Gazdaságpolitika 12. ea. A fejlesztő államok

Az előadások a következő témára: "Gazdaságpolitika 12. ea. A fejlesztő államok"— Előadás másolata:

1 Gazdaságpolitika 12. ea. A fejlesztő államok
(Elsősorban Ricz Judit : Fejlesztő állam – egy letűnt világ nyomában (?) alapján)

2 Az elnevezést elsőként Chalmers Johnson (1982) alkalmazta Japánra az közötti gyors gazdasági növekedés vizsgálata során Azért, hogy megkülönböztesse azt a szabályozásorientált piaci mechanizmusokon alapuló USA- típusú kapitalista modelltől és a szocialista ideológián alapuló szovjet-típusú tervgazdaságoktól is. Dél-Korea, Tajvan, Hong Kong, Szingapúr

3 Fejlesztő állam, mint elmélet
A neoliberalizmussal versengő elmélet (az irányított piac) Újonnan iparosodott országok (NIC) fejlődése Fejlesztő állam modellje: Alice Amsden: Asia’s Next Giant (1989); Robert Wade: Governing the Market (1990) „Beágyazott autonómia”: Evans, Peter (1995): Embedded Autonomy. States & Industrial Transformation. Lényege: az állam a stratégiailag fontos iparágakba tereli a vállalkozásokat; alkalmazói hisznek benne, hogy az állam által kiválasztott és támogatott iparágak fogják felnövésük után a legnagyobb társadalmi megtérülést biztosítani; az állam irányítja a piaci folyamatokat

4 Általános jellemzői kapitalista modell: a magántulajdon központi, domináns szerepe állam vezérelte fejlődési modell: a gazdaság szinte minden területére kiterjedő állami szerepvállalás, gazdaság(fejlesztés)i tervezés központi szerepe: közép és hosszú távú tervek hosszú távú elköteleződés a fejlesztés-orientált megközelítés mellett; társadalmi konszenzus az állam fejlődésben betöltött központi szerepéről éppúgy, mint a legfőbb társadalmi, gazdasági célkitűzésekről.

5 A tajvani példa, Robert Wade (1990) a piac állami irányítása
. Dél-Korea (Alice Amsden 1989) a piaci árak szándékosan torz meghatározása A tajvani példa, Robert Wade (1990) a piac állami irányítása De, a magántulajdon központi szerepe sértetlen marad. A legfőbb gazdaságpolitikai beavatkozások: protekcionista kereskedelempolitika, támogatott hitelek nyújtása, beruházások koordinálása és elősegítése (Woo, 1991; Chang, 1994).

6 Wade a tajvani gazdaságpolitikáról
1. Megteremtette és fenntartotta a politikai és gazdasági rendszer stabilitását. 2. Ösztönözte a hosszú távú megtakarításokat. 3. Szigorú ellenőrzése alatt tartotta a pénzügyi rendszert, alárendelve a magán pénzügyi tőkét az ipari tőkének. 4. A hazai viszonyokhoz idomította a külső versenyt. 5. Szelektíven támogatott szektorokat, sőt nem ritkán üzemeket. 6. Elősegítette a technológiához való hozzáférést, nemzeti technológiai rendszereket épített ki.

7 A politikai gazdaságtani irányzat
Az állam „fekete dobozának” felnyitása, az állam belső működését elemezték („Bringing the state back in” elméletek) (Evans et al., 1993; Weiss 1995, 2003 és Leftwich 1995). A gazdasági sikerek hajtóereje az állami hivatalok és az üzleti szféra kapcsolatai Evans (1995) Brazília, India, és Korea állami beavatkozásait vizsgálva fogalmazta meg a bürokrácia beágyazott autonómiájának elméletét.

8 Beágyazott autonómia Az állami bürokráciának kellően be kell ágyazódnia a társadalomba ahhoz, hogy képes legyen megvalósítani a céljait a társadalmi infrastruktúrán keresztül, ugyanakkor nem szabad túl közel lennie az üzleti szférához, hogy ne állhasson fenn a veszélye, hogy az egyes érdekcsoportok foglyul ejtik, és ezáltal nem tudna a társadalom egésze, a közjó érdekében fellépni. (Ez a haveri kapitalizmus táptalaja is.)

9 A klasszikus fejlesztő államok jellemzői:
1. Gazdasági nacionalizmus és társadalmi mobilizálás Az állam fejlesztési célú beavatkozásainak történelmi hagyományai és társadalmi elfogadottsága Az ún. „forradalmi vagy fejlesztési projekt” (háború utáni újjáépítés, erőltetett iparosítás, gazdasági felzárkózás) megvalósítása, és ennek érdekében a társadalom mozgósítása.

10 2. Erős, centralizált, autoriter állam, az alábbi jellemzőkkel
A társadalmi csoportok befolyásától való relatív függetlenség (erős állam – gyenge társadalom kettőse (Migdal, 1988)), ugyanakkor az állam diktatórikus eszközökkel, akár erőszak alkalmazásával is elnyomta a céljaival ellentétes társadalmi folyamatokat. A fejlesztő államot egy szűk határozott elit vezeti, akik hosszútávon elkötelezettek egy fejlesztéspolitikai irány iránt (ugyanakkor az egyes állami beavatkozások szintjén pragmatikus hozzáállás) A kísérlet-tévedés elvének alkalmazása, azaz a fejlesztő állam kialakulása, működése egy hosszú távú, konzisztens tanulási folyamat.

11 Az üzleti szféra irányába is érvényesült az állam erőteljes fegyelmező képessége: egyes ipari szektorok támogatásáért cserébe nemzetközi versenyképesség = Maga az állam kikényszerítette a piaci elveket, és nem csak hazai viszonylatban, hanem a nemzetközi piac elvárásai alapján A fejlesztési diktatúra előnyt jelenthet az állam gazdaságfejlesztési céljainak meghatározása, elérése érdekében (munkaerő elnyomása és ezáltal alacsonyabb bérek, politikai ciklusoktól független stabil gazdaságpolitika), legitimitását pedig a megosztott gazdasági növekedés, kiterjedt jólét, illetve annak növekedése biztosította. .

12 3. Kiterjedt állami intervencionizmus, az iparpolitika központi szerepe
Az állam a gazdasági élet szinte minden szegmensében jelen volt, mint tervező, (diszkrecionális és szelektív) irányító, ellenőrző, (árakat, árfolyamokat, kamatokat, stb.) kiválasztja a nyerteseket, és menedzseli az importhelyettesítésből az export-orientált gazdaságpolitikai modellre való átállást. Mindehhez a piaci racionalitást az ipari céloknak megfelelően korlátozták.

13 Ezt olyan politikai, intézményi és szervezeti megegyezések alkották, amelyek az állami apparátustól, és az üzleti szférából is származtak, valamint a kettő közötti interakciókból alakultak ki. A stratégiainak tekintett iparágakat időszakosan támogatták, míg a többi iparág a piaci verseny keretei közt működött, ezáltal az iparpolitika központi eleme volt a szelektivitás és a diszkrecionális intézkedések, nyertesek kiválasztásának gyakorlata. .

14 4. Nagy és diverzifikált üzleti csoportok
Ezek a gazdasági növekedés legfőbb motorjai, az állami iparpolitika megvalósítói, hosszú történelmi hagyományokkal rendelkező családi vállalkozások Az üzleti csoportok szerepe nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is kiemelkedő, és ez az életfogytig tartó foglalkoztatáson túl kiterjedt olyan területekre is, mint oktatás, egészségügyi szolgáltatások, de politikai szerepük is fontos, a fejlesztő államoktól kapott politikai, gazdasági és nem utolsósorban pénzügyi támogatásért cserébe azok a rendszer legitimitását, alulról jövő támogatását is jelentették. Zaibacuk, majd keirecuk Japánban, a chaebolok Koreában, de még Tajvanban is, amely a kis- és közepes méretű vállalati szektor erősségéről híres, az iparosítás korai szakaszában a nagyméretű (nem ritkán állami) vállalatok voltak a gazdasági fejlődés mozgatórugói.

15 5. Meritokratikus elven működő bürokrácia
Hosszú történelmi hagyományokkal bíró, kompetens, elkülönített, de nem elszigetelt bürokrácia, amely kiemelkedően sikeres működése egyrészt független, azaz szaktudáson, kompetencián alapult (versenyvizsgák rendszere, a közjó irányába elkötelezett technokraták), másrészt beágyazott, azaz képes volt a magánszféra, a piac jelzéseit megérteni és hasznosítani, és az üzleti szférával kölcsönös információ-áramláson alapuló kapcsolati hálót kiépíteni (Johnson, 1982, Evans, 1995) Zaibacuk, majd keirecuk Japánban, a chaebolok Koreában, de még Tajvanban is, amely a kis- és közepes méretű vállalati szektor erősségéről híres, az iparosítás korai szakaszában a nagyméretű (nem ritkán állami) vállalatok voltak a gazdasági fejlődés mozgatórugói.

16 6. Az agrárszektor elsődleges szerepe
A földreform jelentősége: a mezőgazdasági termelés és termelékenység gyors növekedése alapot teremtett egyrészt az erőltetett ipari fejlesztéshez (Cumings, 1984; Wade, 1990; Kohli, 1999) Másrészt a vidéki és városi területek integrált, kiegyenlítettebb és irányított fejlődéséhez (megosztott növekedés). Továbbá kiiktatta a nagy földtulajdonosokat a társadalmi-politikai színtérről (Pempel, 1999), és megteremtette a fejlesztő állam rendszerének társadalmi támogatottságát.

17 7. Export-orientált gazdaságfejlesztési stratégia
Állami irányítással, de Johnson (1982) szerint piac-konform eszközökkel, Amsden (1989) szerint a piac torzításával, Wade (1990) szerint annak irányításával, de összességében inkább piacbarát (egyesek szerint piac-bővítő) módon Pempel (1999:173): Egyik szemük mindig a világpiacra nézett.

18 8. Pénzügyi rendszer elnyomása, a pénzügyek állami irányítása
A fejlődést eleinte, nagyobb részt hazai megtakarításokból finanszírozták: megtakarítások és beruházások fiskális és egyéb eszközökkel történő ösztönzése, utóbbiak terelése adott iparágak irányába. A megtakarítások ösztönzését szolgálta az állam implicit és explicit garanciavállalása a betétek értékállóságára, ami által az állam tartósan fenntartotta a megtakarítók bizalmát a pénzügyi szektor iránt.

19 Az állami kisegítés politikája a vállalatokra (csődök elkerülése) és munkavállalóknak az élethosszig tartó foglalkoztatást biztosította. A pénzintézetek biztonságos működésének szigorú szabályozása helyett a belépők körének szabályozása által érték el, a külföldi pénzintézetek 1980-as évek végéig ki voltak tiltva a legtöbb kelet- ázsiai országból. Zárt és alárendelt tőkepiacok, a kiemelkedően magas hazai megtakarítások, és a tőkeberuházások magas szintje lehetővé tette, hogy gazdasági teljesítményüket a külföldi tőkétől viszonylagosan függetlenül (Japán, és Korea), illetve annak hatásait erőteljesen megszűrve (Tajvan, Szingapúr) érjék el (Pempel, 1999). .

20 9. Makrogazdasági stabilitás
Külső és belső egyensúlyok Az alapvető makrogazdasági menedzsment szabályok betartása Stabil és kiszámítható üzleti környezet, alacsony infláció, prudens fiskális és monetáris politikák, stabil és versenyképes valutaárfolyam (World Bank, 1993).

21 10. Megosztott növekedés Kedvező kiinduló feltételek mellett (viszonylag homogén társadalmak, nemzeti közösségtudat és összetartozás, nacionalizmus) A jelentős gazdasági növekedés, a szegénység és jövedelemegyenlőtlenségek csökkenése és emberi előrehaladás mutatók javulása mellett következett be. Az egyéni teljesítmény alapján meghatározott társadalmi mobilitás mellett az oktatási rendszer kiterjedtsége és fejlesztése is jelentősen hozzájárult a viszonylag egalitárius társadalom kialakulásához, fenntartásához.

22 Fejlesztő állam a viták kereszttüzében
Japán elfogadta a fejlesztő államot! Neoklasszikus közgazdászok nem hisznek a fejlesztő állam koncepcióban Japán kérésére empirikus kutatás Világbank World Development Reportja 1991-ben: alapvetően elutasítja a fejlesztő állam koncepcióját Főbb következtetések: makrostabilitás, képzett munkaerő, exportvezérelt növekedési stratégia, magas megtakarítási ráta) A piaci erők maguk is előidézték volna a szerkezetváltást

23 A WDR kritikája Ideológiai alapú a jelentés: = A Nyugat megnyugtatása
Nem veszi figyelembe, hogy a fentiekhez nagymértékű állami beavatkozás volt szükséges Nem veszi figyelembe a beágyazottság kérdését: intézmények kormányzati intézkedések, a magas megtakarítási ráta nem magától keletkezett Nem veszi figyelembe a piaci tökéletlenségeket: információáramlás, növekvő hozadék, önmegerősítő folyamatok, történelmi változók A jelentés szerint a piacok már eleve léteztek A hatékony állam nélkül maguk az alaptényezők sem léteznének

24 Walden bello: A poszt-Washington disszenzus - avagy a neoliberális globalizáció problémái
„Amikor tavaly két tanulmány részletezte, hogy a Világbank kutatói egységei hogyan manipulálták rendszeresen az adatokat, hogy kimutassák, hogy a neoliberális piaci reformok elősegítik a növekedést és csökkentik a szegénységet a fejlődő országokban, fejlesztési közgazdász körökben nem lepődtek meg. Ők már látták a kiábrándító eredményeket egy tanulmányból, amelyet Robin Broad amerikai egyetemi tanár készített, egy jelentésből, amelyet Angus Deaton princetoni professzor és a Nemzetközi Valutaalap korábbi vezető közgazdásza, Ken Rogoff közölt, mint az úgynevezett Washington Konszenzus összeomlásának utolsó epizódját.”

25 “A Világbank kutatói hatalmas látható munkát végeztek a globalizációval, a segélyek hatékonyságával, a növekedéssel és a szegénységgel kapcsolatban. Sok vonatkozásban ők a vezetők ezeken a területeken. Maga a módszer azonban, ahogy ezt a kutatást a Bank politikája iránti “térítésre” használták, gyakran kiegyensúlyozottság és a megfelelő szkepticizmus kifejezése nélkül, alapvető kritikát váltott ki. A belső kutatás, amely a Bank pozícióit kedvezőnek találta, nagy hangsúlyt kapott, a kedvezőtlen eredményeket figyelmen kívül hagyták. Ezekben az esetekben, azt hisszük, hogy az ellenőrzés és a kiegyensúlyozottság súlyos kudarca az, ha a pártolást és a kutatást nem választják ketté. Ez a fajta kutatás megerősítette a Világbank azon jogát, hogy erősen védje és terjessze saját politikáját. Amikor azonban a banki vezetés szelektíven úgy hivatkozott új és még nem tesztelt kutatásokra, mint kemény bizonyítékokra, ehhez az általa preferált politikához, ez megalapozatlan bizalmat kölcsönzött a Bank előírásainak. Az, hogy törékeny alapokon álló új kutatásokat piedesztálra emeltek, később bűnbakok kereséséhez vezet, ami aláássa a Bank kutatásainak hitelességét és hasznosságát. (An Evaluation of World Bank Research, )"

26 Wade 2005: „A Világbank az első számú népszerűsítője annak az elképzelésnek, amely szerint Kelet-Ázsia azért lett gazdag, mert liberalizálta piacait és azt a politikai képletet követte, amelyet később „Washington-konszenzusnak” neveztek el. „A kelet-ázsiai csodáról” szóló tanulmány a bank kutatási beszámolója volt, ahogyan ez az intézmény szponzorálta Balassáék munkáját is, mialatt maga Balassa de facto a Világbank munkatársa volt (tanácsadóként tevékenykedett ott). A Világbank ezen és egyéb kutatási eredményének szemügyre vétele során fontos észben tartunk, hogy – tetszik, nem tetszik – kutatói arra törekszenek, hogy olyan színben tűntessék fel magukat, mint akik a szervezet érdekében beszélnek.”

27 „A hagyományos liberális felfogás téved az időbeliséget illetően, így a szabadkereskedelem és a növekedés közötti okozati összefüggés megállapításakor is. Érdemes felidéznünk, hogy e felfogás népszerűsítői azt állítják, hogy a liberális kereskedelem erős serkentő hatással van az exportra, s ezáltal a gazdaság egészének növekedésére is. Dani Rodrik tárta fel, hogy a sorrend a valóságban épp fordított. Nem azt látjuk, hogy előbb a javul az eportösztönzés rendszere, amit az export bővülése követ, hanem a beruházásösztönzés rendszerének javulása előzi meg az export bővülését, ami javarészt a megváltozott kormányzati politikának köszönhető. Az első fázis a befektetések megugrása (Tajvan esetében ez nagyjából 1958 és 1960 közötti időszakot jelenti), eközben a kereskedelemösztönzés rendszere változatlan maradt, ezt követte az export gyors növekedése, majd a gazdasági növekedés végül a kereskedelem liberalizációja. „

28 . Valójában szelektív védelem volt: Nagyon valószínű, hogy e különbség nem a véletlen műve, hanem a kormányzati szándék eredménye, egy átfogó iparfejlesztési stratégia jegyében. Ezzel ellentétben azt látjuk, hogy azon országokban, ahol viszonylag magas átlag körül szóródik a védettség (Kolumbia, Argentína), ott ez nem tudatos elgondolás eredménye. Forrás: Robert H. Wade. Governing the Market táblázat, 56. oldal. Balassa (1982) alapján. Tajvan Korea Kolumbia Argentína Az előállított javak effektív védelme Ágazatok közti eloszlás 14 23 13 47 35 56 112

29 Az 1997-es pénzügyi válság A vita újra fellángol 1. A fejlesztő állam a felelős: bizalmi kapcsolatok, korrupció, az állam allokálja az erőforrásokat 2. A szabályozatlan piac a felelős: irracionális befektetési láz, túlzott liberalizáció, spekuláció A kritikusok pontosan azon tényezőket tették felelőssé a válságért, amit korábban elvitattak

30 Joseph E. Stiglitz: Úton egy "posztwashingtoni konszenzus" felé
„A pénzügyi válság óta a kelet-ázsiai gazdaságokat széles körben elítélik téves gazdaságpolitikájukért, amit felelősnek tartanak a zűrzavaros gazdasági állapotokért. Egyes ideológusok azt sugallják, hogy a kelet-ázsiai bajok gyökere az aktív állami beavatkozásban van. A Koreai Köztársaságban rámutatnak a kormány által irányított kölcsönökre, a kormánnyal való szoros összefonódásra és a csúszópénzekre. Ezáltal átsiklanak az elmúlt három évtized sikerei fölött, amelyekhez az alkalmi tévedések ellenére a kormány biztosan hozzájárult. Az eredmények valóságosak, nem csupán az egy főre jutó GDP nagy növekedésében mutatkoztak meg, de a várható életkor emelkedésében, az oktatás kiterjesztésében és a szegénység látványos csökkenésében is, s tartósabbnak fognak bizonyulni, mint a pénzügyi zűrzavar.”

31 „Legtöbbször nem az probléma, hogy a kormány minden területen túl sokat, hanem hogy egyes területeken túl keveset tett. Thaiföldön nem az a gond, hogy a kormány az ingatlanbefektetésekbe irányította a beruházásokat, hanem hogy kormányszabályozás nem akadályozta ezt meg. Hasonlóképpen a Koreai Köztársaságban a hiba nem az, hogy a kormány rosszul irányította a hiteleket; a zavaros helyzet kialakulását sok Egyesült Államokbeli, európai és japán bank is siettette, ami azt sugallja, hogy piaci szervezetek hitelkihelyezése is súlyosan téves lehet. Valójában a kormány beavatkozásának hiányából, a pénzügyi szabályozás és a vállalatirányítás szerepének lebecsüléséből eredtek a bajok.”

32 A fejlesztő állam részleges legitimációja
A Világbank (és az IMF is) részben felismerte a gazdasági fejlődés összetett jellegét Moses Abramovitz: a gazdasági fejlődés alapvető követelménye a „társadalmi kapacitás” a fejlődésben minden nemzetgazdaság számára alapvető fontosságúak a társadalmi-politikai változók Stiglitz: a fejlődés társadalmi átalakulást igényel ENSZ- „jó Kormányzás” WDR ’97: a fejlődésnek vannak gazdasági és politikai tényezői

33 Forrás: UNCTAD