Attribúció és sztereotípia

Az előadások a következő témára: "Attribúció és sztereotípia"— Előadás másolata:

1 Attribúció és sztereotípia
A társas lény Attribúció és sztereotípia Láng – Szemere – Bíró 1 1

2 Személypercepció – benyomás kialakítása másokról
Gyakorlat: fényképek alapján benyomások A fénykép szűken mért információ, mi alapján következtetünk? Miből indulunk ki (ruha, frizura, testtartás, mozdulat, tekintet stb.)? Milyen elemeket használunk fel a benyomás kialakításánál? Gyakorlat: fényképek alapján benyomások Milyen lehet ez az ember? Ki végzett egyetemet, ki szakmunkásképzőt, ki sportol, ki olvas, jár rock-koncertre, galériákba?

3 Személypercepció – benyomás kialakítása másokról
Balról jobbra, fentről lefelé: Ingvar Kamprad az Ikea alapítója és tulajdonosa (nemrég halt meg, január 27-én, 91 évesen, turkálóból öltözködött pedig az egyik leggazdagabb svéd volt). Keanu Reeves amerikai színész egy buszmegállóban egyedül ücsörög. Adrienne Mayor, amerikai történész professzor (Stanford egyetem) Moon Duchin, amerikai matematikus professzor, aki geometriával harcol a választási csalás ellen. Végül középen Shaquille O’Neal az egyik leghíresebb amerikai kosárlabdázó (19 év az NBA-ben), aki visszavonulását követően ledoktorált és jogi tanulmányokat tervez (még csak 45 éves).

4 Személypercepció – benyomás kialakítása másokról
Általános tapasztalat: minimális inger alapján messzemenő következtetéseket vagyunk hajlamosak levonni emberek személyiségére vonatkozólag.

5 Attribúció Külsőleg megfigyelhető viselkedés alapján okokra következtetünk. Mindannyian intuitív és naiv pszichológusok vagyunk, hiszen emberek között élünk és reflexszerűen próbáljuk megérteni (vagy legalábbis magunknak megmagyarázni) a többi ember viselkedését: Híres sportoló gabonapelyhet reklámoz. Miért teszi? Szereti? Pénzért? Adományt küldök a szájjal és lábbal festők alapítványának. Miért tettem? Önzetlen vagyok? Imponálni akarok valakinek? Rossz a lelkiismeretem?

6 „So if it’s good, it’s Mr. Coffee. If it’s bad, it’s me.”
Attribúció Látunk egy viselkedést, és eldöntjük, a cselekvés a számos lehetőség közül melyiknek tulajdonítható – attribuálható Attribúció: a viselkedés okaira való következtetés „So if it’s good, it’s Mr. Coffee. If it’s bad, it’s me.”

7 Hol találhatunk okokat?
Két helyen: kívül vagy belül 1) környezetben: külső hatás, szituáció, norma, pénz, fenyegetés..  szituációs attribúció 2) belső tulajdonság, személyiségjegyek, értékek alapján  diszpozícionális attribúció

8 Alapvető attribúciós hiba
Alapvető attribúciós hiba: hajlamosak vagyunk a viselkedést névértéken venni, és alábecsüljük a viselkedés szituációs okait. A szituációs követelményeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, és személyiségjegyekre következtetünk. A viselkedésre vonatkozóan olyan általános okozati sémánk van, amely túl nagy hangsúlyt helyez a személyre és túl kicsit a helyzetre. Pl. Zimbardo kísérletben a „rabok” úgy nyilatkoznak, hogy az „őrök” nagyobb termetűek voltak és biztos eleve is agresszívebbek; pedig valójában tudják hogy véletlenszerűen lettek kiválasztva. Tágabb értelembe még a Milgram által megkérdezett több tucat pszichológus is elkövette ezt az alapvető attribúcós hibát, amikor azt feltételezték hogy ebben a kísérletben csak a pszichopaták fognak eljutni a 300 V fölé, a “jó emberek” pedig nem. Pedig viselkedésünket általában a szituációk befolyásolják.

9 Az alapvető attribúciós hiba nagyon gyakori
Vizsgálat: kísérleti személyek meghallgatnak egy beszédet, amelyben véletlenszerűen kisorsolt emberek a faji elkülönítés mellett vagy ellen érvelnek. A kísérleti személyek tudják, hogy az érvelőknek nem volt választása, mely álláspont mellett érvelnek. Mégis, amikor meg kellett becsülniük a beszédet tartó tényleges viszonyulását az adott kérdéshez, arra következtetnek, hogy az egyén álláspontja ahhoz közeli, ami mellett érvelt. PEDIG a szituáció tökéletesen elegendő lett volna a viselkedés magyarázatához. Nagyon könnyen gondoljuk, hogy pl. a bkv ellenőr vagy a rendőr azért büntet minket mert egy gonosz ember – pedig tudhatjuk hogy ez a munkájuk, és őket is büntetik ha nem végzik el a saját feladatukat. (A fenti kísérletet először Edward E. Jones, az AAH felfedezője végezte el munkatársaival 1967-ben, ahol Fidel Castro mellett vagy ellen kellett érvelni.)

10 Kísérlet az alapvető attribúciós hibára
Két-két személyt arra kérnek vegyenek részt kérdezz-felelek játékban Egyik fél, a kérdések és a válaszok birtokában, feltesz tájékozottsági kérdéseket, másik válaszol ha tud, ha nem, a kérdező megmondja + vannak külső megfigyelők. Utána a kérdezők, a válaszolók és a megfigyelők is nyilatkoznak a kísérleti személyek általános tudásszintjéről az átlagoshoz viszonyítva (mindannyian tudják, hogy véletlenszerűen lettek kiválasztva kérdezőnek vagy válaszolónak). Kérdezők: mind a saját mind a válaszolók tudásszintjét átlagosnak ítélik Válaszolók és külső megfigyelők: a kérdezőkét jóval magasabbra értékelik, mint a válaszolókét! Mindkét csoport egyaránt túl nagy hangsúlyt helyez a diszpozícionális tényezőkre, a szituációs okokat pedig leértékelik.

11 Önattribúció Meglepő módon a saját gondolatainkról, viselkedésünkről, személyiségünkről alkotott ítéleteinket hasonló folyamatok jellemzik, mint a mások megítélését – a következtetési hibáink is hasonlóak: nagyon könnyen félreértjük, mit miért csinálunk. Az oktató is elkövetheti ezt a hibát: az órára (a katalógus miatt) járó „lelkes” tömegeket látva könnyen feltételezi hogy elvarázsló személyiségének köszönheti a jelenlétet. Példa: „szívhang visszajelzést” kapok, miközben képeket nézek másokról – azt a női/férfi képet tartom vonzóbbnak, amelyet nézve „felgyorsul” a szívhangom. (A horror-filmek zenéi is szapora szívhangra emlékeztetnek, pl. a Cápa c. filmben.) Külső szemlélő számára is adott jelekből kiindulva attribuálok magamnak viselkedéskiváltó okokat. Egész nap rágtam a körmömet biztosan bánt engem valami (Párhuzam: egész nap rágtad a körmödet  biztosan bánt valami; pedig lehet hogy csak beszakadt)

12 Személypercepció Meglepően könnyedén vagyunk hajlandóak puszta képek alapján személyiségre következtetni: úgy hisszük, a megjelenés és a viselkedés személyiségvonásokat, preferenciákat és életstílust tükröznek. Miből indulunk ki? Fizikai megjelenés, életkor, nem, öltözködés, arckifejezés, ruházat..: „szemüvegesek intellektuálisok,” „vörösök tempramentumosak,” „szőkék társaságkedvelők”. Azt várjuk, hogy a különösen vonzó emberek érdekesebbek, melegebbek, társaságkedvelőbbek, társas életben jártasabbak. Holdudvar-hatás: tudattalanul a pozitív tulajdonságokat összekapcsoljuk egymással, ahogy a negatívokat is (az okosak biztos nagylelkűek is, a hiú emberek gyávák stb). Kutatás: idegenek inkább nyújtanak segítséget vonzó külsejű személynek, mint kevésbé vonzónak. Tanárok a vonzóbb gyermeket ítélik intelligensebbnek a fotóik alapján, vonzóbb vádlottak alacsonyabb óvadék ellenében kerülnek szabadlábra, vonzóbb férfit inkább alkalmaznak munkahelyen stb. Ebből adódóan ha az igazolványképen mosolygunk általában könnyebben kapunk vízumot, vagy kisebb bírságot kell fizetnünk stb.

13 Mi az, ami feltűnik? Milyen jelek vonzzák a figyelmet? Ami kiugró, eltér a normálistól. Öltönyös apuka gyerekkocsit tol: 1. hétvégi óvodai pikniken 2. üzleti vacsorán Milyen benyomásunk alakul ki róla? Attól függ mi az információ! 1. az öltöny 2. a gyerek De mindkét esetben elég markáns véleményünk lesz! Vagy rideg tőzsdecápának, vagy szokatlanul gondos apukának fogjuk gondolni...

14 Sémás információfeldolgozás
Hajlamosak vagyunk sémákba rendezni az információkat. Még ha az adatokat rendszeres és torzításmentes módon össze tudnánk gyűjteni az emberekről, és nem egy szempillantás alatt ítélkeznénk folyton, az észlelésünket még mindig eltorzítanák az elvárásaink, előfeltevéseink és elméleteink, amelyek arra vonatkoznak, milyeneknek kellene lennie az adatoknak. Mivel többnyire csak azt tudjuk észlelni, amire számítunk, az így beérkező adatokat már könnyen rendezzük a megfelelő sémákba, és az annak megfelelő memóriastruktúrát hívjuk elő. Ez a sémás feldolgozás teszi lehetővé, hogy hatalmas mennyiségű információt nagy hatékonysággal dolgozzunk fel és rendszerezzünk. Így nem kell minden egyes részletet megjegyezni, egyszerűen mindent összekapcsolunk egy már meglévő sémával. A sémás információfeldolgozás alapja a „zsugori agy” működése: idegrendszerünk saját tehermentesítése érdekében spórol a környezetünk megfigyelésére szánt energiával. Egy eleve tökéletesnek feltételezett kartotékrendszer segítségével relatíve „olcsón” tudjuk már skatulyázni az eseményeket.

15 A sémák ereje nehezen alábecsülhető
Segítségükkel elképesztően sokmindenről és sokmindenkriől tudunk “gondolkodni” – természetesen gyakran egészen rémes leegyszerűsítéseket használva. Európa az USA szerint Európa “szerintünk”

16 Pl. vannak sémáink az emberek különféle típusaira: extrovertált, kommunikatív, melankólikus, barátságos, hangos, indulatos..  Deszkás, emós, plázacica, bölcsész, rocker ... (hipszterek!) Magunkról is van: énfogalmaink együttese = az énsémánk Ha pl. álláshirdetéssel találkozunk, összevetjük az adott üzletkötő sémát az énsémámmal De a feldolgozás hatékonyságáért fizetett ár az észlelésünk torzítása itt is! (az 1soros önjellemzések a társkereső oldalakon esetenként akár nehezíthetik is a tökéletes partner megtalálását..)

17 Milyen benyomásunk alakul ki Jóskáról?
Jóska elindult otthonról, hogy írószert vegyen. A verőfényes utcára két barátjával lépett ki, és élvezte a napsütést, miközben a bolt felé ballagott. Belépett az írószerboltba, ami tele volt emberekkel. Míg arra várt, hogy az eladó kiszolgálja, egy ismerősével beszélgetett. Kifelé menet megállt egy iskolatársával csevegni, aki éppen akkor jött be a boltba. A boltból az iskola felé indult. Útközben találkozott azzal a lánnyal, akinek előző este mutatták be. Beszélgettek egy kis ideig, azután Jóska elment az iskolába. Tanítás után egyedül jött ki az osztályból. Az iskolát elhagyva elindult hazafelé tartó hosszú sétájára. Az utca szikrázóan verőfényes volt. Jóska az utca árnyékos oldalán ment. Az utcán szembejött vele az a csinos lány, akivel előző este ismerkedett meg. Átment az úton, és bement egy presszóba. A presszó tele volt diákokkal, és észrevett néhány ismerős arcot is. Jóska csendesen várt, míg sorra került, azután rendelt. Italával egy szélső asztalhoz ült. Amikor megitta, hazament. (Luchins, 1957, o. nyomán.)

18 A kísérlet eredménye és magyarázata
Azt gondoljuk-e róla, hogy barátságos és nyílt, vagy azt, hogy félszeg és introvertált? Az olvasók 78 %-a Jóskát inkább barátságosnak képzeli. De! vizsgáljuk meg a leírást közelebbről: két eltérő, de egyenlő nagyságú részből áll. 95 %-a azoknak, akiknek csak a leírás első felét mutatták, Jóskát barátságosnak találta, de azok közül, akik csak a leírás második felét látták, csupán 3 százalék. De! amikor ugyanezt a leírást úgy olvasták, hogy a bekezdés barátságtalan fele jelent meg először, csak 18 %-uk jellemezte Jóskát barátságosnak. Általában az elsőként szerzett információ gyakorolja a legnagyobb hatást összbenyomásunkra. Ez az elsőbbségi hatás: agyunk az információk feldolgozása során többnyire a legelőször megragadhatónak tűnő sémát tekinti kiindulási alapnak – hiszen ez a legegyszerűbb stratégia. A holdudvar-hatás és az elsőbbségi-hatás oka egyaránt a sémás információ-feldolgozás: a lehető leggyorsabb módon próbálunk előhívni egy skatulyát, és aztán abba gyömöszölünk be mindent.

19 Elsőbbségi hatás Kimutatták olyan vizsgálatokban is, melyek valódi, s nem fiktív személyeket használtak. A személyeket arra kértek, hogy ítéljék meg az általuk megfigyelt diák általános képességeit, aki nehéz, többválasztásos problémákat kísérelt meg megoldani. Noha a diák a 30-ból mindig pontosan 15 problémát oldott meg helyesen, tehetségesebbnek ítélték, ha a sikerek inkább a sorozat kezdetén, mint ha a sorozat végéhez közel jelentkeztek. Ezenfelül, ha azt kérdezték tőlük, hogy a diák mennyi problémát oldott meg, azok a személyek, akik a 15 sikeres megoldást a sorozat elején látták, a helyes megoldások számát átlagosan 21-re, míg azok a személyek, akik a sikereket a feladatsor végén látták, átlagosan 13-ra becsülték! Nem mindegy, hogy egy vizsgán milyen mondat csúszik ki először a szánkon! 19

20 Sémás feldolgozás Noha számos tényező járul hozzá az elsőbbségi hatáshoz, az mindenekelőtt a sémás feldolgozás következményének tűnik. Amikor valakiről első alkalommal próbáljuk meg benyomásainkat kialakítani, a memóriában aktívan keressük a bejövő adatokhoz legjobban illeszkedő sémát vagy sémákat. Egy bizonyos ponton meghozunk egy előzetes döntést, például: Ez a személy "barátságos". Ezután minden további információt e sémába olvasztunk be, és elhanyagoljuk az ehhez nem illeszkedő új információkat, mint amik nem is jellemzők a személyre. Sémáink működésének immanens része, hogy felismerünk – vagy felismerni vélünk – korrelációkat, együttjárásokat. Bővebben a sémaelméletről:

21 Implikált személyiségelméletek
A sztereotípiáink - vagyis személyek csoportjairól alkotott sémáink – valójában az együttjárások elméletei. Vannak sztereotípiánk a fiúkról/ lányokról, a politikusokról, a melegekről, a rendőrökről, a professzorokról stb.   De a kutatások szerint egyáltalán nem vagyunk pontosak az együttjárások feltérképezésében, túlbecsüljük a korrelációkat, nem létezőket is felismerünk + szívósak is, önerősítők is a sztereotípiák. implikált személyiségelméletek: összekapcsolunk személyiségvonásokat, melyek együttjárását állandónak illetve szükségszerűnek feltételezzük (a fiúk bunkók, a lányok buták, a politikusok korruptak, a melegek hisztisek stb.) Pl. van egy kellemes emlékünk egy mosolygós tanárról, aki elfogadta a határidő után leadott dolgozatot. Ha megkérdeznek, hogy egy másik mosolygós tanár vajon elfogadja-e a későn leadott dolgozatot, azt mondanánk valószínűleg igen, mert összekapcsoltuk a mosolyt a határidő könnyed kezelésével.

22 Példa közkeletű sztereotípia: a homoszexuális férfiak feminin mozgásúak Mi volna itt a helyes vizsgálati elv? Veszünk egy mintát oké: de kiknek a számát is kell vizsgálnunk? A homoszexuális feminin mozgásúakét? A homoszexuális nem feminin mozgásúakét? A nem homoszexuális feminin mozgásúakét? A nem homoszexuális nem feminin mozgásúakét?

23 A feltételezett 1100 férfit négy csoportba osztjuk aszerint, hogy homoszexuálisak vagy heteroszexuálisak, illetve hogy mozgásuk feminin-e, vagy sem. A helyes módszer két tényező együttjárásának megítélésére az, hogy megvizsgáljuk, különbözik-e a feminin mozgásúak aránya a homoszexuális férfiak között (bal oldali oszlop a köv. dián) a feminin mozgású férfiak heteroszexuálisok közötti arányától (jobb oldali oszlop). Először is össze kell adnunk mindkét oszlop számait, hogy megtudjuk, hány férfi tartozik a két mintába. Ezután látjuk, hogy 100-ból10, azaz a homoszexuálisok 10 százaléka feminin mozgású, és 1000-ból100, azaz a heteroszexuálisoknak is 10 százaléka feminin mozgású. Vagyis ezekben az adatokban nincs korreláció a szexuális irányultság és a feminin mozgás között. A számok nem valósak, de jelzik, hogy a való életben egyáltalán nem szoktunk akarni ilyeneket kiszámolni, hiszen agyunk célja nem „igazságos” ítéletek meghozása, csupán egyfajta otthonosság érzet keltése bennünk: vagyis annak érzése, hogy értjük a világot magunk körül, és könnyedén tájékozódunk benne. Mivel sosem ellenőrizzük az ilyen együttjárás elméleteinket, ez az otthonosság érzet nagyon könnyen elérhető.

24 Feltételezett, nem valódi adatok!
Fontos észrevenni, hogy a korreláció megítéléséhez a tábla összes rovatát figyelembe kell venni!

25 Most nézzük, mit mondana intuíciónk!
A releváns információ szinte sohasem áll rendelkezésünkre. Szinte soha sincs például alkalmunk a „C” rovatba tartozók, tehát a feminin mozgást nem mutató homoszexuális férfiak gyakoriságának megbecsülésére (csak ha személyesen ismerünk ilyeneket). A „B” rovat ugyancsak problematikus. Amikor egy feminin mozgású férfit látunk, egyszerűen feltételezzük, hogy homoszexuális, noha semmiféle tudásunk sincs szexuális irányultságáról. Akár az „A”, akár a „B” rovatba is tartozhat. Helytelenül az „A” rovatot (és sztereotípiánkat) erősítjük akkor is amikor erre semmi okunk! Gyakran azért élnek bennünk a hamis sztereotípiák, mert csak az „A” rovatba tartozó jelenségekre figyelünk, a többit pedig figyelmen kívül hagyjuk. Ezeknek a kitalált adatoknak az esetében nincs korreláció a két tényező között.

26 A nem-események hatalma
Inkább észrevesszük az élénk, mint a nem élénk információkat. Különösen nehéz figyelembe vennünk (és megértenünk, miért kell figyelembe vennünk) a „D” rovatot, azokat a férfiakat, akik sem nem homoszexuálisok, sem nem feminin mozgásúak. A meg sem történt eseménynél nincsen kevésbé élénk! Márpedig itt ez a „D” rovat, ami a legtöbb esetet tartalmazza: ezek az ún. NEM-ESEMÉNYEK. Mikor tehát pl. valaki nem homoszexuális és nem is feminin mozgású, azt elfelejtjük tudatosan beszámítani sztereotípiáink kialakításakor – pedig a tudatalattink éppen ezekre épít. (Ráadásul ránézésre a „C” rovatba tartozókat is automatikusan D-nek gondoljuk, tévesen tovább erősítve hamis sztereotípiánkat.) Ez egy kognitív magyarázat volt eddig, (a következő alkalommal lesz még társadalmi is) és ez arra utal, hogy a sztereotípia nem egy defektus, hanem bizonyos fokig természetes velejárója az információfeldolgozásnak. (Vagyis a sémák hasznosak – hiszen így legalább valamit tudunk gondolni a világról; még ha tévesen is.) Tipikus nem-esemény mikor nem látunk Magyarországon romákat a tévébemondók között, feketebőrüeket a tusfürdő reklámokban, férfiakat a takarítószer hírdetésekben – ezek mind alattomos módon erősítik azon bántóan téves sztereotípiáinkat, mint pl. hogy a romák között nincsenek értelmiségiek, a feketék nem mosakodnak, a nőknek otthon a helyük, stb.

27 A „zsugori agy” tömörítő eljárásai
öltönyös apuka a könnyen észrevehető jelenségek alapján ítélkezünk elsőbbségi hatás az első információ alapján kategorizálunk holdudvar hatás a jó tulajdonságokat összetartozónak gondoljuk (“globális” együttjárás elmélet) sztereotípia független tulajdonságokat összekapcsolunk (“lokális” együttjárás elméletek) nem-esemény a tudatalattink még akkor is megerősíti a hamis sztereotípiáinkat, amikor ezt észre sem vesszük

28 Sztereotípiáink önbeteljesítőek
A sajtó is rájátszik erre sajnos: ha egy barnabőrű ember követ el gyilkosságot, ezt megemlítik, ha egy fehérbőrű, ez nem kerül kiemelésre. A sztereotípiák önbeteljesítők: állásra pályázóknál az interjút készítők pozitívabbak, megerősítőbbek, előredőlnek (stb.) a fehér pályázókkal, eleve feltételezik, hogy a nem fehérek kevésbé jól teljesítenek, és ezzel valóban rontják a teljesítményüket. Kísérlet: ezt a viselkedést lekopírozva fehéreket interjúztatnak, némelyiket úgy mint a feketéket, némelyiket normálisan: egyértelmű a teljesítménykülönbség! Még a videofelvételeket megfigyelők is kevésbé felkészültnek minősítik azokat, akiket egyszerűen csak kevésbé barátságosan interjúztatnak. Eredmény: az előítéletes személyek olyan módon lépnek interakcióba másokkal, amely kiváltja a sztereotipikus viselkedést, így fenntartja és visszaerősíti az előítéletet

29 Példa az önbeteljesítő elvárásokra
Telefonos kísérlet, 10 percen keresztül egyetemisták beszélgetnek A fiúknak egy szép/kevésbé szép lány fotóját mutatják, de a képnek nincs köze a valósághoz. Akik azt hitték vonzó lánnyal társalognak nyíltabbak, érdeklődőbbek és általában szociábilisabbak voltak, mint akik a kevésbé vonzóval hitték, hogy beszélnek. De nem csak ők viselkednek vele másképp, hanem a "szép" partner VALÓBAN nyíltabb, kedvesebb (stb.) lesz. Attól, hogy ilyen viselkedéseket illetve szerepeket "hív" elő a partner, egy igazi interakció alakul ki. (Mindezt úgy vizsgálják, hogy a külső megfigyelők csak a lányok szövegeit hallgatják)

30 Nemi sztereotípiák Nők – otthon, gyerek, házasság, magas szorongási szinttel, alacsony önértékeléssel kapcsoljuk össze és nem a magas társadalmi státussal és a kvalifikált munkával (a nem-eseményeken keresztül erre a média is nagyon ráerősít) Kísérlet: képen asztal fölé hajló emberek; Kérdés: ki a csoport szellemi vezére? Ha férfi ül az asztalfőn, akkor nyilván ő – de ha nő, akkor valaki mást (esetleg senkit sem) választanak a kísérleti személyek Persze a férfiakról alkotott sztereotípiák (eltart, nyugodt, kiegyensúlyozott, jó apa stb.) legalább ennyire veszélyesek és rombolóak. A sztereotípiákkal nem az a gond hogy feltétlenül negatívak, inkább hogy nem személyesen rólunk szólnak: hanem egy – tőlünk általában független – absztrakt skatulyáról.

31 Összefoglalás A körülöttünk lévő információk feldolgozása során számtalan módon jutunk „téves” információkhoz (persze az „objektivitás” elérése eleve nem cél). Hajlamosak vagyunk minimális inger alapján messzemenő következtetéseket levonni, valaki (ideértve akár önmagunkat is – lásd önattribúció) viselkedését inkább az illető személyiségjegyeinek és kevésbé a szituáció bizonyos körülményeinek „okozataként” értelmezni (alapvető attribúciós hiba). A sémás információfeldolgozás teszi lehetővé számunkra, hogy nagy hatékonysággal dolgozzuk fel és rendszerezzük a körülöttünk lévő végtelen mennyiségű információt. Működéséből ugyanakkor számos torzítás következik, pl. az elsőbbségi- vagy a holdudvar-hatás, az implikált személyiségelméleteink és a nem-események figyelmünkön kívül helyezése. Hétköznapi félreértéseink zöme egyenes következménye egyszerűsítésre szakosodott agyunk működésének; ezek tisztázását nehezíti a sémás gondolkozáson nyugvó viselkedésünk, mely jellemzően önbeteljesítő jóslat módjára szerez érvényt eredeti feltételezéseink „helytállóságának”. Házi: ..próbáljunk óvatosabban ítélkezni (szorgalmi feladat: próbáljunk felvázolni mindíg alternatív forgatókönyveket is az események értelmezésekor. Mi van ha XY nem hülye, csak rosszul hall? Vagy Z nem gonosz, csak az előbb ordtottak rá alaptalanul? Stb..)