Gyermekkor és gyermekkortörténet a kezdetektől napjainkig,különös tekintettel a középkór és reneszánsz gyermekképére.

Az előadások a következő témára: "Gyermekkor és gyermekkortörténet a kezdetektől napjainkig,különös tekintettel a középkór és reneszánsz gyermekképére."— Előadás másolata:

1 Gyermekkor és gyermekkortörténet a kezdetektől napjainkig,különös tekintettel a középkór és reneszánsz gyermekképére

2 1. Az első szakasz a kezdetektől 1750-ig tart.
Igen magas születési és halálozási ráta jellemzi, a népesség létszáma stabil, változatlan. A gyermekhalandóság nagyon magas, a várható élettartam év körüli. A gyermekekre úgy tekintettek, mint törékeny, de könnyen pótolható lényekre, akik viszonylag csekély értéket képviselnek. A gyermekkor számukra „szükséges rossz” volt a felnőttség felé vezető úton.

3 Bruegel: Aratás

4 2. A második szakasz 1750 és 1880 közé esik.
Ebben a periódusban - a mikroszkóp és a baktériumok felfedezésének köszönhetően - a gyermekhalandóság drasztikusan csökken, de a szülések száma továbbra is magas. Ez a populáció létszámának gyors növekedését eredményezi („boom”). A növekedés együtt jár az ipari fejlődéssel, így a nagy gyermeklétszám kapóra jön az üzemeknek: ez a gyermekmunka nagymérvű elterjedésének időszaka.

5 Fiatal szövőnő, 1860-as évek

6 3. A harmadik szakaszban (1880-1930) a születési ráta csökkenő tendenciát mutat.
Ennek folyamán a gyermek egyre fontosabb szerepet tölt be a családban. A felső és középső társadalmi osztályokon belül egyre jobban meggyökereznek Rousseau tanai. A kötelező oktatás elterjedésével a gyerekekre már egyre kevésbé lehet számítani a családi munkamegosztásban. A vidékről városba költöző családok már nem képesek megőrizni gazdasági termelő-egység szerepüket. A gyerekek számának csökkenésével a családok összezsugorodnak, „nukleáris családok” jönnek létre.

7 Ezeknek a tényezőknek a hatására a gyerekek központi szerephez jutnak a családban.
A korábbiaknál nagyobb mérvű érzelmi kontaktust alakítanak ki szüleikkel. Egyben függőbbé is válnak tőlük, hiszen csak általuk tehetnek szert az élethez szükséges javakra. A szülőkkel való gyakoribb érintkezés eredményeként a fizikai büntetések száma is növekszik, mivel elterjed a nézet, hogy a gyermek – noha ártatlannak születik – hamar romlottá válik az emberek között. Általában a gyermeket olyan „tőkének” tekintetik, amelybe érdemes – érzelmileg és financiálisan – invesztálni, mert ezt a befektetést megtérítik majd később, amikor gondját viselik idős szüleiknek.

8 Van Gogh: Az első lépesek

9 A negyedik szakasz 1930-tól napjainkig tart, és gyermekek iránti attitűdje leginkább az Egyesült Nemzetek által deklarált gyermeki jogokban fejeződik ki (1989). E negyedik fázis társadalma a gyermekközpontú ugyan, de más módon, mint a harmadik fázisé. A cél ma már a gyermekek gondozása, megértése, és mindannak biztosítása, amire a gyermeknek - nem pedig szüleinek - szüksége van.

10 „Baby boom” - USA, 1950-es évek eleje