Fény az alagút végén.

Az előadások a következő témára: "Fény az alagút végén."— Előadás másolata:

1 Fény az alagút végén

2 Egy ember a kutyájával együtt halt meg.
Az égbe érve, az arannyal kirakott úton mentek… Ismerős? Egy finom márványkert mellett haladtak. Felérve a tetőre, egy gyöngyből kirakott csodálatos kapuhoz értek, csak úgy csillogott a napfényben. Odaérve egy embert találtak, aki a küszöbön ült. „Bocsánat” szólt a kutya gazdája, “hol vagyunk”? “A Mennyben” – válaszolta a kapus.

3 “Kaphatnánk egy pohár vizet”? - kérdezte a kutya gazdája.
“Természetesen” - volt a kapus válasza, “lépj be és kapsz hideg üdítőt”. “ A barátom is bejöhet”? – kérdezte tovább a látogató. “Sajnálom” válaszolta a kapus. “Állatokat nem engedhetünk be”. Az ember úgy döntött, ő is lemond a vízről, hívta a kutyáját és tovább mentek. A további út nehézkes és poros volt. Egy egyszerű, kert nélküli fa kapuhoz értek. A kapus a kapura támaszkodva egy könyvből olvasott .

4 “Bocsánat” – szólt a látogató. “Kaphatnánk egy kis vizet”?
“Persze, szívesen, kérem jöjjenek be” válaszolta kedvesen a kapus. Bementek, a közeli kút hideg vízéből ittak, annyit amennyit csak óhajtottak. “Köszönjük, megmondaná nekünk hol vagyunk?” “A Mennyben” válaszolta a kapus. “Teljesen össze vagyok zavarodva, ui. az előbbi kapus is azt mondta, hogy az ő kapujánál van a bejárat a Mennybe” szólt a látogató.

5 - csodálkozott a kutya gazdája.
„Ó, az aranyozott útra és a gyöngyös kapura gondol? Nem, az a pokol”. “És nem zavarja, hogy ott az önök nevére hivatkoznak”? - csodálkozott a kutya gazdája.

6 “Nem”, válaszolta a kapus.
“Mi örvendünk, hogy ők mind elveszik azokat, akik beleegyeznek a barát elhagyásába, kint maradásába”.

7 Küldjétek tovább ezt az üzenetet!
Megértettétek? Ha igen, Küldjétek tovább ezt az üzenetet!

8 mindig lesz egy „napsugaratok” az alagút végén…
Soha ne feledjétek! Egy jó baráttal mindig lesz egy „napsugaratok” az alagút végén… Jó éjt!