Gazdasági–funkcionális városfogalom

Az előadások a következő témára: "Gazdasági–funkcionális városfogalom"— Előadás másolata:

1 Gazdasági–funkcionális városfogalom
dr. Jeney László egyetemi docens Európa városi terei Geográfus szak (MSc) 2017/2018, I. félév ELTE Földrajz Központ

2 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 2

3 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom
Időszak Meghatározó gazdasági jellemző Falvaktól megkülönböztető városi jellemző Falu Város 1. Urbanizáció története kezdetén Agrárkarakter Tevékenységek sokszínűsége, funkcióbőség 2. Ipari forradalom után Ipari jelleg Gazdasági szerkezet (mg-on kívüli ágazatok aránya) 3. Ma, fejlett világban Szolgáltatások Magasabb szintű, központi szerepkörű intézmények 3

4 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 4

5 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök
Legfontosabb városi sajátosság: szerepkörök mennyisége, minősége Településhálózatban betöltött sokféle szerepkör, tevékenység (pl. eü, oktatás, kereskedelem) Nagyobb számú szerepkör (pl. több általános iskolai férőhely) Magasabb szintű szerepkör, központi funkció (pl. középiskola is) Funkcióbőség: falvak és városok eltérő adottságú földrajzi fekvésétől, környezetük helyi és helyzeti energiáitól függ 5

6 Falusi gazdaság: egy gazdasági tevékenység dominanciája
Egy helyi energia  adott karakterű falu Jó termőtalaj vagy mezőgazdasági szempontból elegendő vízmennyiség  agrárfalvak Gazdaságilag hasznosítható ásványkincs  bányászfalvak Gyógyvíz  üdülőfalvak Újkőkorszaktól: kőszerszámok ( szilárd hajlék + földművelés)  letelepedés: leginkább agrárium (ritkábban: bányászfalvak stb.) Napjainkban: szolgáltató ágazatok (pl. üdülőfalvak) De: falvak sem monofunkcionálisak Pl. lakófunkció is Alapfokú szerepkörök is (oktatási, kulturális, egészségügyi, közigazgatási stb.) 6

7 Városi gazdaság: többféle szerepkör
Helyi helyett/mellett (magasabb rendű) helyzeti energia  tér kitüntetett pontjain: városok (pl. eltérő tájak találkozási zónája) Tér kitüntetett pontja: piac  kereskedelmi szerepkör Felvevőpiac előnye  kézműipari, kisipari szerepkör Népszerű piactér (görög agóra, római fórum, középkori piactér): szórakoztatás, templom, uralkodói palota  fontos kulturális, vallási és politikai vezető szerepkör Stratégiailag fontos szerep: katonaság, várfal (megkülönböztető látványelem)  védelmi szerepkör Hagyományosan meghatározó jelentőségű tehát a városokban előforduló tevékenységek sokszínűsége Falvakban általában csak néhány funkció Városok a különböző szolgáltatások széles skálája 7

8 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök
Nem csak a szolgáltatási funkciók mennyiségében, hanem azok minőségében is alapvető különbség figyelhető meg a falvak és a városok között Falvak: általában kizárólag csupán alapfunkciók (pl. általános iskola, orvosi rendelő, kisbolt vagy rendőrőrs) jellemzőek Városok az alapellátás mellett központi funkcióknak is otthont adnak (pl. középiskola, kórház, áruház vagy rendőrkapitányság) Számos ellátótevékenység (oktatás, egészségügy, kereskedelem, rendvédelem) intézményhálózata hierarchikus elrendeződésű Egyes szintekhez különböző intézménytípusok tartoznak (pl. az oktatásban óvoda, általános iskola, középiskola, egyetem) Egyes települések különböző hierarchiaszintű intézményeknek adnak otthont Befogadott intézmények alapján maguk a települések is hierarchiába rendezhetők  maga a településhálózat is hierarchikus felépítésű Hierarchia felső szintjein elhelyezkedő a városokra a vezető, központi szerepkörök jellemzők 8

9 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök
Funkcionális városfogalom: egyes országok (pl. k-köz-eu többsége): a városok hivatalos meghatározása Központi funkciók léte Saját népességük mellett a környező falvak lakóit is ellátják áruval és szolgáltatásokkal Várost komplex mutatók alapján funkcionális értelemben különítik el a falutól Városi jogállás megítélésében különösen fontos: megfelelő mennyiségű és minőségű központi szerepkört biztosító intézmény megléte vagy az infrastruktúra fejlettsége Mo: kritériumrendszer egyre engedékenyebbé vált  várossá nyilvánítás szabályainak kiürülése  városállományunk „felhígulása” A városok központi szerepköreik szerinti meghatározásának egységes nemzetközi alkalmazásánál alapvető nehézség Városi jelleghez kötött funkciók, intézmények és kommunális ellátások kritikus szintje és köre társadalmanként eltérhet Technikai fejlődéssel és fogyasztási szokásokkal párhuzamosan az elvárt központi funkciók időben is gyorsan változnak 9

10 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 10

11 Ipari forradalom után: ipari bázisú városi gazdaság
Ipari forradalom: városok meghatározói a mezőgazdaságon kívüli ágazatok Tevékenységi sokszínűségük mellett modern városok gazdasági arculata is eltér az agrárkarakterű falvaktól Város: munkaerőigényes gyáripari termelés otthona Gyárak vonzották a népességet: társadalmi mobilitás (lakosság mg-ból iparba vándorlása)  földrajzi migráció (faluból városba áramlás) is Népesség is vonzotta a gyárakat: metropoliszok: óriási felvevőpiacok  nagyszériás fordista tömegtermelés ideális telephelyei Iparosodottság, városodottság a gazdasági fejlettség, modernitás fokmérője Város: ipari dominancia, de nem monofunkcionális  lakossági köz- és magánszolgáltatások is (pl. közl, okt, eü, közig, rendészet, kommunális és kult) Zsúfolttá váló nagyváros működtetése megkövetelte Technikai fejlődés pedig lehetővé is tette 11

12 Szolgáltatás bázisú posztmodern városi gazdaságok a fejlett világban
XX. sz. második fele, fejlett világ: bányászat és nehézipar válsága Jóléti társadalmak: erősödő munkásszakszervezetek Kimerülő ipari nyersanyagforrások Erősödő környezettudatosság, anyagtakarékos technikai innovációk (miniatürizáció) Fejlődő világ, mint piaci versenytárs megerősödése Paradigmaváltás: Posztmodern városokban továbbra is a mezőgazdaságon kívüli tevékenységek jellemzőek De ipar helyett a szolgáltató ágazatok (dezindusztrializáció vagy tercierizáció) Inkább kisszériás, környezettudatosabb posztfordista ipari termelés Újabb tercier és kvaterner szolgáltató, ún. „kreatív” ágazatok is (pl. pénzügyi, kutatás–fejlesztési, művészeti, szórakoztató, turisztikai vagy hírközlési tevékenységek) Információs társadalomba intenzíven bekapcsolódó városok: információáramlás elosztó központjai (hub-jai) 12

13 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége
Korábbi központi piactér továbbra is megmaradt a városban (Time Square, Broadway, Wall Street, City of London) De tevékenységi köre a kor igényének megfelelően átalakult III. évezred: a városi gazdaságokra a szolgáltatások nagyon színes, sokoldalú keveredése jellemző De globalizálódó világban egyes városok közötti egyedi különbségek részben el is halványultak 13

14 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége
Agrárium alacsony súlyának figyelembe vétele a városok meghatározásánál leginkább napjainkban már csak a fejlődő világban releváns India kritikus 5000 fős népességszám 400 fő/km2-es népsűrűség férfi munkavállalók legalább 75 %-a a nem mezőgazdasági szektorokban dolgozik Fejlett világ: agráriumon kívüli ágazatok gazdasági aránya ma már kevésbé mérvadó a városok definiálásában Tercier ágazatok nem csak a városi hanem a vidéki gazdaságokban is teret hódítanak OECD (fejlett országok): vidéki térségeiben is átlagosan mindössze 14 % az agrárkeresők aránya 14