Obrusánszki Borbála: Őseink évszázadok óta Jézus születésének ünnepét tartják meg karácsonykor, néhány évszázadig ez volt egyben az újév kezdete. Néphagyományainkban.

Az előadások a következő témára: "Obrusánszki Borbála: Őseink évszázadok óta Jézus születésének ünnepét tartják meg karácsonykor, néhány évszázadig ez volt egyben az újév kezdete. Néphagyományainkban."— Előadás másolata:

1 Obrusánszki Borbála: Őseink évszázadok óta Jézus születésének ünnepét tartják meg karácsonykor, néhány évszázadig ez volt egyben az újév kezdete. Néphagyományainkban megtaláljuk az újévi köszöntő szertartásokat, egyes mozzanatai egészen a szkíta-hun időket idézik fel.  Karácsony .

2 Advent rózsaszín gyertya Jézus kéve vetőabrosz Luca búza 325 új év

3 Advent Az adventus, latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza. Az advent Jézus születésének ünnepére (karácsony) való felkészülés időszaka. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje. Négy hétig tart, ami december 25. előtti negyedik vasárnappal kezdődik. Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. Ma hagyományosan fenyőgallyakból készül a koszorú négy gyertyával, melyek advent négy hetét jelképezik. Minden héten egy-egy újabb gyertyát kell meggyújtani a koszorún. Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást reprezentálja. Az adventi koszorú ősét 1840-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. (Az első koszorúban 19+4 gyertya volt, jelképezve a hétköznapokat is.) A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak: * Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit); * zsidó nép - akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény); * Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet); * Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya) Gyertya A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. Jézus születése A születés körülményeit Lukács evangélista beszéli el. A legáltalánosabb ábrázolásmód szerint a helyszín egy istállóként használt omladozó barlang Betlehem városának falain kívül. ,,És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál." - olvashatjuk Lukács evangéliumában. A Kisded jászolban vagy a földön fekszik. Ökör és szamár hódol neki, felette Mária imádkozik térdepelve, s látjuk elébe jönni a köszöntésére érkező pásztorokat. József rendszerint félrehúzódva, mogorván ül magában. A jelenetet a betlehemi csillag világítja meg. Az ökör és a szamár, akárcsak a barlang, jelképek. Forrásuk egy mózesi törvény, mely szerint tilos ökörrel és szamárral együtt szántani; a szamár tisztátalan állatként megfertőzné a tiszta ökröt. Az istállóban egymás mellé kötött két állat jelzi, hogy a keresztény vallás az ilyen jellegű tilalmakat eltörölte, valamint a Messiást nem csak a zsidók, hanem az egész emberiség szabadítójaként jelenik meg. A karácsonyi betlehemi jászol állításának szokása Assisi Szent Ferenc leleménye. Az Assisivel szomszédos Greccióban Ferenc felépítette karácsonykor a betlehemi istállót: eleven ökröt és szamarat állított bele, pásztorokat és zenészeket hozatott. Az adventus, latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza. Az advent Jézus születésének ünnepére (karácsony) való felkészülés időszaka. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje.

4 Ádvent első vasárnapja Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila. Ádvent második vasárnapja Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól. Ádvent harmadik vasárnapja Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, ádvent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja. Ádvent negyedik vasárnapja Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.

5 Obrusánszky Borbála: Őseink évszázadok óta Jézus születésének ünnepét tartják meg karácsonykor, néhány évszázadig ez volt egyben az újév kezdete. Néphagyományainkban megtaláljuk az újévi köszöntő szertartásokat, egyes mozzanatai egészen a szkíta-hun időket idézik fel. Vajon mit jelenthet a karácsony? A legtöbb ókori nép a fény születését ünnepelte meg, nem véletlen, hogy a kereszténység már az első egyetemes zsinaton, 325-ben úgy határozott, hogy december 25-én született meg Jézus Krisztus, a Megváltó. Az egyház beépítette rítusai közé és a hívők szerte a világon Jézus születését ülik meg a következő napokban. A néphagyomány viszont ragaszkodik az újév megünnepléséhez. Hazánkban hivatalosan 1092 és 1582 között ugyanis ekkor volt az újév kezdete.  Egy furcsa elmélet Az utóbbi néhány évben elterjedt nálunk egy különös elmélet, melyet már egyes hagyományőrző csoportok is elfogadtak. Eszerint legszentebb ünnepünk a kerecsen szóból ered. Úgy vélik, hogy akkor reptették őseink szent madarukat, a kerecsen sólymot. Hivatkozásul megjelölik az 1267-es Kassai-kódexet, melynek hollétéről és tartalmáról senki sem tud bizonyosat. De sokszor idézik keleti rokonnépeinket, hogy náluk is hasonló ünnep lehetett. Sem a türkök, sem a mongol népek nem tartanak ilyenkor, vagyis december közepén kerecsen reptetést, ahogyan őseink sem tehették, hiszen ez a ragadozó madár nem tartózkodik a sztyeppéken. Szent állatunk még a nagy hideg elől általában novemberben elköltözik a hazánknál melegebb éghajlatra, Egyiptomba és Líbiába, Ázsiában pedig India a kedvelt célpontjuk.  Egyéb magyarázatok Egy másik elmélet szerint karácsony szavunk ,,szláv" eredetű és a bolgár kracsun szóból ered, mely rövidet jelent és az utalhat a napfordulóra. A bolgárok eredetileg azonban nem szlávokhoz, akik a történelemben egyébként sem alkottak egységes szövetséget, hanem a szkíta és hun szövetségbe tartoztak, akik évezredek óta uralták Európa keleti felét és Ázsia nagy részét. A bolgárok a 8. századtól fokozatosan elszlávosodtak, de sok szavuk és ősi hagyományuk híven őrzik a szkíta-hun örökséget. A mi karácsonyunkhoz egyébként tényleg van nagyon hasonló ünnepük, a kracsun, ami ismételten azt bizonyítja, hogy mindketten egy ősi sztyeppei örökséget őriztünk meg, immáron keresztény köntösben. Van olyan elképzelés, hogy Kracsun egy ősi isten lehetett, a tél, a hó és a hideg ura. Olyat is olvashatunk, hogy a karácsony, a bolgár és a makedón kracsun szó a születést jelenti.  Karácsonyunk jellegzetességei Mind a bolgár, mind a magyar népi hagyomány a fény születését várja karácsony éjszakáján. A bolgárok budniknak hívják azt, amikor egy szent tölgyfa vagy köretfa köré gyűltek össze, ott tüzet gyújtottak és egész éjjel virrasztottak, hogy a fény ki ne aludjon. Nálunk főleg a lakásban a karácsonyi égők világítanak a sötétben. Mindkettő az ősi szkíta-hun fakultusszal áll szoros kapcsolatba. Az ünnep alatt kiemelt szerep jut a megterített karácsonyi asztalnak, ahol termékenységi jelképeket helyeznek el sorba. Őseink ezzel akarták biztosítani a következő évi jó termést és bőséges állatszaporulatot. A legfontosabb étel a kalács vagy a kenyér, aminek még a morzsája is varázslatos erővel bír. De odakerülnek gyümölcsök, alma, szárított gyümölcsök és magvak, ezekkel töltik meg a mákos, diós süteményeket is. Karácsony után regösök járják a falvakat, hogy újévi köszöntőkkel szerencsét és boldogságot kívánjanak a falvak lakóinak.  OB  

6 A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja a nyugati kereszténységben december 25-e. A vallásos keresztények számára az ünnep fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben). December 24-én hagyományosan a vallásos családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. E napon az asszony nem álhatott föl az asztaltól, amíg az étkezés tartott. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Az asztalra gabona magvakat helyeztek, ebből adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Az étkek közül előnyben részesítették azokat, amelyektől bőséget, jó termést reméltek. Ezért alakult ki a mák, a dió, a hal (a halpikkely miatt), a bab, a borsó, a lencse kultusza a karácsonyi fogások közt. Később nyugati hatásra a pulyka vagy a borleves is elterjedt. A mézzel készült bábok az élet édességére emlékeztettek. Régen a kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között azt jelképezve, hogy a család mindig összetartson. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy ha a kis Jézus betérne éjszaka hozzájuk, éhen ne maradjon. A karácsonyi asztal terítéke mindig fontos volt eleink életében. A karácsonyi abroszt az év során legtöbbször vetőabrosznak használták (ebből vetették az első gabona magvakat, hogy bő termés legyen).

7 A nép életében faluhelyen a 20
A nép életében faluhelyen a 20. században a nagy ünnepekhez vidékenként és vallásonként változó szokások és étrendek kapcsolódtak. A téli ünnepkör legnagyobb ünnepén, karácsonykor az étkezésekhez fűződő szokások meghatározták a karácsonyi asztal terítésének módját, a karácsonyi ételeket és az ezekhez kötődő mozzanatokat. A karácsonyi asztalon vagy asztal alatt elhelyezett ételeknek, egyéb tárgyaknak különleges erőt tulajdonítottak. A hagyomány meghatározta, hogy milyen karácsonyi ételeket kell elfogyasztania a családnak, hogy a következő évben minden családtag egészséges legyen, és hazatérjen, ha elkerül otthonról. Az étkekhez fűződő hiedelmek szerint a karácsonyi ételek befolyásolták a jószág egészségét és a termények bőségét a következő évben. Csallóközben szentestén a karácsonyi asztal elkészítése nagy gonddal történt. Az asztalra kerülő tárgyak szorosan kapcsolódtak karácsony ünnepéhez és ezeknek a háziak nagy jelentőséget és varázserőt tulajdonítottak. Fehér, házilag szőtt abrosz takarta az asztalt, mely alá búzaszemekből keresztet rajzoltak. A feldíszített karácsonyfa is az asztal egyik sarkára került. A régi időkben a karácsonyfát is a családtagok által készített díszekkel ékesítették: aranyozott dióval, almával, mézeskaláccsal és apró süteménnyel. A fa alatt fokhagyma, alma, ostya és méz, dió, öregbab, lencse, só, bors volt. Ide tették a frissen sült kenyeret és kalácsot, amelyet háziszőttes asztalkendővel takartak le. Rárakták a családfő ünnepi kalapját, melyet Szent József kalapjának neveztek. Ezzel a család szerencséjét és békességét védték, hogy minden családtag a következő esztendőben egészséges és szerencsés legyen. A fokhagyma az egészség és az élet őrzője volt. A karácsonyi asztalon elhelyezett fokhagymát később az állatok gyógyítására is használták. A kenyér, a kalács, az ostya és a méz az egész évi élelem biztosításának szimbóluma volt. A lencse, a bab, a dió az anyagi gazdagság jelképeként volt az asztalon. A hiedelem szerint a babot azért fogyasztották, hogy elegendő nagypénzük (papírpénzük) legyen egész évben, a lencsét pedig azért, hogy mindig elég aprópénze legyen a családnak. A borsot azért tették az asztalra és a levesbe, hogy megőrizze a család egészségét. Az asztal alá került egy köteg szalma, egy tiszta búzával teli kosár abból a célból, hogy biztosítva legyen a gabona az eljövendő évben. A népi hiedelem azt is tartotta, hogy a szalmakötegen pihen meg éjfélkor a kis Jézus. A karácsonyi asztalra kerültek a főzéshez szükséges eszközök, és az asztal alá helyezték a gabonatermesztés, a földművelés, a favágás és a mesteremberek munkaeszközeit is. Az asztalra helyezett tárgyak jelképesen ez újesztendőt képviselték. A lélek nyugalma érdekében az élelem mellé az imádságoskönyv, a rózsafüzér, esetleg a Biblia is odakerült. Hittek abban, hogy ezek a vallási élethez fűződő tárgyak az egész család lelki békéjét biztosítják. A karácsonyi asztalon és a karácsonyfán gyertya égett, melynek fénye Jézust jelképezte. A szentestén a karácsonyi vacsora elfogyasztása igazi ünnep volt. A vacsoránál minden családtagnak az asztalhoz kellett ülnie, mivel fontos volt, hogy az ételt együtt fogyasszák el. A gazdasszony már előre minden ételt az asztalra készített, ő sem kelhetett fel az asztaltól vacsora közben. A közösen elfogyasztott karácsonyi vacsora egyik hiedelme volt, hogy a hosszú útra induló családtag, ha eltéved, gondoljon a közösen elfogyasztott karácsonyi vacsorára, és akkor biztosan hazatalál. Ugyanezt szolgálta az a szokás, hogy egy almát annyi felé vágtak, ahányan körbeülték az asztalt. A felvágott alma a család egységét, békéjét és a természet visszatérő erejét is jelképezte. A dióhoz kapcsolódó hiedelem az volt, hogy aki férges diót talált karácsonykor, megbetegedett a következő évben, viszont aki egészséges diót tört, nem betegedhetett meg. A vacsora előtt a családfő felköszöntötte az ünnepet, hálát adott azért, hogy a családja megérte a szent karácsony estét. A köszöntőt az követte, hogy mindenki ivott a pálinkából, evett a mézzel megkent ostyából, és ezután vette kezdetét a vacsora. A lencseleves után a mákos csikmákot (kifőtt metélt tészta), lekváros dereglét (derelyét) és öregbabot fogyasztották el. Karácsony misztikumát sok hiedelem és szokás kísérte, melyek közül egyet-egyet a mai családoknál is felfedezhetünk. Szinte önkéntelenül és néha tudattalanul követjük azokat a szokásokat, melynek részesei voltunk gyermekként minden karácsonykor nagyszüleink házában. Ezeket megismételve, gyakran nem is sejtjük, hogy milyen régre visszanyúló szokások és hiedelmek nyilvánulnak meg akkor, amikor a 21. század elején körbeüljük a karácsonyi asztalt. (A cikk Marczell Béla Naptár és néphagyomány - Csallóközi népszokások könyvében szereplő írások felhasználásával készült.)

8 Molnár V József :Karácsony
A volt faluban minden esztendőben karácsony éjfélén Krisztus újra megszületett. "Meghallották a hírt az erdőben a vadak! A fák az erdőben egymásnak hajladoztak, köszöngettek, még ami görbe fa volt az erdőben, az is kinyújtotta a derekát, mert megszületett a Kisjézus... Hogy a csillagok milyen szépek voltak!" - mondta Gari Margit mezőkövesdi parasztasszony Fél Edit néprajzkutatónak a régi karácsonyokra emlékezve. "A hajdanvolt ember hitte, hogy a Mindenség valamennyi teremtménye Isten akaratából létezik, s velük, általuk is üzen az Úr. Üzen a késő őszön haldokló Nappal, s a halálra készülő mezővel, fákkal, a kora téli, Karácsonyt előző fagyos-fehér tisztulattal; és az ember is tette dolgát, alkata, s szerepe szerint együtt a többi létezővel. Miután szeptember végén Úr Szent Mihály megmérte tetteit - farsangolt Katalinig. Énekes lármás kedvvel tobzódott; zavartas, űzte teste vágyát - közben csak a Mindenszentek, s a Halottak napja intette csöndre... András muzsikát záró napja után az éjszaka, a szorongató sötétség nagyon hosszúra nyúlik, de Isten fehér abroszt terít a tájra, tiszta, illatos gyolcsát adja a hónak; s a régi ember lelkét beletakargatta. Miképpen megóvta a hó az őszön sarjadt alig-életű vetést, aképpen óvta a vágytalanná tisztult embereket is; és őrizte őket minden hajnalon az adventi áhitat. Jóval napkelte előtt gyerekek csengették végig a falut, s a templomba ment mindenki, aki csak járni tudott. Az "aranyosmiséken" az ő leheletük tette meleggé a kőhideg templomot, mint a hajdani Karácsony éjen Betlehemben a barmok lehelete az istállót, amelynek jászlában a testet-lelket pusztító sötétség kellős közepén világra született Jézusban a Mindent teremtő és igazító Isten. A templom meleg csöndjében várták meg a napfölkeltét. Szent Miklós napján maskarás gyóntató menet járta a tollfosztókat és a fonóházakat. Gyóntatták a legények a lányokat, s akiben pirosan égett még a test öröme, azt aléltra táncoltatták a maskara-ördögök, kezük közül angyalnak öltözött szabadította ki a "vágytalant".  Lucakor cserépbe búzát vetettek. Némely faluban az asszonyok nyála táplálta a földet, amelyben a Karácsonyt előző legsötétebb tizenkét napon megfogant az élet, sarjadni kezdett a búza. A búza, amely minden nyáron magába rejti a Napot ("mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap" - kántálták a hajdani gyerekek), és Jézus képét hordja. Az aratásra készülő nyári határban, "Isten terített asztalán", július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján az érett búzatáblákban az első három vágást a templomban megáldott sarlóval, asszony végezte, s kötötte kévébe a sárarany csudát, s öltöztette szalaggal, virággal "Jézusát" - e Jézus kévét Karácsony éjszaka kibontották: a karácsonyi asztal alatt belőle készítettek Jézusnak ágyat. Fény-Krisztus ágyát, lelkük Megváltót váró szalmaágyát a minden hajnali áhitattal együtt, betlehemesek és a karácsonyböjti kántálók igazították. Jézus szobájukban, bennük született meg minden Karácsonyon. "Begyütt Jézus a házamba, házam közepibe' megálla" - imádkozták éjféli mise után a karácsonyi asztal körül, amely alatt a megszületett kisded szalmája fénylett, s amelynek advent csöndjében szőtt ünnepi abroszán, a kék szalaggal ékesített lucabúza közepén gyertya égett... A régiek Karácsony napján "megénekelték" a rokonokat: házról-házra jártak családostól; énekkel köszöntek be a kapu előtt az érkezők, s énekkel tártak ajtót a fogadók. A haragosokat is meglátogatták sorra - bocsánatot kért a sértő és megbocsátott a sértett. Amire ember gyönge, gyarló azt ilyenkor tette Jézus bennük - s hálával mindenki csak Neki tartozott." A régiek Karácsony napján "megénekelték" a rokonokat: házról-házra jártak családostól; énekkel köszöntek be a kapu előtt az érkezők, s énekkel tártak ajtót a fogadók. A haragosokat is meglátogatták sorra - bocsánatot kért a sértő és megbocsátott a sértett. Amire ember gyönge, gyarló azt ilyenkor tette Jézus bennük - s hálával mindenki csak Neki tartozott."