2. nyelvleírás.

Az előadások a következő témára: "2. nyelvleírás."— Előadás másolata:

1 2. nyelvleírás

2 Nyelvészet az ókorban A görög nyelvészet milyen eredetű a nyelv? a) természetes eredet b) konvención alapul Platón (i.e. 427–348): „a dolgoknak maguktól van nevük” mi jellemzi a nyelvet? (nyelv és logika kapcsolata) analogisták (= szabályosságok) Arisztotelész (i.e. 384–322): „a nyelv a gondolatot tükrözi” anomalisták (= kivételek, rendellenességek)

3 nyelvről való gondolkodás, vizsgálatok „hozadéka”
a görög nyelv rendszerezése Prótagorasz (i.e. 4. sz.) = léteznek nemek a görögben; Platón = megkülönbözteti a két fő szófajt (főnév, ige); Arisztotelész = újabb szókategóriák sztoikusok (= anomalisták) = a) léteznek a főnév, ige, kötőszó, névelő kategóriái, b) köznév vs. tulajdonnév; befejezett vs. folyamatos, aktív vs. passzív, tranzitív vs. intranzitív; c) a nyelv szavai = forma és jelentés rendszeres görög nyelvtankönyvek Dionüsziosz Thrax (i.e. 2. sz.) nyelvtana = hangtant és alaktant tartalmaz = 8 szófaj; eset, szám, nem, idő és mód kategóriái; Apollóniosz Düszkolosz (i.sz. 2. sz.) nyelvtana = az első európai mondattan;

4 Az indiai nyelvészet írásbeliség és régi szent szövegek tanulmányozása
cél: a szövegek eredeti formában való megőrzése; Panini ( i.e. 600 és 300 között írt egy rendszeres szanszkrit nyelvtant) főbb vizsgált kérdések: a nyelvi jelek önkényessége hangtan, szójelentés

5 A rómaiak latin grammatika = görög minta alapján (szerkezet + kategóriák + terminológia) → „grammatika”-modell kezdetben = az írás mestersége/művészete → később kibővül (beszélt nyelv is) M. Terentius Varro (i.e. 116–27): De lingua latina = nyelvi hibák és barbarizmusok tárgyalása (etimológiai, morfológiai, mondattani kérdések) M. Fabius Quintilianus (i. sz ): Istituto oratoria = retorikai traktátus Aelius Donatus (i.sz. 4. sz.): Ars maior, Ars minor Priscianus (i.sz. 520): Institutiones grammaticae.

6 Középkori nyelvészet – nyelvészet a középkorban a skolasztikus filozófia időszakasza (kb. 1100-tól)
► filozófiai magyarázatot kerestek ► a logikát hívták segítségül ► nyelvtani kérdésekben a filozófus szerepe és szava lett a döntő XII. század végétől = kétféle megközelítést kezdtek alkalmazni: racionalista = „grammatica speculativa” = a nyelvtan egyetemes kérdései (a „lényeges” + az „univerzális”) empirikus = „grammatica positiva” a nyelv részletkérdéseivel (az „egyedi” + a „sajátos”)

7 Nyelvészet az újkorban
Humanizmus és Reneszánsz kora (XIV.- XV. sz.-tól) a latin dominanciájának fokozatos megszűnése + nemzeti nyelvek leírása → kevesebb általánosabb elméleti megközelítés? XVI – XVII. század egyre több irányzat keletkezik (racionalista, empirista elemek) a középkori nyelvfelfogás + a racionalista gondolkodás összefoglalása: Grammaire generale et raisonnée (1660) (’Általános és értelmező nyelvtan’) „Port Royal nyelvtan” (a versailles-i Port Royal-i apátságban, 1637 – között ) Szerzők:  Claude Lancelot (1615–695, nyelvtaníró) és Antoine Arnauld (1612–1694, filozófus)

8 XIX. század = a nyelvészet mint tudomány
► Wilhelm von Humboldt (1767–1835) az általános nyelvészetnek mint tudományágnak a megteremtője és első nagy alkotója „nyelvi univerzálék” létezése; történeti nyelvtudomány, nyelvtipológia; mondattan. ► A 19. századi nyelvészet = 3 fő terület: nyelvtörténet nyelvtipológia „korai nyelvpszichológia”

9 a nyelvtan történeti szempontú megközelítése
az ún. ógrammatikusok Rasmus Rask (1787–1832) [dán] = észak-európai nyelvek összehasonlító elemzése, Jacob Grimm (1785–1863): A német nyelv története (1818); Német nyelvtan (4.voll.) Franz Bopp (1791–1867) = szanszkrit, latin görög, perzsa, germán nyelveken (régi korokban) írt szövegek vizsgálata (= történeti + összehasonlító elemzés) August Schleicher (1821–1868) = „családfaelmélet”

10 az ún. újgrammatikusok (Lipcse)
Hermann Osthoff (1878–1910), Karl Brugmann (1849–1919), Berthold Delbrück (1842–1922), Hermann Paul (1846–1921); Brugmann és Delbrück: Az indogermán nyelvek összehasonlító nyelvtanának alapjai (1878); Hermann Paul: A nyelvtörténet elvei (1880). eredmények: a) a nyelvi változást szabályok vezérlik, b) a nyelvváltozást két alapelv irányítja : a hangváltozás és az analógia.

11 újdonságok a nyelvhasználathoz és a nyelvi változásokhoz kapcsolódó tudati mechanizmusok kutatása Wilhelm Wundt (1832–1920) Hermann Paul (1846–1921) = a XX. századi nyelvelsajátítási és pszicholingvisztikai kutatások úttörői

12 módszerek racionalista (= a nyelvet önmagában)
= sok nyelvben közös/eltérő elemek összevetése → „hozadékok”: nyelvrokonság; nyelvtipológia; b) empirikus (= 1-1 adott nyelv + a nyelv használata = beszélő / kommunikációs közeg / kommunikáció célja stb. XIX. sz. vége = módszerek/célok kialakulása XX. Sz. = új fordulat (Saussure)

13 A nyelvről való gondolkodás kezdetei az újlatin nyelvterületeken (Humanizmus - Reneszánsz)
4 nyelv jön számításba (francia, spanyol, portugál, olasz) a nyelvről való gondolkodás kezdetei = Itáliához köthetők Leys d’Amors (1356) = provanszál XIV. sz.: Dante: De vulgari eloquentia (1303–1305) esztétikai kritériumok - az emberi nyelvvel kapcsolatos általános megfigyelések - a korabeli ismert nyelvek összehasonlítása + csoportosítása - főbb itáliai dialektusok összevetése

14 XV. sz.: Itália = más kérdések is
a) milyen volt a latin, amelyből az újlatin nyelvek kialakultak 1435. Firenze, Biondo Flavio b) hogyan alakultak ki a latinból az újlatin nyelvek? - a barbár inváziók eredményeként bekövetkezett nyelvromlás („korrupció”) útján - a korábban itt élők nyelve okozta a változásokat a nyelvről való gondolkodás ketté válik: általános kérdések / „saját” nyelv leírása

15 XVI. sz.: hasonló irányvonal francia, spanyol és portugál területen is pl. spanyol: - Antonio de Nebrija: Gramática de la lengua castellana (1492) - Sebastián de Covaroubias y Horozco: Tesoro de la lengua castellana (1611) - Bernardo Aldrete: Del orígen y principio de la lengua castellana romance (1606);

16 pl. francia: - Jacques Dubois d’Amiens: In linguam Gallicam Isagogé (1530) - Gilles Ménage: Origines de la langue française (1650) (etimológia) - Dictionnaire de l’Academie Française (1694) pl. portugál: - João De Barros: Diálogo em louvor da nossa linguagem ’Dialogo in lode della nostra lingua’ (1530) - Diccionario da linoa portuguesa (1789) pl. olasz: - Leon battista Alberti: „Grammatichetta vaticana” ( ) - Vocabolario [degli accademici della] Crusca (1612) - Benedetto Varchi: Ercolano (1570)

17 pl. francia: - Jacques Dubois d’Amiens: In linguam Gallicam Isagogé (1530) - Gilles Ménage: Origines de la langue française (1650) (etimológia) - Dictionnaire de l’Academie Française (1694) pl. portugál: - João De Barros: Diálogo em louvor da nossa linguagem ’Dialogo in lode della nostra lingua’ (1530) - Diccionario da linoa portuguesa (1789) pl. olasz: - Leon battista Alberti: „Grammatichetta vaticana” ( ) - Vocabolario [degli accademici della] Crusca (1612) - Benedetto Varchi: Ercolano (1570)