„Hadd jelentsem ki munkám e részének bevezetésében, amit a legtöbb történetíró az egész mű elején szokott hangoztatni, hogy a valaha is lezajlott háborúk.

Az előadások a következő témára: "„Hadd jelentsem ki munkám e részének bevezetésében, amit a legtöbb történetíró az egész mű elején szokott hangoztatni, hogy a valaha is lezajlott háborúk."— Előadás másolata:

1 „Hadd jelentsem ki munkám e részének bevezetésében, amit a legtöbb történetíró az egész mű elején szokott hangoztatni, hogy a valaha is lezajlott háborúk közül a legemlékezetesebbet óhajtom megírni, azt, amelyet a carthagóiak viseltek Hannibal vezetésével a római nép ellen. Mert erősebb államok és népek még soha nem mérték össze fegyvereiket, s ők maguk se voltak soha ennyire hatalmuk és erejük teljében, nem is ismeretlen, hanem az első pun háborúban már kipróbált hadi módszerekkel küzdöttek meg, s annyira forgandó volt a hadiszerencse, annyira ingadozott a küzdelem, hogy közelebb voltak a pusztuláshoz, akik győztek. És szinte nagyobb gyűlölettel küzdöttek, mint amilyen erővel. A rómaiakat fűtötte a felháborodás, hogy a legyőzöttek maguktól fegyvert mertek ragadni legyőzőik ellen, a punokat pedig az a meggyőződés, hogy vereségük után hatalmaskodó és kapzsi módon elnyomták őket. Arról is tud a hagyomány, hogy Hamilcar, mikor az africai háború befejezése után seregét Hispaniába készült átszállítani, és áldozatot mutatott be, a mintegy kilencéves Hannibalt, aki gyermeki módon hízelegve kérte apját, vigye magával, odavezette az oltárhoz, megérintette vele az áldozatot, és szent esküvel kötelezte, hogy mihelyt teheti, ellensége lesz a római népnek. E büszke lelkű férfi nem tudta elviselni Sardinia és Sicilia elvesztését, mert Siciliát túl korai kétségbeesésükben engedték át az ellenségnek, Sardiniát pedig az africai lázadás idején csellel ragadták el a rómaiak, ráadásul még hadisarc fizetésére is kötelezték őket.” (Livius: AUC XXIV. 1. – Muraközy Gyula fordítása) VÁROSÁLLAMBÓL Birodalom. A pun háborúk és Hatásai. A Földközi-tenger keleti medencéjének meghódítása. ELTE BTK TI Történelemtudományi Intézeti Tanszék Agócs Nándor

2

3

4

5

6 I. PUN HÁBORÚ (i.e. 264-241) Szerződések Karthagóval
i.e – I. pun háború Sicilia provincia 3200 talanton (84 t) ezüsthadisarc Szardínia és Korzika megszerzése (i.e. 237) Tartománnyá szervezés (i.e. 227)

7

8 i.e I. illyr háború i.e. 226 – pun-római szerződés i.e. 222 – Cisalpina elfoglalása i.e II. illyr háború

9 II. PUN HÁBORÚ (i.e ) A karthagói Hannibal, Hamilcar fia – ha igaz, amiben senki sem kételkedik, hogy a római nép vitézségben az összes nemzetet felülmúlta – katonai hozzáértésben tagadhatatlanul annyira fölötte állt minden más hadvezérnek, mint amennyire a római nép bátorság dolgában mindegyik nemzetet maga mögé utasította.” (Cornelius Nepos: Hannibal 1.)

10 William Turner: Hóvihar – Hannibál és serege átkel az Alpokon (1812, olaj, vászon)

11

12

13 II. PUN HÁBORÚ (i.e. 218-201) Hannibal ante portas Hannibál sikerei
i.e. 218 – Trebia i.e. 217 – Trasimenus-tó i.e. 216 – Cannae „Vincere scis, Hannibal; victoria uti nescis” Szövetség V. Philipposszal (i.e. 215) A Scipiok kiszorítják a punokat Hispaniából (i.e ) Hasdrubal Barkas halála (i.e. 207) Zamai csata (i.e. 202) Béke flotta, elefántok, foglyok átadása Róma engedélye nélkül nem fegyverkezhet, nem harcolhat 50 év alatt talanton hadisarc visszaadják Massinissának ősei földjét

14 III. PUN HÁBORÚ (i.e ) „Ceterum censeo Cartaginem esse delendam” P. Cornelius Scipio Aemilianus Africanus Minor Numantinus (i.e ) M. Porcius Cato Maior sive Censorius (i.e )

15 A római társadalmi rend az i. e. III
A római társadalmi rend az i.e. III. században A hódítások és háborúk társadalmi hatásai patricius – plebeius küzdelmek lezárulása a társadalmi differenciálódás erőteljesebbé válik új társadalmi rétegek csírái senatus (300 fő) - nobiles (20 család - Fabii, Aemili, Cornelii, Claudii, Valerii stb.), homines novi - MOS MAIORUM, magistratus – cursus honorum Scipio-per tresviri monetalis (i.e. 210 k. – denarius) i.e lex Claudia: 300 amphora i.e cives Romani i. e cives Romani i. e cives Romani i.e. 204 – c. R. i.e adósrabszolgaság vége

16 A római társadalmi rend az i. e. II
A római társadalmi rend az i.e. II. században A hódítások és háborúk társadalmi hatásai ordo senatorius a népgyűlésen kilépnek az equites centuriáiból, leadják állami lovaikat denarius ( HS) i.e lex Villia annalis – cursus honorum szabályozása i.e lex reddendorum equorum – a lovak leadásáról profit orientált nagybirtokrendszer ordo equester (angustus clavus, anulus aureus) publicani, kereskedők, bankárok

17 A római társadalmi rend az i. e. II
A római társadalmi rend az i.e. II. században A hódítások és háborúk társadalmi hatásai alsóbb rétegek (parasztság, plebs, liberti, servi, socii, provinciales) "Még az Itáliában élő vadállatoknak is - érvelt - van barlangja vagy búvóhelye, ahol meghúzzák magukat, de azoknak, akik harcolnak és meghalnak Itáliáért, egyebük sincs a levegőnél és a világosságnál; nincs házuk, nincs fejüket hova lehajtaniuk, földönfutókként kóborolnak gyermekeikkel és feleségükkel. A hadvezérek hazudnak katonáiknak, mikor a csatákban arra biztatják őket, hogy őseik sírjáért és templomaiért harcoljanak az ellenséggel, hiszen ezek közül a rómaiak közül nincs egynek sem családi oltára, nincs ősi temetkezőhelye, vadidegenek fényűzéséért és vagyonáért harcolnak és halnak meg; a világ urainak hívják őket, de nincs egy talpalatnyi saját földjük sem." (Plut. Ti. Gracchus 9, 4.) i.e lex Claudia de sociis et nomine Latinis i.e lex Calpurnia – magistratusok és helytartók túlkapásai ellen i.e. 198 – coniuratio servorum i.e. 185/184 – magnus motus servilis

18 Hódítások a Mediterraneum keleti felében
i.e. 168 – Anicius praetor elfoglalja Illyriát i.e – I. makedón háború i.e – II. makedón háború i.e. 197 – Kymnoskephalai i.e. 196 – T. Quinctius Flaminius bejelenti a görög városok szabadságát az isthmosi játékokon i.e – III. makedón háború i.e. 168 – Pydna i.e. 149 – Andriskos felkelése i.e. 148 – Macedonia provincia i.e. 146 – Achaia provincia, Korinthosz elpusztítása

19

20

21 Hódítások a Mediterraneum keleti felében
III. Antiochos Megas (i.e ) V. syriai háború (i.e ) Thermopylai (i.e. 191) Magnésia (i.e. 190) IV. Antiochos támadása (i.e ) támadása VI. Ptolemaios ellen i.e – Makkabeus-lázadás i.e III. Attalos Rómára hagyja királyságát, Asia provincia i.e. 129 – A Seleukidák uralma csak Észak- Szíriára és Kilikiára terjed ki i.e. 101 – Cilicia provincia IV. Antiochos Epiphanes és M. Popilius Laenas

22 Numantiai háború (i.e. 144-133)
i.e – Viriathus és a lusitanok legyőzése Amennyire elmarad gazdagságban Numantia Karthagótól, Capuától és Corinthustól, annyira vetekszik mindegyikükkel hírnév és dicsőség dolgában, ha pedig erejét tekintjük, ez Hispania legfőbb büszkesége. Noha nem kérkedhetett falakkal és tornyokkal, és csak egyetlen folyó menti dombocskán feküdt, mégis tizenegy éven keresztül tartóztatott fel itt, pusztán ezen a helyen négyezer celtiber egy negyvenezer fős római hadsereget, és nemcsak hogy feltartóztatta, hanem iszonyú módon szét is verte, és szégyenletes békekötésre kényszerítette. Amikor már mindenki azt hitte, hogy Numantia legyőzhetetlen, utoljára annak az embernek a segítségéhez kellett folyamodniuk a rómaiaknak, aki Karthagót is elpusztította.

23 i.e. 186 – Bacchanalia botrány

24 Római hadsereg a II. században

25 „Polybosi legio” (Polybios: VI. 19-42.)
tribuni (4+2, 3+3, 4+2, 3+3) equites (10x30, 10x3 decurio, 10x3 optio) triarii (10x60) principes (10x120, 10x2 centurio, 10x2 signifer) hastati (10x120, 10x2 centurio, 10x2 optio, 10x2 signifer) velites

26

27 DECIMATIO