A neoliberális korszak I.

Az előadások a következő témára: "A neoliberális korszak I."— Előadás másolata:

1 A neoliberális korszak I.
Gazdaságpolitika 6. ea. A neoliberális korszak I.

2 Válság a 70-es években Más természetű, mint a nagy válság (de ugyancsak más, mint a későbbiek) A visszaesés enyhe, de infláció Az államok már beépültek a gazdaságba → automatikus stabilizátorok A költségvetések nagy súlya (+ állami alkalmazottak) Sokkal kisebb a munkanélküliség A munkanélküli-segély kiterjesztése révén az aggregált kereslet sokkal kevésbé csökken, mint maga a foglalkoztatottság

3 Az infláció (GNP deflátor) éves növekedési üteme a fejlett országokban, 1962–1978
1962–1973 1973 1974 1975 1976 1977 1978 Egyesült Királyság 5,2 7,0 15,1 27,4 14,6 13,5 10,1 Franciaország 4,4 7,8 11,6 13,3 8,9 9,9 Németország 4,0 6,1 6,9 6,7 3,2 3,8 3,9 Olaszország 5,0 11,9 18,3 17,4 18,0 18,9 Egyesült Államok 3,5 5,8 9,6 6,0 7,3 Japán 4,9 10,9 20,1 8,6 5,6 4,8 Kanada 3,6 9,2 15,3 10,8 9,7 6,4 7 fenti nagy gazdaság (G7) 12,1 11,0 7,1 Ausztria/Belgium/Dánia/ Hollandia/Norvégia/Svédország átlaga 7,9 7,6 Európai országok 7,7 11,1 9,1 8,7 Összes 4,1

4 Az ILO becslése szerint a tőkés világban a munkanélküliség az 1929-es 6% körüli értékről 25%-ra emelkedett 1932/1933-ra, s még az évtized végén is 10% fölött volt (Kitson–Michie, 2000, 91–92). A hetvenes években összességében azonban sokkal kisebb volt a munkanélküliség, a jelentős állami szerepvállalás válságmérséklő hatásának is köszönhetően. A hét legfejlettebb országban a munkanélküliség átlagos értéke a hetvenes évek elején 3-4% volt, amely az évtized közepére 5-6%-ra emelkedett. Az 1982-es recesszió nyomán tetőzött a 7 legfejlettebb országban az átlagos munkanélküliség 7-8%-os átlagos értékkel (Meredyth–Dyster, 1999, 230).

5 Elméleti fordulat? Nobel díj: Friedman (1976) Hayek (1974)
Valójában csak később a 80-as, ill. a 90-es években következik be Az állami (fiskális) beavatkozás mértéke még a 70-es években nő Éppen a válságra való reakcióként Kezdetben fiskális próbálkozások: keresletösztönzés A stagfláció cáfolta a keynesiánus politika hatékonyságát Ez adja az igazi áttörést a monetarizmus felé: A „Phillips-görbe” nem működött!

6 Friedman Minden alapvető kérdésben szembe fordult Keynessel, illetve a keynesiánusokkal: Pénzkeresleti függvény ↔ tranzakciós felfogás Fogyasztási függvény ↔ permanens jövedelem Fix árfolyam ↔ rugalmas A válság oka a piac ↔ az állam Fiskális politika ↔ monetáris Pillips-görbe ↔ természetes ráta hipotézis

7 Az áttörés mégis nehéz Kezdetben keynesiánus próbálkozások a válság kezelésére (Anglia ) + ár-bér stop Nem működött sem a fiskális, sem a monetáris politika (BW- összeomlása) Bekövetkezett az, amitől Keynes tartott: 1. A kamatláb alárendelődött a fizetési mérlegnek. 2. Az árfolyam ingadozás semlegesítette a fiskális politikát

8 Az államháztartás kiadásainak alakulása a GDP százalékában, 1970–1992
% 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 Egyesült Királyság Görögország Franciaország Németország Olaszország Svédország

9 Az államháztartás kiadásai a GDP százalékában, 1970–1990
1970 1980 1990 1970–1980 1980–1990 1970–1990 változás (GDP %-ában) % Németország 38,1 47,8 44,5 9,7 -3,3 6,4 16,7 Franciaország 37,6 43,5 49,3 5,9 5,8 11,7 31,1 Ausztria 38,5 46,9 51,5 8,4 4,6 13,0 33,8 Belgium 40,3 54,5 52,2 14,2 -2,3 11,9 29,4 Kontinentális csoport 38,6 48,2 49,4 9,5 1,2 10,7 27,8 Svédország 42,2 59,8 61,3 17,6 1,5 19,1 45,2 Hollandia 43,2 58,8 53,1 15,6 –5,7 9,9 22,9 Norvégia 43,9 54,0 7,6 19,5 34,1 Dánia 39,6 51,2 55,9 11,6 4,7 16,3 41,2 Finnország 29,8 37,4 65,7 Skandináv csoport 39,0 50,2 54,7 11,2 4,5 15,7 Olaszország 33,9 40,7 53,5 6,8 12,8 19,6 57,8 Görögország 22,4 30,5 48,8 8,1 18,3 26,4 117,8 Spanyolország 21,9 32,4 42,0 10,6 9,6 20,2 92,2 Portugália 21,6 25,9 40,0 4,3 14,1 18,4 85,2 Déli csoport 24,9 46,1 7,4 13,7 21,1 84,7 Egyesült Királyság 38,0 5,2 –1,0 4,2 11,0 Írország 38,9 49,9 43,1 –6,8 Angolszász csoport 46,6 42,7 –3,9 10,8 Összesen 34,4 44,6 49,5 10,2 4,9 15,1 43,8

10 Az államháztartás kiadásai a GDP százalékában, 1990–2007
1990 2000 2007 1990–2000 2000–2007 1990–2007 változás (GDP %-ában) % Németország 44,5 45,1 43,6 0,6 –1,5 –0,9 –2,0 Franciaország 49,3 51,6 52,3 2,3 0,7 3,0 6,1 Ausztria 51,5 52,2 48,8 –3,4 –2,7 –5,2 Belgium 49,2 48,4 –3,0 –0,8 –3,8 –7,3 Kontinentális csoport 49,4 49,5 48,3 0,2 –1,3 –1,1 –2,2 Svédország 61,3 57,0 51,3 –4,3 –5,7 –10,0 –16,3 Hollandia 53,1 44,2 45,5 –8,9 1,3 –7,6 –14,3 Norvégia 54,0 42,3 41,0 –11,7 –13,0 –24,1 Dánia 55,9 53,3 50,7 –2,6 –9,3 Finnország 47,4 –1,0 –1,9 –3,9 Skandináv csoport 54,7 49,0 47,2 –1,8 –7,5 –13,8 Olaszország 53,5 46,1 47,9 –7,4 1,8 –5,6 –10,5 Görögország 46,7 44,4 –2,1 –2,3 –4,4 –9,0 Spanyolország 42,0 39,1 39,2 Portugália 40,0 43,1 45,8 3,1 2,7 5,8 14,5 Déli csoport 43,8 44,3 Egyesült Királyság 42,2 36,6 47,5 10,9 5,3 12,6 Írország 31,3 36,2 –11,8 4,9 –6,9 –16,0 Angolszász csoport 42,7 34,0 41,9 –8,7 7,9 Összesen 46,0 –0,2 –3,6 –7,2

11 Volt egyáltalán keynesiánus gazdaságpolitika?
Schumpeter: „Keynes megérintette a közgazdasági gondolkodás nagyjait is, de egyúttal hatott a tudományos közgazdasági gondolkodás peremén tevékenykedő írókra és szónokokra is, akik semmi mást nem jegyeztek meg az általános elméletből, mint a Költekezés új közgazdaságtanát”

12 A válság okai Az USA meggyengülése: Az erőviszonyok felborulása?
Olajárrobbanás: Ez okozta az inflációt? (költség infláció – ár-bér stop) BW összeomlása: Vagy a dollár leértékelése? Túltermelési válság? Az állam válsága? – Ez vált uralkodóvá!

13 Az BW-i rendszer válsága
Németország és japán felzárkózása Vietnámi háború Johnson kormány: Great Society program Monetáris expanzió Dollár túlértékelt, kereskedelmi és fizetési mérleg hiány Felszabadított tőkeáramlás; spekulációk 1971. dollár többszöri leértékelése, majd lebegő árfolyamrendszer

14 A hidegháború következtében jelentősen megemelkedtek az USA hadikiadásai. Ehhez járultak hozzá a vietnami háború költségei is ban 1 millió amerikai katona harcolt Vietnamban. A háború költségeit nem az amerikai fogyasztás korlátozásával, hanem nemzetközi hitelfelvételekkel finanszírozták. Az amerikai kormányzat ebben az időszakban egyre nagyobb szerepet vállalt az oktatásban és a szociális ellátásban, a költségvetési deficit ennek következtében is növekedett. A nagyarányú deficitet nem az amerikai megtakarítások fedezték, hanem külföldiek, a megnövekedett fogyasztást pedig az import. Az európai országok és Japán a háborús újjáépítést követően igen gyorsan fejlődtek, és nemsokára versenyképes árualapokkal jelentkeztek a nemzetközi piacokon. Németország és Japán tartós külkereskedelmi többletet ért el és jelentős devizatartalékokat épített ki. Az aranydeviza-rendszert közvetlenül DeGaulle francia elnök intézkedése nyomán szűnt meg. Nagy mennyiségű dollárért akart aranyat vásárolni 1971-ben, mikor Nixon elnök felfüggesztette a dollár aranyra történő beváltását.

15 Az igazi fordulat Thatcher (1979), Reagen (1981)
TINA: dereguláció, privatizáció, liberalizáció Az állami beavatkozás leépítése: Egyensúlyi költségvetés, a monetáris politika előtérbe kerülése Adócsökkentés – korlátozott, inkább a prioritások változnak Jövedelemegyenlőtlenségek növekedése

16 Miért a kormány a probléma
Miért a kormány a probléma? - „két feladatot kell megoldanom: egy könnyűt és egy bonyolultat. Az első feladat, hogy bemutassam, hogy a kormányzat maga a probléma, ez a könnyű része. A kemény kérdés annak megértése, miért a kormány a gond. Hogyan is történhet az, hogy közösségi tehetséggel megáldott emberek oly annyira különböző eredménnyel tevékenykednek, attól függően, hogy politikai vagy gazdasági piacon tevékenykednek? Hogy lehetséges az, hogy ha véletlenszerű mintával, ezen esszé olvasói közül, kiválasztanánk egy csoportot, akik most nincsenek Washingtonban, és velük lecserélnék az ott levőket, akkor az ország politikája feltehetően nem javul- na? Ez az igazi rejtély számomra” (Friedman, 1993, 1).

17 Monetarista monetáris politika
A gazdasági növekedés üteméhez igazítani a pénzmennyiség növekedését Aggregátumok célzása: M1, M2, M3 Nem vált be: 1.a pénzkereslet az eredeti monetarista modellektől eltérően legalább részben kamat-érzékeny. 2. Nem csak tranzakciós pénz van A monetáris aggregátumokra alapozott stratégiák fokozatosan átadták a helyüket az inflációs célkitűzéses stratégiának

18 Az egyik legfontosabb monetarista kísérlet volt, amikor az USA-ban a hetvenes évek magas inflációjának letörése érdekében a Fed Volcker vezetésével monetáris célaggregátumot hirdetett meg. Noha a jegybanki tartalékokra (monetáris bázis) fogalmazta meg a célját, utólag egyöntetűen a magas jegybanki kamatoknak lehet betudni az infláció letörését, miközben a mennyiségi célt nem teljesítette. Az Egyesült Királyság is hasonlókat tapasztalt és fokozatosan egyre több ország felhagyott a monetáris aggregátumok célzásával. Volker-sokk: az infláció letörésében vállalta a húsz százalékot meghaladó jegybanki kamatok miatt kialakult 10 százalékot meghaladó munkanélküliséget.

19 Goodhart-törvény Amint egy gazdasági változót célként tűz ki a gazdaságpolitika, az meg fogja változtatni a viselkedését. Azért hagytak fel a stratégiával, mert a hitelességüket gyengítette Goodhart a törvényt a Lucas-kritika és a Murphy törvény kombinációjának nevezte. (A Lucas-kritika szerint a makrogazdasági változók megváltoztatják a viselkedésüket a gazdaságpolitika változásaira válaszul.)

20 A fő üzenet tovább él A piac hatékony, az állam a hibás
A fő ellenség az infláció (árstabilitás) A monetáris politika a fontos A (tiszta) fiskális politika nem hatékony Tilos a deficit monetizálása Liberális világgazdasági rezsim Újabb radikális elméletek előtérbe kerülése

21 Újklasszikus makroökönómia
Racionális várakozások Piacok megtisztulása Az állami gazdaságpolitika korlátai

22 A monetarizmus radikális szárnya?
A keynesiánus elmélet bukását a stagfláció gyakorlati jelensége és a mikroökonómiai megalapozottságra való törekvés elméleti igénye okozta. Amikor a REH-t először a Phillips-görbére alkalmazták, egyfajta radikális monetarizmusnak tekintették; a rövidtávú kínálati görbét felcserélték a (virtuális) VAS görbével (a pénzillúzióból következő, „nagyon rövid távú”). Jellemzője: REH és piactisztulás.

23 3 fő ismertetőjegy: A szereplők reálgazdasági döntései csak reáltényezőkön alapulnak. A szereplők, az informáltságuk keretein belül, konzisztens és sikeres optimalizálók – állandó piacmegtisztulás A szereplők nem követnek el szisztematikus hibát a környezetük értékelésében (=REH). + Dinamikus problémakezelés (intertemporális optimalizáció, emiatt fontosak a várakozások).

24 A racionális várakozások hipotézise
A koncepció először John Muthnál jelent meg 1961-ben. Lényege, hogy a várakozások, lévén információkon alapuló előrejelzések, nem mások, mint a releváns gazdaságelmélet előrejelzései A várakozások eredménye a körül szóródik, mint a modellé ugyanazon az információhalmazon. Információhalmaz = exogén változók, az endogén változók múltbeli értékei és a modell struktúrája. A szereplők úgy viselkednek/hozzák várakozásaikat, mintha ismernék a modellt. A várakozások hibátlanok egy időben korrelálatlan hibától eltekintve.

25 A REH két változata: Gyenge: a változó jövőbeli értékére vonatkozó előrejelzést a racionális gazdasági szereplők úgy alakítják ki, hogy a leghatékonyabb módon felhasználják az összes nyilvános információt ama tényezőkkel kapcsolatban, amelyek szerintük befolyásolják az adott változót.

26 Erős változat (Muth eredeti koncepciója):
a gazdasági szereplők szubjektív várakozásai egybeesnek az adott változók objektív, matematikai feltételes valószínűségével/ismerik a modellt. Ez a változat sem jelent tökéletes előrelátást, mert az elérhető releváns változók halmaza nem teljes; de a várakozások nem lehetnek szisztematikusan torzak Az előrejelzési hibák véletlenszerűek, 0 várható értékkel, időben korrelálatlanok és a legkisebb a varianciájuk, minden más előrejelzési módszerrel összehasonlítva.

27 Az állandó piacmegtisztulás feltételezése
A walrasi hagyományoknak megfelelően. - A paraméterek minden időpontban az optimális keresleti és kínálati reakciók szerint állnak be, s így a gazdaság rövid és hosszú távon is mindig egyensúlyban van. Kritika: Az árak azonnali és szabad alkalmazkodását számos kritika érte: az árak alkalmazkodása még a monetaristák szerint sem azonnali. A legsúlyosabb kritika a munkapiac megtisztulása ellen: az újklasszikusok szerint ugyanis a munkanélküliség csak önkéntes lehet.

28 Ciklusok – miért? A ciklusok léte és az állandó egyensúly közötti látszólagos ellentétet Lucas (1975, 1977) a váratlan keresleti sokkokra hivatkozva igyekszik feloldani, melyek elsősorban a pénzmennyiség váratlan változásaiból adódnak. A meglepetésből fakadó tökéletlen informáltság miatt a cégek az árszínvonal-változást árarány-változásnak, a munkavállalók pedig reálbérváltozásnak nézik, így pedig a meglepetésszerű pénzmennyiség-növekedésnek reálkibocsátás-növekedés lesz az eredménye. A kibocsátás véletlenszerűen ingadozhat a természetes szint körül; a tartós eltéréseket/ciklusokat nem magyarázza. Az erre vonatkozó kiegészítő magyarázatok a kibocsátás reagálásának késleltetettségén, a tőkejavak tartósságán és a hosszabb távú szerződések alkalmazkodás-lassító hatásán alapulnak.

29 Reálciklus elmélet A ciklusok kiváltó impulzusának a véletlenszerű technológiai változásokat tartja az eredeti újklasszikus meglepetés helyett, a terjedési mechanizmus tekintetében azonban megtartja és tovább finomítja a korábbi újklasszikus gondolatmeneteket. A reálciklus elmélet hívei azt a gazdaságpolitikai filozófiát vallják, hogy a kormányzatnak vétek beavatkoznia a konjunktúra menetébe, hiszen a ciklusok a racionális gazdasági szereplők optimális reagálásai a gazdasági környezet változásaira.

30 Jellemzői: a gazdasági szereplők hasznosságukat, illetve profitjukat igyekeznek maximalizálni, nem szenvednek információs aszimmetriában, az információkinyerési probléma ugyanakkor továbbra is fennáll, az árszínvonal változásának pályájára vonatkozó információ nyilvános, az abszolút rugalmas árak folyamatosan biztosítják a piacok megtisztulást, azaz állandó egyensúlyi állapot áll fenn, az aggregált termelés és foglalkoztatottság hullámzásának oka nagymértékű, véletlen technológia változás, a monetáris politika hatástalan.

31 Lucas kritika Az ökonometriai modellek elvben használhatatlanok, mert azt feltételezik, hogy a kiszámított paraméterek változatlanok maradnak a gazdaságpolitika megváltoztatása után is, és ezért a modellben megváltoztatva a politikától függő változót, előre lehet jelezni annak hatását. Lucas szerint azonban a múltbéli idősorokból számított paraméterek meg fognak változni azáltal, hogy a racionális szereplők, reagálva az új intézkedésre, megváltoztatják viselkedésüket. A gazdaságpolitika

32 Gazdaságpolitikai következtetések
Sargent és Wallace (1975) tehetetlenségi tétele a gazdaságpolitika hatástalanságáról. Eszerint a bejelentett gazdaságpolitikai lépések rövid távon sincsenek hatással a reálváltozókra. Az ismert gazdasági paramétereken alapuló nyilvános vagy kikövetkeztethető visszacsatolási szabály szerint alakított gazdaságpolitika i hatástalan. A reálváltozókra csak a meglepetésszerű gazdaságpolitikai lépések gyakorolnak hatást, a meglepetési kínálati függvénynek megfelelően.  (Friedmannél hasonló volt a rövid táv, hosszú táv megkülönböztetés) Emiatt az inflációcsökkentés reálköltsége nulla, a monetáris hatóságnak elvben elég bejelentenie a szükséges mértékű pénzügyi megszorítást.  (A monetaristák szerint fokozatosan lehetséges)

33 + dinamikus inkonzisztencia
(Kydland–Prescott, 1977): Egy adott időpontban hozott optimális döntés, az annak hatására bekövetkező folyamat ön- mozgásainak következtében, a későbbiekben már nem lesz a döntéshozók számára optimális, s megváltoztatják azt. Elvész a gazdaságpolitika hitelessége, a piaci szereplők, az emberek már nem hisznek benne, s így az erőtlenné és hatástalanná válhat.

34 Folytatás Ez a diszkrecionális jellegű döntéseken alapuló gazdaságpolitika elleni érv Kiemeli, megerősíti a szabálykövető politikák, s az ezt biztosító intézmények fontosságát. A munkanélküliséget kizárólag mikroökonómiai szintű, kínálatoldali gazdaságpolitikákkal lehet csökkenteni. Az infláció letörését pedig egy kormányzattól független, politikasemleges (szavahihető) központi bankra kell bízni.

35 Public Choice iskola James Buchanan és Gordon Tullock: The Calculus of Constent (1962) – a politikusok, bürokraták önérdekkövető magatartása igenis torzítja a piac rendes működését, mivel az államapparátust személyes érdekeik érvényesítésére használják Járadékvadász magatartás Kormányzati kudarc – torzítják a piac hatékony működését Romló hatékonyság

36 Új politikai gazdaságtan
Anne Krueger: a közpolitika egyének vagy érdekcsoportok azon erőfeszítéseinek eredménye,hogy a közösség vagyonát és eszközeit saját érdekeinek szolgálatába állítsa Az állami forráselosztás nem más, mint a lobbik közti harc a haszon lefölözésére (járadékvadászat) Pl. a protekcionista intézkedések

37 Neoklasszikus institucionalizmus
Az intézmények minden típusának (társadalmi, politikai, gazdasági) eredetét, fejlődését és működését úgy próbálja magyarázni, mint a racionális egyének haszonmaximalizáló törekvéseinek eredményét; jelentős képviselője Douglas C. North Az intézmények valamilyen gazdasági probléma megoldására jönnek létre: tranzakciós költségek csökkentése, javuló hatékonyság Több féle intézmény lehet hatékony!