43.

Az előadások a következő témára: "43."— Előadás másolata:

1 43

2 Nézz szét szívem, mily öröm ért. A nyár, a napfény, ó, de szép!
Az Isten adta nékünk, Csak nézz a földön szerteszét, Mint bontja mezőnk szép díszét. Lásd nékünk nyílnak s értünk, Mily illatos a kertünk! Dicséretek 43/1

3 Lombdúsan állnak mind a fák Fű rejti el a föld porát.
Szép bársony zöld ruhával Őt áldja fű, fa, minden ágm A tarka rét, a sok virág; Ha szellő szárnya lebben, Nem szól a hárfa szebben. Dicséretek 43/2

4 A kis pacsirta égbe száll, Az erdő mélyén ksimadár
Kibújt a rejtekéből. Dalt zeng a kedves csalogány, És véle örvend valahány Visszhangzik zeng a vígság Hegy, völgy, halom és síkság. Dicséretek 43/3

5 Én még pihennék szótlanul, Hisz naponként megáld az Úr!
Kelj hálaérzet bennem! Mint kis patak folyj, Zengj énekem, csak róla szólj: Az Alkotóra híven, Zengj háladalt én szívem! Dicséretek 43/4

6 Oly szép z Úrral minden itt, A pusztaság is boldogít.
Dejó is nékünk véle! Ha majd a föld is szertehull, A menny lesz nékünk sátorul Hol nem jő tél a nyárra Ott vár az élet fája. Dicséretek 43/5

7 Ott élhetünk – ó, mily öröm! Hol minden tiszta fényözön,
Hol Krisztus úr, a kertben. Ott víg szeráfok hangja zeng, És háladallal hárfa peng, Nem szűnve dicsér néped: Ó, hála uram, néked! Dicséretek 43/6

8