Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Vörös gém (Ardea purpurea - Purpurreicher - Purple Heron): hozzávetőleg azt a területet lakja ez a 78 cm átlagméretű gémféle is, mint a szürke gém, de.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Vörös gém (Ardea purpurea - Purpurreicher - Purple Heron): hozzávetőleg azt a területet lakja ez a 78 cm átlagméretű gémféle is, mint a szürke gém, de."— Előadás másolata:

1 Vörös gém (Ardea purpurea - Purpurreicher - Purple Heron): hozzávetőleg azt a területet lakja ez a 78 cm átlagméretű gémféle is, mint a szürke gém, de délen mélyebben is költ, viszont északra kevésbe hatol fel. Hazánkban mocsaraknál, vizes árkoknál és nádasoknál eléggé gyakori. A szürke gémnél valamivel később érkezik és hamarabb távozik. Rövid csüd és hosszú ujjak jellemzik. A hosszú, vékony nyakát jellegzetesen begörbíti. A nyak barnás, de hosszanti fekete csíkkal díszített. A hát és a szárny szürke. A has feketés. A mell gesztenyebarna. A vállon gesztenyebarna és hamvas, a fejtetőn és a tarkón pedig fekete dísztollak mutatkoznak. Rendszerint letört nádra, a víz fölé, esetleg alacsony bokorba, telepesen fészkel. Ugyanúgy képes szobormerevségben rejtve maradni, mint a bölömbika. A kicsinyei rozsdabarnák, a hasuk sárgás. Már korán elkóborolnak a fészekből, de a kis kirándulások végén oda még sokáig visszatérnek.

2 Vörös gém

3

4 •Szürke gém (Ardea cinerea - Fischreiher - Grey Heron), népiesen darugém v. vasgém: a költőhelyek elvesztése miatt visszaszorulóban van, de ennek ellenére elégé gyakran szem elé kerül hazánkban is. A nagysága cc. 90 cm, így Európa legnagyobb termetű gémféléje. Az élettere a vízpart, a mocsár. Írországtól Japánig előfordul, Afrika és Madagaszkár vizei mellett is költ. A tollazata sárgával díszített kékesszürke, de a fej és a nyak fehér. A fejoldal feketéje a tarkón messze, hátranyúló hamvas dísztollakban folytatódik. A hosszú, tőrszerű csőr a nyugalmi állapotban sárgás, de az ivari ciklusban vöröses árnyalatúvá válik. A láb általában barnás, de tavaszra pirosas árnyalatú lesz. A szárnyfesztávja 1,8 m, az evezők hegye fekete. Március idusán érkezik haza hozzánk. Többnyire cm-es vízben vadászgatnak elmélyülten, kimért léptekkel haladva, máskor előre nyújtott v. éppen ellenkezőleg, a vállai közé húzott nyakkal hosszú ideig mozdulatlanul. Nagyon ritkán halászik úszva, esetenként előfordul, hogy zuhanórepülésben lepi meg a prédát. Röpképe nagyon jellegzetes: a nyakát teljesen behúzza a vállai közé, a lábait hátrafelé messzire kinyújtja. Április-május folyamán magas fákon, telepesen, esetenként más gémfélékkel közösen fészkel. Ágakból épített fészekbe rakja 4-5 zöldesfehér tojását. A hím és a tojó, a napos kotlási idő során, 5 óránként váltja egymást a fészken. A fiókák pelyhesek és a szemük gyorsan kinyílik. Kezdetben a csőrükbe öklendezik a szülők a táplálékot, majd eléjük, de később már csak akkor kapnak élelmet, ha kifejezetten kérik. Meg kell ragadniuk a szülők csőrét, és azt le, s fel rázogatva ingerlik, késztetik a szülőket. Érdekes, hogy nagy fészekaljak esetén a korábban kelt fiókák bántalmazzák a kisebb fészektestvéreiket, így bár a szülők bőséggel hordják a táplálékot (elsősorban halat, de előfordulnak kisebb más gerincesek is), mégis előfordul a gyengébbek éhenpusztulása. A kicsik 5 hetes korukban merészkednek elő a fészekből, s 2 hónapos korukban önálló életet kezdenek. Vonuló, de későn indul útnak és az elsők között érkezik. Olykor áttelel.

5 Szürke gém

6 • Nagy kócsag (Egretta alba v. Casmerodius albus - Silberreiher - Great Egret) v. nemes kócsag, lovas kócsag, kolcsag, török-, páva kócsag: teljesen fehér, 90 cm nagyságú, karcsú testű, hosszú nyakú madár a gémfélék családjában. Délkelet-Európából északnyugat felé a mi Fertő-tavunkig terjed a fészkelési területe. Amerikában Florida madara, ahol mangro vékra v. ciprusokra fészkel. Nálunk nádasokban alakít ki telepeket. Ritkán fákon is fészkel. A sekély vízben, olykor hasig gázolva, mozdulatlanná dermedve várja a halzsákmányt. Ősszel kikényszerül a tarlóra. A télen be nem fagyó vizek mellett lehet látni áttelelő példányokat. A tarkóján nincs dísztoll, de a hátán a nász idejére hosszú foszlott dísztollak fejlődnek, amelyeknek nagy volt a divatértéke, s emiatt sok nemes kócsagot elpusztítottak. A kifejlett madarak csőrének a hegye a nász idején fekete. A szem alatti csupasz rész ilyenkor is zöldessárga. A láb végig barnásfekete, ez alapján a gyakorlatlan madarász is el tudja különíteni a kis kócsagtól, hiszen ott a lábujjak sárgák. A fiatalok csőre - akárcsak a szüleiké télen - sárga, a dísztollaik csak később fejlődnek ki. Jellegzetes testtartással, behúzott nyakkal és hátranyújtott lábbal, könnyedén és méltóságteljesen repül. A hazai természetvédelem címermadara, amely az eredményes madárvédelem szimbóluma is lehetne.

7 Nagy kócsag

8 • Kis kócsag (Egretta garzetta - Seidenreiher - Little Egret) v. fattyúkócsag, galambkócsag, fehér bakcsó: bodros tollai miatt, akárcsak a nagyobbik rokona, a gémféléknek ez a faja is kíméletlen üldözésnek volt kitéve. Nemcsak nagyon hasonlít a nagy v. nemes kócsagra, de az elterjedési területük is nagyjából megegyezik. Viszont, mint a neve is mutatja, a méreteit tekintve sokkal kisebb, csupán 56 cm. Ezen túl biztos jele, hogy kis kócsag van előttünk, ha a fekete lábon sárga ujjakat látunk. A tollazata vakító fehér. A tarkójáról induló két szalagszerű, foszlott tolla különösen díszes. A hátán is vannak módosult tollak, ezek a testen túlérnek. A csőr kékes csőrtővel fekete. A szem írisze világossárga. Jellegzetes testtartással, behúzott nyakkal és nyújtott lábbal, könnyedén repül. Fás, bokros mocsarakban, esetleg vizes réteken telepszik meg. Különösen kedveli a Tisza- és a Körös ártéri erdeit. A táplálékát sekély vízben keresi és sokkal mozgékonyabb, mint a nagyobb rokon. Gyakran meg- megiramodik, s ilyenkor verdes is a szárnyával, a csőrével pedig ide-oda szigonyoz. Legszívesebben bokrokra fészkel. Előfordul, hogy betársul a gémek telepére. Olykor vetési varjakkal v. ragadozókkal költ együtt. Általában 3-5 zöldeskék tojását a hím is segít kikölteni. (Nem ritka egy fészekaljban a 8 fióka sem.) A kicsik 1 hónapos korukban repülnek ki. A régebbi rendszerekben több alfajjal szerepelt: Egretta g. garzetta, - g. nigripes, -g. immaculata, -g. gularis, -g. schistacea és -g. dimorpha. • Utóbbi ma már önálló, mint az E. gularis, mely “vitte” magával a schistaceát, s zátonykócsag néven válik ismertté. Természetvédelmi értékként fokozott védelmet élvező fajunk. A védelem megtette a hatását, az állomány a 80-as évek

9 Kis kócsag

10 • Bakcsó v. feketefejű bakcsó (Nycticorax nycticorax - Nachtreiher - Black-crowned Night Heron), éjjeli- v. vakvarjú: a gémfélék családjába tartozó, cm (másutt mm) nagyságú, zömök alkatú, rövid lábú vonulómadár. Nevezik vasfejű gémnek, vakkányának is. A fejtető fekete. A hát zöldes v. kékes fényű fekete, lejebb hamuszürke. A test alul fehér, de benne sárgás v. szürkés felhők látszanak. Költés idején a tarkóról 2-3 db hosszú (nem ritkán cm-es), fehér színű, módosult toll nyúlik hátra. A hamvasszürke szárny, sötétebb evezőkkel, mm-es. A szem vörös. A láb sárga (a csüd mm), de a költés idején hússzínűvé válik. A csőr (65-80 mm) vaskos, sötét zöldesfekete, de a kávák szélén kivilágosdás mutatkozik. A szem vörös. A fiatalok háta barna, de sűrűn halványsárgával pettyezett, és nincs dísztolluk, leginkább a bölömbikára hasonlítanak. A bakcsóra jellemző, hogy behúzott nyakkal repül, s mert a rövid lába nem ér a hamuszürke farok ( mm) mögé, ezért olyan, mint egy rögbilabda. Napközben mozdulatlanul ül egy ágon v. rejtett bokron. Alkonyatkor indul táplálkozni, kivéve a költési időt, amikor rákényszerül, hogy a fiókái számára folyamatosan hordja a táplálékot: halak, békák, piócák, gőték és apró emlősök. A hangja rekedtes kvak-kvak, amit nappal nem hallhatunk. A fás, bokros ártereket, mocsarakat szereti. Nálunk is költ, leggyakrabban laza telepeken, üstökös gémek, kócsagok és batlák társaságában. Lapos laza fészke fára épül. Fészekaljanként 3-4 tojást rak. Ezek fénytelen fehérek, A hím is megkotlik. A kicsik nap alatt kelnek ki, 3-4 hetes korukban elhagyják a fészket, de csak még további 2 hét mulva sem igazán röpképesek. Ennek ellenére gyakori a 2 fészekalj.

11 Bakcsó

12 • Bölömbika, dobosgém (Botaurus stellaris - Grosse Rohrdommel - Eurasian Bittern) v. muszkagém, doboló: a gémfélék (Ardeidae) családjába tartozó 76 cm ( mm) nagyságú halevő madár. Eurázsia mérsékelt égövi területein költ. Megtelepedett Dél-Afrikában is. A fekete kontinens trópusi területein telel. Nevét a hím bömbölésszerű párzási hívóhangjáról kapta - buu -, amely gyakran kilométerekre is elhallatszik. Amikor megszólal, azt mondják: "Bőg a láp bikája". Ha közelről figyeljük, láthatjuk, hallhatjuk, hogy először a csőrét (sárgászöld, barna orommal, a hossza mm) többször összeveri, majd halk, de erőteljes belégzés után következik a bömbölés: bumb. A hangot a felfújt tápcsatorna erősíti fel, s 2-3 km távolságra is jól elhallatszik. Az ember könnyen utánozhatja az egyszerű hangokat, s ha szerencséje van, jön rá a válasz, sőt a hím kíváncsian megindul felénk. Erre a hang közeledéséből következtethetünk, mert egyébként a bölömbikát nagyon nehéz szemmel felfedezni. Rendkívül óvatos, ritkán merészkedik elő a nádasból, s hozzánk egészen közel is képes észrevétlen maradni. Persze meg kell jegyezni, hogy csak a párzási időszakban bömböl. Ijedtében kok-kok-kok kiáltások törnek elő belőle. Az éneke kád-onk hangokból áll össze. Leginkább a barna szín jellemzi - sűrű pettyekkel és sávokkal. Az arci részt egy a csőrzugtól kiinduló sötétbarna barkó díszíti. A test alul és a nyak krémsárga, de a tollak szárfoltja sötét v. kereszt alakú rajzolattal díszített. A lándzsahegy alakú begytollak szárfoltja sötét. A szárny ( mm) rozsdabarna, de hullámvonalakkal v. keresztrajzolatokkal díszítve. A farok mm-es. A feltűnően erős lába zöld, hátul zöldessárga (csüd mm). Érdekes, hogy a középső ujj hosszabb. mint a csüd. A szivárványhártya sárga. Nádasok, mocsarak legrejtettebb részein magányosan fészkel. A hímek többnejűségben élnek, s nem vesznek részt sem a költésben sem az ivadékgondozásban. A tojó az 5-6 db olajbarna tojását maga költi ki, s a 26 napra kelő kicsiket egyedül neveli fel. A kicsik 2-3 hetes korukban hagyják el a nádból zsombékra épített, sással bélelt szűk fészket. A bölömbika színe, alakja ragyogóan illeszkedik a környezetébe. E mimikrihez a szeme is alkalmazkodott. Szoborrá merevedve csak a szemgolyóit mozgatja, olyképpen, hogy ha kell, a felfelé nyújtott fej ellenére is lát előre. Nemcsak költ, hanem néha át is telel nálunk. Az utóbbi példányok a hirtelen jött hidegben e könnyelműségükért gyakran az életükkel fizetnek.

13 Bölömbika

14 •Fehér gólya (Ciconia ciconia - Weissstorch - White Stork), eszterág v. cakó, gagó, koszta: napi mintegy 400 km megtétele után március legvégén érkezik meg hozzánk ez a cm nagyságú, a gólyafélék családjába tartozó, közismert és megbecsült madár. A mocsarakat, vizenyős réteket és legelőket kedveli. A tavasz előhírnökének tartják, s az első madár érkezése eseményszámba megy. A somogy megyei Vörsre a helybeliek által Charlie névre keresztelt fehér gólya rendszerint február 26-án landol a fészkén. Érdekes, hogy az őszi vonulása egyenesen irányul, tavasszal pedig egy félkört leírva kétszer akkora utat tesznek meg. Tekintve, hogy a felszálló meleg légáramlaton utaznak, nem vállalják a nyílt tengerek felett az átrepülést. A hosszú vándorúton a gólyákra leskelődő veszélyek és az elektromos távvezetékeknek ütközés, ill. az áramütések, továbbá a mocsaras rétek lecsapolása érzékenyen lecsökkentette az állományát. Nem volt zökkenőmentes a fészkelőhely-váltás sem. Mauersberger szerint az 1930-as években a felére apadt a populáció. Pl. Svédországtól és Svájcból a fehér gólya teljesen eltűnt. A nyugat-ázsiai költő állományt India fogadja be, az európaiak Afrikában telelnek. Utóbbiak két útvonalon járnak. Már a XX. sz. eleje óta tudjuk, hogy a nyugatiak Spanyolországon és a Gibraltáron át Ny-Afrikába, a Hollandiától keletre költők a Boszporuszon át jutnak a Szudán és Fokföld közötti téli szálláshelyekre. Ez azt jelenti, hogy évenként nem ritkán km-t tesznek meg. Sajnos az ún. nyugat-európai gólyák az 1990-es évekre a kipusztulás szélére kerültek: Hollandiában, Dániában, Olasz- és Franciaországban már csak pár fészkel. A probléma egyik oka, hogy a "nyugati" gólyák a mintegy 7 és fél hónapos vonulási útvonalukon ill. a telelőhelyeken semmiféle védelmet nem élveznek. (Védelmük érdekében 1994-ben Baselben konferenciát rendeztek.) A fehér gólyának könyvtárnyi irodalma van. Sok néphit tapad hozzá. A németek szerencsehozónak, a kínaiak a hosszú élet szimbólumának tartják. Utóbbi hit valószínűleg a fészekhűségén alapszik, mert a gyűrűzések szerint bár a gólyák viszonylag hosszú életűek, kevés éri meg a 20 évet. Életük első évében a fiatalok mintegy 55 %-a elpusztul. A magyar ember is a sajátjának érezi. Már egy 1585-ös írásban is szerepel góila néven, de tudjuk, hogy már régebbi a mítosz, miszerint a gyermeket a gólya hozza. A néphit alapja Péchy Tamás szerint indogermán: a születendő gyermek egy túlvilági mocsárban vár a születésre, ahonnan a gólya halássza ki és viszi a bölcsőbe. Az 1990-es évek derekán 4500 pár gólyáról készülhetett hazánkban feljegyzés. Ezek mintegy 60 %-a villanyoszlopon költött, s a fészektartó állványok kihelyezésével arra számítottak, hogy ez az arányszám tovább növekedik. Érdekes jelenség, hogy a vonulásra összegyülekezett gólyák esetenként megölik a gyengébbeket, amelyek csak hátráltatnák a csapatot. Az ilyen véres jeleneteket a néphit gólyaítéletnek tartotta és klb. legendák fűződtek a jelenséghez.

15 • Nálunk áprilisban fog a költéshez, s ezidőtájt szívesen veszi az ember közelségét. Előbb a hímek érkeznek, rendbehozzák az előző évi fészket, s izgatottan várják a tojójukat. Gyakran előfordul, hogy hívatlan fészekfoglalókkal véres harcban kell a hímeknek visszafoglalni a megszokott fészkelőhelyet. A párok általában együtt maradnak, pontosabban tavasszal újra szerveződnek, de a frigy előtt mindenképpen újra meg kell a szövetséget pecsételni egy kis csőrcsattogtató udvarlással. A hím a nyakát előbb hátrahúzva, majd előreszegve csattogtatja az élénkpiros csőrét. A gólya a keleplésen kívül csak hangos sziszegésre képes. Nagy termet, erőteljes test jellemzi. A fej és a nyak piszkosfehér. Az evezők, a válltollak és a nagy szárnyfedők matt feketék. A szárny mérete: mm. A láb (csüd mm) ugyanolyan piros, mint a csőr. Az utóbbi hossza: mm. Érdekes, hogy pihenni a gólya nem ül le, hanem jellegzetes testtartásban, fél lábon, a nyakát a vállai közé húzva, csőrét a felborzolt nyaki tollakra fektetve nyugszik el. Szívesen pihen meg fákon, épületeken. A röptük méltóságteljes, gyakran kiterjesztett szárnnyal, csapások nélkül, körözve emelkednek a magasba. A nyakát reptében mindig nyújtva tartja, ebben különbözik a gödényektől, a keselyűktől és a hozzá leginkább hasonló gémektől. A fészekalj 3-5 sárgásfehér tojásból áll. A kotlási idő nap. A kicsik szürke pihével kelnek, de ez az első hét végére kifehéredik. Meg kell említeni, hogy ha ebben az időszakban bármelyik szülő elpusztul, akkor halálra vannak ítélve a kicsik is, ugyanis a szülő étlen szomjan őrzi őket (abban a reményben, hogy a párja mégiscsak előkerül, s közben a kicsik éhenvesznek). Az elhullt kicsit a gólya nem tekinti a sajátjának, minden teketória nélkül lenyeli. Sőt, az is bizonyított tény, hogy a beteg kicsinyeket is hasonlóképpen emésztik el, mi több, az öreg madarak esetenként az egészséges fiókákat is megapasztják, amit Kronos kegyetlen mitológiai története alapján (elemésztette saját gyermekeit, Zeusz testvéreit) kronizmusnak nevezzünk. A kicsik 2 hónapos korukban repülnek ki, s még egy hétig számíthatnak a szülői gondoskodásra. Tápláléka: béka, apróbb halak, giliszták s ha teheti, elcseni a kotlós alól a kis csibéket is, de Afrikában a magas fű a sáskarajok követésére kényszeríti. Érdekes, hogy egy-egy pár visszamarad Afrikában. Az élőhelycsökkenés miatt a hazai populáció is rohamosan csökken. E mellett, vagyis, hogy a lecsapolt rétek, mocsarak miatt mind kevesebb a táplálékforrásuk, nagy veszteségek érik a vonulása közben, és bár erre sok helyütt gondot fordítanak, igazából a fészkelési helyek csökkenése is okoz problémákat. A Brit-szigeteken soha nem volt otthonos, bár Mauersberger megemlíti, hogy egy költőpárról a XV. század elején készültek feljegyzések. Az alfaja: Ciconia c. boyciana: feketecsőrű fehér gólya, mely kelet-ázsiai elterjedésű volt. Ma már e nagytestű alfaj állománya csupán néhányszáz egyedből áll. Időközben a sajátosságaira, a fehér gólyától való különbözőségei miatt önálló faj rangjára emelték. Az MME 1980-et, 1981-et és legutóbb 1994-et is a fehér gólya évének nyilvánította.

16 Fehér gólya

17 • Tőkés réce v. öreg réce (Anas platyrhynchos - Stockente - Mallard): 55-60,5 cm nagyságú, Eurázsiában és É-Amerikában széltében elterjedt, vízi díszszárnyasként is kedvelt récénk, amely költöző, de vannak nálunk telelő egyedek, sőt, kisebb csapatok is. Magas hegységekben, lapályokon, édes és sós vízeken egyaránt előfordul. Sajnos már 6400 m magasságban is okozott légibalesetet. Kedvező időjárás mellett akár márciusban költéshez lát, de előfordul, hogy csak júniusban. Bokrok tövében, fűzfa koronájában v. csak nagyobb fűcsomók mellé építi pehelytollakkal kibélelt jellegzetes fészkét. Találtak már fészket kazalban is. A fészekalja 8-14 világos olajzöld, hosszúkás tojásból áll, s a kotlási idő az időjárás függvényében nap. Míg a tojók ülnek, a hímek kisebb csapatokban kóricálnak, s az ekkor elkezdődő, mintegy 2 hónapig tartó vedlésük folytán elvesztik a díszes nászruhájukat, a tojókhoz válnak hasonlatossá. Ez az egyszerűbb tollruha októberre újfent a hímekre jellemző szépségűvé alakul: a fej és a nyak fémfényű sötétzöld, ami a test kezdeténél fehér örvben végződik; a test fehér és fekete rajzolatú szürkésbarna; a farkfedők és a középső, felfelé pöndörödő farktollak, az ún. gácsértollak zöldes fényű feketék; a szárnyon kékes, fehérrel és feketével szegett tükör ékeskedik; a begy és a mell fahéjbarna, a has pedig finoman rajzolatos piszkosfehér. A csőr zöldessárga. Ezzel szemben a tojók egész tollazatát a barna árnyalatai uralják, a szárny tükre viszont kékes, akárcsak a gácséroké. Utóbbiak halk jip-jip hangokat hallatnak, a tojók hápognak. A tojók csak a fiatalok önállóvá válása után kezdenek vedleni. A kicsiknél közismerten erős a bevésődés. Természetes körülmények között az első élőlény, amelyet meglátnak, a saját anyjuk. Ezt azt jelenti, hogy a faj hímjeinek könnyű dolga van. Ivaréretten olyan párt keresnek maguknak, amilyennek a képe az elsőként meglátott élőlénnyel megegyezik. Ha közbeavatkozunk, s tőkés récével keltetjük ki a karolinréce tojásait, akkor az imprinting miatt a dajkaságba adott hím a tőkésréce tojóknak fog udvarolni. Igen ám, csakhogy a párválasztás része a fajfelismerés is. Tekintve, hogy ennek gyakran nagyon fontos eleme a viselkedés - közöttük természetesen az öröklött udvarlási mozdulatok - a hím szembe fogja magát találni a felismerési problémával. Tudniillik, a tojó - az idegen faj tojója - nem fogja érteni az udvarlási mozdulatokat.

18 Tőkés réce

19 • Így benne e mozdulatok hatására nem indulnak el azok az ösztönös cselekvési sorok, amelyeknek a párzást okvetlenül meg kell előzniük. A "dolog" tehát "nem jön össze". A természet e feltételeket éppen azért állította fel, hogy a hiábavaló kereszteződéseket megakadályozza, az abberált egyedeket kizárja a szaporodásból. A tőkés réce ragyogó repülő. Elérheti a 95 km/óra sebességet. Rendkívül heves szárnycsapásai halk, de éles zörejt adnak. Ha menekülés közben a víz alá merülni kényszerül, ott a szárnyával is képes evezni. Magvakkal, zöld növényi részekkel táplálkozik, de felszed rovarokat is. A fiatalok, akárcsak a többi réce fiataljai többnyire vízirovarokat, lárvákat, halivadékot, ebihalakat, ikrát és békalencsét, továbbá vízinövények friss hajtásait fogyasztják. Egy alfaja ismeretes, a Laysan-szigeten előforduló laysan-réce, amely ma már az önnálló faji rangon szerepel és került fel a C

20 •Gulipán (Recurvirostra avosetta - Avosette), kardorrú sneff, v. pörgecsőrű, hajóorrú, kaszaorrú, nagy fehér sneff: a család névadója a lilealakúak rendjében. Hozzánk korán, már márciusban, páronként, érkezik Afrikából elsősorban a Duna-Tisza közére, a szikes tavak partjaira, apró szigeteire, ahol gyakran társul más fajokhoz. A nagysága mm. Közép- és Délnyugat-Ázsiában a sós lagúnák sekély vízében is gyakran látni ezt a galamb nagyságú kecses madárkát, amint a fejét ide-oda mozgatva a víz színén "kaszál". Felfelé hajló, görbe csőrével (a hossza: mm) apró rákocskákat, vízi élőlényeket gyűjt. Vagyis, bár lényegesen eltér a csőre berendezkedése a flamingókétól, a táplálékukat tekintve egy koszton vannak. Nagyon elegáns madár, hosszú kék gázlólábakkal. A csüd mm. A csőre sötétbarna, jellegzetesen felfelé ívelő. Összeségében fehér, de a fej a szem középvonalától felfelé, a tarkó és a nyak hátul, az evezők vége, a hát két oldalán egy-egy csík és a felső kormánytollak feketés sötétbarnák. A szárny , a farok mm-es. Pontosabban a kormánytollak az idősebb példányokon feketék, a fiatalokon pedig barnás árnyalatosak. Nálunk áprilisban rakja le iszapzátonyra v. sekély víz mellett a sűrű növényzetbe a 4 db, sárgászöld alapon barnafoltos, körte alakú tojását, melyet a hím is melenget. A csibék 23 nap alatt kelnek ki, s a szülők klip-klip v. plüü-plüü kiáltásaira a sziki növényzetbe simulnak. A csőrük keléskor még egyenes! 5-6 hetes korukban repülnek, s a szüleikkel együtt Dél-Ázsiába v. az afrikai telelőhelyekre vonulnak. Sajnos a ragadozók és a hirtelen jött nagy esők megtizedelik az új nemzedéket, így a mintegy 200 párat számláló hazai popul

21 Gulipán

22 • Gólyatöcs (Himantopus himantopus - Stelzenläufer - Black-winged Stilt) v. széki gólya, széki szarka, gólyasneff, gyöngyvér lile, töcsmadár: a lilealakúak rendjének gulipánfélék családjába tartozó 38 cm (Kelemennél mm) hosszúságú költözőmadár. Afrikából - az állomány egy része a kenyai Nakuru-tótól - áprilisban érkezik hozzánk. De fellelhető Kaliforniától Argentínáig és Új-Zélandtól Közép-Kínáig, ill. e négy végpont közötti széles sávban. A tocsogós vizeket, szikkasztótavakat keresi fel. Magányosan v. kisebb laza kolóniákban fészkel. Zsombékos fűcsomók közé, kisebb földkupacra építkezik. Különösen kedveli a rizsföldeket. 4 agyagsárga színű, feketésbarna foltokkal mintázott tojását a hím és a tojó egyaránt, perces váltásokkal, melengeti. A kicsik 25 nap alatt kelnek ki. Fészekhagyók. Ha veszély fenyegeti őket, akkor a szülők jellegzetes kip-kip kiáltásokat hallatva próbálják a betolakodó figyelmét elterelni róluk. Hosszú piros lábai (csüd mm) fehér testet tartanak a pocsolyák víztükre fölött. Meg kell jegyezni, hogy a test és a láb az arányait tekintve vetekszik a flamingókkal. A hátuk, a szárny ( mm) és a farok (70 mm) viszont feketésbarna. A nyak alján is van egy ilyen folt. A hosszú egyenes csőr (36-52 mm) ezüstszürke. Augusztus végén, szeptember elején távozik. Fokozott védelmet élvez, de ennek csak akkor van értelme, ha nem tűnnek el a tocsogók. Eszmei ért

23 Gólyatöcs

24

25 Bíbic •Akkora, mint a galamb, de hosszabb futólábú; amiről pedig abban a nyomban meg lehet ismerni, az a feje búbjáról induló, hátrafelé álló, és egy kicsit felkunkorodó, hosszú, hegyes konty, mely úgy áll, mint a hetykén kifent fél bajusz, különben fekete, ilyen a homloka, torka és begye is. Hasa tisztafehér, farcsíkja eleven rozsdaszín, farkatöve fehér, vége széles szegést alkotva fekete. Dolmánya fekete, eleven, szivárványos zománccal. Lába piros, szeme barna, eleven tekintetű, csőre, mint a vastag ár. Ilyen a vén hím; a tojó és a fiak egyszerűbbek, kisebb konttyal. Fészke a rétségben, a mocsár sekélyebb helyein kapart gödör, száraz alommal meghányva. Fészekalja rendesen négy körte formájú tojás, mely olajos zöldes földön sötét olajbarna pontokkal és pecsétekkel van megtarkítva. A pelyhesek, amint csak kibújnak, már ott is hagyják a fészket, sokszor a fél tojás még rajtuk szárad. Nagyon kedves, tarka jószágok. Életmódja •Bíbic nélkül a rétség, a nedves kaszáló, mocsár és tavak környéke pusztára ki volna halva. Kerengő szép röpülésével, közben-közben hirtelen fordulataival és levágódásaival, amikor tarkasága szinte kápráztat, no meg avval is, hogy mindig több pár lakik egy darabon, megeleveníti a levegőeget. Amikor pedig a fészkelés megkezdődött, ugyancsak hangos lesz a táj síró, pityergő szavától, mely emberadta nevét: "biibic-biibic", mondogatja. A földön ügyesen és szépen futkos. Ha kutya vagy varjú közelít a fészke tájára, nagy jajgatással lecsap reá és vagdossa csőrével; ha ember, akkor mindenféle cselhez folyamodik: alant szálldos, le-leül, csakhogy elcsalja a fészektől. Rendes tápláléka a giliszta, a sok csigaféle, a bogárság meg a sáska. Őszkor felhőző nagy seregekbe verődve ellepi a legelőt, mezőt, kaszálót, de a szántást is, és ugyancsak szedi a gazda ellenségeit. Télire elvonul. Mint a táj ékessége és mint hasznos madár is védelemre érdemes.

26 Bíbic

27 •Nyári lúd (Anser anser - Ganser - Greylag Goose) v. szürke lúd: rendszertelenül, de korán érkezik hazánkba. A februári ködökben messzire hallatszik ennek a récefélék családjában, a mezei (v. szürke) ludak csoportjába tartozó madárnak a jellegzetes kiáltása. Izlandtól az Amurig az északi félteke mérsékelt égövének hidegebb tájain otthonos. Leginkább a mocsaras, nedves lapályokat kedveli. A tengerpartok közelében, folyótorkolatokban tanyázik. De az elterjedése nem egyenletes, hanem foltszerű. Sok helyütt a vadászok irtották ki, máshonnan a fészkelőhelyek megszűnése miatt maradt el. Valaha költött Afrikában (Egyiptomban) is, ahol áldozati állatnak csapóhálóval fogták. Ma már ott csak téli vendég cm nagyságú, 3,6-3,8 kg súlyú. A nyugat-európai alfaj csőre narancssárga, kelet-európaié (A. a. rubirostris) rózsaszínes. Utóbbinál a fedőtollak szegélye is világosabb. A többi mezei lúdtól abban különbözik, hogy itt a csőrön nincs fekete mintázat, a lábuk rózsaszínes, szürkés hússzínű, a fejük és a nyakuk nem sötétebb a testüknél. Az egyiptomiak a biztonság kedvéért kezdték el tartani, s a faj fogságban tartott populációja lassan, mintegy évvel ezelőtt elindult a háziasodás útján. Az ókori leírások szerint 4 ezer évvel ezelőtt már jelentős félvad tenyészetek működtek. A színét a barnásszürke uralja, de a kormány- és a farkfedő tollak fehérek. A szárnyfedők világosszürkék. A csőr bézs színű, de a csőrköröm és a karmok fehérek. Hajnalban húznak ki a legelőterületekre, s nappal táplálkoznak. Ha veszélyt éreznek, mély, orrhangú gágogást hallatnak. Márciusban már fészkel. A nászt hosszú udvarlási időszak előzi meg, még akkor is, ha kialakult párokról van szó. Tudnunk kell, hogy a nyári lúd egy életre köt házasságot. Az ivari ciklus során a hím heréi jelentősen megnagyobbodnak, majd a párzási időszak végén újra nyugalmi állapotba kerülnek. A pihékkel finoman bélelt földi fészekbe a tojó 4-6 sárgásfehér tojást rak, amelyekből a költés napján kelnek ki a pelyhes kislibák. A hímek szintén megkotlanak, s a kicsik vezetgetésében is közreműködnek. Olykor olyan hősiesen tartanak ki a tojójuk mellett, hogy a fészeknél ácsingózva, várakozva megfeledkeznek a táplálkozásról, s jelentősen lefogynak. A barnás, sárga kicsik 2 hónapos korukban már biztonsággal repülnek, de a családok sokáig, szilárdan együvé tartoznak. A kicsik és a szülők között a szoros kötelékek csak akkor lazulnak, amikor az előbbieknél bekövetkezik az ivarérés. A lúd sokkal többet és szívesebben tartózkodik a parton, mint a récék v. a hattyúk. Az utóbbiaknál rövidebb nyaka és a hosszabb lába is jelzésértékű: más a táplálkozási módjuk. Főként fűfélékkel táplálkozik, a nedves rétek füvét legeli v. tótágast állva a víz alól szedegeti a növényi táplálékát, de fogyaszt magvakat is. A récékétől szintén eltérő a táplálkozásmódja. Meg kell még említeni, hogy társas lény. Pl. vonuláskor közismerten nagy csapatokba verődik. Akadnak csoportok, melyek társasan költenek, és a családok az év egész időszakában összetartanak. (Ugyanakkor leszögezhetjük, hogy a skóciai populáció egyes csoportjai nem vonulnak.) A vonulási útvonal ismerete minden jel szerint nem öröklött, hanem tradíciók útján adódik tovább. A még nem ivarérett fiatalok csak akkor távolodnak el a szüleiktől, amikor azok új költésbe kezdenek. És csak akkor szakadoznak párokra, amikor eljön az ő idejük. A családi életük számos analógiát mutat az emberével. Jellegzetes V-alakzatban vonulnak.

28 Nyári lúd

29 •Nagyobb a verébnél és alakja szerint rigóra emlékeztet. Háta fele rozsdásan futtatott barna, szemén át világosodó csík; füle tája is világosodó. Alsó fele fehéres, az oldalakban agyagsárgán lehelve. Csőre rigószerű, elég erős és kicsit íves, különben hegyes; farka ékalakra metszett. Lábai erősek, fogódzásra nagyon alkalmatosak. Életmódja •A nádirigó kizáróan csak a nádasokat lakja, melyek aztán fiasítás idején ugyancsak hangosak dalától, mely azonban lármának is beillik. Nem lévén ritka, szép számmal lakja egyazon nádast, s ekkor ahány van, annyi versenyez torkaszakadtából egymással, hogy csak úgy zeng tőle a táj, még jobban, mint a kecskebéka brekegésétől. Hogy azután mit is énekel? hát elkezdi: "Csak-csak-csak, csik-csik-csik Cserek-cserek-csik-csik-csik, Ke-ke-ke-kara-kara Kit-kit-kit Csere-csere-csak-csak-csak" és így tovább, kora pitymallattól alkonyatig; sőt mikor nagyon nekibuzdul, még egész éjszakán is. A német fülnek így szól ez a nóta: "Karre-karre-karre Ker-ker-ker Hedder-hedder Duí-duí-duí" stb. Ahol a nád legsűrűbb, úgy surran, mint a takács vetélője a fonalközben. Ami még pedig mesteribb, az a mereven álló nádszálakon való kúszása. Ujjaival, karmaival átmarkolja a nádszálat, s ízibe a nádbojton terem, éppen oly gyorsan le is szalad vagy csusszan, hogy csak úgy elnyeli a nád sűrűsége. És hogy hát mi a haszna? Megteszi biz ő is a magáét oly helyen, ahová csak ő férhet hozzá, mert olyan az alkotása. Szedi a tóság számtalan bogárságát, a szúnyogot, álcáját. És így sokban hozzájárul ahhoz, hogy ott más teremtés is megélhessen. Ime, itt a madárművészetnek harmadik remeke: a nádirigó fészke! Az első a függő cinege zacskója, a második az őszapó-cinege kis köpűje volt. A nádirigó alkotmánya azért remek, mert célszerűségében oly számításra vall, amelyet a madár fejétől nem is várna némely emberfia. Miben van aztán a számítás és az abból származó célszerűség? Aki a tóságot és szegő nádasait jól ismeri, tudja, hogy a sík vizeken szabadon lenghet, de vágtathat és üvölthet is a fuvalom, a szél és a vihar. Azt is tudja mindenki, hogy a lágy szellő már meglibegteti a nád levélzetét, meginogtatja a nádszálat és magát a nádrengeteget, mely oly könnyen enged a szél nyomásának, akárcsak maga a víz. A természet fönséges, alkotó hatalma pedig ide rendelte, ehhez képest alkotta a nád rigómadarát és megalkotta úgy, hogy máshol meg nem élhetne. Így ide kell építenie a fészkét is, mégpedig teljes biztonsággal, hogy letojhassa fészekalját, kikölthesse tojásait és felnevelhesse, felápolhassa fiait, az eredetileg tehetetlen vaksikat, egész addig, amig anyányiak lesznek és szárnyuk szabadjára kerülnek. Nagy dolog oly fészket építeni az ingó nádak közé, amely csöndes időben, viharban biztos legyen! Ha erősen odaköti a nádszálak közé, jön a szél, megingatja a nádat, s a fészek kötése szakadoz - vége mindennek! Mit teszen most már az a nádi madár? Kiválaszt három vagy négy nádszálat, mely kellő távolságban áll egymástól és a gyökér felé kissé szorul, e közé szövi és köti a nádirigó fészkét, mely olyan, mint a megfordított magyar kucsma; de oda is kötözi, mégpedig szíjjas fűszálakkal a nádhoz, úgy azonban, hogy szélfúváskor a nád csúszhat is, tehát nem ronthat a fészken! A fészek csészéje mély, szája kicsit szűkül, hogy ingáskor semmi sem hullhat ki. Itt van az öt, hat halaványzöldes, sötétebben szeplőzött tojás, mely tizennegyedik napon kél. Szóval: remek alkotás!

30 • Kanalas gém (Platalea leucorodia - Löffler - White Spoonbill): a nevével ellentétben az íbiszfélék családjába tartozó, Közép- és Dél-Ázsiában honos faj mintegy cm testnagysággal. Leginkább gémnek néznénk. Előfordul a szenegáli tengerparton, Dél-Európában, Hollandiában, a Fertő-tavon, továbbá néhány kóborló példány Közép-Európában másutt is. A kifejlett kanalas gémek csőre (hosszú, kanálszerű) is kissé idegen a család többi tagjától, de hogy mégis közös tőről fakadnak, annak bizonyítására fel szokták hozni: az egyiptomi íbisszel való keresztezése eredményeként termékeny utódok jönnek létre. Érdekes, hogy esetenként kelepel. A csőre egyedülálló: felerészben laposan szétterül, a vége pedig kanálszerűen kiszélesedik. E szerszám nem alkalmas az iszapban való turkálásra, viszont ahogyan a fejét forgatja, a récéhez hasonló módon átszűrheti a vizet a csőrében, így jut az apró víziállatkákból álló táplálékához. A fejét hirtelen magasra emelve löki, dobja a garatba a szüretet. Röptében a nyakát és a lábát nyújtva tartja. A fehér tollazata leheletfinom sárgával, a begyen széles rozsdasárga folttal díszített. Nyáron a fejtetőn konty ékesedik. A láb és a csőr fekete. A fiatalok hangja sípolásszerű. A szárnyuk hegye feketés, s a begyükről hiányzik a sárga folt. A csőrük szürkés, a lábuk sárgás. Mocsarakban, ingoványokon - Afrikában puszta szigeteken is - telepesen fészkel.

31 Kanalas gém


Letölteni ppt "Vörös gém (Ardea purpurea - Purpurreicher - Purple Heron): hozzávetőleg azt a területet lakja ez a 78 cm átlagméretű gémféle is, mint a szürke gém, de."

Hasonló előadás


Google Hirdetések