Adómentes jövedelmek Polgári per II.fok. A tárgyalás Készült: 2005. szeptember 20-án a Vas Megyei Bíróság hivatalos helyiségében Készült: 2005. szeptember.

Az előadások a következő témára: "Adómentes jövedelmek Polgári per II.fok. A tárgyalás Készült: 2005. szeptember 20-án a Vas Megyei Bíróság hivatalos helyiségében Készült: 2005. szeptember."— Előadás másolata:

1 Adómentes jövedelmek Polgári per II.fok

2 A tárgyalás Készült: 2005. szeptember 20-án a Vas Megyei Bíróság hivatalos helyiségében Készült: 2005. szeptember 20-án a Vas Megyei Bíróság hivatalos helyiségében (9700 Szombathely, Szily János u. 7) (9700 Szombathely, Szily János u. 7) Jelen vannak: Dr Tóth Katalin bírónő, Jelen vannak: Dr Tóth Katalin bírónő, Dr Molnárné Dr Tóth Éva ügyvéd Dr Molnárné Dr Tóth Éva ügyvéd a felperes képviseletében a felperes képviseletében (EL KFT) (EL KFT) Tóth Csaba az EL Kft ügyvezetője, Tóth Csaba az EL Kft ügyvezetője, Dr Kiss László ügyvéd az alperes Dr Kiss László ügyvéd az alperes képviseletében (APEH) képviseletében (APEH)

3 Az I.fokú bíróság határozata Dr Tóth Katalin bírónő megnyitotta a tárgyalást. Ismertette az első fokú tárgyalás által rögzített tényállást. Dr Tóth Katalin bírónő megnyitotta a tárgyalást. Ismertette az első fokú tárgyalás által rögzített tényállást. Az alapul szolgáló tényállás szerint felperes 2002. június 1-jén munkáltatói hozzájárulásról megállapodást kötött a Pénztárral. A megállapodás értelmében a felperes minden pénztártag munkavállalója részére rendszeresen, egységesen tagdíjfizetési kötelezettséget vállalt át, amelynek összege tagonként és havonta nem haladta meg a minimálbér összegét. A Pénztár – a tagdíj összegét és a működési költségeket levonva – teljesítette a kifizetéseket a pénztártag munkavállalók részére, nagyobb részben lakásfenntartási hozzájárulás jogcímén. A pénztártagok a szolgáltatásokat röviddel azután (2-9 napon belül) vették igénybe, hogy a felperes a tagdíj-hozzájárulás összegét átutalta. A tagok a szolgáltatást csupán nyilatkozatot kitöltve igényelték és – a szociális rászorultság vizsgálata nélkül – kapták meg, annak összege pedig a munkáltatói hozzájárulás mértéktől függött. A Pénztár a kifizetéseket adómentes jövedelemként kezelte, és a munkáltatót sem terhelte adó és járulékfizetési kötelezettség. Az alapul szolgáló tényállás szerint felperes 2002. június 1-jén munkáltatói hozzájárulásról megállapodást kötött a Pénztárral. A megállapodás értelmében a felperes minden pénztártag munkavállalója részére rendszeresen, egységesen tagdíjfizetési kötelezettséget vállalt át, amelynek összege tagonként és havonta nem haladta meg a minimálbér összegét. A Pénztár – a tagdíj összegét és a működési költségeket levonva – teljesítette a kifizetéseket a pénztártag munkavállalók részére, nagyobb részben lakásfenntartási hozzájárulás jogcímén. A pénztártagok a szolgáltatásokat röviddel azután (2-9 napon belül) vették igénybe, hogy a felperes a tagdíj-hozzájárulás összegét átutalta. A tagok a szolgáltatást csupán nyilatkozatot kitöltve igényelték és – a szociális rászorultság vizsgálata nélkül – kapták meg, annak összege pedig a munkáltatói hozzájárulás mértéktől függött. A Pénztár a kifizetéseket adómentes jövedelemként kezelte, és a munkáltatót sem terhelte adó és járulékfizetési kötelezettség.

4 Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2002. évre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatban egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapokat megillető járulékok, munkaadói és munkavállalói járulékok, szakképzési hozzájárulás és magánnyugdíj-pénztári tagdíj adónemekben kötelezte a felperest összesen 12 213 802 Ft adóhiánynak, 6 106 898 Ft adóbírságnak, 947 127 Ft késedelmi pótléknek, valamint személyi jövedelemadó-előleg levonási kötelezettség elmulasztása miatt 4 927 000 Ft mulasztási bírságnak a megfizetésére. Döntését az 1990. évi XCI. Törvény (Art.) 1/A.§ (1) bekezdésében, 1.§ (7) bekezdésében, 74.§ (6) és (10) bekezdésében, 97.§ b.) pontjában, az 1995. évi CXVII. Törvény (SZJA trv.) 1.§ (3)-(5) bekezdésében, 24. § (1) bekezdésében 1. számú melléklet 6.5 pontjában, az 1993. évi XCVI. Törvény (Öpt.) 10.§ (1) bekezdés b.) pontjában foglaltakra alapította. Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2002. évre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatban egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapokat megillető járulékok, munkaadói és munkavállalói járulékok, szakképzési hozzájárulás és magánnyugdíj-pénztári tagdíj adónemekben kötelezte a felperest összesen 12 213 802 Ft adóhiánynak, 6 106 898 Ft adóbírságnak, 947 127 Ft késedelmi pótléknek, valamint személyi jövedelemadó-előleg levonási kötelezettség elmulasztása miatt 4 927 000 Ft mulasztási bírságnak a megfizetésére. Döntését az 1990. évi XCI. Törvény (Art.) 1/A.§ (1) bekezdésében, 1.§ (7) bekezdésében, 74.§ (6) és (10) bekezdésében, 97.§ b.) pontjában, az 1995. évi CXVII. Törvény (SZJA trv.) 1.§ (3)-(5) bekezdésében, 24. § (1) bekezdésében 1. számú melléklet 6.5 pontjában, az 1993. évi XCVI. Törvény (Öpt.) 10.§ (1) bekezdés b.) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes, a Pénztár és a munkavállalók által kötött megállapodások, jogügyletek a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütköznek. A megállapítások kizárólagos célja az volt, hogy a felperes – a Pénztáron keresztül – jövedelmet juttasson munkavállalóinak akként, hogy a kapcsolódó adó- és járulékterheket elkerülje. A megállapodás nem az Öpt. 10.§ (1) bekezdése szerinti kiegészítő ellátás nyújtását, hanem kizárólag az adóelőny érvényesítését szolgálta. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes, a Pénztár és a munkavállalók által kötött megállapodások, jogügyletek a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütköznek. A megállapítások kizárólagos célja az volt, hogy a felperes – a Pénztáron keresztül – jövedelmet juttasson munkavállalóinak akként, hogy a kapcsolódó adó- és járulékterheket elkerülje. A megállapodás nem az Öpt. 10.§ (1) bekezdése szerinti kiegészítő ellátás nyújtását, hanem kizárólag az adóelőny érvényesítését szolgálta. A Pénztár által nyújtott szolgáltatásokat nem adómentes szolgáltatásnak, hanem munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek minősítette az elsőfokú adóhatóság, ami után a felperes terhére adó- és járulékfizetési kötelezettség elmulasztása miatt mulasztási bírsággal sújtotta a felperest. A Pénztár által nyújtott szolgáltatásokat nem adómentes szolgáltatásnak, hanem munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek minősítette az elsőfokú adóhatóság, ami után a felperes terhére adó- és járulékfizetési kötelezettség elmulasztása miatt mulasztási bírsággal sújtotta a felperest.

5 A felperes hozzászólása A felperes a jogerős adóhatósági határozat ellen – annak hatályon kívül helyezése iránt – a megyei bíróságon keresetet nyújtott be, amelyben azzal érvelt, hogy az adóhatóság jogszabálysértően minősítette a munkáltatói hozzájárulást munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek. Utalt arra, hogy a Pénztár önálló jogi személy, amelynek működését, kifizetéseit felperes nem tudja befolyásolni. Felperes és a Pénztár kizárólagos szerződéses kapcsolatban van egymással, a szerződés mindenben megfelel az Öpt., az Szja tv., valamint az 1997. évi LXXX. Törvény rendelkezéseinek. A szerződés megkötésekor felperest az a cél vezérelte, hogy mindenben a törvényes előírások messzemenő figyelembevételével, munkavállalói törvényes érdekeinek megfelelően járjon el. Felperes a szerződés megkötésével rendeltetésszerűen gyakorolta jogait, jogszabályszerűen tette meg a Pénztárba történő befizetéseit és ennek célja nem a jogszabályok megkerülése volt, hanem a törvényben biztosított jogpolitikai elvek érvényre juttatása. A felperes a jogerős adóhatósági határozat ellen – annak hatályon kívül helyezése iránt – a megyei bíróságon keresetet nyújtott be, amelyben azzal érvelt, hogy az adóhatóság jogszabálysértően minősítette a munkáltatói hozzájárulást munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek. Utalt arra, hogy a Pénztár önálló jogi személy, amelynek működését, kifizetéseit felperes nem tudja befolyásolni. Felperes és a Pénztár kizárólagos szerződéses kapcsolatban van egymással, a szerződés mindenben megfelel az Öpt., az Szja tv., valamint az 1997. évi LXXX. Törvény rendelkezéseinek. A szerződés megkötésekor felperest az a cél vezérelte, hogy mindenben a törvényes előírások messzemenő figyelembevételével, munkavállalói törvényes érdekeinek megfelelően járjon el. Felperes a szerződés megkötésével rendeltetésszerűen gyakorolta jogait, jogszabályszerűen tette meg a Pénztárba történő befizetéseit és ennek célja nem a jogszabályok megkerülése volt, hanem a törvényben biztosított jogpolitikai elvek érvényre juttatása.

6 Az alperes Dr Kiss László ügyvéd az alperes képviseletében kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatban foglaltakat. Dr Kiss László ügyvéd az alperes képviseletében kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatban foglaltakat.

7 A II.fokú bíróság határozata Dr Tóth Katalin bírónő: A megyei bíróság jogerős ítéletében a keresetet alaposnak találta és az alperesi adóhatóság másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Azt volt a jogi álláspontja, hogy a felperes és a Pénztár által kötött szerződés formai és tartalmi szempontból is megfelel az Öpt. Rendelkezéseinek. A munkavállalók, mint a pénztár tagjai, a Pénztár által nyújtott szolgáltatásokat az Öpt., az alapszabály és a Szolgáltatási Szabályzat alapján jogszerűen kapták meg. Ezt az álláspontot nem rendíti meg az a tény, hogy a Pénztár által nyújtott szolgáltatások a pénztártag munkavállalók egyéni számlájára befizetett felperesei munkáltatói hozzájárulások 87 %-át tették ki minden esetben. Nem vitás, hogy a szerződés eredményeként felperes és munkavállalói is kedvezőbb helyzetbe kerülnek az adózás szempontjából, azonban azt a kedvezőbb helyzetet az Szja tv. És az Öpt. lehetővé teszi. A felperes kihasználva az Öpt-ben írt lehetőségeket kötötte meg a Pénztárral a a perbeli szerződést. A szerződés megkötésének egyik célja az adóelőny elérése, azonban ez nem kizárólagos célként szerepelt. A munkáltatói hozzájárulás fizetésével felperes munkavállalói részére megteremtette az öngondoskodás lehetőségét, a szociális jellegű kifizetések tekintetében a döntést pedig a Pénztárra bízta. Dr Tóth Katalin bírónő: A megyei bíróság jogerős ítéletében a keresetet alaposnak találta és az alperesi adóhatóság másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Azt volt a jogi álláspontja, hogy a felperes és a Pénztár által kötött szerződés formai és tartalmi szempontból is megfelel az Öpt. Rendelkezéseinek. A munkavállalók, mint a pénztár tagjai, a Pénztár által nyújtott szolgáltatásokat az Öpt., az alapszabály és a Szolgáltatási Szabályzat alapján jogszerűen kapták meg. Ezt az álláspontot nem rendíti meg az a tény, hogy a Pénztár által nyújtott szolgáltatások a pénztártag munkavállalók egyéni számlájára befizetett felperesei munkáltatói hozzájárulások 87 %-át tették ki minden esetben. Nem vitás, hogy a szerződés eredményeként felperes és munkavállalói is kedvezőbb helyzetbe kerülnek az adózás szempontjából, azonban azt a kedvezőbb helyzetet az Szja tv. És az Öpt. lehetővé teszi. A felperes kihasználva az Öpt-ben írt lehetőségeket kötötte meg a Pénztárral a a perbeli szerződést. A szerződés megkötésének egyik célja az adóelőny elérése, azonban ez nem kizárólagos célként szerepelt. A munkáltatói hozzájárulás fizetésével felperes munkavállalói részére megteremtette az öngondoskodás lehetőségét, a szociális jellegű kifizetések tekintetében a döntést pedig a Pénztárra bízta.

8 Az Öpt. 10.§ (1) bekezdés b.) pontja alapján az önsegélyező pénztár többek között jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosított kiegészítő ellátást nyújthat szolgáltatásként. Mögöttes jogszabályként ebben a körben a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban Szt.) jöhet szóba. Az Szt. 25.§ (3) bekezdése szerint a települési Önkormányzat szociális rászorultság esetén – szociális alapellátás keretében – jogosult többek között lakásfenntartási támogatást adni. Az Öpt. 10.§ (1) bekezdés b.) pontja alapján az önsegélyező pénztár többek között jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosított kiegészítő ellátást nyújthat szolgáltatásként. Mögöttes jogszabályként ebben a körben a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban Szt.) jöhet szóba. Az Szt. 25.§ (3) bekezdése szerint a települési Önkormányzat szociális rászorultság esetén – szociális alapellátás keretében – jogosult többek között lakásfenntartási támogatást adni. A megyei bíróság álláspontja szerint a rászorultsági elv a pénztárszolgáltatások tekintetében speciálisan érvényesül, oly módon, hogy az adott pénztár alapszabályában vagy annak mellékletében – jelen esetben a Szolgáltatási Szabályzatban – meghatározott feltételek fennállása esetén a lakásfenntartási támogatás kifizetendő. A megyei bíróság álláspontja szerint a rászorultsági elv a pénztárszolgáltatások tekintetében speciálisan érvényesül, oly módon, hogy az adott pénztár alapszabályában vagy annak mellékletében – jelen esetben a Szolgáltatási Szabályzatban – meghatározott feltételek fennállása esetén a lakásfenntartási támogatás kifizetendő. A szolgáltatási Szabályzat szerinti szolgáltatás kifizetés összhangban van az Öpt. 3.§ (6) bekezdésében szabályozott szolidaritás elvével. A szolgáltatási Szabályzat szerinti szolgáltatás kifizetés összhangban van az Öpt. 3.§ (6) bekezdésében szabályozott szolidaritás elvével. A fentiekből következően a megyei bíróság ítéletében kimondta, hogy a felperes nem sértette meg az Art. 1/A.§(1) bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás elvét és az Szja tv. 1.§ (4) bekezdésében írtakat sem. A Pénztárnak a felperes pénztártag munkavállalói részére nyújtott szolgáltatásai törvényben előírt szolgáltatásnak minősülnek, ezért az Szja tv. 1. számú melléklet 6.5. pontja alapján adómentesek. Az adóhatósági határozatok sértik az Szja tv. 1. számú melléklet 6.5. pontjában, valamint az Öpt-ben foglaltakat, ezért a megyei bíróság a másodfokú határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A fentiekből következően a megyei bíróság ítéletében kimondta, hogy a felperes nem sértette meg az Art. 1/A.§(1) bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás elvét és az Szja tv. 1.§ (4) bekezdésében írtakat sem. A Pénztárnak a felperes pénztártag munkavállalói részére nyújtott szolgáltatásai törvényben előírt szolgáltatásnak minősülnek, ezért az Szja tv. 1. számú melléklet 6.5. pontja alapján adómentesek. Az adóhatósági határozatok sértik az Szja tv. 1. számú melléklet 6.5. pontjában, valamint az Öpt-ben foglaltakat, ezért a megyei bíróság a másodfokú határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A jogerős határozat ellen felülvizsgálati kérelemmel élhetnek a felek a Legfelsőbb Bíróságon. A jogerős határozat ellen felülvizsgálati kérelemmel élhetnek a felek a Legfelsőbb Bíróságon.

9 A mi véleményünk Véleményünk és tanulmányaink szerint minden magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt társadalmilag kiemelt kivételes célok érdekében csak törvény állapíthat meg. Adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkentését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény csak annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény felmerül. Az alkalmazhatóságot, illetve az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Az Art. 1/A.§-ának (1) bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye alapján az adóhatóság jogosult a szerződések, ügyletek és más hasonló cselekmények adójogi minősítésére. A per tárgyát képező jogügyletek a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének nem feleltek meg. Kockázatviselés ugyanis nem volt, a tagok részére folyósított ellátás nem tekinthető a jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosított kiegészítő ellátásnak. Véleményünk és tanulmányaink szerint minden magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt társadalmilag kiemelt kivételes célok érdekében csak törvény állapíthat meg. Adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkentését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény csak annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény felmerül. Az alkalmazhatóságot, illetve az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Az Art. 1/A.§-ának (1) bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye alapján az adóhatóság jogosult a szerződések, ügyletek és más hasonló cselekmények adójogi minősítésére. A per tárgyát képező jogügyletek a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének nem feleltek meg. Kockázatviselés ugyanis nem volt, a tagok részére folyósított ellátás nem tekinthető a jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosított kiegészítő ellátásnak. Az adókedvezmény törvényi céljának megvalósulását a felperes, akinek az érdekében állt volna, nem bizonyította. Nem szolgáltatott adatot a kockázatviselés tényére, a kölcsönösség, szolidaritás, az önsegélyezés megvalósítására, és arra, hogy a befizetésektől függetlenül nemcsak formailag, hanem tartalmilag is a jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosítható kiegészítő ellátásban részesültek volna a tagok. Az ügyletek nem az adókedvezmény célját valósították meg, az ezekben résztvevő felek célja kizárólag az volt, hogy a munkáltató munkavállalói részére a pénztár közbeiktatásával adó- és járulékterhek megfizetése nélkül juttasson jövedelmet. Az adókedvezmény törvényi céljának megvalósulását a felperes, akinek az érdekében állt volna, nem bizonyította. Nem szolgáltatott adatot a kockázatviselés tényére, a kölcsönösség, szolidaritás, az önsegélyezés megvalósítására, és arra, hogy a befizetésektől függetlenül nemcsak formailag, hanem tartalmilag is a jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosítható kiegészítő ellátásban részesültek volna a tagok. Az ügyletek nem az adókedvezmény célját valósították meg, az ezekben résztvevő felek célja kizárólag az volt, hogy a munkáltató munkavállalói részére a pénztár közbeiktatásával adó- és járulékterhek megfizetése nélkül juttasson jövedelmet.