Etika.

Az előadások a következő témára: "Etika."— Előadás másolata:

1 Etika

2 Az etika szó eredete éthosz (görög)  jellem
ethosz (görög)  szokás (latinul mos, többesszámban mores, azaz morál) éthiké (görög)  jellemmel, szokással kapcsolatos

3 Az abortusz kérdés 2007-ben mintegy 44 ezer abortuszt végeztek Magyarországon élveszülésre 450 abortusz jutott. Ha a magzatot már embernek tekintjük, akkor csak Magyarországon évente 40 ezer embernek veszik el az életét. Másrészt Magyarországon minden 10 szülésből egy esetében még maga az anya is gyermek. Ezeknek a gyermekeknek egy jelentős hányada állami gondozásba kerül. Írországban csak abban az esetben engedélyezett az abortusz, ha az anya életét veszélyezteti a terhesség, tehát a gyermek súlyos fogyatékossága esetén is tiltott. Spanyolországban a mai napig bűncselekménynek számít, a világon összesen 120 államban számít illegálisnak (néhol halállal is büntetik). Azonban évente 70 ezren halnak bele az illegális magzatelhajtásba. Némely esetben a terhesség veszélyeztetheti az anya életét. Némely esetben előre diagnosztizálható, hogy a gyermek súlyos fogyatékossággal fog rendelkezni. Sokszor egzisztenciális okok miatt nem vállalják a gyermeket. Szerepet játszhat a karrier vagy kényelmi szempont is. Három különböző alternatíva áll a viták fókuszában. a) Az abortuszt minden körülmények között tiltani kell. B) Az abortuszt – eltekintve a terhesség stádiuma által meghatározott korlátoktól – körülményektől függetlenül engedélyezni kell. C) Bizonyos körülmények között lehetővé kell tenni, más esetekben tiltani kell. (A legtöbb vita inkább ezen körülmények megállapítása körül forog.)

4  Engedjük vagy tiltsuk? Ellene Mellette
1) Már a magzat is emberi lénynek számít a fogantatás pillanatától. (Az orvostudomány eredményei csak mennyiségi, s nem minőségi változásról számolnak be.)  1) Az orvostudomány eredményeit továbbgondolva azt mondhatjuk, hogy a terhesség 12. hetéig egyáltalán nem beszélhetünk emberi lényről. 2) Az abortusz biztosan pszichés károkat okoz a szülőknek. Ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy a szülést követően a gyermek, illetve a szülő ténylegesen boldogtalan lesz-e az élete során. 2) Egy nem kívánt vagy magatehetetlen gyermek valószínűsíthetően több fájdalmat szenved el vagy okoz környezetének, mint maga az abortusz. 3) Az emberi élet az egyik legnagyobb érték. 3) Nem önmagában az emberi élet, hanem a megfelelő életminőség a legnagyobb érték. Az abortusz engedélyezése vagy tiltása körüli vita, különböző értéktételezéseken alapul, így morális véleménykülönbségeket fejez ki. Az abortusz mellett, illetve szemben számos érvet sorakoztathatunk fel. A fentiekben három-három, tipikusnak mondható érvet említettünk meg. Az első esetében arról a „ténykérdésről” folyik a vita, hogy élettani szempontból, a terhesség melyik szakaszától beszélhetünk emberi lényről. Azonban a gyakorlatban, az ilyen érvek esetében, az orvostudomány és a biológia eredményeire támaszkodó álláspontok mögött, többnyire eltérő értéktételezések találhatóak, melyek azonban sok esetben nem válnak explicitté. A második esetet – bár hallgatólagosan itt is eltérő értéktételezések húzódhatnak meg a háttérben – tekinthetjük azoknak az eseteknek egy példájának is, amikor a vitázó feleknek megegyezik az értékrendjük, azonban eltérő módon ítélik meg a cselekvés következményeit, mint „tényeket.” A harmadik esetben explicitté válik az értéktételezések különbözősége.

5 Az erkölcsi döntésekkel kapcsolatos viták fő típusai
Minden erkölcsi vita – implicit vagy explicit – eltérő értéktételezéssel hozható összefüggésbe. 1. A vitázó felek azonos értéktételezésből indulnak ki, ám az adott cselekvést különböző módon értékelik. a) Mindkettő, de legalább az egyik érvénytelenül következtet. b) Eltérő „tényítéletekkel” rendelkeznek. 2. A vitázó felek eltérő értéktételezésből indulnak ki, ennek okán különböző módon értékelik az adott cselekvést. a) A vita nem az eltérő értéktételezésre irányul, hanem bizonyos „tényítéletekre.” A vita ezáltal teljesen parttalanná válhat. b) A felek nyíltan az eltérő értéktételezést helyezik a vita fókuszába. Kérdés azonban, hogy egy racionális vita eredményeképpen, képesek vagyunk-e megváltoztatni legalapvetőbb preferenciánkat?

6 Az értéktételezésről 1. „Az ilyen vagy amolyan lét választásával egyszersmind azt is megerősítjük, hogy választásunknak értéke van, mert a rosszat nem választjuk soha. Mi mindig csak a jót választjuk, és semmi sem lehet számunkra jó, anélkül, hogy ne volna mindenkinek az.” (Sartre) Minden választásunk, döntésünk, értéktételezésen alapul. Sarte szerint, bár választásunkat megbánhatjuk, és esetleg látszólag elfogadjuk, hogy mások eltérő preferenciával rendelkezhetnek, valójában az adott helyzetben – bevallottan vagy hallgatólagosan - úgy véljük, hogy döntésünk egyetemesen érvényes értéken alapult. Bár a második állítás vitatható, ám az első plauzibilisnek mondható, továbbá a szó szűkebb értelmében vett morális döntések ténylegesen igénylik azt a vélekedést, hogy az ítélet egyetemes értéken alapul. Ha ezek a megállapítások érvényesek, akkor érthetővé válik, hogy az etikai kérdésekkel kapcsolatban mindenki illetékesnek, „szakértőnek” gondolja magát, hiszen cselekedeteinket – ezáltal saját magunkat – értéktételezések mentén értelmezzük. Az értéktételezéseink megkérdőjelezését saját magunk elleni támadásnak vélhetjük, azonban mindenki tapasztalhatja önmagán is, hogy idővel – a tapasztalatok bővülésével stb. – az értéktételezések – tulajdonképpen a cselekvő személy – változik. Ezért érdemes figyelembe venni az eltérő értékítéletekkel kapcsolatban felhozható érveket, indoklásokat.

7 Az értéktételezésekről 2.
Az értéktételezés kikerülhetetlen, elutasítása ellentmondáshoz vezet. Például a tudományos kutatás azon prekoncepciója, miszerint az értékítéletektől a kutatónak tartózkodnia kell, maga is egy értéket, nevezetesen a „személytelen,” objektív igazság megismerésének értékességét előfeltételezi. Másrészt ha úgy vélem, hogy az etikai vizsgálatokra egyáltalán nincs is szükség – ez egy nélkülözhető, s unalmas tárgy – már eleve egy értékítéletet alkottam.

8 Az értékekről Értékekről több értelemben beszélhetünk.
a) Beszélünk például b) Beszélünk továbbá - Jó gépkocsiról - Jó emberekről - Jó tantárgyról - Helyes magatartásról - Jó filmről - Értékes cselekedetekről - Értékes, szép műalkotásról - Jó életvitelről Az első oszlopban felsorolt tárgyakkal, alkotásokkal kapcsolatban az egyéni ízlés, az adott cél, illetve az adott szakterület – vélt vagy valós – ismerete alapján hozzuk meg ítéletünket. A második oszlopban az értékesnek ítélt emberi cselekvésekről beszélhetünk.

9 Az etika tárgya A filozófiai etika a helyes és jó cselekvésekkel, magatartással, illetve a helyes és jó cselekvésekre vonatkozó értékek problémájával foglalkozik. Minden cselekvés értéktételezésen alapul, ezért mindannyian magunkénak vallunk valamilyen értéket, illetve értékeket. Ha mást nem azt, hogy az önzőség, saját érdekem előmozdítása – legalábbis az én esetemben, amit figyelembe kell vennem – az egyetlen érték. Sokszor gondolkodunk azon, hogy miképpen cselekedjünk, ám ritkán reflektálunk arra, milyen értékek mellett kötelezzük el magunkat, hogy milyen érvek szolgálnak az adott értékek elfogadása mellett. Még ritkábban gondolkodunk az olyan problémákon, hogy léteznek-e egyáltalán objektív, mindenkire érvényes értékek vagy a jó megítélése csak nézőpont – ízlés – kérdése stb. Az ilyen jellegű problémákkal a filozófiai etika foglalkozik. Ha azonban – akár a filozófiai ismeretek teljes hiányában – érvekkel igyekszünk alátámasztani a cselekvéseinket megalapozó értéktételezésünket, kikerülhetetlenül etikát, tágabban filozófiát művelünk.

10 Az etika tárgykörének felosztása
1) Normatív (előíró) etika 2) Deskriptív (leíró) etika 3) Metaetika A normatív etika azt mondja meg, hogy mit kell tennünk, milyen értékeket kell követnünk. A deskriptív etika nem értékel, hanem leírja az etikai szokásokat, elemzi azok eredetét stb. A metaetika az etikai állítások, az értéktételezések megalapozási lehetőségének problémájával foglalkozik. Normatív etika: melyek a helyes cselekedetek, mit kell tennem, hogyan élhetek teljes boldog életet? Deskriptív etika (nem értékel, csak leír): A különböző kultúrák milyen értékeket preferálnak? Mi a funkciója az erkölcsnek? Mi lehet az eredete az erkölcsnek? Az altruizmus csak az embert jellemzi? (Kultúrtörténet, szociológia, pszichológia, biológia és evolúciós megközelítések. Továbbá filozófiai megközelítések: deskriptív utilitarizmus, szerződéselméletek.) Metaetika: Létezik-e maga a jó? Mi a jelentése? A leíróetikából következtethetünk-e a normatív etika állításokra? Tényekből következtethetünk-e az értékekre, arra, hogy mit kell tennünk? Igazolhatóak-e a normatív állítások? A jó csak nézőpont kérdése, (erkölcsi relativizmus) avagy léteznek örökérvényű, mindenkire érvényes értékek, követelmények?

11 Normatív etika 1. Hogyan kell morális értelemben helyesen cselekednünk? Hogyan élhetünk jó életet? Mivel választásaink értéktételezésen alapulnak, viszont választásaink jelentős része morálisan neutrálisnak mondható, ezért az etika fogalma tágabb, mint az erkölcs, illetve a morál fogalma. (Bár ez utóbbi központi jelentőséggel bír az etika számára.) A morál vagy erkölcs mások érdekeinek tekintetbe vételén, bizonyos vágyaink kontrolálásán, kötelességeink teljesítésén alapul. Tipikus morális probléma lehet, hogy vajon minden esetben kötelességem igazat mondanom avagy sem. Vissza kell adnom tartozásomat, még ha esetleg tudom, hogy az ember, akinek tartozom, rosszra használja fel az általam adott pénzmennyiséget? stb. Azonban bizonyos morálisan neutrálisnak mondható értéktételezéseket is használunk: értékesnek találjuk saját boldogulásunkat, saját preferenciáinkat – hivatásunkat, szakmánkat, hobbinkat, a testi erőt, a szépséget, a bátorságot, a jó humorérzéket, a szórakoztató embereket – sőt, akár nagyra értékeljük az egyébként önző vagy erkölcstelen ember akaraterejét, kitartását, bátorságát is. Etikai kérdés lehet tehát, hogy milyen morálisan neutrális értékeket, tulajdonságokat preferálhatunk, illetve hogyan élhetünk jó, boldog életet.

12 Normatív etika 2. Alkalmazott etika (Valós és aktuális etikai problémákkal foglalkozik, például abortusz kérdés, eutanázia, az öngyilkosság vagy a halálbüntetés kérdése.) Általános normatív etika (Követendő értékeket határoz meg. Továbbá arra keresi a választ, hogy milyen fajta cselekvések, indítékok és képességek nevezhetőek értékesnek.) Az alkalmazott etikával természetesen nem csak a filozófusok foglalkoznak, sőt, korunkban inkább közéleti személyeket láthatunk, hallhatunk ezekkel a problémákkal kapcsolatban felszólalni. Másrészt viszont a valós vagy konkrét etikai problémák megoldási kísérletei implicit vagy explicit általános értéktételezéseken alapulnak, így a filozófusok által vizsgált általános normatív etikai megoldásokon alapulhatnak. További kérdés viszont, hogy az általános normatív etika bármely megoldási kísérletéből szükségszerűen levezethetjük-e a valós problémára vonatkozó vagy konkrét döntéseket?

13 Általános normatív etika
Legalapvetőbb típusai Kötelesség etika Erényetika Következmény etika

14 Kötelesség etika 1.: keresztény etika
Szentírás: kötelességek és tiltott tevékenységek. Abszolút kötelességek: minden körülmények között végrehajtandók. „Helyes” az, ami Isten akarata szerint való; „helytelen”, ami akarata ellen való. Az erkölcs egy külső tekintély (Isten) által adott abszolút parancsok követésében áll. A keresztény etika „Tedd!,” illetve „Ne tedd!” jellegű felszólítások rendszere. „Szeresd felebarátodat!” „Ne ölj!” Ismerős probléma az Istenérvek óráról: Az erkölcs (a „jó”) Istentől ered, vagy valami tőle független kritérium alapján határozódik meg? Dilemma: - Ha Istentől ered, akkor nem nagyon tudunk értelmet adni annak, hogy Isten jó. Ha független kritérium, akkor Istenre hivatkozás nélkül is felfedezhetjük az alapelveit. (Isten felett állnak az erkölcsi törvények.) De még ha ő megbízhatóbb forrása is az erkölcsről való tudásunknak, akkor sem lenne forrása magának az erkölcsnek. A Biblia eltérő értelmezéseket enged meg, így a kötelességeket, a parancsokat is eltérő módon foghatjuk fel. (Hívő homoszexuálisok stb.) Az ilyen jelenségek megítélése rendkívül erős hitet igényel. (Kierkegaard) További probléma: Feltételezi Isten létezését. Dosztojevszkij: „Ha nincs Isten, akkor bármi megengedett.”

15 Kötelesség etika 2.: kanti etika
A legfőbb jó a kötelességek végrehajtására irányuló szándék (jóakarat). Erkölcsi cselekedet nem hajlandóságból, érzésből, jutalomért. Az erkölcs cselekvésre utasító racionális parancsok rendszere. Egy alapvető kategorikus imperatívusz létezik. „Cselekedj úgy, hogy az emberiségre, mind a saját személyedben, mind bárki máséban mindenkor mint célra, sohasem mint puszta eszközre legyen szükséged.” Immanuel Kant ( ) az újkori filozófia és etika egyik legjelentősebb gondolkodója. Morálfilozófiáját a boldogságot legfőbb értéknek tekintő etikák ellentéteként szokták meghatározni. A legfőbb jó nem a boldogság, hanem a jóakarat, ami azonos a kötelességek teljesítésére irányuló szándékkal. Ha azért adok pénzt jótékony célra, mert mélyen együtt érzek a nélkülözőkkel, akkor Kant nézete szerint nem szükségképpen cselekszem erkölcsileg: ha nem kötelességtudatból, hanem tisztán együttérzésből cselekszem, akkor cselekedetem nem erkölcsi. (Erre azért van szükség, mert Kant szerint erkölcsi felelősség nélkül nincs morál, viszont arról, hogy szeretek-e valakit, sajnálok-e valakit, nem tehetek. Ezért a szeretetből, részvétből cselekvők nem lennének összevethetőek morálisan azokkal a cselekvőkkel, akiknek nincsenek ilyen érzelmeik. De a kötelességből végrehajtott cselekvésért vagy elmulasztásáért minden egészséges felnőtt felelőségre vonható.) Még inkább igaz ez, ha azért adakozom jótékony célra, mert úgy gondolom, ez növelni fogja népszerűségemet Egy cselekvés erkölcsi megítélése szempontjából lényegtelen, hogy valaki érez-e olyan emóciókat, mint pl. az együttérzés. – Ezzel sokan vitatkoznak. Akkor is erkölcsösen cselekszem, ha kötelességtudattól hajtva megpróbálok megmenteni egy fuldoklót, de véletlenül pont én okozom a halálát, vagy ha közben nem érzek együttérzést. Kant szerint minden ember maximák alapján cselekszik. Kategorikus kötelességek vs. Hipotetikus törvények: „Ha azt akarod, hogy tiszteljenek, akkor igazat kell mondani!”, „Ha el akarod kerülni, hogy börtönbe zárjanak, akkor nem szabad embert ölnöd!” Hipotetikus kötelességek: mit kell, mit nem szabad tenni, ha bizonyos állapotokat el akar érni, vagy el akar kerülni az ember. Ezek feltételes törvények, s így nem lehetnek abszolút módon racionálisak. A racionális törvény maga a kategorikus imperatívusz. (Általánosítható, önmegalapozó, nem köthető feltételhez.) „Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen.” Általánosítható maxima kell legyen. Fontos az egyéni racionális belátás – csak ekkor tud egy parancs kategorikus imperatívuszként működni.

16 Problémák a kanti etikával
Kötelességek konfliktusa. Léteznek kimondottan erkölcsi érzelmek. Felvethető, hogy a kötelességérzet is egy hajlam, illetve egy szenvedély. Miért lenne racionális a kötelességek végrehajtására irányuló szándékom? Kötelességek konfliktusa: Belépjek-e a hadseregbe – teljesítve hazám iránti kötelességemet – vagy özvegy beteg édesanyám mellett maradjak? Bármelyik mellett döntök, a másik kötelességemet fel kell adnom. Egyáltalán mi alapján döntsek? A kategorikus imperatívusz segítséget nyújt ebben? Erkölcsi érzelmek: A jóakarat alatt nem a kínos kötelességet végrehajtó szándékot értjük. Másrészt sok más filozófus szerint, elsősorban éppen annak okán ítéljük és ítélhetjük meg a cselekvés morális tartalmát, hogy milyen érzésből fakadtak, hiszen ezek az illető pozitív és jellemző hajlamait demonstrálják. (Legközelebb is biztosan így fog cselekedni.) Plauzibilisnek tűnik a kötelességérzetet is valamilyen érzéssel összefüggésbe hozni. „Kínos számomra, hogy ha nem hajtom végre a kötelességemet, még aludni sem tudok ilyenkor.” Az erkölcsi parancsok racionalitása: Ennek igazolására Kant mindig a következményekre hivatkozik. (Ha nem tartod be az ígéreted, elveszted a hiteledet.) Ez viszont ellentétes a következményektől, önös indítékoktól független kötelesség etikával.

17 Erényetika 1. Az erényetika annak alapján értékeli a cselekvéseket, hogy azok milyen erényekből fakadnak. Az erények kiválóságot, elsősorban lelki kiválóságot jelentenek. Bölcsesség Éleselméjűség Jó humorérzék Igazságosság Bátorság Mértékletesség Jámborság Kiválósság lehet a testi erő, a szépség is, ám erények alatt elsősorban elsajátított lelki képességeket értünk. Az erényetikák esetében mutatkozik meg a filozófiai etika tágabb jelentése: az önmagukban morálisan neutrális képességeket is értékelik.

18 Erényetika 2. Elsősorban az antik filozófusok között volt elterjedt irányzat. Az egyik legismertebb képviselője Arisztotelész. A boldogság a legfőbb jó (azonban mindenki másképpen vélekedik róla: pénz, hírnév, elmélkedő életforma). A boldogságot csak az adott fajra jellemző képességek kiteljesítése révén lehet elérni. Az embere jellemző kiválóság az értelem megfelelő használata. A bölcsesség birtokában mértékletesek, igazságosak, bátrak leszünk. Arisztotelész által említett közvélekedések mai is érvényesek: a pénz, a siker, „celeb” életmód, hírnév, nyugodt, visszavonult élet. Arisztotelész szerint nem pusztán a külső javak, hanem inkább az erények, a kiválóságok elsajátítása tesz minket boldoggá. (Mai példa lehet: híres emberek fiai, gazdag emberek különféle képességek hiányában a kábítószer, alkohol rabjaivá válnak. Boldogok?) Arisztotelész szerint a bölcsesség birtoklása meghatározza az úgynevezett etikai erényeket: egyrészt igazságosak leszünk, másrészt mértékletesek. Ez utóbbin alapul a többi erény elsajátítása is: a bölcs nem aszkéta, de nem is hedonista, nem vakmerő, nem is gyáva stb. (Az erények a végletek között helyezkednek el.) Az erényeket viszont el kell sajátítani, természetünké kell tenni.

19 Erényetika 3. Újabb képviselői is léteznek. Érveik a következők:
A modern etika a keresztény kötelesség etikán alapul, azonban a szekulari-záció következtében a keresztény etika háttérbe szorult, így a jelenlegi erkölcsi fogalomtár irracionálissá vált. A szimmetria érve. Az erényetika tekintetbe veszi a cselekvő boldogságát is. A többi etika szigorú követelménye összeegyeztethetetlen az emberi természettel és közgondolkodással. Pluralizmus érve. Az erényetika képes megragadni az értékek sokféleségét. A köznapi vélekedéseink során, a jóakaratú embereket értékeljük tiszteljük, ám szinte abnormálisnak tartjuk az idegenekkel szembeni teljes önfeláldozást, amelyet pedig a többi modern etika végső soron megkövetel. Másrészt sokszor hasonló mértékben tiszteljük az önző ember kitartását, éleselméjűségét, keménységét, mint egy jóakaratú ember segítőkézségét. (Gondoljunk azokra a filmekre, amelyekben sokszor azok az emberek a hősök, azokkal szimpatizálunk, akik sok tekintetben nem morálisan cselekvő személyek.)

20 Problémák Kérdés, hogy a lelki kiválóságok milyen mértékben sajátíthatóak el. (Az adottságokat igen nehéz befolyásolni.) Ezért az erényetika elitizmushoz vezethet. Egy etikai elgondolás vagy a hétköznapi vélekedéseket veszi tekintetbe vagy örökérvényűnek tekinti saját normatíváját. Az erényetika mindkét esetben problémához vezet. Figyelembe kell vennünk, hogy egy ember meghatározott adottságokkal rendelkezik és személyiségét a környezet is befolyásolja. Ha az erényetika a közgondolkodáshoz igazodik, akkor ellenvethető, hogy egy normatív etikának nem az a feladata, hogy azt mutassa meg mi a közvélekedés szerint a jó, hanem azt, hogy mi a jó ténylegesen. (Nem kérdez rá, hogy vajon a közgondolkodás helyes avagy helytelen) Ha viszont az erényetika időtől független kiválóságokat határoz meg, akkor tekintetbe kell venni, hogy az erények megítélése az időben és kultúránként változik.

21 Következmény etika Egy cselekvés helyessége vagy helytelensége nem a cselekvő szándékaitól függ, hanem cselekedete következményeitől. Utilitarizmus Az utilitarizmus szerint egy cselekvés akkor rendelkezik morális tartalommal, ha a következményei egy nem morális tartalmú érték maximalizálását szolgálják. Ez a nem morális tartalmú érték lehet a szabadság, a természet megismerése vagy a boldogság. Az utilitarizmus legelterjedtebb formája a boldogságot tekinti a legnagyobb értéknek. (Boldogság a legfőbb jó.) A legismertebb konzekvencialista elmélet. Azon az előfeltevésen alapul, hogy minden emberi tevékenység végső célja – a valamilyen értelemben vett – boldogság. (Bár mint Arisztotelésznél láttuk, ez az erény-elméleti megközelítésnél is szempont.) Legnevesebb teoretikusai: J. Bentham és John Stuart Mill ( ).

22 Utilitarizmus 1. Az utilitarizmus érvei:
A morális tartalmú cselekvések önmagukban – tisztán racionálisan – igazolhatatlanok. Azonban a morális tartalmú cselekvéseknek igazolhatóaknak kell lenniük. Ezért egy nem morális tartalmú érték maximalizálásával kell igazolnunk őket. A boldogságra – mint legfőbb jóra – nincs értelme rákérdeznünk. (Önmegalapozó érték.) Minden cselekvésünk a boldogság elérésére irányul. Az elmélet humánus és figyelembe veszi az állatok boldogulását is. Miért lenne racionális a kötelességem teljesítése? Már Kant is – szándékai ellenére – a következményekre hivatkozott igazolásuk során. Miért lenne értékes a létezés, ha nem jár boldogsággal, csak szenvedéssel? Miért kellene egy országot, nemzetet, egy társadalmat tisztelni és racionálisnak tekinteni, ha tagjai számára nem biztosítja a boldogságot, a fájdalom elkerülését? Valójában minden racionális elmélet a boldogságot tekinti legfőbb jónak, csak éppen ezt nem teszi explicitté. (J. Bentham.) A szeretett beteg kutyánkat is inkább elaltatjuk, elvesszük az életét, mint hogy szenvedni hagyjuk. Csak éppen félreértve az erkölcsi elvek eredeti céljait, azt hisszük, hogy az élet, haza stb. értékesebb, mint a boldogság.

23 Utilitarizmus 2. A boldogság maximalizálása megfeleltethető a fájdalmak csökkentésével. A különféle típusú boldogságok összehasonlíthatóak. (Nincs különbség a testi és lelki örömök között. A lényeg az öröm intenzitásának növelése.) Egy személy intenzív boldogsága összehasonlítható egy közösség mérsékelt örömeinek a mennyiségével. Egy döntési helyzetben azt a cselekvést kell választanunk, amely lehetőség szerint maximalizálja a boldogság mennyiségét az univerzumban. (Hozzávetőleges kalkuláció lehetősége.)

24 Problémák az utilitarizmussal
Biztos, hogy a boldogság a legfőbb érték? Téves pszichológia Nehéz kalkuláció Milyen következményeket kell számításba venni? Melyik boldogság / szenvedés a nagyobb? Kellemetlen következmények. Indokolhatóvá válnak az intuitíve erkölcstelen cselekedetek is. Maga is kötelességen alapul („Maximalizálni kell az értéket”) Boldogság: szeretteimnek jót akarok, a legfőbb jót, mégsem gondolom helyesnek, hogy bármilyen áron legyen boldog. (Bűnözőként, diktátorként, egy gépre kötve, miközben a boldogság illúzióját táplálják az agyába.) Motivációk: Sokan úgy gondolják, hogy az ember nem általában a boldogságra, inkább konkrét dolgokra törekszik, amelyek elérése boldogságot okoz számára. („Ha lehetne három kívánságom.”) Kellemetlen következmények: Ha tudom, hogy hitelezőm elfeledkezett egy bizonyos adósságról és az valószínűleg soha többé nem fog eszébe jutni, akkor erkölcsileg helyes lehet nem visszafizetni a kölcsönvett pénzt, hiszen a kölcsönvevőnek a több pénzből származó boldogság-növekménye többet nyomhat a latban, mint a másik ember becsapása miatt érzett boldogtalansága. A hitelező pedig valószínűleg nem élne át boldogtalanságot, hiszen elfeledkezett az adósságról. Kötelesség. Olyan imperatívusszal él, amely saját meghatározása értelmében igazolhatatlan.

25 Mit mondanak az abortuszról?
Keresztény etika: Milyen parancsok érintik az esetet? – „Ne ölj!” vs. „Szeresd felebarátodat!” Kanti etika: Az ember, mint cél – „A gyermek élete a cél” vs. „A gyermek és a szülők boldogulása a cél.” Utilitarizmus: Milyen lehetséges következmények vannak? – „Az abortusz szenvedéseket előz meg” vs. „A gyermek boldog lesz?” Bár a keresztény etikusok egyöntetűen elvetik az abortusz teljes engedélyezését, vita folyik közöttük, hogy bizonyos esetekben megengedhető-e az abortusz. (Vannak akik még abban az esetben is elutasítják az abortusz lehetőségét, ha a terhesség vagy szülés egyértelműen veszélyezteti az anya életét. Más keresztény gondolkodók ebben az esetben megengedhetőnek találják az abortuszt.) Kanti etika. A kategorikus imperatívusz nem nyújt egyértelmű garanciát az abortusz eltörlésére. Ez a törvény – formálisan – csak azt határozza meg, hogy a cselekvő olyan értékek alapján döntsön, amely szigorúan egyetemesen vonatkozik mindenkire. (Gondolhatja valaki úgy, hogy súlyos betegen ő sem akarna életben maradni.) Az a tétel amely célnak tekinti az embert, igen sokféleképpen értelmezhető. ( Miképpen tekintsem célnak? Az életét? A boldogságát? Ha az életét, akkor kiét? Az anyáét vagy a gyermekét?) Utilitarizmus: Vajon a beteg gyermek biztos, hogy boldogtalan lesz? Hogyan hasonlítsuk össze a gyermek, a szülők és az egész társadalom lehetséges boldogság és fájdalom mennyiségét?

26 Leíróetika 1. Yanomamök Brazília és Venezuela határán lévő Amazonas menti esőerdőben élő Dél-Amerikai népcsoport. A 20. század elején „fedezte fel” őket a nyugati civilizáció. fős falvakban élnek. Vadásznak és zöldséget termesztenek. Gyakori az egyéni agresszió és a kollektív agresszió is. Férficsoportok fosztogató körutakra mennek a szomszéd faluba, azzal a konkrét szándékkal, hogy embereket őljenek és nőket raboljanak. A gyerekeket, a fiúkat és a lányokat is, úgy nevelik, hogy erőszakosak legyenek a személyközi interakciókban, és a viták során bottal üssenek. A személyes „ügyek” bevett elintézési módja vagy a „mellroppantás” (egyik áll, másik teljes erővel a bal mellizmára üt) vagy a botpárbaj (3m hosszú botokkal ütik egymás fejét).

27 Leíróetika 2. Utkuk Északi sarkkör közelében élő inuit társadalom.
Halásznak és rókára vadásznak, a prémet becserélik a városokban. A felnőttek nem fejeznek ki személyközi haragot, és nem használnak haragot vagy fenyegetéseket a gyereknevelésben. Az antropológus ottlétének vége felé északra vetődött kanadai túristák látogatták meg a falut, a két kenu közül az egyiket kölcsön kérték és tönkre tették. Az utkuk válasza nyugodt és mosolygó elfogadás volt. Mikor a másik kenut is kölcsön akarták kérni, akkor az antropológus kiállt az utkuk mellett, mondván, hogy a kenukra nekik a létfenntartáshoz van szükségük. Ennek az lett az eredménye, hogy az eset után az utku család nagyon nehéznek találta mindenfajta kapcsolat fenntartását az antropológussal, saját bevallásuk szerint azért, mert ilyen idegen módon, „erkölcstelenül” viselkedett.

28 Erkölcsi relativizmus (Metaetika)
Különböző társadalmakban „helyes” és „helytelen” eltérő. Nincsenek abszolút erkölcsi tények; az erkölcs mindig a társadalom függvénye. Az erkölcselmélet az adott társadalomban adott időpontban elfogadott értékek leírása. Minden erkölcs relatív: Az erkölcsi ítéletek csupán egy bizonyos társadalomra vonatkoztatva ítélhetők igaznak vagy hamisnak. Nincs az egész világra érvényes elképzelés arról, hogy egy cselekvés mikor helyes vagy helytelen, noha az ezzel kapcsolatos nézetek között jelentős átfedések vannak. Mivel a rabszolgaság erkölcsileg elfogadható volt az ókori görögök számára, míg a ma élő európaiak többsége számára elfogadhatatlan, ezért a rabszolgaság helyes volt az ókori Görögországban, viszont helytelen a mai Európában. Kiegészítő gondolat: Mivel az erkölcs relatív, nem lenne szabad beavatkoznunk más társadalmak szokásaiba, hiszen nem létezik olyan semleges álláspont, amelyről bármely társadalom gyakorlata megítélhető. Példa: nők szavazati joga mellett tüntető arab nők valóban vétenek az erkölcs ellen.

29 Problémák az erkölcsi relativizmussal
A különböző társadalmi szokások között kimutatható egy közös cél, nevezetesen az adott közösség létének, boldogulásának a biztosítása. Következetlenség: „Minden erkölcsi ítélet egy adott társadalomtól függő.” „Egyetlen társadalom sem avatkozhat a másik ügyébe.” Ez utóbbi viszont abszolút erkölcsi ítélet. Mi számít egy társadalomnak? Meddig ítélhetünk meg egy szubkultúrát a mi normáink alapján? Ez a közös cél, közös értéket jelenthet mind a különféle közösségek, mind az etikusok számára. Rámutathatunk arra, hogy a megváltozott körülmények más törvényeket és szokásokat igényelnek annak érdekében, hogy ezt a célt, ezt az értéket továbbra is szolgálhassák.

30 Konklúzió Egyrészt nem létezhetünk értéktételezés nélkül.
Az egyedi, konkrét és racionális döntéseink általános értékelméletek általi megalapozásra szorulnak. A különböző általános értéktételezések is problémákat foglalnak magukba. Az általános elméletekből nem lehet szükségszerűen levezetni a valós és konkrét helyzetekre irányuló döntéseket. Azonban egyéni belátásunk alapján mérlegelhetünk a különböző értékek között. (Vajon a boldogság, a vágyaink kielégítése, kötelességünk teljesítése, saját erényeink fejlesztése a jó? ) Ha egy értéket közösen elfogadunk, akkor lehetőség nyílik a cselekvésekre vonatkozó racionális vitára.