Vezetés- és szervezetelméletek összehasonlító elemzése

Az előadások a következő témára: "Vezetés- és szervezetelméletek összehasonlító elemzése"— Előadás másolata:

1 Vezetés- és szervezetelméletek összehasonlító elemzése
(Bevezetés)

2 Az előadás gondolatmenete:
A történelem és az elmélet jelentősége a vezetésben 2. A vezetés különböző megközelítései (tudomány, művészet, szakma?) A vezetés- és szervezetelméletek kialakulásának és fejlődésének történeti áttekintése: 3.1. A vezetés tudományos megközelítésének sajátosságai 3.2. Fontosabb irányzatok (iskolák) és jeles képviselőik 3.3. A vezetéselmélet és a vezetési gyakorlat kapcsolata, a vezetési innovációk elméleti háttere

3 1. A történelem és az elmélet jelentősége a vezetésben
A történelem segíti a vezetőket: a jelenlegi helyzet megértésében, és a múlt hibáinak elkerülésében.

4 Az elmélet segíti a vezetőket:
a problémák megközelítésében, és az információ megszervezésében.

5 A történelem és az elmélet együtt:
lehetővé teszik a jelenlegi helyzet és a fejlemények értékelését és jobb megértését; a jövőbeni viszonyok előrejelzését, kibontakozásuk kedvező irányú befolyásolását.

6 2. A vezetés különböző megközelítései
A vezetés mint tudomány A tudományt úgy határozhatjuk meg, mint - egy szisztematikus vizsgálódást, amely - rendszerezett tudásanyaghoz és - a vizsgált téma jobb megértéséhez vezet.

7 A tudomány kritériumai (Berelson és Steiner szerint):
(Berelson B. - Steiner G. A.: Human Behavior. New York, Harcourt, Brace World, Inc., pp ) „Az eljárások nyilvánosak: a tudományos közösségek számára hozzáférhető az eljárások és az eredmények aprólékosan részletezett leírása. A definíciók szabatosak: mindegyik fontosabb terminust világosan leírják, s így egyértelmű jelentéssel általánosan is alkalmazhatók. Az adatgyűjtés objektív: az adatokat pontosan mérik és elfogultság nélkül kezelik, tekintet nélkül arra, hogy vagy megerősítik, vagy éppen cáfolják a feltételezést, ill. a kutató saját elképzeléseit.

8 4. Az eredményeknek megismételhetőknek kell lenniük: más kutatóknak is el kell tudni végezni a vizsgálatot, és ugyanarra az eredményre kell jutniuk, mielőtt a hipotézist érvényesnek fogadnák el… 5. A megközelítés szisztematikus és kumulatív: a végső cél igazolt tételek szervezett rendszerének, azaz elméletnek a létrehozása… 6. A tudomány célja a magyarázat, a megértés és az előrejelzés: a tudomány alkalmazását jelenti a megértés és a bizonyosság növekedése…; ezek a tudomány részeivé akkor válnak, ha hozzájárulnak az előbbiekben részletezett feltételek létrejöttéhez.”

9 A vezetés, mint művészet
A vezetést úgy is definiálhatjuk, mint az elégtelen információn alapuló döntéshozatal művészetét.

10 A művészeti folyamat három alapvető aspektussal rendelkezik:
mesterségbeli szakértelemmel (tudás) képzelőerővel és kommunikációval. A vezetési folyamatban mind a három aspektus jelen van. A vezetés tehát tudomány és művészet.

11 (Andrews K. R. : Toward Professionalism in Business Management.
A vezetés mint szakma K. R. Andrews szerint annak, hogy bizonyos tevékenység szellemi foglalkozásnak, hivatásnak tekinthető-e öt kritériuma van. (Andrews K. R. : Toward Professionalism in Business Management. HBR, XLVII March-April, pp ) Ezek a következők: >

12 Tudás: kimondottan reális alapokon nyugvó, nagy mennyiségű és széles körű információ.
Kompetens alkalmazás: a sokrétű és fontos problémák megoldása a tudásanyag megfontolt és gyakorlott alkalmazásával. Társadalmi elkötelezettség: elsőrendű motiváló tényező az a kívánság, hogy másokat, a közösséget szolgáljuk. Önkontroll: a hivatás által erősített, kialakított önvizsgálat. A közösség jóváhagyása: a társadalom részéről a négy első kritérium elfogadásán alapuló átfogó elismerés.

13 Kétségkívül nő a vezetéssel kapcsolatos tudásanyag
(ehhez a társtudományok eredményei is hozzájárulnak, nő a szakkönyvek, folyóiratok, egyetemeken a vezetéssel foglalkozó tantárgyak, szakok száma stb.); szaporodnak a vezetéstudomány területén működő tanácsadó cégek, több szervezet kéri tőlük a „vezetés felülvizsgálatát”; kialakult egy központi ellenőrző mechanizmus, amely a szakma (hivatás) önkontroll kritériumait kidolgozza (MTA, kamarák, szakmai szövetségek stb.); >

14 egyre inkább kezdik figyelembe venni a növekvő társadalmi elkötelezettséget.
Megfigyelhetők erőfeszítések a környezetszennyezés csökkentésére, megelőzésére vagy a felsőoktatás számára nyújtott vállalati támogatásokra stb.; ha a társadalmi támogatás, elismerés kritériuma az anyagi ellenszolgáltatás, akkor minden bizonnyal a vezetők vannak a legmagasabb szinten a szellemi foglalkozások között.

15 Összegzésképpen megállapítható:
a vezető munkája egyre inkább önálló arculatú és tartalmú szakmai tevékenységgé válik. Mint mindig, ezúttal is vannak kételkedők. Ilyen például Henry Mintzberg a Montreali McGill Egyetem menedzsment professzora. Mintzberg szerint a vezetés - nem tudomány és - nem is szakma, hanem - gyakorlati ismeret, amelyet tapasztalati úton kell elsajá- títani. >

16 A vezetés, bár felhasználhatja a tudományt, azt mégis
inkább művészetnek tartja, amely találékonyságunk révén keveredik a tudománnyal. A tudás persze fontos lehet – mondja Mintzberg – de a lényeg a bölcsesség, vagyis az a képesség, ahogyan a különböző területekről származó tudást össze tudjuk kapcsolni és átgondoltan fel tudjuk használni. (Fontos tudni! Ezt a véleményét a vezetőképzéssel – azon belül is az MBA programokkal - kapcsolatban fogalmazta meg!)

17 3. A vezetés- és szervezetelméletek kialakulásának és fejlődésének történeti áttekintése

18 Vizsgálódásunkat három kérdéskörre bontva végezzük:
A vezetés tudományos megközelítésének sajátosságai. Fontosabb irányzatok (iskolák) és jeles képviselőik. A vezetéselmélet és a vezetési gyakorlat kapcsolata, a vezetési innovációk elméleti háttere.

19 3.1. A vezetés tudományos megközelítésének sajátosságai
A vezetésről eltérő módon gondolkodnak a vezetők és a kutatók: A vezetők érdeklődése pragmatikus, praxis orientált. A kutatók érdeklődése a feltárt összefüggések érvényességének feltételeire, határaira irányul.

20 A vezetés a gazdasági és nem gazdasági szférában:
A gazdálkodó szervezetek létalapja a profit. A közigazgatási szervezetek alapvető célja a közjó szolgálata.

21 Amikor e tantárgy keretében vezetésről esik szó, mindig a gazdálkodó szervezetek vezetésére gondolunk. (Nem mintha a szervezetvezetés azonos lenne a cégvezetéssel.) Az itt elért elméleti és módszertani eredmények - más típusú racionalitás jegyében ugyan, de jól felhasználhatók a közigazgatásban is. Ezt támasztja alá Magyary Zoltán véleménye is, mely szerint „…a közigazgatás, mint az igazgatás egyik speciális fajtá- jára is érvényesek a szervezés (igazgatás) tudományának általános törvényszerűségei.” >

22 De ezen a véleményen van a menedzsment szakma olyan
kiemelkedő képviselője is, mint például Peter Drucker, aki szerint „…a szervezetvezetés nem azonos a vállalatvezetéssel – ugyanúgy, ahogy…az orvostudomány nem azonos a szülé- szettel.” Majd így folytatja: „ A szervezetek problémáinak jó kilencven százaléka teljesen általános.” „Minden szervezetnél – cégnél és nem cégnél egyaránt – csak ezt a tíz százalékot kell a szervezet adottsá- gainak, céljainak, kulturális környezetének,történelmi helyze- tének és saját terminológiájának megfelelő, egyedi módon kezelni.” (P. Drucker: 21. századi kihívások a vállalatirányításban. HVG Kiadói RT., Budapest, oldal.)

23 Vannak olyan helyzetek, amelyekben a vállalatok
profitorientációja gyengül, vagy elfajul . (Például az állam által eltartott, vagy a monopolhelyzetben lévő vállalatoknál).

24 A társadalmi rendszerek különbözősége:
Kapitalista gazdálkodó szervezetek vs. szocialista vállalatok. (L.: A „Szocialista vállalat” c. kutatási főirányt!) A hazai vezetéselméleti kutatások II. vh. utáni ellehetetlenülése: még az angolszász és a nyugat-európai elméleti és módszertani ismeretanyag adaptálása és hasznosítása is nehézségekbe ütközött.

25 A vállalati méretek különbözősége:
A vezetés- és szervezetelmélet fejlődése, irányzatai ezer szállal kötődnek a tőkés ipari nagyvállalatok fejlődés- és működésproblémáihoz. Az utóbbi évtizedekben megnövekedett az érdeklődés a mikro-, kis- és közepes vállalatok vezetésének a sajátosságai iránt.

26 A vezetéselmélet, a szervezéselmélet és a szervezetelmélet közti viszony:
A vita középpontjában az állt és áll még ma is, hogy melyik az elsődleges, az átfogóbb fogalom. A vezetéstudomány interdiszciplinárisan (több tudományt, szakterületet érintően) építkezik és fejlődik.(Társtudományok: közgazdaságtan, szocioló-gia, pszichológia, antropológia, ergonómia stb.)

27 3.2. Fontosabb irányzatok (iskolák) és jeles képviselőik
A vezetéstudományi irányzatok (iskolák) rendszere- zésének elve meglehetősen változatos: - Vannak, akik (pl. H. Koontz) abból indultak ki, hogy a kutatók különböző módon fogtak és járultak hozzá a vezetés tanulmányozásához. - Mások (mint pl. W. G. Scott) minden diszciplínára érvényesnek tartott rendszerezést alkalmaztak a vezetéstudomány esetében is.

28 P. E. Torgensen és I. T. Weinstock: A vezetés integrált felfogásban c
P. E. Torgensen és I. T. Weinstock: A vezetés integrált felfogásban c. könyvükben (KJK., Bp old.) (Koontz felosztását követve) a következő irányzatokat ismertetik: Vezetésfolyamati irányzat, amely a vezetés általános funkcióira (tervezés, szervezés, közvetlen irányítás/parancsnoklás, koordinálás, ellenőrzés) épül. Empirikus irányzat, amely kiindulópontnak a vezetők valóságos tapasztalatait, ezek tanulmányozását tekinti. Viselkedéstudományi irányzat, amely az emberi viselkedés szervezeti keretekben jelentkező jellemzőit igyekszik főként pszichológiai eszközökkel feltárni.

29 Társadalmi rendszer irányzat, a szervezeteket a társadalmi rendszer részrendszerének tekinti.
Döntési irányzat, mely egyrészt a racionális döntési folyamatokat, másrészt a konkrét vezetői döntési módokat vizsgálja. Matematikai irányzat a tudományosság kritériumának a matematikai modellek és módszerek használatát tekinti. Összehasonlító vezetéselméleti irányzat törekvése a különböző kultúrákban kialakult vezetési rendszerek tanulmányozása és összehasonlítása.

30 W.G. Scott a vezetés- és szervezetelméletek
esetében (is) alapvetően három szakaszt, irány- zatot különböztet meg: klasszikus neoklasszikus és modern szakaszt, ill. irányzatot

31 A klasszikus szakaszban a vizsgálódások a rendszer egésze szintjén mozognak, makro-jellegűek és objektivitásra törekednek. A neoklasszikus szakaszt a mikro-orientáció és a szubjektivitás (egyén, kiscsoport) előtérbe kerülése jellemzi. A modern fázisban a makro-elmélet uralma melletti szintézis keresés (az előző szakaszok eredményeinek összefoglalása, integrálása) a jellemző.

32 Az egyes vezetés- és szervezetelméleti irányzatok és jeles képviselőik:
a klasszikus irányzathoz Taylor által alkotott „Scientific Management”, Fayol adminisztratív, valamint Weber strukturalista iskolája (bürokrácia felfogása) tartozik; a neoklasszikus irányzatot a Human Relations mozgalom, az emberi viszonyok tana (Mayo, Roethlisberger, Dickson, Homans stb.) és a magatartástudományi megközelítés (Maslow, Herzberg, Likert, Argyris, McGregor ) képviseli; a modern irányzathoz tartozik a magatartástudományi döntéselméleti (Barnard, Simon, March, Cyert), és a kontingenciaelméleti (Woodward, Burns, Stalker, Pugh, Child, Fiedler, Lorsch, Lawrence) megközelítés.

33 Marosi Miklós négy periódust különböztet meg:
Klasszikus korszak – Emberi viszonyok tanának korszaka – Neoklasszikus korszak – Szociológiai, szociálpszichológiai korszak – 1970-től Az első és a harmadik szakaszban a dologi-technikai jellemzőket, a második és a negyedik szakaszban a humanisztikus szemléletmódot tartja uralkodónak.

34 Nagy kérdés: minek tulajdonítsuk a történetileg egymást követő irányzatok jellemzőinek, szemléletmódjának változását? A válasz: Felismerik az előző irányzatok egyoldalúságát. Az ebből következő hiányok pótlására törekedve maguk válnak egyoldalúvá. Ezzel mintegy kiváltják a következő tudós generáció kritikáját.

35 Az elméletek sorsát illetően két, egymástól merőben különböző jelenséget látunk:
A klasszikus szakaszban keletkezett elméletek szívós továbbélését (elméleti munkákban és a vállalati gyakorlatban). Időről időre bekövetkező radikális változásokat (elméleti feltevésekben, kutatási súlypontokban, a felhasznált tudományos apparátusban).

36 W.G. Scott szakaszolását követve, az alábbi ismérvek
mentén végezzük majd el a különböző irányzatok össze- hasonlító elemzését: Társadalmi-történeti kihívás A szervezet környezete A szervezet jellege A szervezet célja Az emberről alkotott kép A vezetés szervezete A vezetés természete, stílusa A döntés jellege A konfliktusok forrása és kezelése

37 3.3. A vezetéselmélet és a vezetési gyakorlat
kapcsolata, a vezetési innovációk elméleti háttere Az innováció fogalma hosszú időn át kötődött a műszaki szférához. Egyre inkább elfogadottá válik az innováció közgazdasági, üzemgazdasági értelmezése. A vezetési innovációk a vezetési gyakorlatban bevitt olyan újítások, amelyek segítik a vállalati gazdálkodás hatékony- ságát és eredményességét, az egész szervezet rendszer- szerű alkalmazkodását.

38 A vezetési innováció területei:
Innováció a célokban, az ezek bázisát jelentő vállalati stratégiában és taktikában. Innovációk a vezetés technikájában, az információs és kommunikációs technikában és technológiában. A vezetési módszerek, intézmények innovációi. Szervezeti innovációk. A vezetés szubjektumait alkotó emberek, csoportok fejlesztése.

39 A vezetési innovációk területei összefüggésben, kölcsönhatásban vannak.
A vezetéselméletek történetében csaknem közmegegyezéses a markáns profilú korszakok kijelölése. Ma már történelmi tény, hogy ezek a korszakhatárok nemcsak elméleti irányzatokat választanak el, hanem társadalmi-gazdasági alaphelyzeteket is.

40 A XIX. sz. 90-es éveiben, amikor a taylorizmus megjelenik, sürgetően veti fel a termelékenység növelését segítő racionalizálás megoldását. A XX. sz. 30-as évei éppen a specializált tömegtermelés csődjét jelzik, s felvetik a vállalat rugalmas piaci alkalmazkodásának igényét. A II. világháborút követően a tudományos-technikai forradalom a termék- és technológiai innovációk hosszú sorát nyitja meg. Az elmúlt század 70-es éveinek energiaválsága világviszonylatban az alkalmazkodási akciók és folyamatok máig sem lezárt hosszú sorát nyitotta meg.

41 Az itt felvázolt korszakolás gazdaságtörténeti érvényessége aligha vitatható.
Ez kétségtelenül megnöveli a vezetés- és szervezetelméletek hasonló korszakolásá- nak a hitelét.