Magyarország története a rendiség időszakáig 2

Az előadások a következő témára: "Magyarország története a rendiség időszakáig 2"— Előadás másolata:

1 Magyarország története a rendiség időszakáig 2
Magyarország története a rendiség időszakáig 2. Kelemen Roland (Jogtörténeti Tanszék demonstrátor)

2 Géza ( ) Választás: nomád életmód v. csatlakozás a keresztény Európához Megkeresztelkedett (de továbbra is áldozott a pogány isteneknek is) 973 követeket küldött a császárhoz Quedlingburgba Hittérítőket kért Szentgalleni Bruno  Szent Márton kultusz  Pannonhalmi Szent Márton apátság építése Szent Adalbert Külpolitika: Következetes békepolitika Dinasztikus kapcsolatok: Lengyel – Vitéz Boleszlávval, bolgár trónörökössel, II. Henrik bajor herceggel, Orseolo Ottó velencei dózse Gizella bajor hercegnő fia Vajk felesége  rokoni kapcsolat a császári uralkodócsaláddal Nem avatkozott bele sem a német trónviszályokba 973 után, bolgárok-bizánci háború besenyőkkel jó kapcsolat

3 Belpolitika Törzsfők hatalmának fegyveres megtörése
Házasságával is a hatalom megszilárdítása  erdélyi Gyula lánya Sarolta Új székhely Kalocsa helyett Esztergom Fehérvár kiépítésének megkezdése Veszprém megszerzése és Saroltának történő átadása-  királynék városa Katonai szervezet átalakítása Nehézfegyverzetű elit (idegen zsoldosok) Könnyű fegyverzetű magyarok Katonai segédcsapatok (besenyők, székelyek) Primogenitura (elsőszülöttség elve) szerint örökíti fiára a trónt

4 Szent István (997-1038) Hatalom megszilárdítása: Koppány elleni harc
István nagybátyja a szeniorátus elvét kívánta érvényesíteni 997 Veszprém ellen fordul elsőként, hogy a levirátus szabályainak megfelelően magához vegye az elhunyt feleségét Csata Veszprém-Várpalota között (István seregeinek parancsnokai: Hont és Pázmány) Koppány elesett a harcban, holtestét felnégyelték és Esztergom, Veszprém, Győr, Erdély várfalain kitűzték

5 Koronázás Kül- és belpolitikai viszonyok lehetővé tették korona kérését a pápától  Asztrik (első magyar érsek) hozta Magyarországra 1000. december 25. vagy január 1. Korona nem csak világi hanem egyházi hatalmat is jelent (teokratikus állameszme): Világi uralkodó egyben az egyház feje is Uralkodó szakrális személyiség, a klérus tagja, quasi sacerdos, mintegy pap Dei gratia rex (Isten kegyelméből király) és Dei gratia (Isten kegyelméből) kormányoz Király alapít egyházat és nevezi ki vezetői (főkegyúri jog); invesztitúra harcig regnum et sacerdotium (királyság és papság) szorosan összefonódott

6 A teljes Kárpát-medence ura, a terület 2/3 része a király birtoka
1003 Gyula erdélyi földjeinek elvétele – nagybátyja harc nélkül megadta magát 1008 Ajtony Temes és Maros vidékének ura, István Csanád vezetésével legyőzi A teljes Kárpát-medence ura, a terület 2/3 része a király birtoka „A fejedelmi hatalom, mely magánjogi természetű és az állam földje felett való tulajdonon alapszik” patrimoniális államnak nevezzük. Királyi hatalom a király által birtokolt magángazdaságon és földbirtokmennyiségén alapszik. „A királyi földbirtokon nyugvó állami hatalom primitív államüzemként (Bónis György) működött, amely az uralkodó magánbirtokaként szerveződött.

7 Patrimoniumára hivatkozva az egyedüli jogalkotó, a legfőbb bíró és kormányzó, ennélfogva ruházza át hatáskörét és bízza meg törvénykezéssel, kormányzati teendők ellátásával magánjogilag alárendelt híveit. Ehhez igazodik az ország közigazgatási beosztása is a királyi vármegye- és várrendszer várispánság= királyi vár+várbirtok Élén a várispán állt, feladata katonai jellegű volt Fontosabb várispánságokra épülve jöttek létre a királyi vármegyék (megye szláv eredetű eredeti jelentése határ) – István korában volt belőlük Élén a megyésispán feladatai a király helyi képviselete, bíráskodás, királyi jövedelem és birtokok kezelése, katonai vezető  nincs saját apparátus a királyi birtokok és várak népére hagyatkozik

8

9

10

11 Egyház kiépítése Földadományok Tized (termés 1/10 része)
Törvényi garanciák Minden 10 falu építsen egy templomot Kötelező vallásgyakorlás Egyházmegyék (püspökségek megszervezése) Püspökségek: Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Gyulafehérvár, Csanád, Várad, Vác Esztergomot a pápa érsekséggé emelte, így független magyar egyházszervezet; később Kalocsa is érsekség Szerzetesrendek telepítése (bencések, Benedek rendiek)

12

13 Trónöröklés kérdése 1031 Imre herceg vadkanvadászaton halálát lelte
István nővére gyermekét Orseolo Pétert jelölte ki a trónra Unokatestvérét Vazult megvakítatta ezzel mint uralkodásra alkalmatlant kizárta az öröklésből (fiai András, Béla, Levente külföldre menekült)

14 TRÓNVISZÁLYOK A trónért folyó közel harmincéves küzdelem során több király váltotta egymást. Az uralkodók, hogy táborukat biztosítsák, földadomá­nyokkal jutalmazták híveiket. Ez csökkentette a kirá­lyi birtokállományt, és hozzájárult a földbirtokos réteg megerősödéséhez. A bel viszályok során a szembenálló felek külső támogatást is igénybe vettek (pl. a német­római császárokét). Emiatt fennállt annak a veszélye, hogy az ország hűbéri függésbe kerül. Az új magyar ál­lam erejét mutatja, hogy a trónviszályok időszakában is képes volt megőrizni függetlenségét. A vezető réteg ellentétei lehetőséget kínáltak a lesüllyedő szabadok felkelésére (1046). A lázadók, akiket a békési Vata vezetett, a kereszténységet azo­nosították az őket függő helyzetbe hozó új renddel, ezért a pogányságot akarták visszaállítani. Templo­mokat gyújtottak fel, papokat gyilkoltak le. A pogány- lázadásnak áldozatul esett Imre herceg nevelője, Gellért csanádi püspök is. A belviszálynak átmenetileg véget vetett a Péter ellen fellépő I. András (Vazul fia) trónra kerülése. András győzelme érdekében felhasz­nálta a pogánylázadás katonai erejét, a trón megszer­zése után azonban felszámolta a mozgalmat. I. András ( ) öccse, Béla segítségével visszaverte a német támadásokat (Vértes hegység: 1051, Pozsony: 1052). A király osztozott öccsével a hatalomban: Béla hercegségként (dukátus) megkap­ta a királyság harmadát. A dukátus felállításával az Árpádok a trónviszályokat kívánták elkerülni. Az or­szág peremterületein kialakított hercegségek (Nyitra, Bihar) elősegítették a peremterületek benépesítését és az államhatalom kiterjesztését az egész Kárpát­medencére. A dukátus nem vetett véget a bel viszályoknak, mi­vel a hercegeket híveik harcra tüzelték, hogy megsze­rezzék az országos méltóságokat, s az ezzel járó birto­kokat. András és Béla, majd az ő fiaik (Salamon, Géza és László) között újból és újból fellángolt a trónért folytatott küzdelem, melybe - az invesztitúraharc előtt utoljára - még a Német-római Birodalom is bekapcsolódott.

15 Korábbi érettségi kérdések a témában:
Sorolja fel Szent István három konkrét törvényi előírását, amelyeket a keresztény egyház érdekében hozott! Mi volt az önálló esztergomi érsekség kiépítésének? Mi volt a jelentősége annak, hogy Szent István a nyugati kereszténységhez kapcsolta a Magyar Királyságot? Mutassa be a források és ismeretei alapján, hogy miként szolgálta Szent István törvényalkotó tevékenysége a keresztény hit terjesztését, az egyházszervezet kiépítését és a királyi hatalom megerősítését Magyarországon! Mutassa be az ispán két fontos szerepkörét!

16 1. Honfoglalás előzményei
Őstörténet Út a Kárpát-medencébe 2. Honfoglalás 3. Kalandozások 4. Géza - Szent István 5. Szent László – Könyves Kálmán és utódaik 6. II. András – Aranybulla

17 Szent László ( ) Géza halála után nem kiskorú fiai és nem is Salamon, hanem a király testvére, László lett Magyarország uralkodója. Megválasztása után László nem koronáztatta meg magát azonnal. A régi korona Salamonnál volt, Géza bizánci koronájának pedig még nem alakult ki legalizáló ereje. A pápa csak hűbéri eskü ellenében akart koronát küldeni, ezért László Rudolf sváb herceggel lépett szövetségre, akinek leányát, Adelhaidot feleségül vette. Salamon kérdés rendezése: Tárgyalásokkal akarta megbékíteni. Az 1080-ban megkötött békében Salamon lemondott jogairól, a nyugalom azonban csak rövid ideig tartott, mert 1082-ben összeesküvést szőtt László ellen. A király elfogta, és Visegrádon elzáratta. Később besenyőkhöz menekült és velük szövetségben támadta meg az országot, annak sikertelensége után Bizánct, feltehetően a harcok során meghalt.

18 Kihasználva az invesztitúraharcot kijárta a pápánál Szent István, Imre herceg és Gellért püspök szenté avatását (1083) A szentté avatások a hatalmi helyzet megszilárdulását és a Szent István-i örökség vállalását mutatták. Magyarország „Mária országa” és nem Szent Péteré (keresztény ország, de mégis független Rómától)

19 Törvényei 4 évtized trónviszályai után a törvényeinek célja a kereszténység és a közmorál megszilárdítása 3 törvénykönyv volt Főcél a magántulajdon védelme A tetten ért vagy - szabad esetén – egy tyúk értékét meghaladó értéket ellopó tolvaj büntetése akasztás volt Templomba menekült akkor csak megvakítással büntették, de 10 évesnél idősebb gyermekeit eladták rabszolgának Egyéb büntetések: kéz- vagy orrlevágás, a nyelv kitépése Első törvénykönyve kizárólag egyházi rendelkezéseket tartalmazott: Pontosan megszabta az egyházi ünnepek számát  Fellépet a pogány hiedelmek ellen Halottakat csak a templom kertjében engedte eltemetni Büntette a nőrablást Szigorúan büntették a házasságtörést, az in flagranti kapott asszonyt szabad volt megölni

20 Külpolitikája 1. be nem avatkozás és védekezés időszaka
1085 besenyő támadás 2. aktív külpolitika időszaka Horvátország elfoglalása (1091) 1075 Géza sógora Zelemér a horvát uralkodó 1088 utód nélkül halt meg Főurak egyike behívta László, aki elfoglalta az országot, uralkodónak Álmos herceget tette Megalapította a Zágrábi püspökséget Horvát kérdés miatt megromlott a viszonya II. Orbán pápával (a pápa is igényt tartott a horvát területekre, mivel az invesztitúra harc miatt nem volt szárazföldi kijárata ezért tengeri kellett) Szakított a pápával és IV. Henrikkel kötött szövetséget (Kálmán nemtetszését kifejezve Lengyelországba távozott) Kun támadások (1091, 1092) 1093 lengyel uralkodó megsegítése 1095 örököséül Kálmánt jelölte meg, mert öccsénél Álmosnál alkalmasabbnak tartotta

21

22 Könyves Kálmán ( ) 1095 II. Orbán keresztes harcok kihirdetése, első szervezett had vezére Bouillon Gottfried megállapodás békés átvonulásról  korábbi kisebb hadakat a királynak kellett szétvernie mert pusztították és fosztották az országot Törekedett a pápasággal jó kapcsolat kialakítására ezért ben feleségül vette a dél-itáliai normann hercegnők akinek családja a pápa szövetségese 1099 Halics meghódítására indult azonban a kunok által támogatott ellenfél legyőzte Új királyné Eufémia a kijevi vonal erősítése  királynő megcsalta  hazaküldte Kijevbe  otthon gyermeket szül (Borisz)  Kálmán nem ismerte el, később trónkövetelő

23 Dalmácia felé fordulás
Álmos horvát királyként önálló politikát kívánt folytatni, átadta neki a dukátus 1102 horvát királlyá koronáztatta magát Dalmácia felé fordulás Korábban Bizánci majd Velencei befolyás 1104 házasságkötés révén elnyerte Bizánc támogatását 1105 Zara[Zadar] ostrom alá vette, de megfelelő ígéret tett és a város önként megadta magát, ez évben a többi jelentős város is harc nélkül behódolt (Trau, Spalato[Split], Raguza[Dubrovnik], majd a szigetek is oka Kálmán nem csorbította önállóságukat, de védelmet nyújtott Velencével szemben 1106 a pápa elismeri a magyar királyt Dalmácia és Horvátország uralkodójának, ennek fejében a király lemond a püspök beiktatási jogáról és elismeri a papi nőtlenséget

24 1107-ben megszüntette a dukátust, ezzel a második udvartatást
Területet nem csatolták az országhoz, Tengermellék elnevezést kapta és külön királyi helytartó a bán kormányozta 1107-ben megszüntette a dukátust, ezzel a második udvartatást 1113-ban öccse Álmos többszöri lázadási kísérlete után annak fiával együtt megvakítatta és örökösének a már ben megkoronázott Istvánt jelölte

25 Törvényei: Zsinati határozatokban maradtak az utókorra
Magántulajdon védelme még mindig fokozott, de enyhít László törvényein Egy négylábú állat értékénél nagyobb vagyon ellopása esetén szabtak ki halálos ítéletet Lesüllyedt szabadok szökése, kóborlása  erőszakos letelepítés Királyi háramlási jog  fiágon kihaló nemzetségek birtokai királyra szállnak  kivétel az ősi nemzetségi birtokok és Szent István adományai  ősiség eredete Egyházi halászó vizek visszavétele Boszorkányok márpedig nincsenek

26

27 II. István ( ) Aktív külpolitikát folytatott, de igen változó sikerrel.  Velence már 1116-ban elfoglalta Dalmáciát, s a visszaszerzési kísérletek sikertelennek bizonyultak. István is beleavatkozott az orosz részfejedelemségek közötti harcokba, s az 1123-ban indított hadjáratot csupán az akadályozta meg, hogy a főemberek egy csoportja megfenyegette a királyt, ha nem fordul vissza, más uralkodót választanak helyette. (Ez volt az első ilyen eset!) Az uralkodó belső tábora tehát láthatóan meggyengült, ráadásul az Álmos-hívek ben megpróbálták megszerezni a hatalmat. A kudarcba fulladt kísérlet után Álmos Bizáncba menekült, ahol II. János császár örömmel fogadta, hiszen ez lehetőséget nyújtott a magyar belügyekbe való beavatkozásra. 1122-ben befogadta a besenyőket, s vezetőikkel egyre szorosabb barátságba került. Ellenzék ellenkirályt választott (a krónikák Borsot emlegetnek, aki azonban lehet, hogy Borisszal, Kálmán megtagadott fiával volt azonos). A helyzetet súlyosbította, hogy II. Istvánnak nem volt örököse. Mikor megtudta, hogy Álmos fiát, Bélát a pécsváradi monostorban rejtegetik, magához kérette a vak fiút. Évdíjat biztosított számára, és hozzáadatta Ilonát, a szerb fejedelem lányát. Utódjául, nővérének fiát, Saul jelölte.

28 II. (Vak) Béla ( ) Béla uralkodásának első évei bosszúállással teltek. A vak király helyett tulajdonképpen felesége, Ilona uralkodott, s az ő kezdeményezésére leszámoltak az István-párt híveivel. Országos gyűlést hívtak össze Aradra, ahol a királyné felhatalmazta a jelenlévőket, hogy büntessék meg azokat, akik hajdan megvakították férjét. A tömeg helyben legyilkolt 68 előkelőt, családjukat elfogták, birtokukat elkobozták. Az ellenzék másik része Borisz-pártiak csoportja, akiknek hívására Borisz ben lengyel és orosz csapatok segítségével betört Magyarországra. A döntő ütközet előtt Béla megkérdezte a királyi tanács tagjait, hogy mi a véleményük Borisz „fattyúságáról”. A válasszal habozókat megtámadták és lemészárolták. Ezután a Sajó melletti ütközetben Béla seregei győzedelmeskedtek. Az ellenfelek megsemmisítésével II. Bélának nem kellett semmiféle belső ellenzéktől tartania. Uralkodása végén sok olyan birtokot adományozott el, amit később már nem vehetett vissza, s így a királyi hatalmat gyengítette. Béla elődjénél sikeresebb külpolitikát folytatott. Lányát, Zsófiát a Hohenstauf uralkodó, III. Konrád fiával jegyezte el. Visszafoglalta Dalmácia egyes területeit, s ben meghódította a Boszniában lévő Ráma folyó vidékét. Uralkodói címei közé felvette a Ráma királya elnevezést.

29 II. Géza ( ) A fiatal (11 éves) király helyett Belos – Ilona anyakirálynő testvére – kormányzott, aki befolyását Géza nagykorúvá válása után is megőrizte. Borisz a trón megszerzésének érdekében külső támogatókhoz (a cseh fejedelemhez, majd a németekhez) fordult, ezért Géza 1147-ben született fiát, Istvánt társuralkodóként maga mellé vette. Az ország erejét növelte a lakosságszám gyarapodása is. Felerősödött a bevándorlás, és Géza is tudatos telepítő politikát folytatott. Az ország várispánságainak száma 72-re nőtt. Ebben az időben érkezett az országba a premontreiek, a ciszterciek és a johanniták szerzetesrendje is. A külpolitikai lehetőségeket tekintve a 12. század közepére a nemzetközi helyzet jelentősen megváltozott. A két császárság kibékült egymással, s két európai tömb jön létre. A bizánci-velencei-német szövetséggel szemben a francia- normann-pápai államcsoportosulás állt. Magyarország ezekben az évtizedekben a két császár bármelyik ellenfelével hajlandó volt barátkozni.

30 II. Géza 1148 és 1152 között hat alkalommal vezetett hadat Oroszországba, sógora, a kijevi nagyfejedelem támogatására. Emellett 1149 telén tízezer főből álló sereget küldött a szerbek megsegítésére, akik fellázadtak Bizánc ellen ben azonban Mánuel győzött, és még ebben az évben büntető hadjáratot indított Magyarországra. Sikerült elfoglalnia Zimony várát, s ezután, az 1156-os békekötésig majdnem minden évben háborúzott egymással a két fél. A főurakat a különböző külpolitikai irányzatok megosztották, s a Géza mögött álló, korábban egységes tábor felbomlott. A hadjáratok haszonélvezői egyre nagyobb részt szerettek volna a hatalomból. Összeesküdtek, s vezetőnek Géza öccsét, István herceget szemelték ki. A király és hívei azonban gyorsan lecsaptak, Istvánt száműzték, aki Barbarossa Frigyeshez, majd a bizánci császárságba ment. Mánuel szívélyesen fogadta, hozzáadta feleségül unokahúgát Máriát, törekvéseit azonban nem támogatta. Géza uralkodásának utolsó éveiben III. Sándor néven új pápa került az egyházi állam élére. Az invesztitúra-harcok kiújultak, s mivel az európai államok túlnyomó része is Sándort támogatta, Magyarország is a pápa oldalára állt. Géza fia, István volt a kijelölt trónörökös. Az uralkodó két testvére (István és László) már korábban Bizáncba távoztak, s kisebbik fiának, (Bélának) pedig Géza területeket adományozott. Mikor a király 1162 tavaszán meghalt, úgy tűnt, ez az intézkedés nyugalmat hoz az ország számára.

31 III. István ( ) Bár már 1152-től kijelölt utód volt, a trónja nem bizonyult szilárdnak, ugyanis Géza testvérei is pályáztak a hatalomra. István Mánuel császár támogatását kereste, de a magyar urak a szintén Bizáncban élő Lászlót választották meg királynak. II. László uralkodása mindössze hat hónapig tartott januárjában halt meg. Utódja Géza másik testvére lett, akit IV. István néven koronáztak meg. Uralkodásának öt hónapja alatt sikerült teljes mértékben népszerűtlenné tennie magát, feltétlen Bizánc-hűsége gyűlölt figurává tette Magyarországon nyarán III. István támadást indított ellene, s IV. István vereséget szenvedett. Bizáncba menekült, és Mánuel császár belátta, hogy nem képes visszaültetni őt a magyar trónra, ezért politikát váltott. Dinasztikus kapcsolat kiépítésére törekedett; Bélát szerette volna megnyerni leánya (Mária) jegyesének. III. István a béke érdekében Bizáncba küldte öccsét, aki felvette az Alexios (Elek) nevet. Mánuel császár „fiaként” és örököseként kezelte, s létrehozta számára a deszpotész címet, melynek viselője közvetlenül a császár után következett.

32 III. István újbóli hatalomra kerülése után is a bizánci-magyar viszony maradt a legfőbb kérdés. A területekért indult háború 1167-ig váltakozó sikerrel folyt, amikor Mánuel elfordult a magyar ügyektől. Ezzel a magyar-bizánci háborúskodások majd két évtizedes szakasza zárult le. A magyar államnak lényegében sikerült kivédenie a bizánci aktivitást, s ezek után III. István legfontosabb feladata a belső nyugalom megteremtése volt. Az őt híven támogatókat magas méltóságokba helyezte, s ezzel új családok kerültek a hatalomba. Kibékült az egyházzal is, ígéretet tett, hogy az invesztitúra-jogot csak pápai beleegyezéssel gyakorolja, és az egyházi javakat is csak egyházi célokra használja fel. Ezekkel az intézkedésekkel az 1170-es évek elejére megszilárdult István belső helyzete, megmaradt azonban a trónutódlás problémája ben született fiúgyermeke csecsemőkorában meghalt, s bár a király nem mondott le a fiúutódról, a Bizáncban élő Béla örökösödését is szem előtt kellett tartania. Alexios, mivel Mánuel császárnak fia született, egyre távolabb került a bizánci császári címtől. Mánuel az eljegyzést is felbontotta lánya és Béla között, minek következtében az ő figyelme Magyarország felé fordult. Az örökösödés tisztázatlansága ellenére a 25 éves István megteremtette országában a belső nyugalmat, 1172 márciusában azonban váratlanul elhunyt.

33 III. Béla ( ) Mivel III. István fiúutód nélkül halt meg, két testvérének – Bélának és Gézának – kellett eldöntenie az utódlás kérdését. 1172-ben követség érkezett Bizáncba Bélához, akinek királyságát Mánuel császár is erősen támogatta. A fő kérdés az volt, hogy belső támogatói vannak-e. A magyar uralkodó réteg nagyobb része Béla mögött sorakozott fel. III. Sándor pápa támogatását is sikerült megnyerni azzal, hogy Béla biztosította a római egyház magyarországi jogait, sőt hajlandó volt újrakeresztelkedni latin rítus szerint. Mivel Lukács esztergomi érsek Béla koronázását is megtagadta, ezért januárjában őt is a kalocsai érsek koronázta meg. Géza szintén király akart lenni. Édesanyjuk, Eufrozina is őt támogatta, s Lukács érsek tiltakozása is őt segítette. Béla elfogatta, sőt anyjukat is börtönbe záratta. A kemény fellépés következtében uralkodása hátralevő részében nem kellett összeesküvéstől tartania.

34 Belpolitikája Változás a királyi jövedelmekben:
A földbirtokokból származó természetbeni szolgáltatások még mindig az első helyen álltak előtérbe kerültek a királyi felségjogon szedett jövedelmek (regálék). A királyi bevételek a következők voltak: pénzváltás, vámok, révek, só, vásárok, a 72 várispánság jövedelmének kétharmada, természetbeni juttatások, az ispánok ajándékai, az erdélyi telepesektől és a szlavón hercegségből származó bevételek. Béla gazdasági intézkedéseihez köthető a gyakori földadományozás is, sőt az ő nevéhez fűződött az első eset, hogy egy egész vármegyét adományoztak el királyi kancellária létrehozása Ezzel az intézkedésével tulajdonképpen szétválasztotta a kancelláriát és a királyi kápolnát, és csökkentette az ügyintézésben a korábban rendkívül erős egyházi befolyást. Az uralkodó elrendelte, hogy minden eléje kerülő ügyet írásban rögzítsenek, ami természetesen a kancellária önállósulását segítette. 1192-ben szentté avattatta I. László királyt, amire a pápa is hamar megadta az engedélyt. Az utódlás kérdését is igyekezett korán rendezni. Már 1182-ben királlyá koronáztatta Imre fiát, majd később hercegként Szlavónia élére állította.

35 Külpolitikája: Barbarossa Frigyes sikertelensége Legnanónál (1176) csökkentette a németek nagyhatalmi ambícióit, s ez barátságosabbá tette a német-magyar viszonyt. Bizánc keleti vereségei, majd Mánuel császár halála (1180) megváltoztatták Béla keleti politikáját is. Nem volt már érvényes a Mánuelnek tett ígéret, hogy a magyar király figyelembe veszi a bizánciak külpolitikai érdekeit. Béla 1181-ben elfoglalta Dalmáciát, visszavette a Szerémséget és meghódította Belgrádot. Közben a szerbek is fellázadtak Bizánc ellen, s Nemanja István vezetésével kivívták függetlenségüket. Mindezt kihasználva Béla Szófiáig nyomult előre. A bizánci háborúk 1185-ben békével értek véget. A külpolitikai aktivitást mutatta az is, hogy 1188-ban már Halicsba vezetett hadjáratot. A belviszályokba avatkozott bele, majd győzelme után fiát, Andrást ültette a halicsi trónra. A fiatal királyfit elűzték alattvalói (elsősorban erőszakos politizálása miatt). Béla második házassága is diplomáciai sikert jelentett az ország számára ban, két évvel első felesége halála után nőül vette VII. Lajos francia király lányát, Margitot. Ennek jelentősége az volt, hogy Franciaország potenciális szövetségest jelentett a németek hátában. Az ország külpolitikai tekintélyét jelezte, hogy a magyar király közvetített a bizánci és a német császár között kialakult viták rendezésében.

36

37 II. Imre ( ) Uralkodásának legfőbb problémáját az András herceggel folyó harcok jelentették, aki 1197-ben Imre ellen támadt, s mivel győzött, a király az ország megosztására kényszerült. András megkapta Dalmáciát és Horvátországot, s a pápai intelmek ellenére – hogy ne bátyja ellen forduljon, hanem vegyen részt a keresztes hadjáratban – önálló uralkodóként berendezkedett. Később nyíltan Imre ellen fordult. Versengésük 1199-ben a király győzelmével ért véget, András pedig külföldre menekült. Imre győzelmét elsősorban a már apja idejében kialakult királyhű főnemességnek köszönhette, akik az ő udvarában is fontos tisztségeket töltöttek be. A siker után öccsének is megbocsátott, s az ismét felvehette hercegi címét és uralkodhatott területein. A testvérek közötti belviszály 1203-ban kezdődött újra. A seregek a Dráva-parti Varasd közelében néztek egymással farkasszemet, mikor a krónikák szerint Imre fegyvertelenül átment András táborába, és így szólva: „Majd meglátom, ki mer kezet emelni a királyi vérre!” – hívei köréből fogolyként vitte táborába öccsét, s ezzel az összecsapás elmaradt.

38 A külpolitikában Imre figyelme főleg a Balkán felé irányult
A külpolitikában Imre figyelme főleg a Balkán felé irányult. Beavatkozott a szerb trónviszályokba, majd Bulgáriával is szembekerült, mivel kölcsönösen igényt tartottak bizonyos bizánci területekre. A III. Ince pápával való barátságos viszonyt a keresztes háborúk ügye árnyékolta be. Az Imre által ban megígért hadjárat a sikerrel kecsegtető balkáni háborúk miatt elhalasztódott. Ennek eredménye az lett, hogy 1202-ben nem magyarok, hanem a franciák indítottak keresztes hadjáratot, s a csatlakozó velenceiek elpusztították Zára városát. Életének utolsó évében Imre arra törekedett, hogy fia, László részére biztosítsa a koronát. 1204-ben a kalocsai érsek megkoronázta Lászlót. Imre végrendeletében Andrást bízta meg fia védelmével. Ugyanebben az évben végezte be életét, s valószínűleg az egri egyházban temették el.  III. László bizonytalan helyzetét felmérve, a királyné 1205-ben fiával és a koronázási ékszerekkel Ausztriába menekült VI. Lipót osztrák herceghez. András a Bécs elleni hadjáratra készülődött, de III. László halála (1205 májusában) mindezt értelmetlenné tette. A gyermek uralkodó holttestét hazaszállították, és Székesfehérvárott temették el. Ő volt az utolsó olyan Árpád-házi király, akit ide helyeztek örök nyugalomra.

39 Korábbi érettségi kérdések a témában:
A keresztény társadalom I. (Szent) László idején! Mutassa be a források és ismeretei alapján a magyar állam belső konszolidációját I. (Szent) László és Könyves Kálmán uralkodása idején! Válaszában térjen ki a feudális társadalom és kereszténység megszilárdulására!

40 1. Honfoglalás előzményei
Őstörténet Út a Kárpát-medencébe 2. Honfoglalás 3. Kalandozások 4. Géza - Szent István 5. Szent László – Könyves Kálmán és utódaik 6. II. András – Aranybulla

41 II. András (1205-1235) Uralkodásának első szakasza 1205-1222:
Alapvetően más elképzelésekkel kezdte uralkodását, mint elődei (ezt oklevelében „új intézkedéseknek” (nove institutiones) nevezte) alapelve a mértéktelen birtokadományozás, amely sok esetben az egész vármegye eladományozását jelentette, és azokkal együtt a királyi adó behajtásának és bíráskodásnak a jogát A megadományozottak vezető egyházi és világi tisztségviselők voltak, akik hűségükért, hű szolgálataikért nyerték el a birtokot. Fontos, hogy ez nem hűbérbirtokot jelentett, hiszen a földet nem a katonai szolgálat fejében kapták, hanem feltétel nélkül. Valószínűsíthető, hogy a későbbi magyarországi uradalmak nagy részének alapjai ezekben az években születtek.

42 A birtokadományozások okán új forrásokra volt szüksége:
növelni szerette volna a pénzben szedett illetékeket. Rendkívüli pénzadó és a nyolcvanadvám. (Az áru nyolcvanad részének értékét kellett pénzben befizetni.) Évenként többször kötelezővé tette a pénzbeváltást. A tárnokmesteri tisztség , mely csakis gazdasági ügyekkel foglalkozott. Tulajdonképpen a tárnokmester alakította ki a bérleti rendszert. Bérbe adták a pénzverést, a királyi sókereskedelmet, sőt a királyi várak is a bérlők kezébe jutottak. Ők évi egy összegben fizették a bérleti díjat, s nyilván könyörtelenül behajtották a jövedelmeket.

43 Gertrúd elleni merénylet és okai
A birtokadományozások legfőbb haszonélvezői közé tartoztak a „merániak” , akik Gertrúddal (András feleségével) együtt jöttek az országban. A királyné udvara az oklevelek szerint személyi ügyekbe is beleszólt. A Német Lovagrend behívása (1211). II. András nekik ajándékozta a Barcaságot. Betelepítésük oka a kunok elleni védekezés lehetett, az uralkodó jelentős kiváltságokhoz juttatta a németeket. 1213-ban a Bánk bán nevéhez kapcsolt főúri összeesküvés Pilisszentkereszten végzett a királynéval és kíséretével. A Halicsból hazatérő András szinte csak a merényletet elkövető Péteren bosszulta meg felesége halálát. Bánk csak a nádorságot vesztette el, de később ismét visszakerült az ország vezetői közé.

44 A birtokadományozást ellenzők
Első csoportját azok a főurak adták, akik nem kaptak területeket. Nem az adományozás elvével volt bajuk, hanem azzal, hogy ők nem részesedtek kellőképpen a földbirtokokból. Ezért 1214-ben a király legidősebb fiát, a nyolcéves Bélát királlyá kiáltották ki. Így megkétszereződött az „udvari emberek” létszáma, s kellemes ingázási lehetőséget biztosított az előkelők részére. Az ellenzék második csoportját a királyi serviensek jelentették. Bár az elnevezésük csak az Aranybullával vált általánossá, már korábban is léteztek. Azokat a szabadokat hívták így, akik közvetlenül a királyhoz kötődtek. Ez annyit jelentett, hogy katonai szolgálatukat a király zászlaja alatt teljesítették, bíráskodni is csak a királynak volt szabad fölöttük. Ők jelentették a legkövetkezetesebb ellenzékét az eladományozásoknak, hiszen ezáltal ők kerülhettek a király fennhatósága alól az arisztokraták uralma alá. A harmadik csoportot a várjobbágyok alkották, akik szintén igen erőteljesen tiltakoztak a várföldek eladományozása ellen. Az új berendezkedés alapjaiban ingatta meg azt a társadalmi helyzetet, amit a 12. században sikerült elérniük. A várnépek számára is a magánföldesúri függésbe kerülés egészen biztosan terheik súlyosbodását jelentette. Az egyház is a fő ellenzők közé tartozott. Féltették korábbi politikai és gazdasági tekintélyüket. Emellett a bérleti rendszer kialakítása is jelentősen megcsappantotta jövedelmeiket, hiszen korábban a sókereskedelem például teljesen az ő kezükben volt.

45 Az ellenzék megerősödésének s II
Az ellenzék megerősödésének s II. András állandó „távollétének” volt a következménye az, hogy a szentföldi hadjárat idején (1217) hatalomváltás történt az országban. Ezután András átmenetileg szakított korábbi politikájával, de ez a folyamat alig három évig tartott. 1220-tól újra megkezdődött a várbirtok eladományozása, vagyis az új berendezkedés politikája ismét feléledt. Az ellenzék azonban nem adta fel, s ismét felléptette Bélát apja ellen. Miután ez sem volt elég, nem volt más választásuk, mint nyíltan II. András ellen fordulni, fellépésük eredménye lett az Aranybulla kiadása.

46 Aranybulla (1222) Az András uralmával elégedetlenkedők 1222-ben kikényszerítették a királytól az Aranybullát. A 31 pontból álló szabadságlevelet a korábban háttérbe szorított főurak és a királyi szerviensek nyomására adta ki II. András. Az oklevél hét példányban készült és arról kapta nevét, hogy a király aranypecsétjével erősítette meg. A cikkelyek többsége az előző korszak „túlkapásaival”, káros jelenségeivel foglalkozott, s azt szerette volna elérni, hogy ezek ne forduljanak elő többé, mert „emiatt már gyakran nem csekély volt az elkeseredés”. A királyi oklevél mindenekelőtt védte a pillanatnyi birtokállományt, hiszen „vármegyéket” (és méltóságokat) örök tulajdonul nem lehetett adományozni, sem a birtokosoktól földjüket elvenni.

47 Főbb pontjai: I. p.) Akarjuk azt is, hogy sem mi, sem utódaink bármi időben le ne tartóztassák s el ne nyomják a nemeseket valamely hatalmasnak kedveért, hanem ha előbb megidéztették és törvény rende szerint elmarasztaltattak. II. p.) Továbbá semmi adót, semmi szabad dénárokat nem szedetünk a nemesek örökségén; sem házaikban, sem falvaikban meg nem szállunk, hanem ha meghivatunk. Az egyházak népeitől is teljességgel semmi adót sem szedetünk. III. p.) Ha valamely nemes meghalálozik fiú nélkül, lányát illesse birtokának negyedrésze; a többiről tetszése szerint rendelkezzék és ha a halál közbejötte miatt nem rendelkezhetik, a hozzá közelebb álló rokonra szálljon; és ha teljességgel semmi nemzetsége nincsen, szálljon a királyra. IV. p.) Ha a király sereget akar vinni az országon kivül, a nemesek ne tartozzanak vele menni, hanemha az ő pénzeért. Ellenben, ha sereg jönne az országra, mindnyájan tartozzanak menni.

48 VII. p.) A nádor országunk minden emberei felett különbség nélkül biráskodjék; de a nemesek főben-és birtokbanjáró ügyeit a királynak tudomása nélkül el ne végezhesse. VIII. p.) Ha külföldiek, tudniillik tisztességes emberek, jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül méltóságokra ne emeltessenek. XI. p.) Fekvő birtok az országon kivülieknek ne adományoztassék. XVI. p.) Egész megyét vagy akárminemű méltóságot örök jószágul vagy birtokul nem adunk. XXIV. p.) Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek. Pénzváltó, kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbéli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek. XXXI. p.) ellenállási záradék (II. András vagy utódai nem tartanák be az oklevélben foglaltakat, akkor a püspökök és nemesek (vagyis főemberek) – hűtlenség vétke nélkül – ellentmondhatnak, ellenállhatnak az uralkodónak)

49 Uralkodásának első szakasza 1222-1235:
Még 1222-ben megbuktak azok az előkelők, akik a királyból kikényszerítették az oklevelet. Helyükre a régiek léptek, s mindez azt jelentette, hogy az Aranybulla rendelkezései nem mentek át a gyakorlatba. A birtokadományok folytatódtak. Az adományozások közül érdemes kiemelnünk az 1224-ben kiadott Andreanumot. Ebben András a dél-erdélyi szászoknak adott kiváltságokat, s az eddig szétszórt telepeket egységes területté fogta össze. A szászok élén a szebeni ispán állt, aki ítélkezett az itt lakók felett. A Német Lovagrend közvetlenül a pápa alá tartozó államot akart létrehozni. A király hadsereggel vonult Erdélybe, s még abban az évben kiűzte a rendet a Barcaságból. Megromlott a pápaság és Magyarország viszonya. Az Aranybullát követő években ismét kiújultak az uralkodóház dinasztikus problémái. Béla mögött ismét párt szerveződött, apja Erdély hercegévé tette, Szlavónia élére pedig kisebbik fiát, Kálmánt állította. Ezzel két célt szeretett volna elérni: Bélát elszigetelni korábban kiépített hatalmi bázisától, Szlavónia élére pedig egy „engedelmes” uralkodót ültetni. Azonban egyik sem valósult meg.

50 Az egyház elégedetlenkedett az őt ért sérelmek miatt, amelynek főként az Aranybullából adódtak (sókereskedelem, tizedfizetés, izmaeliták és zsidók túl nagy szerepe), valamint Német Lovagrend kiűzéséből. Mindennek hatására 1231-ben az egyházi nagybirtokosság nyomására megtörtént az Aranybulla felülvizsgálása. A 35 cikkelyből álló megújított oklevél az egyház részére kedvező változtatásokat tartalmazott. Eltűnt a tized pénzben való szedését tilalmazó rész A sókereskedelemből is részesedhetett az egyház A nádor nem ítélkezhetett a klerikusok fölött A hiteleshelyek szerepét megnövelték az igazságszolgáltatásban (tanúbizonyság). Az ellenállási záradék módosítása, ezt a jogot most már csak a mindenkori esztergomi érsek gyakorolhatta.

51 Megszületése utána ezen egyezményt sem tartotta be senki
Megszületése utána ezen egyezményt sem tartotta be senki. Ennek hatására Róbert esztergomi érsek – élve ellenállási jogával – egyházi tilalom (interdiktum) alá vetette egész Magyarországot. (sehol sem volt szabad istentiszteletet tartani, egyházi temetést végezni). Ennek hatására II. András 1233-ban aláírta a beregi egyezményt, mely az egyházon esett méltánytalanságok helyrehozását jelentette. 1232-ben a Zala megyei szerviensek Kehidán oklevélben kérték a királyt, hogy saját maguk bíráskodhassanak, mivel sok igazságtalanság történik a megyében. Szolgabírókat választottak. Ezen jog és az Aranybulla azon rendelkezése, miszerint két-két nemes legyen minden megyéből a fehérvári törvénynapon, a királyi vármegye bomlását és a királyi jogszolgáltatás hanyatlását mutatja. András teljesítette a kérést, mert abban bízott, hogy így az új megyei közigazgatás a királyi szerviensek kezébe mehet át. Bár a gyakorlatban nem tudták sikerre vinni az újítást, a későbbi „nemesi vármegye” előfutárainak tekinthetjük a próbálkozást.

52 Korábbi érettségi kérdések a témában:
Nem volt még emelt szintű érettségin kérdés a témában!!!!

53 Köszönöm a figyelmet!