Egy ismerősünk egy elhagyott mexikói strandon sétált napkeltekor. Ahogy ment, egy férfit pillantott meg a távolban. Közelebb ment és ráismert egy helyi.

Az előadások a következő témára: "Egy ismerősünk egy elhagyott mexikói strandon sétált napkeltekor. Ahogy ment, egy férfit pillantott meg a távolban. Közelebb ment és ráismert egy helyi."— Előadás másolata:

1

2

3 Egy ismerősünk egy elhagyott mexikói strandon sétált napkeltekor. Ahogy ment, egy férfit pillantott meg a távolban. Közelebb ment és ráismert egy helyi lakosra, aki szaporán lehajolt, fölvett valamit a földről, és bedobta a vízbe. Újra és újra bedobott valamit a tengerbe. Egy ismerősünk egy elhagyott mexikói strandon sétált napkeltekor. Ahogy ment, egy férfit pillantott meg a távolban. Közelebb ment és ráismert egy helyi lakosra, aki szaporán lehajolt, fölvett valamit a földről, és bedobta a vízbe. Újra és újra bedobott valamit a tengerbe.

4 Amikor az ismerősünk közelebb ért észrevette, hogy a férfi minden pillanatban fölemel egy tengeri csillagot amit a víz kisodort a partra és visszadobja a tengerbe.

5 Meglepődött. Odament, és szólt : „Jó reggelt barátom. Kíváncsi vagyok, hogy mit csinál?” „Ezeket a csillagokat dobálom vissza a vízbe. Tudja, túl alacsony volt a dagály, és a víz kimosta őket a partra. Ha nem dobom őket vissza, kiszáradnak itt és az oxigénhiány miatt elpusztulnak.”

6 „Értem,“ válaszolt az ismerősünk. „De ezen a parton több ezer csillag van. Lehetetlen, hogy mindegyiket visszadobja. Egyszerűen, rengeteg van belőlük. Nem gondolja, hogy valószínűleg ugyanez történik több száz strandon ezen a parton?“

7 A helyi lakos csak elmosolyodott, lehajolt, fölemelt egy másik csillagot, és amikor a tengerbe dobta, azt mondta:

8 Sokszor olvashatjuk, hogy hadseregek, háborúk, nagy hatalmak írják a történelmet és változtatják meg az országok határait. Ilyenkor tehetetlennek érezzük magunkat, és töprengünk: „Ki vagyok én? Mit tehetek?” Azt gondoljuk, hogy minden lehetetlen és reménytelen. „Úgy látszik, hogy AZ EMBER EGYEDÜL nem tud tenni SEMMIT, ami a dolgokat jó irányba vinné. Minek igyekezni, minek dolgozni?” Kísértésben vagyunk, hogy mindent feladjunk és a világot hagyjuk magára, mert úgy tűnik, hogy semmi jót nem érdemel! Kísértésben vagyunk, hogy mindent feladjunk és a világot hagyjuk magára, mert úgy tűnik, hogy semmi jót nem érdemel!

9 Könnyű a felelőséget szakemberekre, vagy vezetőkre hárítani ahelyett, hogy a munka ránk eső részét megcsináljuk akkor is, ha szerintünk nehéz vagy komplikált. De a nehézségek és bonyodalmak nem oldhatnak fel minket a kötelességeink alól.

10