint a franciákra: - francia folyóiratokra fordított összeg: 1994: 37,2 millió frank, 1998: 50,1 millió frank, - külföldi folyóiratokra fordított összeg: 1994: 102,3 millió frank, 1998: 144,6 millió frank. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a külföldi folyóiratok nagyobb választékban vannak jelen. Ha a gyarapodást nem a ráfordított összeg, hanem a megrendelt folyóiratok száma szerint nézzük, a következő képet kapjuk: - megrendelt francia folyóirat: 1994: 49,656 cím, 1998: 65,531 cím; - megrendelt külföldi folyóirat: 1994: 49,003 cím, 1998: 57,183 cím. Ezek szerint a francia nyelvű folyóiratok választéka a vizsgált négy évben 31,9%-kal nőtt, míg a külföldi folyóiratoké 16,6%-kal emelkedett. Az elmúlt évtized jelentős javulása ellenére sem mondhatjuk a francia egyetemi könyvtárak irodalomellátását jónak. Az ország 98 egyetemi könyvtárában összesen 23 millió könyv és 410 ezer folyóirat található, a német egyetemi könyvtárak mutatószámai ennél lényegesen jobbak. Megnyugtató viszont, hogy a francia kormányzat, felismerve ezt a hátrányt, nagyvonalú és következetes intézkedésekkel törekszik annak mérsékelésére

12 Franciaország * nemzeti könyvtár Az új francia nemzeti könyvtár, amely Francois Mitterrand nevéhez kötődik, 1999-ben nyitotta meg kapuit teljes körű szolgáltatásaival. A beruházás összértéke 7,2 milliárd francia frank volt, a könyvtár működtetése évente 1,2-1,5 milliárd frankba kerül. A könyvtár már 1988-tól folyamatosan nagy viták tárgya volt. Nemcsak az épületről tértek el a vélemények, hanem politikai és kulturális csatározások is zajlottak azzal kapcsolatban, hogy mi a nemzeti könyvtár szerepe Franciaországban és milyen irányt vegyen a könyvtárak fejlesztése általában. A népszerű és a szakmai sajtóban 1991 és 1993 között nagyon sok publikáció jelent meg, amelyek szemléjéből nyomon követhető a projekt módosulása. A régi nemzeti könyvtári épület (BNF-Richelieu) szemben helyezkedik el az új épülettel (BNF-Tolbiac vagy Bibliotheque Francois Mitterrand). A Bibliotheque National (BN) gyűjteménye a ritka és archivális francia anyag megőrzését tűzte ki céljául, tudományos használatra, a humán tudományokra koncentrálva. Az új BNF a nagyközönség felé fordul és szélesebb gyűjtőkörre alapoz. A régi épületben maradnak a kéziratok, fotók, térképek, az éremgyűjtemény és a zeneművek. A változásokból a népszerű sajtó az újdonságokat igyekezett kiemelni, a szaksajtó a vállalkozás nagyságrendjét, a különböző elemek integrációját, az új szervezeti felépítést emelte ki. A szaksajtó nem foglalkozott a vállalkozás politikai vetületeivel. A népszerű sajtó az as időszakban szinte mindent megkérdőjelezett, kivéve azt, hogy valamilyen új könyvtárra feltétlenül szükség van. Nem vitatta a nemzeti könyvtár mint intézmény szimbolikus jelentőségét sem. A könyvtár épülete sok kritikát kapott. A könyvtárosoknak kevés módjuk volt a beleszólásra a tervezés és a kivitelezés stádiumában. Az állomány elhelyezésének szakrendjéről például csak az építészeti terv elfogadása után dönthettek, és a tervet jóváhagyó bizottságnak sem volt könyvtáros tagja. A nemzeti könyvtár átalakulása, a muzeális funkciók visszaszorítása és a nagyközönség felé való nyitás az egész francia könyvtárügy hagyományos, elitista szemléletére hatással volt. A terveket ez annyiban érintette, hogy egy módosítás során külön szintet alakítottak ki a kutatóknak és külön szintet a nagyközönség számára. A cikkek nem térnek ki arra, hogyan befolyásolta ez a nyitás a tájékoztató könyvtárosok feladatkörét. Mitterrand egyébként felhívta a könyvtárosokat, hogy változtassanak a róluk kialakult képen, legyenek készségesebbek, szolgálatkészebbek. Az átalakulás kapcsán felülvizsgálták a könyvtár gyűjtési politikáját, jelentősen kibővítették a külföldi kiadványok és a nem nyomtatott dokumentumok beszerzését ben 300 ezer mű digitalizálását és 200 számítógép beszerzését irányozták elő, később a művek számát 100 ezerre csökkentették. Az elektronikus dokumentumok kiküszöbölnék a szállítási és állományvédelmi problémákat is. A digitalizáláshoz a dokumentumok egy részét a meglévő mikrofilm-gyűjteményből veszik. A BN 1970 óta építi OPAC-ját. A teljes állományt szeretnék gépre vinni, ehhez folyik a raktári ellenőrzés, amely egyben az állományvédelmi felmérést is szolgálja. Évente 300 ezer kötet savmentesítésére készülnek. A BNF 1993-tól közös katalógust épít ötven felsőoktatási könyvtárral (CCF) együttműködésben. Az üzemelés során sok minden kiderülhet a technológia és az emberi erőforrások területén. Ki fog derülni, hogy a BNF képes-e egyszerre szolgálni a nagyközönséget és a kutatókat. Változások várhatók a könyvtárosok szerepében is, de az információk összegyűjtésében, rendszerezésében és használatba adásában mindig szükség lesz rájuk

13 Franciaország * nemzeti könyvtár Az angolszász mintával ellentétben a francia könyvtárakban alig van jelen a vállalkozói szférának szóló szakirodalom. Egyrészt nagyon költséges a beszerzése, másrészt nehézkesen hozzáférhető. Kívül esik a hagyományos kereskedelmi forgalmon, ugyanakkor a kötelespéldány- kötelezettség erre is vonatkozik, így bekerül a Francia Nemzeti Könyvtár (BNF) gyűjteményébe. Mivel a BNF minden állampolgárt szeretne kiszolgálni, megpróbálja láthatóbbá tenni gyűjteményének ezt a részét. A BNF 1996 óta fejleszti a jog, a gazdaság, a politika, a tudomány és technika területeit felölelő állományát őszén a BNF kibocsátotta a Pro kártyát vállalkozók számára. A kártya segítségével a tulajdonosok hozzáférhetnek a BNF összes gyűjteményéhez, adatbázisaihoz és elektronikus folyóirataihoz, külön dolgozóasztalt biztosítanak számukra a jogi, gazdasági és műszaki szekcióban, személyre szabott szolgáltatásokat vehetnek igénybe a katalógusokban való eligazodáshoz, az adatbázisokban történő kereséseknél és más könyvtári folyamatok, pl. az előjegyzés során. Bármilyen gyakorlati kérdésre azonnali választ kapnak elektronikus úton is. A szolgáltatás névre szóló, igénybe vehetik magánvállalkozók, alapítványok és cégek munkatársai

14 Franciaország * szerzői jogi törvény Miközben a francia parlament a szerzői jogi törvény vitájára készül, a francia könyvtáros egyesület évi 51. kongresszusának fő témájául is ezt a kérdést választotta. Azt kívánták megvizsgálni, hogy milyen következményekkel járhat a közkönyvtárakra és olvasóikra a szerzői jog merev szabályozására irányuló "jogi invázió". A szakma egyéb kérdéseivel foglalkozó műhelyek mellett kerekasztal-beszélgetés sorozatot szerveztek, amelyeken különféle kiindulópontok szerint vizsgálták a szóban forgó összetett problémát, így pl.: kölcsönzési jog, szerzői jog, szabadság illetve tiltás, a levéltárak és múzeumok helyzete, kitekintés a Cseh Köztársaság és Dánia gyakorlatára, használói jogok és a szólás szabadsága

15 Franciaország * könyvtáros egyesület A francia könyvtáros egyesület (L'Association des professionnels de l'information et de la documentation, ADBS) 1964 óta rendszeres felméréseket végez az információs szakemberek munkaköri helyzetéről, beleértve társadalmi szerepüket, képzésüket, alkalmazási feltételeiket, munkakörülményeiket, fizetésüket stb. Az összegyűjtött adatok sokat segítettek ennek a szakmai csoportnak a megismerésében, változatlan és változó jellemzőik, szakmai elégedettségük stb. meghatározásában. A legutóbbi, 1999-es felmérés nagy hangsúlyt helyezett szakmai tevékenységük feltérképezésére. A kérdések többek között érintették a nyújtott szolgáltatásokat, az információkeresési nyelvek használatát, a számítógépesítést, az új technológiák szerepét, az internetet stb. A szerző közreadja a mai vállalatoknál és szervezeteknél dolgozó információs szakemberek fő jellemzőit, és bemutatja, milyen változásokat tapasztalnak manapság a szakmájukban

16 Franciaország * könyvtárosok képzése A szakemberek továbbképzése mindig is az ABDS legfontosabb tevékenységei közé tartozott. Mintegy száz különböző tanfolyam közül lehetett választani 2007-ben, amelyeket a legfrissebb kutatási eredmények, a szakma igényei és legutóbbi fejleményei alapján állítottak össze. A 2004-es továbbképzési törvény módosításainak köszönhetően egyéni tanfolyamokat szerveznek, és új képzési technikákat vezetnek be óta a francia felnőttképzési egyetemmel (Conservatoire National des Arts et Métiers=CNAM) és a Dokumentációs Technikák Országos Intézetével (Institut national des techniques de la documentation=INTD) együttműködve távoktatásos tanfolyamokat is indítanak. A jövőben mindinkább személyre szólóvá kívánják alakítani a képzéseket, workshopok segítségével speciális egyéni problémákra fókuszálva. Fontos célkitűzés más szakmai egyesületekkel - mint például a Könyvtárostanárok Egyesületével - való szorosabb együttműködés, közös képzések kidolgozása. Az ABDS szakmai és regionális szervezetekre támaszkodik a szakma fejlődési irányainak elemzésében, hogy követni tudja a továbbképzések iránti igényeket. A képzések kialakításakor figyelembe kell venni a piac szerkezetét is. Jelenleg országos felmérés készül az egyetemi képzési programokról, amely nemsokára látható lesz az ABDS honlapján

17 Franciaország * könyvtárosok képzése Franciaországban a könyvtáros szakmában megkülönböztetik a könyvtárosokat, a dokumentálókat és a kutatókat. Ez félreértésekhez és a tevékenységek szétszóródásához vezet, és ez az oka az oktatás következetlenségének és az erős kutatói gárda hiányának is. Az informatika erőteljes fejlődése új megkülönböztetéseket eredményez, ugyanakkor a képzés tartalmának és prioritásainak átgondolására késztet, különösen a folyamatos továbbképzés szükségességének fényében. A "könyvtártudomány" fogalmának ambiciózus újra-definiálása és a nemzetközi, különösen az európai nyitás következtében közösen ható, felerősödő hatásokkal is számolni kell

18 Franciaország * könyvtárosok képzése Három brazil és két francia könyvtári-informatikai szakfolyóirat írásait áttekintve megállapítható, hogy a szakfolyóiratokat az ismeretek terjesztésének és a kutatók információcseréjének legfontosabb eszközeként tartják számon. A szakfolyóiratokhoz való hozzáférés nehézségeit az információtechnológiai fejlődés - az internet és az elektronikus folyóiratok - látszik megoldani. Ugyanakkor gondot okoz egyrészt az elektronikus folyóiratokkal szembeni (pszichológiai) ellenállás, másrészt a szaporodó, csak elektronikus formában létező folyóiratok minőségének, illetve színvonalának gyakori megbízhatatlansága. A megoldandó problémák közé tartozik, hogy a könyvtáros- informatikus képzésben nagyobb szerepet kapjon az elektronikus hálózati kommunikáció; a szerzői és szerkesztői jogok kérdései; a könyvtári költségvetések alkalmassá tétele a nagyobb mennyiségű használói igények kielégítésére; valamint a könyvtári személyzet munkamódszereinek ez irányú fejlesztése

19 Franciaország * ajánló


Letölteni ppt "FRANCIAORSZÁG és BELGIUM, HOLLANDIA, LUXEMBURG könyvtárügye."

Hasonló előadás


Google Hirdetések