MAKROÖKONÓMIA.

MAKROÖKONÓMIA

ALAPFOGALMAK Kibocsátás: Q : a termeléssel adott időszak alatt a gazdaságban létrehozott áruk és szolgáltatások összessége. Jövedelem: Y: a realizált kibocsátás; munkajövedelem és tőkejövedelem. A termelési tényezők felhasználásával nyert jövedelmek összessége a makrojövedelem. Fogyasztás: C : a jövedelem azon része, amely a szükségleteket kielégítő árukra és szolgáltatásokra költöttek el. Megtakarítás S : el nem költött jövedelem. Felhalmozás: olyan javak felhalmozása, amelyeket egy adott időszak termeléséből, vagy importjából arra a célra fordítanak, hogy azokkal bővítsék a termékek előállításához szükséges eszközöket. Ez egyrészt beruházás, amely az állótőke pótlására és bővítésére fordított tőkejavak vásárlását jelenti, másrészt készletfelhalmozás. A készletfelhalmozás magában foglalja a folyamatos termeléshez szükséges nyersanyagok, segédanyagok (inputkészletek) valamint az értékesítésre váró termékhalmaz (outputkészlet) felhalmozását. Nettó beruházás: I: bővítő beruházás, azaz a felhalmozott eszközöknek az a növekménye, amely a termelés folyamán elhasználódott állótőke értékét meghaladja. Árszínvonal: P: a makrogazdaság termékárainak termékmennyiséggel súlyozott átlaga, amely megmutatja, hogy mennyibe kerül a kibocsátás. Az árszínvonal reciprokát (1/P) a pénz vásárlóerejének nevezzük

ALAPFOGALMAK JELÖLÉSEK A MAKROÖKONÓMIÁBAN:
C = (consumption) makrofogyasztás I = (investment) beruházás G = (governement expenditures) kormányzati vásárlás / kiadások Y = (yield) makrogazdasági jövedelem / makrokibocsátás P = (price level) árszínvonal V = a pénz forgási sebessége M = (money) pénzkínálat / pénzmennyiség Q = (quantity) mennyiség, kibocsátás S = (saving) megtakarítás i = (interest rate) kamatláb w = (wage level) nominálbér L = (Labour) munka K = (capital) tőke T = (tax) adó Tr = (transfer) transzfer EX = (exports) export IM = (imports) import e = (exchange rate) nominálárfolyam r = (real ecxchange rate) reálárfolyam t = (time) idő

A közgazdaságtan két ága
A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. A mai uralkodó közgazdaságtan két ága, a mikro- és a makroökonómia egymást kiegészítő ismereteket közül az egységes egészként működő gazdaságról. A mikroökonómia az egyes gazdasági szereplők nézőpontjából kiindulva vizsgálja a gazdaság működését. A makroökonómai a gazdaság összműködésének problémáit elemzi, aggregált mutatók segítségével.

A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. A makroökonómiai vizsgálat a piac által közvetített újratermelésre irányul, igyekszik kimutatni, hogy mik az újratermelés normális zökkenőmenetes lefolyásának a feltételei, hogy hogyan változik át a piacon a pénz közvetítésével az output minden egyes eleme. Amennyiben egy nemzetgazdaságban ezek a feltételek teljesülnek, akkor ott makroökonómiai egyensúlyról beszélhetünk.

A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. Az emberi szükségletek minőségileg megváltoznak, magasabb szintűvé válnak, mennyiségileg kibővülnek, ezért a tartós egyensúly csak a gazdasági fejlődés eredménye lehet. A makroökonómiai egyensúly feltételeinek a meghatározása nem tartalmazza egyúttal azt is, hogy ezek mindig meg is valósulnak egy gazdaságban.

A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. Napjainkban a legtöbb gazdaságban éppen ezen feltételeknek a hiánya jut kifejezésre a gazdasági bajok, az infláció, a munkanélküliség, a periodikusan ismétlődő válságok formájában. A bajok orvoslásában csakis a fejlett piaci koordinációval és az állam aktív gazdasági szerepvállalásával lehetséges. A gazdasági körforgást az állami koordináció alapvetően módosíthatja, ezért a makroökonómia elemzés magában foglalja azokat az általános összegfüggéseket is, amelyek az állami beavatkozás lehetőségeire és következményeire vonatkoznak.

A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. A makroökonómia elemzésének módszertani elemei: A makroökonómia pozitív elmélet, az elméleti közgazdaságtan sajátos ága: a makroökonómia természeténél fogva nem normatív, hanem leíró elmélet, amely a gazdasági összfolyamatok aggregált vizsgálatából vonja le következtetéseit. A gazdasági modellek szerepe: minden egyes alkalmazott modell a valóság egészének csak azon elemeit tartalmazza, amelyeket az éppen aktuális vizsgálat alapján relevánsnak tekintünk, minden egyéb körülménytől pedig elvonatkoztatunk.

A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. Gazdasági egyensúly, illetve egyensúlytalanság: Az egyensúly olyan állapotot fejez ki, amelyben kiegyenlítődik azon tényezők hatása, amelyek ezt az állapotot képesek lennének megváltoztatni, tehát ez az állapot időben állandó. Ha a külső tényezők megváltozása olyan belső erők működését indítja el, amelyek az egyensúly felé viszik a rendszert, akkor stabil egyensúlyról beszélünk, ellenkező esetben pedig instabil egyensúlyról. A piac akkor van egyensúlyban, ha adott árak mellett az eladók éppen azt a mennyiséget halandók a piacra vinni, mely mennyiséget a vevők hajlandók megvenni. Ez a egyensúly a keresleti és kínálati függvények metszéspontjában található. Az általános egyensúly feltételezi, hogy a különböző piacok összességének kölcsönhatásából minden piacon egyidejűleg kialakul az egyensúly. Makroökonómiai egyensúly az aggregált keresleti és az aggregált kínálati függvény metszéspontjában ábrázolható. Ez meghatározza az összkibocsátás és az árszínvonal egyensúlyi nagyságát.

A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. Időtényező: attól függően, hogy a gazdasági változókat milyen idődimenzióra értelmezzük, a következő vizsgálati módszereket különböztethetjük meg: statikus, összehasonlító statikus (komparatív) és dinamikus elemzés. A gazdasági szereplőknek a döntéseikben az események jövőbeni alakulásával is számolniuk kell. A különböző változók jövőbeni értékeire vonatkozó elképzeléseket a várakozások fejezik ki. Az időtényezőhöz kapcsolódik a rövid- és hosszú távú elemzés megkülönböztetése, aminek alapja az, hogy más változók értékeit tekintjük adottnak rövid távon és másokat hosszú távon.

A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. Mikroökonómia tételeinek érvényessége a makroökonómiában: Vannak olyan problémák, amelyekre egyformán nagy hangsúlyt fektet mind a két elmélet, de vannak olyanok, amelyek csak a makroökonómiában vethetők fel (pl: infláció). Vannak olyan módszerek, amelyek egyaránt alkalmazhatók mind a két elméletben, és vannak olyan módszerek is, amelyeknél az alkalmazási mód eltérése jelenti csak a különbséget. Vannak viszont olyan összefüggések is, amelyeknél a mikroökonómiából nyert eredmények érvényüket vesztik, ha a makroökonómiában használjuk őket.

A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. A közgazdaságtannak mikro- és makroökonómiára való felosztása és ezzel egyidejűleg a modern makroökonómiai elemzés kialakulása a nagy világgazdasági válság utáni időszaknak, az 1930-as éveknek a terméke. A közgazdaságtudomány rövid néhány évszázados múltja ellenére is több irányzatot fejlesztett ki. Ezért a mai makroökonómia elméletnek többféle irányzata létezik. A különböző irányzatok közötti különbség elsősorban a gazdaság működőképességével, az önszabályozó mechanizmus létezésével összefüggő eltérő állásfoglalásokból ered. Ez viszont döntően a gazdaság fejlődésének, a különböző gazdasági bajok változásának a függvénye. Az irányzatok között állandó vita folyik.

A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. Irányzatok: Merkantilisták: A céljuk volt, hogy minél több arany kerüljön az országba. Szerintük az állami beavatkozás teremti meg a gazdasági folyamatok szabályszerűségét. Fiziokraták: Szerintük csak az állami beavatkozás nélküli gazdaság működőképes. Három szektoros modelljükben a három szektort a földbirtokosok, a bérlők és az iparosok alkotják. Közöttük lévő egyenlő értékek cseréje spontán módon biztosítja a gazdaság zavartalan működését.

A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. Klasszikus közgazdaságtan: Jelentős képviselője volt Adam Smith és David Ricardo. Itt fogalmazódott meg először a tökéletesen versenyző piac alapelvei. Az állam feladata mindössze az éjjeli őr szerep és a közjavak előállítása. Neoklasszikus közgazdaságtan: Szerintük az egyensúly automatikusan létre jön, nincs szükség az állami beavatkozásra. Keynesizmus: A magára hagyott gazdaság működésképtelen. Monetarista irányzat: A direkt állami beavatkozás ellen lép fel, rámutatva, hogy ha a pénzforgalmat a központi bank helyesen szabályozza, akkor a gazdaság jól működik.

Makroökonómiai alapfogalmak. A makrogazdasági célok és összefüggések.
A makroökonómia alapkérdései: Mi határozza meg egy ország össztermelésének, összes jövedelmének nagyságát és növekedési ütemét? Mi határozza meg a foglalkoztatottságot? Mi okozza az inflációt? Milyen tényezők befolyásolják a fizetési mérleg alakulását? A makrogazdasági politika céljai: A jövedelem és a termelés magas szintje Magas szintű foglalkoztatottság Stabil inflációs ráta Külgazdasági kapcsolatok egyensúlya.

Kibocsátás: ma a gazdasági siker legfőbb mércéje az országoknak az a képessége, hogy a gazdasági javak és szolgáltatások kibocsátásában magas szintet és gyors ütemű növekedést érjen el. Ennek legátfogóbb mérésre a Bruttó Hazai Termék (GDP: Gross Domestic Product) szolgál, mely az egy év alatt termelt összes jószág és szolgáltatás. Foglalkoztatottság és munkanélküliség: a kényszerű munkanélküliség tömegessé válása anyagi nehézségeket okoz a családoknak, de a gazdasági terhek mellé hamarosan felsorakoznak a súlyos pszichológiai, társadalmi és közegészségügyi következmények is.

Árak és infláció: fő makroökonómiai cél az árstabilitásnak a szabadpiaci viszonyok közötti fenntartása. Az árstabilitás azt jelenti, hogy az árak sem nem emelkednek, sem nem esnek túl gyorsan. A szabadpiacok fenntartásának vágya azon alapul, hogy az áraknak és a béreknek a magánpiacokon tárgyalásos megállapodások álapján kell kialakítaniuk, nem pedig kormányrendeletek réven. Külgazdasági politika: az adott nemzet külkapcsolataival függnek össze. Normális időkben az export és import egyensúlyban van és stabil valutaárfolyam a jellemző.

A makrogazdasági szektorok: azonos gazdasági szerepet, funkciót ellátó szereplők összessége. Vállalati szféra (V): Értékesítés céljából árukat és szolgáltatásokat termelő, költségeit bevételeiből finanszírozó, profitérdekelt szervezetek összessége. Háztartási szféra ( H ): fogyasztási cikkeket keres, munkát kínál és megtakarít; Költségvetési szféra (ÁLLAM - Á): Az állam különböző szervezeteinek összessége (központi költségvetés, települési önkormányzat, társadalombiztosítási alap); Külföld (K): Mindazon személyek, akik nem állandó lakói az adott országnak valamint mindazon vállalatok, amelyek nem integrálódnak szervesen a nemzetgazdaság belső folyamataiba.

A piacok: a makroökonómia olyan piacokkal foglalkozik, amelyeket az egyes részpiacok összesítésével nyerünk. Az alapvető piacok: árupiac: egy gazdaság összes végső felhasználásra kerülő árujának piaca. A fogyasztási javak és a beruházási javak piacát egyesíti. Az árupiacon az eladók a vállalatok és a külföld, a vásárlók a háztartások, az állam, a vállalatok és a külföld. A fogyasztói javak vásárlói elsősorban a háztartások, a beruházási javak vásárlói pedig a vállalatok. Az állam és a külföld egyaránt vásárolhat fogyasztási és beruházási célokat szolgáló javakat. munkapiac ahol az összes munkakereslet és kínálat találkozik. Az eladók a háztartások és a vásárlók a vállalatok és az állam. pénzpiac amely a pénz, kötvény és részvény kínálat és kereslet kölcsönhatásával jellemezhető.

A makrogazdasági folyamatokba való beavatkozás eszközei
Az állam makrogazdasági politikai céljai elérése érdekében gazdaságpolitikai eszközöket mozgósíthat. A gazdasági eszközök a kormány közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló gazdasági változók. Ezek a következők lehetnek: költségvetési (fiskális -) politika és pénz - (monetáris -) politika

Költségvetési (fiskális) politika: ide tartoznak az államháztartás (a központi költségvetés, a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítási alapok) kiadásait és bevételeit szabályozó intézkedések. A költségvetési politika a kormánykiadásokból és az adóztatásból áll. A kormánykiadások befolyásolják a közfogyasztásnak a magánfogyasztáshoz viszonyított nagyságát. Az adóztatás levon a jövedelemből, és így csökkenti a magánkiadásokat, de kihat a beruházásra és a kibocsátásra is. A költségvetési politika kihat az összkiadásokra és ezáltal befolyásolja a tényleges reál GDP-t és az inflációt.

Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) Költségvetési (fiskális) politika: ide tartoznak az államháztartás (a központi költségvetés, a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítási alapok) kiadásait és bevételeit szabályozó intézkedések. A fiskális politika gyakran együtt jár a pénzmennyiség megváltozásával. Ha a bevételek meghaladják a kiadásokat, akkor költségvetési többletről (szufficitről) beszélünk; ha a kiadások haladják meg a bevételeket, akkor költségvetési hiány (deficit) keletkezik.

A költségvetés egyenlege és a pénzmennyiség
Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) A költségvetés egyenlege és a pénzmennyiség Ha a költségvetési kiadások meghaladják a bevételeket, akkor a többletkiadás fedésére két lehetőség kínálkozik: hitelfelvétel a magánszektortól; hitelfelvétel a központi banktól.

Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) Az állam a magánszektortól úgy vesz fel hitelt, hogy államkötvényeket bocsát ki, amelyeket a háztartások és a vállalatok vásárolnak meg. A befolyt pénzt az állam a bevételeket meghaladó kiadásokra költi. Ha a magánszektor kölcsönei finanszírozzák a költségvetési hiányt, akkor a pénzmennyiség emiatt nem változik meg.

Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) Ha a központi bank kölcsönei finanszírozzák a költségvetési hiányt, akkor növekszik a pénzmennyiség, mert mikor az állam elkölti a jegybanktól felvett hitelt, akkor új pénz kerül a forgalomba; növekszik a pénzmennyiség. Ha az állami bevételek haladják meg a kiadásokat, akkor a keletkező költségvetési többletet az állam adósságának visszafizetésére használja fel. Ha a magánszektor kezében lévő államkötvényeket vásárolja vissza, akkor a pénzmennyiség nem változik; ha a jegybanki hiteleket törleszti, akkor csökken a pénzmennyiség.

Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) Tiszta fiskális politikáról beszélünk, ha az állami kiadások és bevételek változásával egyidejűleg nem változik a pénzmennyiség. A fiskális politika a kamatláb és a beruházás megváltozásával jár együtt. Expanzív, bővítő jellegű fiskális politika: ez a kormányzati kereslet, vagy a transzferek növelését, vagy az adók csökkentését jelenti. A kormányzati kereslet bővülése változatlan reál pénzkínálat mellett a kamatláb emelését ez pedig a beruházási kereslet visszaesését okozza, ami tompítja az összkereslet növekedését. A kormányzati kereslet emelkedése magán-beruházási keresletet szorít ki. Ez az úgynevezett kiszorító hatás.

Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) A kiszorító hatás ellensúlyozható vegyes politikával, a fiskális és a monetáris politika együttes alkalmazásával. Vegyes fiskális és monetáris politikáról beszélünk, ha az állami kiadások és bevételek változásával egyidejűleg a pénzmennyiség is megváltozik. Tehát a jegybanknak olyan intézkedéseket kell tennie, hogy a reál pénzkínálat a reál pénzkereslet növekedésével azonos mértékben nőjön.

Pénzpolitika (monetáris) politika; ide tartozik a hazai pénzmennyiség és a gazdaságban érvényesülő kamatláb szabályozása. Ennek felelőse a jegybank, vagyis az ország központi bankja (Mo.-on a Magyar Nemzeti Bank). A központi bank által működtetett monetáris politika meghatározza a pénzkínálatot. A pénzkínálat változásai felhajtják vagy lenyomják a kamatlábat, és befolyásolják a gépekre, az épületekre vagy hasonló tételekre fordított kiadásokat. A monetáris politika lényeges hatást gyakorol mind a tényleges, mind a potenciális GDP-re.

Az állam gazdasági beavatkozásának monetáris eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresetre) Pénzpolitika (monetáris) politika; ide tartozik a hazai pénzmennyiség és a gazdaságban érvényesülő kamatláb szabályozása. Ennek felelőse a jegybank, vagyis az ország központi bankja (Mo.-on a Magyar Nemzeti Bank). Expanzív (bővítő) monetáris politikáról beszélünk, ha a jegybank bővíti a normális pénzkínálatot; Restriktív (szűkítő) monetáris politika csökkenti a pénzmennyiséget.

Expanzív monetáris politika hatásmechanizmusa:
Az állam gazdasági beavatkozásának monetáris eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresetre) Expanzív monetáris politika hatásmechanizmusa: Ha adott árszínvonal mellett megnövekszik a normális pénzmennyiség, akkor nő a reál pénzkínálat. Ez túlkínálatot eredményez a pénzpiacon, ami csökkenti a kamatlábat. A csökkenő kamatláb növekvő beruházási kereslethez vezet. A növekvő beruházási kereslet az egyensúlyi jövedelem bővülését okozza. Az összkeresleti görbe jobbra tolódik.

Restriktív monetáris politika hatásmechanizmusa:
Az állam gazdasági beavatkozásának monetáris eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresetre) Restriktív monetáris politika hatásmechanizmusa: A normális pénzmennyiség csökkentése változatlan árszínvonal mellett a reál pénzkínálat esésére vezet, ami növeli a kamatlábat. A megemelkedett kamatláb visszafogja a beruházásokat, ami a reáljövedelem visszaesését eredményezi. Az összkeresleti görbe balra tolódik.

Az állam gazdasági beavatkozásának monetáris eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresetre) A jegybank monetáris politikájának hatását az összkeresletre négy tényező befolyásolja: A jegybank pénzmennyiséget bővítő lépései mennyiben képesek befolyásolni a pénzmennyiséget. A pénzmennyiség bővülése mekkora beruházás növekedést eredményez. A kamatláb csökkenése mekkora beruházás növekedést eredményez. Mekkora az autonóm kiadások változásának multiplikátor hatása, ami a fogyasztási határhajlandóságtól és az adókulcstól függ.

A külgazdasági politika: eszközei a külgazdasági kapcsolatokra hatnak. Ilyenek a kereskedelempolitika (vámok, export támogatás), a valutaárfolyam-politika. Jövedelempolitika a bérekre, az egyéb jövedelmekre, valamint az árakra ható olyan állami szabályozást jelent, amely nem sorolható be a költségvetési politika körébe. A kormányzatnak azon kísérlete, hogy az infláció mérséklése érdekében közvetlenül befolyásolja a bérek és az árak terén érvényesülő irányzatokat.

A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik
A nemzeti számlarendszer: A nemzeti számlarendszerben (SNA: System of National Account) az egyes gazdasági szektorok számláin a szektor bevételei és kiadásai szerepelnek. A számlák segítségével figyelemmel kísérhető a termelési és jövedelmi folyamatok.

A bruttó hazai termék: A bruttó hazai termék (GDP) az egy országban egy év alatt megtermelt termékek és szolgáltatások összes értéke. A GDP mérhető, mint : Az egyes ágazatokban megtermelt hozzáadott értékek összege. A gazdaságban keletkezett különböző fajta tényezőjövedelmek összege. A végső javakra irányuló kiadások összege.

1. Egy termelési folyamatban keletkező hozzáadott érték a megtermelt javak és a termelő fogyasztás értékének a különbsége. Hozzáadott érték = összes termelés - termelő fogyasztás A GDP egyenlő az egyes ágazatokban keletkező hozzáadott értékek összegével. A GDP minden megtermelt jószág értékét csak egyszer tartalmazza. GDP = Σ hozzáadott érték

A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik pl.:
Üzem Termék Értékesítés [eFt/t] Hozzáadott érték Bánya Szén 10.000,- Vegyi feldolgozó Vegyi alapanyagok 12.500,- 2.500,- Műtrágya előállító Műtrágya 18.750,- 6.250,- Keres-kedelem Kiszerelés, értékesítés 31.250,- ÖSSZESEN:

2. A GDP, mint a gazdaságban keletkezett munka és tőkejövedelem összege: A GDP az országban a termelés során keletkezett tényezőjövedelmek: a kifizetett munkabérek, kamatok bérleti díjak, és a vállalatoknál maradó profitok összege. A hozzáadott érték, vagyis a megtermelt javak és a termelő fogyasztás értékének különbsége mutatja az egyes termelési folyamatokban termelődő tényezőjövedelmet. A GDP-t úgy is kiszámíthatjuk, mint a gazdaságban keletkező tényezőjövedelmek összegét.

3. A GDP mint a kiadások összege: A GDP-t mérhetjük, mint a hazai termelésű javakra irányuló kiadások értékét. A GDP-be számító kiadások: a fogyasztás, a bruttó beruházás, a kormányzati vásárlás, az export és az import különbsége.

A nettó hazai termék: A GDP-ből levonva az állóeszközök értékcsökkenését (amortizációt) kapjuk meg a nettó hazai terméket, az NDP-t. NDP = GDP - amortizáció NDP = (C + Inet + G + EX – IM) - amortizáció (Inet= nettó beruházások értéke)

A számbavétel kérdései: A háztartások által termelt termékek (pl. kertben termelt zöldségek) beszámítanak a GDP-be, de a háztartásokban végzett szolgáltatások (pl. ebédfőzés) nem. A GDP mutatónak tartalmaznia kell: az illegális, tiltott gazdasági tevékenységet (pl. kábítószer előállítása), a legális, de az adócsalás szándéka miatt rejtett tevékenységet (fekete gazdaság), az informális, nem vállalati keretek között folytatott tevékenységet is (pl.: közmunka). A javakat elsősorban saját piaci árukon, vagy egy hasonló jószág piaci árán értékeljük. Ha egy jószágnak nincsen piaci megfelelője (pl. oktatási, egészségügyi, közbiztonsági, honvédelmi szolgáltatások, stb.), akkor azt költségáron értékeljük.

A nemzeti számlarendszer mutatói: A GDP és az NDP a nemzeti számlarendszer termelési mutatói: az ország területén megtermelt összterméket mérik. A megtermelt hazai jövedelem nem feltétlenül egyezik meg a hazai gazdasági szereplők által felhasználható jövedelemmel. A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) a hazai gazdasági szereplőkhöz jutó bruttó tényezőjövedelmet mutatja. GNI = GDP + beáramló tényezőjövedelmek - kiáramló tényezőjövedelmek

Számbavételének alapkövetelménye: a termék vagy szolgáltatás alkalmas legyen más gazdasági szereplőnek való átadásra. MIT tartalmaz: Vállalatok által termelt javak: Igen Háztartások által előállított termék: Igen Háztartásokban végzett szolgáltatás értéke: Nem (Kiv: Lakástulajdonos saját lakásában lakik - piaci bérleti díjat fizet – Igen) Tiltott tevékenységek értéke: Nem Rejtett tevékenységek értéke: Igen HOGYAN történik a számbavétel: Piaci áron Ha piaci cserére nem kerülnek: Piacon előforduló hasonló jószág ára vagy Termelésükhöz felhasznált ráfordítások összege;

Nominál és reál GDP Nominál GDP: a GDP folyóáras értéke Reál GDP: a javak mennyiségében kifejezett GDP = = Nominál GDP/Árszínvonal A GDP és a társadalmi jólét A GDP nem tekinthető a társadalmi jólét mutatójának. Okai: nem veszi figyelembe a negatív és pozitív külső gazdasági hatásokat, nem veszi figyelembe a természeti javak amortizációját, kimaradnak a társadalmi jólétet befolyásoló tényezők (pl: szabadidő), káresemények helyreállítása növelő tényezőként jelenik meg. Nettó hazai termék (NDP - Netto Domestic Product) NDP = GDP – Amortizáció = C + Inettó + G + (EX – IM) - Amortizáció Bruttó nemzeti termék (GNI – Gross National Income) Belföldi gazdasági szereplők bruttó tényezőjövedelmének összege = GDP + + a beáramló tényezők jövedelme - kiáramló tényezőjövedelem

Nettó nemzeti termék (NNI – Nettó National Income) NDP + beáramló tényezőjövedelmek - kiáramló tényezőjövedelmek Ha figyelembe vesszük a segélyek, adományok és egyéb juttatások nemzetközi áramlását, akkor újabb jövedelmi mutatószámhoz jutunk. A közvetlen ellenszolgáltatás nélkül áramló jövedelmeket transzfereknek nevezzük. Bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem: a nemzetközi transzferekkel korrigált nemzeti jövedelem mutató (GNDI): GNDI = GNI + beáramló transzferek - kiáramló transzferek A GNDI-nek is van nettó párja a nettó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (NNDI).

Rendelkezésre álló nemzeti (jövedelmi)
A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik Az SNA mutatói (összefoglaló): Hazai (termelési) Nemzeti (jövedelmi) Rendelkezésre álló nemzeti (jövedelmi) Bruttó GDP GNI GNDI Nettó NDP NNI NNDI

A nemzeti fogyasztás, megtakarítás és a beruházás összefüggései.
A fogyasztási kiadások közé tartozik a háztartások által elköltött jövedelmek csaknem egésze. A fogyasztási kiadások tartalmazzák: a tartós fogyasztási cikkek pl. hűtő, vagy autó vásárlását; a nem tartós fogyasztási cikkekre pl. élelmiszerre, vagy ruházatra fordított kiadásokat; a szolgáltatásokra pl. hajvágásra elköltött jövedelmet. Az új házak megvételére, valamint építésére fordított kiadásokat a beruházások között könyveljük el.

A beruházási kiadások közé soroljuk: az új tőkejavak vásárlását: ide tartozik a vállalatok üzleti célú beruházásai (új gépek, berendezések, épületek, stb.), amelyeket termelési céllal vásárolnak meg, vagy építenek fel. lakáscélú beruházások: új lakóházak, lakások építésére fordított összegeket, függetlenül attól, hogy az építtető vagy a vásárló a háztartási, vállalati vagy az állami szektorba tartozik. A használt tőkejavak (gépek, lakások) megvétele nem számít beruházásnak, mivel ezek egy régebbi termelési folyamatban keletkeztek.

raktárkészletek változását (készletfelhalmozás): a vállalatok nyersanyagokat, félkész termékeket vásárolnak, vagy a megtermelt termékeket raktároznak. Ezeket beruházási, készlet felhalmozási kiadások közé soroljuk és úgy tekintjük, hogy a vállalat saját magától vásárolta meg a terméket. Ha a készletváltozásokat beruházási kiadásnak tekintjük, akkor az összes kiadás = összes termelés. A teljes beruházás összegét bruttó beruházásnak nevezzük. A bruttó beruházás bővítő és pótló beruházásra oszlik meg. A pótló beruházások értéke egyenlő az amortizációval. A tőkeállományt bővítő beruházást nettó beruházásnak nevezik: Bővítő beruházás = bruttó beruházás - pótló beruházás vagyis a Nettó beruházás = bruttó beruházás - amortizáció

kormányzati vásárlások: Különböző állami szerveknek termékek és szolgáltatások megvételére irányuló kiadásait jelentik (pl. bérek kifizetése, új autók, számítógépek vásárlása). Kivétel az új épületek vásárlása, mert ez beruházásnak minősül. Az állam kap is valamilyen árut (munkát, autót, számítógépet) a pénzéért. Nem minden kormányzati kiadás minősül kormányzati vásárlásnak. Ha az álam transzferként, közvetlen ellenszolgáltatás nélkül fizet ki bizonyos összegeket, akkor az ugyan állami kiadás, de nem állami vásárlás (pl. nyugdíj, munkanélküli segély, államadósság után fizetett kamatok, stb.).

az export és az import különbsége: A kiadások közül az utolsó tétel az export és az import különbsége. Az export termékek és szolgáltatások külföldre történő eladását, míg az import külföldről való vásárlást jelent. Ide tartozik a szolgáltatások külkereskedelme is. Az export és az import különbségét a külkereskedelmi mérleg egyenlege mutatja.

Adó/T Import/Im Export/Ex Meg-rende-lések/G HÁZTARTÁS ÁLLAM VÁLLALAT KÜLFÖLD Megtakarítás/S Jövedelem/Y (= GDP!) Fogyasztás/C Beruházások/I A háztartás jövedelme: Y = C + T + S A vállalat jövedelme: Y = C + I + G + (Ex - Im)

Megtakarítás és beruházás A GDP mutatja a hazai gazdasági szereplők, a vállalatok, a háztartások és az állam jövedelmét. A magánszektor (vállalatok, háztartások) jövedelme kisebb, mint a GDP, mert a magánszektor jövedelméből befizeti az állami bevételt jelentő adókat. Adó alatt minden olyan jogi kényszerrel behajtott jövedelmet értünk, amelyet az államnak fizetnek be és amelyhez nem kapcsolódik közvetlen ellenszolgáltatás. Ugyanakkor az állam is fizet a magánszektornak olyan jövedelmeket, amelyekhez nem kapcsolódik közvetlen ellenszolgáltatás. Az ilyen állami kifizetéseket transzfereknek nevezzük (pl. jóléti juttatások, munkanélküli segély, családi pótlék, vállalatoknak nyújtott támogatás, államadóság utáni kamatfizetés). A befizetett adók csökkentik, a kifizetett transzferek növelik a magánszektor jövedelmét.

A magánszektor az adókkal csökkentett és a transzferekkel növelt jövedelemből költekezhet. Ezt szabadon felhasználható, rendelkezésre álló jövedelemnek nevezzük. A rendelkezésre álló jövedelmet úgy kapjuk meg, hogy a GDP-hez hozzáadjuk az állam által fizetett transzfereket és levonjuk az államnak befizetett adókat: Yd = Y – T + TR

A rendelkezésre álló jövedelmet a magánszektor fogyasztásra és megtakarításra használja fel. Megtakarításon a javak vásárlására el nem költött jövedelmet értjük. Az a jövedelemrész, amelyet nem költenek fogyasztásra, az a megtakarítás. Így a magánszektor rendelkezésre álló jövedelme fogyasztásra és magán-megtakarításra oszlik: Yd = C + S A GDP a felhasználás oldaláról tekintve fogyasztásra, megtakarításra és nettó adóbefizetésre oszlik meg: Y = C + S + (T-TR)

A kiadások oldaláról mért GDP-nek és a GDP felhasználásnak meg kell egyeznie: GDP a kiadások oldaláról = GDP felhasználása = = C + I + G + EX - IM = C + S + (T - TR) A tényleges beruházások és a tényleges megtakarítások mindig egyenlők. A szándékolt beruházások és a szándékolt megtakarítások viszont eltérhetnek egymástól: I = SM + SÁ + SK Ahol : I = beruházás; SM = magán-megtakarítás; SÁ = állami megtakarítás; SK = külföldi megtakarítás.

A nominál és reál GDP. Kísérletek a gazdasági jólét mérésére
A nominális GDP az adott időszak árain számított, pénzben kifejezett GDP. A nominális GDP folyóáras mutató. A reál GDP-n a javak mennyiségében kifejezett GDP-t értjük, amelyet úgy kapunk, hogy a nominális GDP-t osztjuk a javak súlyozott átlagos árával, az árszínvonallal. Az árszínvonal jele P. A reál GDP-t egy összetett jószág egységeiben mérjük. Az összetett jószág egy jószágkosár, amelyben az egyes javak részarányát a normális GDP-beli részarányuk adja meg.

A reál GDP és az árszínvonal elméletben használt fogalom. A gyakorlatban ezeket a változatlan áras GDP (reál GDP) és az árindex (árszínvonal) helyettesíti. A változatlan áras GDP egy régebbi időszak árain számított GDP. A változatlan áras GDP-t úgy határozzuk meg, hogy a folyóáras GDP-t osztjuk egy megfelelően megválasztott árindexszel. Az árindex egy árukosár jelenlegi árösszegének arányát mutatja egy régebbi időszakhoz (ún. bázisidőszakhoz) képest.

A változatlan áras GDP kiszámítására alkalmazott árindexet GDP-deflátornak nevezzük, amely a GDP-be beszámító javak árindexe. A GDP-deflátor változása az infláció nagyságának legátfogóbb mutatója.

A változatlan áras GDP a reál GDP elméleti fogalmának gyakorlati mérésére szolgál. A reál GDP a termelt javak mennyiségét mutatja egy összetett jószág egységeiben kifejezve. A reál GDP tehát nem pénzben, hanem jószágmennyiségben fejezi ki a bruttó hazai terméket. Ezzel szemben a változatlan áras GDP pénzben kifejezett nagyság: a tárgyidőszaki GDP-t méri egy régebbi időszak, a bázisidőszak árain kifejezve.

A GDP a termelés és a jövedelem alapvető mutatója, de mégsem tekinthető a gazdasági jólét mérésére szolgáló mutatónak, ugyanis önmagában a megtermelt és a hazai gazdasági szereplőkhöz áramló jövedelem változása alapján nem lehet megítélni az ország gazdasági jólétének változását.

Az emberi fejlődés indexe (HDI): A HDI-t az ENSZ munkacsoportja dolgozta ki, az emberi jólét jellemzésére. A HDI figyelembe veszi: a születéskor várható átlagos élettartamot; a népesség átlagos iskolázottsági szintjét; az egy főre jutó nemzeti jövedelmet. A három adat egyenlő súllyal esik latba a 0-1-ig terjedő HDI indexszám meghatározásakor.

A fenntartható gazdasági jólét indexe (ISEW) és a valódi fejlődés mutatója (GPI): Mindkét mutatószám a fogyasztásból indul ki. A fogyasztás mennyisége azonban csak 3 fontos megszorítással szolgálhat a jólét mércéjeként: Fenntartható fogyasztásnak kell lennie, azaz nem mehet a jövőbeni fogyasztás rovására. Nem alkot gazdasági jólétet a gazdasági vagy társadalmi rendszer okozta károk enyhítését, vagy megelőzését szolgáló fogyasztás (pl. riasztóberendezés beszereltetése egy lakásba a pénzben kifejezett fogyasztást emeli, de a jólét nem nő). A jövedelemelosztás egyenlőtlenségének fokozódása változatlan összfogyasztás mellett a gazdasági jólét csökkenését eredményezi.

A fentieknek megfelelően tehát a gazdasági jólét számszerűsítésekor először kiszámítják a társadalom összes fogyasztását, majd ebből levonják a termelés és fogyasztás jelenlegi módjával együtt járó károk enyhítésének, vagy megelőzésének költségeit, továbbá a fogyasztás jövőben várható csökkenését, végül az így kapott értéket a jövedelemelosztás változásának megfelelően korrigálják.

Az ISEW mutató számítása: A gazdasági jólétet növelő tételek: Magánfogyasztás: az ISEW statisztika a tartós fogyasztási cikkek meglévő állományának szolgáltatásait tekinti a fogyasztás részének. Közösségi fogyasztás: lényegében megegyezik a GDP kormányzati vásárlások fogyasztási részével. Közösségi infrastruktúra szolgáltatásai: az utak és hasonló közösségi építmények használatából eredő fogyasztást jelenti. Helyettesíti a GDP-ben szereplő kormányzati vásárlások beruházási összetevőjét. Háztartási munka értéke. A beruházásoknak köszönhető várható jövőbeni fogyasztás növekedés: a tőkeállomány növekedéséből várhatóan eredő jövőbeni fogyasztás emelkedését veszi figyelembe. Folyó fizetési mérleg egyenlege: az export és import mellett szerepelnek a külfölddel kapcsolatos jövedelemáramlások is. A fentiek összege = fogyasztási alap.

A gazdasági jólétet csökkentő tételek: A termelésből és fogyasztásból eredő környezeti károk költségei; A társadalmi károk költségei; A jelenbeni tevékenység által okozott várható jövőbeni jólétcsökkenés költségei. A környezeti és társadalmi károk költségeit a károkat mérséklő, vagy elhárító kiadások, az ún. defenzív költségek alapján számszerűsítették. Az ISEW számításakor a fogyasztási alapból a következő tételeket vonták le:

Defenzív környezeti költségek: A mezőgazdasági talajpusztulás költségei, A természeti területek fogyása, A légszennyezés költségei, A vízszennyezés költségei, A zajszennyezés költségei. Defenzív társadalmi költségek: Az ingázás költségei, Az autóbalesetek költségei, Az urbanizációs költségek, A reklámköltségek egy része. Defenzív egészségügyi költségek: az összes egészségügyi költség 50 %-a. A gazdasági jólét jövőben várható csökkenése: A nem megújítható erőforrások kimerülése (bányászati termelés), Hosszú távú környezeti kár (üvegház hatás).

A fogyasztási alapból a jólétcsökkentő tételek kivonásával kapjuk a nyers ISEW mutatót, amelyet a jövedelemelosztás és a munkamegosztás egyenlőtlenségével korrigálva jutunk el az ISEW mutatóhoz. Az ISEW és a GPI mutatók megmutathatják a gazdasági jólét változását az időszak elejéhez képest.

Feladatok #1 Határozza meg a GDP értékét a hozzáadott értékek alapján, számítsa ki az alábbi táblázat hiányzó értékéit! GDP = Σ hozzáadott érték (a megtermelt javak értéke a termelői fogyasztás) A termelői fogyasztás nem más, mint a termelés alatt felhasznált javak (nyersanyag, alap,- energia,- tartalék alkatrész stb.)

Feladatok #2 ÁGAZAT Ipar + mgazdaság 13 000 1 500 Szolgálta-tás 8 000
ÖSSZES TERMELÉS TERMELŐ FOGYASZTÁS HOZZÁADOTT ÉRTÉK Ipar + mgazdaság 13 000 1 500 Szolgálta-tás 8 000 6 000 Összesen

Feladatok #3 ÁGAZAT Ipar + mgazdaság 13 000 11 500 1 500 Szolgálta-tás
ÁGAZAT ÖSSZES TERMELÉS TERMELŐ FOGYASZTÁS HOZZÁADOTT ÉRTÉK Ipar + mgazdaság 13 000 11 500 1 500 Szolgálta-tás 8 000 6 000 2 000 Összesen 21 000 17 500 3 500

Feladatok #4 Töltsük ki az alábbi táblázat rovatait és számoljuk ki a GDP-t!

I G C Ex Im 1 Üzleti célú új tőkejavak vásárlása 3 000 2
Lakáscélú beruházások 1 000 3 Készletfelhalmozás 500 4 Amortizáció 2 000 5 Bruttó magán beruházás 6 Nettó magán beruházás 7 Kormányzati beruházások 4 000 8 Tartós fogyasztási cikkek vásárlása 9 Nem tartós fogyasztási cikkek vásárlása 3 500 10 Fogyasztói szolgáltatások 5 000 11 Összes magán fogyasztás 12 Termékek és szolgáltatások exportja 5 200 13 Termékek és szolgáltatások importja 14 Külker mérleg egyenlege - 300 I G C Ex Im

Feladatok #5 Bruttó magán beruházás = Nettó magán beruházás =
Üzleti célú új tőkejavak vásárlása + Lakáscélú beruházások + Készletfelhalmozás + Amortizáció = = = 6500 Nettó magán beruházás = = Bruttó magán beruházás – Amortizáció = = = 4500 Összes magán fogyasztás = = Tartós fogyasztási cikkek vásárlása + Nem tartós fogyasztási cikkek vásárlása + Fogyasztói szolgáltatások = = = 10500 Termékek és szolgáltatások importja = Termékek és szolgáltatások exportja + Külker mérleg egyenlege = = 5200+(-300) = 4900

Feladatok #6 Y = C + I + G + EX – IM azaz:

GNI = bruttó nemzeti jövedelem
Feladatok #7 Az alábbi adatok alapján határozza meg a GDP és GNI-t: GNI = bruttó nemzeti jövedelem 1 Kifizetett bérek 20000 2 Kifizetett bérleti díjak 1000 3 Kifizetett profitok 3000 4 Visszatartott nettó profit 5 Amortizáció 6 Külföldre kifizetett bér + profit 500 7 Külföldről kapott bér + profit 600

Feladatok #8 Y = (=GDP) = Kifizetett bérek + Kifizetett bérleti díjak + Kifizetett profitok + Visszatartott nettó profit + Amortizáció = GNI = GDP + beáramló jövedelem – kiáramló jövedelem, azaz: GNI = – = 26100

Pénz, pénzügyi intézmények
Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Pénzrendszer A pénzrendszer fejlődési szakaszai: Árupénz rendszer (commodity standard) Aranypénz rendszer (arany és pénzhelyettesítők egyidejűleg – gold standard) Hitelpénz rendszer Azért létezik egyáltalán a pénz, mert valamilyen hasznos szolgáltatást teljesít a társadalom számára. A pénz által teljesített hasznos szolgáltatásokat pénzfunkcióknak nevezzük.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Pénzfunkciók: Értékmérő eszköz: a csereelehetőség a pénzen keresztül zajlik Forgalmi eszköz: a csere lebonyolítását teszi lehetővé Kincsképző, felhalmozási eszköz: a vagyont pénzben tartják; likviditás = pénzzé tehetőség Nemzetközi pénz: az előző négy érvényesülése nemzetközi szinten

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Értékmérő (elszámolási eszköz): A gazdasági szereplők viselkedését a relatív, azaz a viszonylagos árak befolyásolják. Egy áru viszonylagos ára azt jelenti, hogy a piacon az áru eladásával milyen mennyiségű másik árura tehetünk szert. Egy árunak annyi relatív ára van, ahány másfajta áru létezik a gazdaságban. Egy n fajta árut tartalmazó gazdaságban a relatív árak száma : n(n-1)/2. A pénz, mint értékmérő a pénzárak segítségével a relatív árakat fejezi ki, ezzel lehetővé teszi a döntések információigényének csökkenését. A pénz, mint értékmérő lehetővé teszi az árak kifejezését; különféle javak összesítését. A pénz értékmérő funkciójának ellátására nem szükséges a pénz fizikai jelenléte, elegendő a pénz eszmei jelenléte.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Forgalmi eszköz (csereeszköz): Ebben a funkcióban a pénz az árucserék közvetítője és megkönnyítője. A pénz, mint forgalmi eszköz az áruáramlással ellentétes irányban mozog. A forgalmi eszköz funkció ellátásához nem elegendő csak elképzelni a pénzt, szükség van a pénz tényleges jelenlétére is; a gazdasági szereplőknek pénzkészletet kell tartalékolniuk. Így a forgalmi eszköz funkció a pénzkereslet egyik alapját jelenti.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Fizetési eszköz: A pénz fizetési eszközként működik, ha valamely ügylet során csak a pénz áramlik az egyik gazdasági alanytól a másikig, de ezzel egyidőben áru nem mozog (pl. adófizetés). Ha az árucsere során a pénzáramlás és az áruáramlás időben elválik egymástól (pl. áruhitel), akkor a pénz forgalmi és fizetési eszköz funkciót is betölt. A fizetési eszköz funkció ellátásához szintén szükség van valamekkora pénzkészletre, ennél fogva ez a funkció is alapját képezi a pénzkeresletnek.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Vagyontartási eszköz: A vagyon nem más, mint tartós javak bizonyos készlete. Ezek a javak lehetnek: Fizikai javak: a tőkejavak, az ingatlanok, a természeti javak, a tartós fogyasztási cikkek. pénzügyi javak: a pénz és a különböző értékpapírok, kötvények, részvények, stb. Ha a gazdasági szereplők megtakarítanak, nem fogyasztják el összes jövedelmüket, akkor vagyonuk növekszik. A gazdasági szereplők döntenek arról, hogy vagyonukat milyen formában tartják. Tartalékolhatnak pénzt, vagy egyéb értéktárgyakat, kötvényeket, részvényeket, műkincseket, ingatlanokat, nemesfémeket, stb. A pénztartás előnyei: likviditás (árura bármikor elcserélhető), nincs árfolyam kockázat. A pénztartás hátrányai: kamatjövedelem kiesés, inflációs veszteség (vagyon csökkenés).

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Árupénzrendszer: A pénz szerepét valamilyen fizikai eszköz tölti be (primitív pénzek) Szőrme, só, fém, kagyló, kő, nemesfémek, stb. Nem árutermelő viszonyok között működik Általános egyenértékes a cserefolyamatban

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Aranypénzrendszer: Árutermelő gazdaságok időszakában Az arany képezte az alapját Ritkán előforduló pénz Nagy belső értéke van Jól formálható, osztható Az arany iránti kereslet meghatározta a pénz értékét Monometallizmus: vagy arany, vagy ezüst volt forgalomban Bimetallizmus: arany és ezüst egyidejűleg volt forgalomban, a cserearánynak stabilnak kell lennie ezek között, ha nem annak az a következménye, hogy a „rossz pénz kiszorítja a jót” (Gresham törvény)

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Működéi elvek: Csak annyi pénz volt forgalomban, amennyi az árucsere lebonyolításához kellett = egyensúlyi rendszer A felesleges pénz kincsként kicsapódott A hiányzó pénzt a kincsből fedezték Feltétel: a kopás és a növekvő áruforgalom miatti hiányt az arany- és ezüstkitermelés pótolni tudja

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Pénzhelyettesítők megjelenése: Klasszikus papírpénz: Kialakulásának oka: az arany kopik, így a tényleges és a névleges értéke elvált egymástól és az arany értékjellé változott, és pénzhiány is volt Nem volt belső értéke, de aranyra átváltható Az aranyat a forgalmi eszköz funkcióban helyettesítette Kényszer-vásárlóértékű, kényszer-forgalmú > „flat money standard” (legyen pénzrendszer) Nem okoz árszínvonal emelkedést, ha a forgalomhoz ugyan elég az aranykészlet, de praktikus okokból ezt aranyra szóló jelek helyettesítik a forgalom növekedése miatt nem elegendő monetáris aranykészletet az állam papírpénz kibocsátással fedezi Inflációt okoz, ha a papírpénz kibocsátás meghaladja a forgalom szükségletét.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Klasszikus bankjegy: Kiváltó oka a növekvő áruforgalom miatti relatív pénzhiány Az aranyat a fizetési eszköz funkcióban helyettesíti: hitelviszonyt testesít meg Váltó: Kereskedelmi váltó: a kereskedők egymás közötti kötelezettség vállalását testesíti meg Bankár váltója => Klasszikus bankjegy

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Az arany demonetizálódása: Az as világgazdasági válság után az aranystandard végképp megszűnt Okai: Felfüggesztették a pénzhelyettesítők aranyra való átváltását Állami beavatkozás fokozódása (J.M. Kynes) Árfolyam-ellenőrzés Kötött deviza-gazdálkodás Tőkekivitel ellenőrzése, tilalma

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Hitelpénz rendszer: A modern pénz belső érték nélküli hitelpénz Bankrendszer segítségével teremthető és semmisíthető meg Bankpasszíva, betölti az alábbi funkciókat: Forgalmi eszköz Fizetési eszköz Megtakarítási, felhalmozási eszköz Formája: Készpénz Számlapénz

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. A pénzkereslet: A pénzkereslet a háztartások és vállalatok által tartani kívánt pénzmennyiség. A pénz közvetlenül árura cserélhető, így birtokosának vásárlóerőt biztosít. A nominális pénzmennyiség a pénz összes mennyisége pénzegységekben (pl. Ft-ban) kifejezve. A reál pénzmennyiség a nominális pénzmennyiség vásárlóerejét jelenti. A reál pénzmennyiség megmutatja, hogy mennyi árut lehetne a nominális pénzmennyiség elköltésével vásárolni.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. A gazdasági szereplők bizonyos reál pénzmennyiséget kívánnak tartani. A tartani kívánt reál pénzmennyiséget reál pénzkeresetnek nevezzük. A gazdasági szereplők az alábbi célokból tartanak pénzt: tranzakciós (ügyleti) célból: az előre látható vásárlások és egyéb kiadásokra (pl. adófizetés) pénztartalékolást jelenti. A tranzakciós pénzkereslet a forgalmi és fizetési eszköz funkció ellátásához szükséges pénzmennyiség. Minél nagyobb a reáljövedelem, annál nagyobb a reál tranzakciós pénzkereslet.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Vagyontartási célból: a pénz alkalmas vagyontartásra: óvatossági pénzkereslet a pénzt előre nem látható kiadások fedezésére tartalékolják; spekulációs pénzkereset: minél nagyobb a kamatláb, annál kisebb a vagyontartási pénzkereslet. A reál pénzkeresleti függvény mutatja, hogy a reál pénzkereslet a reáljövedelem növekvő, a kamatláb csökkenő függvénye.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Az összes reál pénzkereslet a tranzakciós és a vagyontartási pénzkereslet összege. A reál pénzkeresleti függvény: Ahol: L = a reál pénzkereslet Y = a reáljövedelem i = a kamatláb.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Pénzkeresleti függvény M/P i L L0 i1 i0 L(Y0) L(Y1) Y L: reál pénzkereslet Y: reáljövedelem i: kamatláb

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. A pénztömeg nagysága Szűkebb értelemben vett pénz (M1): készpénz állomány; jegybank betétei: vállalattól; lakosságtól; közületektől; nem monetáris pénzintézetektől; kereskedelmi bankok látra szóló betétei. Tágabb értelemben vett pénz (M2)= pénz (M1)+ kvázi pénz Kvázi pénz (pénzre szóló követelés): jegybank határidős, - takarék, - devizaszámlái; kereskedelmi bank határidős, - takarék, - devizaszámlái; Pénzhez közeli tételek ( nem része a pénztömegnek): államkötvények, kincstárjegyek; importletétek és egyéb korlátozott felhasználhatóság számlák;

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. A pénzteremtés: A mai pénz forgalomba hozatalát pénztermelésnek nevezzük. A pénztermelés fő módja a hitelnyújtás. A hitelnyújtást a gazdasági szereplők vagyonmérlegeinek segítségével mutathatjuk be. Ez olyan mérleg, amely a bal oldalon a gazdasági egység másokkal szembeni követeléseit, a jobb oldalon pedig másokkal szembeni tartozásait tünteti fel. A hitelnyújtás során a vállalat betétszámláján jóváírják a hitel összegét. A bank és a vállalat követelései és tartozásai is növekednek: a hitel a bank követelése és a vállalat tartozása, a betét a vállalat követelése és a bank tartozása. A betét pénzként szolgál a vállalat számára: ebből kifizetheti a nyersanyag szállítót. A hitelnyújtással keletkezett betét forgalmi eszközként működik, vagyis a hitelnyújtás összegével megnőtt a pénzmennyiség.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. A hitelezésen, mint fő pénztermelő módon kívül az összes olyan bankműveletet, amely növeli a látra szóló betétek összegét, pénztermelést jelent. Ezek a kiegészítő pénzteremtő műveletek a következők: a kereskedelmi bankok a betétekre kamatot fizetnek, ekkor a kamat összegével növekszik a betét nagysága; a kereskedelmi bankok aranyat, külföldi valutát, értékpapírokat vásárolnak a magánszektortól. A fentiekkel ellentétes bankműveletek pénzmegsemmisítő hatásúak.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Hogyan szabályozza a jegybank a pénzkínálatot? A jegybank egyik funkciója a pénzmennyiség szabályozása: a kötelező tartalékráta szabályozásával, a refinanszírozási hitelkeret és kamatláb meghatározásával, nyílt piaci műveletekkel befolyásolja a pénzmennyiséget.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. A kötelező tartalékráta: A törvényes előírások szerint a kereskedelmi bankoknak a náluk elhelyezett betétállomány bizonyos hányadának megfelelő jegybanki tartalékkal kell rendelkezniük. A jegybanki tartalék a kereskedelmi bankok bankjegy és érme állományából és jegybanknál elhelyezett betéteiből áll. Jogszabály határozza meg, hogy a jegybanki tartalékoknak el kell érniük egy bizonyos minimális szintet. Ez az ún. kötelező tartalék, amely arra szolgál, hogy a bankok fizetőképesek legyenek. A kötelező tartalékráta a kötelező tartalékok és a kereskedelmi bankoknál elhelyezett betétállomány aránya. Ha adott a jegybanki tartalékok nagysága, akkor a kötelező tartalékráta csökkenése növeli a kereskedelmi bankok által teremthető pénzmennyiséget, a kötelező tartalékráta növelése pedig csökkenti a kereskedelmi bankok pénzteremtő képességét.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Refinanszírozási hitelek: A jegybanki tartalékok bővülnek, ha a jegybank hitelt nyújt a kereskedelmi bankok számára és a hitel összegével növeli a kereskedelmi bankok jegybanknál elhelyezett betéteinek nagyságát. A jegybank által a kereskedelmi bankoknak nyújtott hitelt refinanszírozási hitelnek nevezzük. A jegybanki tartalék és a teremthető pénzmennyiség növekszik, ha a jegybank növeli a refinanszírozási hitelkeretet; a refinanszírozási hitelkeret csökkentése esetén pedig csökken a jegybanki tartalék és a pénzteremtő képesség. Ha emeli a refinanszírozási kamatlábat, ez csökkentheti a hitelfelvételt, és így a pénzmennyiséget; a refinanszírozási kamatláb csökkentése pedig növelheti a hitelfelvételt és a pénzmennyiséget.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. Nyílt piaci műveletek: A nyílt piaci műveletek során a jegybank értékpapírokkal, külföldi valutával, arannyal kereskedik, => ami belföldön nem pénz. A nyílt piac azt jelenti, hogy bárki lehet a jegybank partnere. A pénzkínálatot bővíti, ha a jegybank államkötvényt, külföldi valutát vagy aranyat vesz; A pénzkínálat csökkenését jelenti, ha a jegybank államkötvényt, aranyat vagy külföldi valutát ad el. A kereskedelmi bankoknak érdeke, hogy hitelnyújtás révén minél több pénzt teremtsenek, mivel profitjukat a hitelkamatok és a betéti kamatok közötti eltérésből, az ún. kamatrésből szerzik. A hitelnyújtási szándékokat viszont a megbízhatatlan adósok jelenléte korlátozza.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. A nominális pénzkínálatot pénzegységekben mérjük. A reál pénzkínálat a nominális pénzkínálat vásárlóereje, vagyis a reáljavakban kifejezett pénzkínálat. A reál pénzkínálat egyenesen arányos a nominális pénzkínálattal, és fordítottan arányos az árszínvonallal.

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. A pénzkínálati függvény: M/P i M/P0 i: kamatláb M/P: reál pénzmennyiség M/P0: reál pénzkínálat

Pénz, pénzügyi intézmények. A pénzteremtés folyamata a modern pénz esetén. A pénzpiaci egyensúly: a reál pénzkereslet és a reál pénzkínálat egyenlőségét jelenti. M/P i M/P0 L(Y0)  i” i0 i’ i0: egyensúlyi kamatláb i” > i0  túlkínálat i’ < i0  túlkereset

A makrogazdaság keresleti oldala

A makrogazdaság keresleti oldala Fogyasztás (C) és megtakarítás (S)
A mindenkori fogyasztás csak az adott időszak rendelkezésre álló jövedelmétől függ A fogyasztási függvény: Minden tervezett jövedelemhez a tervezett fogyasztást rendeli hozzá, azaz:

C(Y) Ca Y

autonóm fogyasztás (Ca): a fogyasztás jövedelemtől független része. A fogyasztási határhajlandóság : megmutatja, hogy mennyivel nőnek a tervezett fogyasztási kiadások, ha a tervezett jövedelem egy egységgel nő: 0 < c < 1

A megtakarítás: A megtakarítási függvény: a szándékolt reál-megtakarítást mutatja a rendelkezésre álló reáljövedelem függvényében.

autonóm megtakarítás (Sa): autonóm fogyasztás ellentéte (-Ca), vagyis a segélyek, transzferek stb. megtakarítása; megtakarítási határhajlandóság (s) : megmutatja, hogy mennyivel nőnek a szándékolt megtakarítások, ha a tervezett jövedelem egy egységgel nő:

0 < s < 1; s = 1-c

C=Y C C(Y) S(Y) Ca Y 45º -Ca

Az adók és transzferek hatása a fogyasztásra és a megtakarításra Adó: közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelemáramlás, melyet a magánszektor fizeti az államnak.

kétféle adót értelmezünk: Autonóm adó (Ta): független a GDP nagyságától Jövedelemtől függő adó t(Y): progresszív (emelkedő adókulcsú) lineáris (állandó adókulcsú) regresszív (csökkenő adókulcsú)

Csak autonóm adót vet ki az állam:

a függvény meredeksége nem változik; a jövedelem minden értékéhez cTa–val kisebb fogyasztás tartozik. C(Y) C C(Y-Ta) cTa Ca Ca-Ta Y

Állandó adókulcsú jövedelemtől függő adót vet ki az állam:

a függvény meredeksége csökken, minden jövedelem szinten csökken a fogyasztás; C C(Y) C(Y-tY) Ca Y

2-a) Adó és transzferek hatása a megtakarítási függvényre

sTa – val a függvény lefelé tolódik sTr-rel felfelé tolódik a meredeksége csökken [ss(1-t)] S S(Y) S(Yd) Y -Ca Sa-sTa+sTr

A makrogazdaság keresleti oldala Fogyasztás (C) és megtakarítás (S) pl.:
Az alábbi adatok alapján határozza meg a fogyasztási határhajlandóságot és az autonóm fogyasztás nagyságát és töltse ki a táblázat hiányzó adatait: Y reáljövedelem C reálfogyasztás 2000 2500 2550 3000 3500 3300

Fogyasztási határ hajlandóság = =( )/( )= 0,9 Ha nincs jövedelemnövekmény: c=(C-Ca)/Y = (2550-Ca)/2500 - Ca = (2500 * 0,9) – 2550 = - 300 Ca = 300 Az összfogyasztás tehát: C = ,9*2000 = 2100

A teljes megoldás tehát: 300+0,9*2000 Y reáljövedelem C reálfogyasztás 2000 2100 2500 2550 3000 3500 3450 3333 3300 (3300 – 300)/0,9 300+0,9*3500

A makrogazdaság keresleti oldala Beruházási kereslet (I)
A beruházás alatt a továbbiakban bruttó beruházást értünk (pótló+bővítő). A beruházási függvény: a piaci kamatláb (i), és a várakozások (η) függvénye.

A makrogazdaság keresleti oldala Beruházási kereslet (I)
I(i) I’(i) I0 I1 i i1 javuló profitvárakozás i0’

A makrogazdaság keresleti oldala Kormányzati kereslet (G)
Az állam által megvásárolni kívánt termékek és szolgáltatások mennyisége. Mivel politikai döntés, nem függ a jövedelem szintjétől. G Y G0

A makrogazdaság keresleti oldala A HATÉKONY KERESLET
A tervezett kiadások függvénye a tervezett kiadásokat mutatja az össz-jövedelem (Y) függvényében: E(Y) = C[Yd(Y)] + I + G

A fogyasztási kereslet a rendelkezésre álló jövedelem (Yd) függvénye, amely természetszerűen az összjövedelemtől (Y) függ. E Y C E(Y) Y Y  Yd  E(Y)

A hatékony kereslet meghatározása: a lehetséges keresleti szintek közül, melyik lesz hatékony (egyensúlyi vagy nyugalmi)? Egyensúly esetén: E (tervezett kiadások) =Y (jövedelem) E E=Y E(Y) C Y’  túlkereslet (AB szakasz)  termelésnövekedés  Y  E(Y)  YE (egyensúly) D A Y”  túlkínálat (CD szakasz)  termeléscsökkenés  Y  E(Y)   YE (egyensúly) B Ca 45º Y’ YE Y’’ Y

 Bármely jövedelemszintről indul el, a gazdaság egyensúlyba kerül, ahonnan csak valamely külső tényező megváltozása esetén mozdul el.

Szándékolt megtakarítások és szándékolt beruházás A szándékolt megtakarítás nem mindig egyezik meg a tényleges megtakarítással. Tervezett kiadások függvénye: E(Y) = C(Yd) + I + G Túlkínálat az árupiacon: Y - E(Y) = Y - C(Yd) – I - G Ha: Y - C(Yd) = S(Yd) és - G = SÁ akkor az árupiaci túlkínálat egyenlő az összes (magán és állami) megtakarítás és a beruházási kereslet különbözetével: Y - E(Y) = S(Yd) + SÁ - I

Egyenúly (Y-E=0) esetén: S(Yd) + SÁ = I Egyensúlyi jövedelem esetén a szándékolt magán megtakarítás éppen fedezi a beruházási keresletet és a költségvetési deficit összegét.

A hatékony kereslet és a multiplikátor Egyensúly esetén a jövedelem meghatározható az alábbiak szerint: S(Yd) = Sa + s(Yd) = =( - Ca + cTa – cTr) + (1-c)Y és: S(Yd) = I – SÁ akkor:

A multiplikátor: A MULTIPLIKÁTOR ÉRTÉKE > 1 ! Egyensúlyi jövedelem = multiplikátor x autonóm kiadások !

A multiplikátor és a fiskális politika Költségvetési (fiskális politika): az állami költségvetés bevételeire és kiadásaira irányuló politika. A költségvetési politika jövedelmi hatása a költségvetési politika stabilizáló szerepe a túlkínálatos gazdasági modellben mutatható ki egyértelműen; Keynes: a piacgazdaságban nincs olyan mechanizmus, amely automatikusan biztosítaná az áru- és munkaerőpiac egyensúlyát (általános túlkínálat jellemző), ezért tudatosan kell beavatkozni a gazdasági folyamatokba.

5.1. A jövedelemfüggő adó gazdaságstabilizáló hatása A multiplikatív hatás miatt: a beruházás változása a hatékony kereslet jóval nagyobb változását eredményezi; a gazdasági válságok jelentős részének kiváltó oka a beruházások visszaesése.

Jövedelemfüggő adó esetén a jövedelem: A multiplikátor:  JÖVEDELEMFÜGGŐ ADÓ ESETÉN A MULTIPLIKÁTOR KISEBB LESZ, MINT JÖVEDELEMFÜGGŐ ADÓ NÉLKÜL!

Következmény: A jövedelemfüggő adók automatikus gazdaságstabilizáló szerepet játszanak, mivel a beruházások kisebb ingadozásokat idéznek elő a hatékony keresletben. Politikai döntés nélkül, önmagától fékezi a gazdaság visszaesését.

A kormányzati kereslet, a transzferek és az autonóm adó multiplikátora A kormányzati kereslet (G) multiplikatív hatása: vagy jövedelemfüggő adó esetében:

A transzferek (Tr) multiplikatív hatása: vagy jövedelemfüggő adó esetében:  Látható, hogy a transzfermultiplikátor a fogyasztási határhajlandóság arányában kisebb, mint az autonóm kiadások multiplikátora

Az autonóm adó (Ta) multiplikatív hatása: vagy jövedelemfüggő adó esetében: Az adómultiplikátor a transzfermultiplikátor ellentettje, abszolút értékben megegyezik vele, de negatív előjelű Az adómultiplikátor abszolút értéke a fogyasztási határhajlandóság arányában kisebb, mint a kiadási multiplikátor

AZ ÖSSZKERESLETI GÖRBE ÉS A KERESLETSZABÁLYOZÓ GAZDASÁGPOLITIKA A hatékony kereslet és a kamatláb meghatározása T Tervezett kiadások Pénzpiac Fiskális politika Monetáris politika Kamatláb Hatékony kereslet TR C I G Y M P L M/P i  a hatékony kereslet és a kamatláb egyensúlyi szintje egyszerre áll be

P0 P1 E Y=Q P 45 I E=Y E0(Y) E1(Y) AD P  M/P  i I   Y Az összkeresleti függvény (AD) a hatékony kereslet alakulását mutatja az árszínvonal függvényében. Az árszínvonal növekedése csökkenti a hatékony keresletet.

2) A monetáris politika Fajtái: expanzív (bővítő)  nominális pénzkínálat növelése restriktív (szűkítő)  nominális pénzkínálat csökkentése Az expanzív monetáris politika hatásmechanizmusa: feltétel: P=áll.

L(Y0) L(Y1) M/P M1/P0 M0/P0 i i’ i1 i0 M Y Y1 Y0 P0 P AD1 AD0 A restriktív monetáris politika hatásmechanizmusa fordított.

3) A fiskális politika az állami bevételek (adók) és az állami kiadások (a transzferek és a kormányzati kereslet) megváltozásán keresztül szabályoz. Állami költségvetés: a kormányzat bevételeinek és kiadásainak egy bizonyos időszakra (általában egy évre) vonatkozó összessége. Költségvetés egyenlege: az állami költségvetés bevételei és kiadásai közötti különbözet. deficit: az egyenleg negatív, azaz a költségvetés kiadásai meghaladják a bevételeit. szufficit: az egyenleg pozitív, azaz a költségvetés bevételei nagyobbak, mint a kiadások. kiegyensúlyozott: az a költségvetés, ahol a kiadások megegyeznek a bevételekkel.

Deficit kezelése: hitelfelvétel a magánszektortól hitelfelvétel a központi banktól Ha a magánszektor kölcsönei finanszírozzák a költségvetési hiányt, akkor a pénzmennyiség nem változik meg.  tiszta fiskális politika

Ha a központi bank kölcsönei finanszírozzák a költségvetési hiányt, akkor a pénzmennyiség megnövekszik.  vegyes fiskális és monetáris politika Az állami költségvetés egyensúlyi mérlege T Állami költségvetés mérlege (19..) K Állami vásárlások (G) Transzfer kifizetések (TR) Adók (T) (vámok, illetékek)

Tiszta fiskális politika Pénzpiaci hatás: L(Y0) L(Y1) M/P M0/P0 i0 i1 i

Következtetés: A kormányzati kereslet (G) emelkedése magánberuházási keresletet (I) szorít ki a kamatlábak emelkedése miatt.  kiszorítási hatás A kiszorító hatás ellensúlyozható vegyes politikával, a fiskális és monetáris politika együttes alkalmazásával. A pénzmennyiség bővítése megakadályozhatja a kamatláb emelkedését.

A makrogazdasági egyensúly kialakulása
Háztartás (C) Vállalat (I) Állam (G) BANK Munkaerő-piac Árupiac Pénzpiac KERESLET KÍNÁLAT Gazdasági egyensúly

A makrogazdaság kínálati oldala A MUNKAPIAC ÉS AZ ÖSSZKÍNÁLAT
1) Fogalma: a nemzetgazdaságban az adott időszak alatt jelentkező összes munkakereslet és -kínálat valamint azok kölcsönhatása.

A népesség megoszlása: 2) A munkakínálat 2.1. Munkaerőpiaci kategóriák gazdaságilag aktív népesség: munkaerő-forrás gazdaságilag inaktív népesség: munkaerő-forráson kívüliek munkanélküliek foglalkoz-tatottak: alkalmazott, vállalkozó (önfoglalkoz-tató) inaktív keresők: katona, GyES, GyED eltar-tottak: tanuló, nydíjas állásukat elhagyók állásukat elveszítők

Munkaképes korú lakosság: a népesség azon része, amelyik a tanulási illetve a képzési fázison túl van, és a nyugdíj korhatár előtt áll. Aktív népesség: a népesség azon része, amelyik a munkapiacon megjelenik és hajlandó munkát vállalni. Inaktív népesség: tagjai nem hajlandóak munkát vállalni, mert megélhetésüket más forrásból fedezik, vagy külső tényezők akadályozzák meg őket a munkavállalásban.

A munkaerőpiaci statisztikában az aktív népességet (NA) tekintik munka-kínálatnak. Az aktív népesség nő: teljes lakosság nő: demográfiai okok; bevándorlás. aktív és inaktív népesség közötti átjárhatóság által

Mutatók: Aktivitási ráta: Aktív népesség / Munkaképes korú népesség Munkanélküliségi ráta: Munkanélküliek száma / Aktív népesség

Munkakínálati függvény A munkakínálati döntések során a reálbért (W/P) veszik figyelembe, mely megmutatja, hogy a pénzbérért mennyi árut lehet vásárolni, vagyis mekkora a nominálbér (W) vásárlóereje. Reálbér= Nominálbér/Árszínvonal

A munkakínálati függvény: (NS) a háztartások munkakínálatát adja meg a reálbér függvényében. NS NA N W/P (W/P)1 (W/P)0 NA=Aktív népesség száma

A makrogazdaság kínálati oldala A munkakereslet
A munkakeresleti függvény: (ND) a vállalatok munkakeresletét (az alkalmazni kívánt létszámot) mutatja a reálbér függvényében. W/P ND N

A makrogazdaság kínálati oldala A munkapiaci egyensúly
A nominálbérek lefele rugalmatlanok. Ha Munkakínálat > Munkakereslet  akkor a nominálbér-szint süllyed. Ha Munkakereslet > Munkakínálat  akkor a nominálbér emelkedik W/P NS ND N*: teljes foglalkoztatás W/P*: egyensúlyi reálbér (W/P)* N N*

A makrogazdaság kínálati oldala Munkanélküliség
Munkanélküliségről akkor beszélünk, ha a nemzetgazdaság aktív lakosságának létszáma nagyobb, mint a foglalkoztatottak száma: NA > N0 W/P NS UK ND UŐ: önkéntes ~ UK: kényszerű ~ (W/P)T UÖ N0 N` NA N

A makrogazdaság kínálati oldala Munkanélküliség
Önkéntes (Uö): a munka nélkül maradt dolgozó tudatos, egyéni döntése. A fennálló reálbéréért nem hajlandó munkába állni, még keresi a megfelelő állást. Uö=LA-LS (aktív népesség-munkakínálat.) Kényszerű (UK): az adott reálbér mellett LS >LD. Munkanélküli: a kormányzat szempontjából: az a hivatalosan elismert személy, akinek az adott időszakban nincsen munkahelye, de aki munkát keres.

A makrogazdaság kínálati oldala A munkanélküliség okai
a.) Súrlódásos (frikciós) munkanélküliség: Lényege: egyidőben léteznek munkanélküli munkások és betöltetlen állások, még akkor is, ha a munkanélküliek képzettség és lakóhely szempontjából is alkalmasak az üres állások betöltésére. Oka: az információáramlás tökéletlensége

b.) Szerkezeti munkanélküliség Lényege: A munkakereslet más szakmákban és földrajzi régiókban jelentkezik, mint a munkakínálat. Képzettségbeli és/vagy térbeli eltérés jelentkezik. Oka: a munkakereslet (pl. technológiai fejlődés következtében) szerkezete gyorsabban változik, mint a munkakínálat szerkezete. a munkabérek rugalmatlansága

c.) Kereslethiányos munkanélküliség Lényege: A munka összkereslete kisebb, mint az összkínálat. Oka: A javak iránti összkereslet kisebb, mint amennyi a teljes foglalkoztatás biztosításához szükséges.

A makrogazdaság kínálati oldala Teljes foglalkoztatás és a potenciális jövedelem
1) Termelési függvény: a megtermelt reáljövedelem és a foglalkoztatott munka mennyisége közötti kapcsolatot mutatja, az egyéb termelési tényezők változatlansága mellett. Y(N) N Y

2) Potenciális jövedelem: a teljes foglalkoztatás melletti jövedelem. Teljes foglalkoztatás mellett is van munkanélküliség, de csak önkéntes. A foglalkoztatás rövid távon maximuma a teljes foglalkoztatási érték, ezért rövid távon elérhető maximális jövedelem és a potenciális jövedelem. A potenciális jövedelem nő, ha: javul a technológia nő a tőkeállomány gyarapszik a felhasznált természeti erőforrások állománya munkakínálat nő

(W/P)* Y(N) N Y NS W/P N* NA ND UÖ Y*

A makrogazdaság kínálati oldala Az összkínálati függvény
3) Az árszínvonal növekedésének hatása a foglalkoztatásra és a termelésre Y Y(N) N NS W/P N0 N N* NA W/P2 W/P1 (W/P)* (W/P)’ ND Y* Y1 Y2 Az árszínvonal növekedése a teljes foglalkoztatás eléréséig adott pénzbér mellett emeli a foglalkoztatást és a termelést (=Q=Y). A teljes foglalkoztatás elérése után azonban sem a foglalkoztatás, sem a jövedelem (Y) nem növekszik tovább, csak a pénzbérek (W) emelkednek az árszínvonal (P) növekedésével azonos arányban.

4) Az összkínálati görbe (AS): az árszínvonal különböző értékeihez a gazdaság összes kínálatát (a megtermelt jövedelmet) rendeli hozzá. Y P AS P3 P2 P1 P0 Y Y Y* teljes foglalkoztatás kényszerű munkanélküliség

5) A pénzbérek változásának hatása az összkínálati görbére Y W/P AS1 W1/P W0/P Y Y1 AS0 A nominálbérek növekedése esetén az összkínálati görbe fölfelé mozdul el.

A GAZDASÁGI EGYENSÚLY 1) Az összkereslet és összkínálat egyensúlya P Y
AD AS Y* Y Y0 P0 AD: összkeresleti függvény (ld.: 147) AS: összkínálati függvény

A GAZDASÁGI EGYENSÚLY Megállapítások:
A gazdasági egyensúly feltételezi az árupiac és a pénzpiac egyensúlyát  egyensúlyi kamatláb (iE) Mivel Y*>Y0, ezért munkanélküliség van a gazdaságban  kényszerű és önkéntes munkanélküliség, foglalkoztatás, reálbér

A GAZDASÁGI EGYENSÚLY 2) Keresletszabályozó gazdaságpolitika kényszerű munkanélküliség esetén Cél: kényszerű munkanélküliség csökkentése reáljövedelem növelése Eszköz: expanzív fiskális politika (T, TR, G) expanzív monetáris politika (M/P) EREDMÉNY:

A GAZDASÁGI EGYENSÚLY Eredmény: Y, P => => M/P, i, I, AD
Negatív hatás: Fékezi a keresletnövekedést

A GAZDASÁGI EGYENSÚLY Következtetés:
Expanzív monetáris politika esetén, ha az árszínvonal (P) is emelkedik, akkor a jegybanknak nagyobb mértékben kell növelnie a nominális pénzmennyiséget (M), mint változatlan árszínvonal mellett kellene. Expanzív fiskális politika esetén (a kiszorító hatás miatt) nagyobb adócsökkentésre (T), vagy kormányzati kereslet növelésre (G) van szükség árszínvonal (P) emelkedés esetén, mint változatlan árszínvonal mellett.

A GAZDASÁGI EGYENSÚLY 3) Keresletszabályozó gazdaságpolitika teljes foglalkoztatás esetén AD0 AD1 P1 P AS Y* Y P0 Eredmény: Y= áll., P

A GAZDASÁGI EGYENSÚLY 3.a) Pénzpiaci hatások
Fiskális politika Monetáris politika M0/P0=M1/P1 i0 M/P M/P0 M/P1 i1 i L(Y*)

AZ INFLÁCIÓ Az infláció az árszínvonal folyamatos emelkedése, vagyis a pénz vásárlóerejének folyamatos csökkenése. Fajtái: kúszó infláció: az árszínvonal mértékletesen, néhány százalékkal nő vágtató infláció: az évi két- vagy három-számjegyű inflációs ráta jellemző, nő a termékek iránti kereslet hiperinfláció: a pénznek oly mértékű elértéktelenedése, amely a gazdaság zavartalan működését már nem biztosítja (szétzilálja a gazdaság egészét).

AZ INFLÁCIÓ 1) Az infláció okainak különböző magyarázatai
árupiaci viszonyokból való levezetés; pénzpiaci helyzetből való levezetés; a két piac együttes hatásának figyelembevétele.

AZ INFLÁCIÓ A) Az infláció keynesiánus magyarázata /Árupiaci levezetés/ Feltételek: a gazdaságban vannak kihasználatlan kapacitások, ezért a kibocsátás növelése elérhető pótlólagos keresletteremtéssel; egy kapacitásfeleslegekkel rendelkező nemzetgazdaságban az autonóm kereslet növekedése inflációs folyamatokat indít el; inflációs ok lehet: a nominálbérek emelkedése is, mivel az árszínvonal emelkedéséhez vezethet.

AZ INFLÁCIÓ B) Az infláció monetartista magyarázata /Pénzpiaci levezetés/ Friedman a gazdasági folyamatokat általában a pénzfolyamatokon keresztül követi nyomon, legfontosabb megállapításai a következők: A pénzállomány mozgásában bekövetkezett változások szoros kapcsolatban álltak a gazdaság konjunktúra, a pénzjövedelmek és az árak változásaival. A monetáris és a gazdasági változások kölcsönhatása stabil. A monetáris változások nem egyszerűen a gazdasági tevékenység megváltoztatásának eredményei. (A pénzmennyiség befolyásolja a jövedelmet.)

AZ INFLÁCIÓ Aszerint, hogy az okok honnan eredeztethetők, beszélünk keresleti vagy kínálati inflációról. keresleti infláció: akkor alakul ki, ha az autonóm kereslet nő. kínálati infláció: akkor alakul ki, ha a kínálat csökken vagy lemarad a kereslettől, mert növekszik a bérszínvonal, illetve emelkedik az import tőkejavak árszintje pénzinfláció: akkor alakulhat ki, ha a pénzkínálat meghaladja a pénzkeresletet.

AZ INFLÁCIÓ Anticipált (tehetetlenségi) infláció akkor alakul ki, ha a tartós inflációt a gazdasági szereplők előre bekalkulálják döntéseikbe; a vásárlók és az eladók arra számítanak, hogy az árszínvonal-emelkedés a múltbeli rátája szerint alakul, ezért ennek megfelelően cselekszenek. Mindaddig jellemzi a gazdaságot, míg valamilyen sokkhatás ki nem billenti ebből az állapotából.

AZ INFLÁCIÓ A monetaristák szerint árszínvonal-emelkedés következik be, ha a forgalomba került több pénzt nem szívja fel a növekvő permanens jövedelem, és mindez a reálszférára hatástalan. Így kialakulhat pénzinfláció, ami azt jelenti, hogy a pénzkínálat meghaladja a pénzkeresletet.

AZ INFLÁCIÓ Az infláció és a munkanélküliség összefüggései. A Phillips görbe A. Phillips vizsgálatot végzett és több mint 50 év adataiból olyan trendet vélt felfedezni, amely a nominálbérek növekedési üteme és a munkanélküliség rátája között ellentétes mozgást látszott igazolni. Számszerűen azt mutatta ki, hogy ha a nominálbér növekedési üteme nem változik, akkor a munkanélküliség 6,5%-os szinten állapodik meg, ha az ütem növekszik, akkor csökken a munkanélküliségi ráta és fordítva.

munkanélkü-liségi ráta
AZ INFLÁCIÓ W/P munkanélkü-liségi ráta 6,5 % (W/P)0

AZ INFLÁCIÓ Samuelson kimutatta, hogy Phillips görbéje alkalmas az infláció és a munkanélküliség kapcsolatának ábrázolására is, mindössze kissé módosítani kell azt. A módosított Phillips görbe az inflációs ráta és a munkanélküliség között mutat ki trade-off (egymást kiváltó) kapcsolatot.

AZ INFLÁCIÓ A módosított görbe szerint ameddig a nominális bérszint változása megegyezik a munka termelékenységének változásával, addig a több terméket felszívja a több bér, tehát nem gerjeszt inflációt. Az árstabilitást 5,5%-os munkanélküliség mellett érheti el a gazdaság. E példában ez lesz a munkanélküliség természetes rátája. Ha 5,5% alá esik a munkanélküliségi ráta, a hozzá tartozó bérváltozás nominálbér emelkedést eredményez, ami inflációt indukál.

AZ INFLÁCIÓ Tehát, a munkanélküliség olyan százalékát kell tartósan elérni, amely mellett a pénzbérek növekedési üteme megegyezik a munka termelékenységének növekedési ütemével. Ebben az esetben stabil árak alakulhatnak ki.

A FIZETÉSI MÉRLEG ÉS A VALUTAPIAC
A gazdaság külső kapcsolatainak hatásai a különböző piacokon: Az árupiacon a külkereskedelem, a termékek és szolgáltatások exportjának és importjának hatásai; A pénzpiacon a nemzetközi tőkeáramlás hatásai; A munkapiacon a nemzetközi munkaerő-vándorlás, a migráció hatásai.

1) A nemzetközi fizetési mérleg felépítése Részei: a folyó fizetési mérleg, azon ügyletek összessége, amelyek az adott időszaki termelésre, vagy jövedelemáramlásra vonatkoznak; a tőkemérleg, a vagyon belföld és külföld közötti áramlását rögzíti; a jegybanki tartalékváltozás, a jegybank valutatartalékainak változását mutatja.

1. Folyó fizetési mérleg (CA) 3. Jegybanki tartalékváltozások (BP)
Ügyletek Követel(+) Tartozik(-) 1. Folyó fizetési mérleg (CA) a) Nemzetközi termékforgalom Export Import b) Szolgáltatások forgalma c) Tényezőjövedelmek áramlása Beáramló tényezőjövedelmek Kiáramló tényezőjövedelmek d) Egyoldalú átutalások 2. Tőkemérleg (KA) Tőkeáramlás Tőkebeáramlás (tőkeimport) Tőkekiáramlás (tőkeexport) 3. Jegybanki tartalékváltozások (BP) Valutatartalékok változása Tartalékok csökkenése Tartalékok növekedése

Folyó fizetési mérleg egyenlege (CA) = = nettó export (EX-IM) + + tényezőjövedelmek beáramlása – - tényezőjövedelmek kiáramlása + + beáramló egyoldalú átutalások – - kiáramló egyoldalú átutalások, ahol: EX : termékek és szolgáltatások exportja IM : termékek és szolgáltatások importja

Tőkemérleg egyenlege (KA) = tőkebeáramlás - tőkekiáramlás Fizetési mérleg egyenlege (BP) = jegybanki tartalékok változása (R), ahol: BP=CA+KA

2) A valutapiac és az árfolyamrendszerek Valutaárfolyam (e): egy ország pénzének piaci ára más valutában kifejezve. ÁRFOLYAMRENDSZER TISZTÁN RÖGZÍTETT SZABADON LEBEGŐ ÁTMENETI ÁRFOLYAMRENDSZEREK kiigazíthatóan fix csúszó menedzselt lebegtetés

Szabadon lebegő Menedzselt lebegtetés Csúszó Kiigazíthatóan fix Tisztán rögzített Jegybanki beavat-kozás Nincs Esetenként (valuta-eladás, -vétel) Leértékelési ütem meghatá-rozása Esetenként (időközönként leértékelés) Van (árfolyam állandó) Árfolyam Nem rögzí-tett (D=S) Nem rögzített (D=S) Nem rögzített (folyama-tos leértéke-lés) Rögzített

Jegybanki beavatkozás a hazai valuta leértékelődésének érdekében menedzselt lebegtetés esetén: e0 D$0 D$1 S$ e(Ft/$) e1 Q$ Q’ Q1 Q0 S’$ Valuta-eladás e: valuta árfolyam

A központi bank beavatkozása a hazai valuta leértékelődés elkerülésére fix árfolyamrendszerben emin BP hiány D$ S$ Q$ Q1 ef emax e0 Q0 e(Ft/$)

A központi bank beavatkozása a hazai valuta felértékelődésének elkerülésére fix árfolyamrendszerben e(Ft/$) D$ emin BP többlet S$ Q$ Q1 ef emax e0 Q0

3) A reálárfolyam és az árfolyam-politika Nominális valutaárfolyam: a külföldi valuta hazai pénzben kifejezett árfolyama. Reál valutaárfolyam: a belföldi valutában kifejezett külföldi árszínvonal és a belföldi árszínvonal aránya:

A reálárfolyam változásának hatása: növekedés: exportösztönző és importcsökkentő csökkenés: exportcsökkentő és importösztönző Reálárfolyam százalékos változása = = nominális árfolyam százalékos változása + külföldi inflációs ráta - hazai inflációs ráta Következmény: Ha a jegybank szinten kívánja tartani a reálárfolyamot és a hazai infláció nagyobb, mint a külföldi, akkor éppen az inflációs ráták különbözetével megegyezően kell emelnie a külföldi valuta nominális árfolyamának értékét.

A HATÉKONY KERESLET ÉS A NETTÓ EXPORT
1) A nettó exportot meghatározó tényezők Nyitott gazdaságban az export és import megváltoztatja a tervezett kiadásokat és a hatékony keresletet is. Nettó export: NX=EX-IM, ahol: EX az export, IM az import

Autonóm tényező, nem függ a belföldi jövedelemtől. Az export nagyságára ható tényezők: Valutaárfolyam változása Külföldi nemzeti jövedelem bővülése vagy szűkülése Exportliberalizálás Kormányzati külkereskedelmi politika (exporttámogatás).

Import: Az import nagyságára ható tényezők: Hazai jövedelem alakulása Valutaárfolyam Vámpolitika IM(Y)=IMa+mY, ahol: IMa - az autonóm import m - az import határhajlandóság ( 0<m<1) mY – az import jövedelemfüggő része

Az importfüggvény: IMa IM(Y) Y IM Y IM Az előbbi összefüggések alapján a nettó export: NX(Y)=EX-IM(Y)=EX-IMa-mY

Az export, az importfüggvény és a nettó export függvénye
IM(Y) EX Y NX(Y) Ye NX EX-IMa A növekvő hazai jövedelem a nettó export egyenlegének csökkenését (deficitjének növekedését, vagy szufficitjének csökkenését) idézi elő.

2) A tervezett kiadások nyitott gazdaság esetén: E(Y)=C(Y)+I+G+EX-IM(Y) Egyensúly esetén: Y=Ca+cY+I+G+EX-IMa-mY, amiből és:

tehát a nyitott gazdaságban: az autonóm fogyasztás (Ca), a beruházás (I), a kormányzati kereslet (G) és az export (EX) jövedelmi multiplikátora: 1/(s+m), míg az importé: –1/(s+m). Nyitott gazdaság multiplikátora kisebb, mint a zárt gazdaságé, mert az importra költött jövedelemrész kiesik a hazai jövedelem körforgásából.

3) A nettó export és az egyensúlyi jövedelem közötti kapcsolat NX(Y)=EX-IM(Y)=EX-IMa-mY ahol a nettó export multiplikátora megmutatja, hogy egy autonóm tényező egységnyi növelése mekkora nettó export növekményt idéz el. A multiplikátor értéke negatív, vagyis az autonóm fogyasztás, a beruházási és kormányzati kereslet növekedése csökkenti a nettó export egyenlegét.

belső kereslet élénkítése (pl. G)
4) Az expanzív fiskális politika hatása a hatékony keresletre és a nettó exportra E Y=E E1(Y) E0(Y) G 45 Y Y Y* Y1 Y0 NX NX0 NX1 NX(Y) belső kereslet élénkítése (pl. G) Pozitív hatás: GY munkanélküliség Negatív hatás: GNXnettó export deficitje

b) nettó export növelése (EX)
4) Az expanzív fiskális politika hatása a hatékony keresletre és a nettó exportra EX NX1(Y) E Y=E E1(Y) E0(Y) 45 Y Y Y* Y1 Y0 NX NX0 NX0(Y) b) nettó export növelése (EX) Pozitív hatás: EXYmunka-nélküliség, nettó export deficitje Negatív hatás: nincs

Köszönöm a figyelmet!

A gazdasági növekedés fogalma, mérése, tényezői, feltételei és korlátai
Gazdasági növekedésen általában azt értjük, hogy a termelés volumene és ezzel az ország anyagi gazdasága nagyobb lesz. A gazdaság növekedését, mértékét például a GDP-vel fejezhetjük ki. A növekedés a gazdaság általános jellemzője, amely azt jelenti, hogy a termelés lehetőségei kibővülnek a GDP potenciálja kitágul.

A gazdasági növekedés fogalma, mérése, tényezői, feltételei és korlátai
Növekedésről akkor beszélünk, ha egy nemzetnek nem csupán termelése, de termelési kapacitása is nő. A potenciális GDP-t úgy definiáljuk, mint a bruttó nemzeti termék, amely egy nemzet teljesítményét az összes rendelkezésre álló erőforrás teljes mértékű és hatékony kihasználása mellett fejez ki. Gazdasági növekedés akkor áll fenn, ha a potenciális GDP nő.

MAKROÖKONÓMIA.

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "MAKROÖKONÓMIA."— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés

Bejelentkezés

A társadalmi hálózaton keresztül belépni:

MAKROÖKONÓMIA.

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "MAKROÖKONÓMIA."— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés