Szerecz György Magyar Nyelvstratégiai Intézet Budapest

Az előadások a következő témára: "Szerecz György Magyar Nyelvstratégiai Intézet Budapest"— Előadás másolata:

1 Szerecz György Magyar Nyelvstratégiai Intézet Budapest
Maga az ember (A stílusfogalom állandósága és változásai) Szerecz György Magyar Nyelvstratégiai Intézet Budapest

2 A stílusfogalom megközelítései
a retorikai-stilisztikai hagyomány – megtart és visszatart viszonyjelenség stílus és norma evolúciós megközelítés A stílusfogalom megközelítései

3 A stílusfogalom zavarai
stílus vagy műfaj? egyéni vagy kollektív? felismerni, megérteni vagy meghatározni akarjuk? A stílusfogalom zavarai

4 A fogalom határai definíció elméleti konstrukció
konstrukciós terminus (pl. geometriai fogalmak) metaforikus terminus (pl. a stílus) definíció elméleti konstrukció a meghatározásból értjük meg maradéktalanul leírható ha pontos, akkor használható metafora köznapi nyelvből kölcsönzött fogalom értjük, de pontosításra szorul nem írható le maradéktalanul nem tudjuk pontosan, de használjuk A fogalom határai

5 a stílus mindig több, mint ami anyagszerűen megragadható
a stílus az anyagból jön létre Stílus és anyag

6 Aranyhídon Közeledik a mély síkon. Közeledik
Aranyhídon Közeledik a mély síkon. Közeledik. Vidáman jön a kigyúlt smaragd-mezőn. Pici, pici tündér, mint a meséskönyvek rajza. Kibomlott selyemkóc-haján csöppnyi gyémántkorona csillog, s cipője: lila lehelet, ibolyaszirom. Rálép az íves aranyhídra: szédítő szakadék fölött merészen indul a nagy fekete torony felé, ahonnan kristályzengéssel hívogatja egy piros harang. Aranyhídon Közeledsz a mély síkon. Közeledsz. Vidáman jössz a kigyúlt smaragd-mezőn. Pici vagy, pici tündér, mint a meséskönyvek rajza. Kibomlott selyemkóc-hajadon csöppnyi gyémántkorona csillog, s cipőd: lila lehelet, ibolyaszirom. Rálépsz az íves aranyhídra: szédítő szakadék fölött merészen indulsz a nagy fekete torony felé, ahonnan kristályzengéssel hívogat egy piros harang. Ki vagy te?

7 Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagy senkinek, Nem vagy senkinek. Te vagy, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, te nem tudsz így maradni, Úgy szeretnélek megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnél, és Lennél valakié, Lennék valakié. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt szemed kékje, nem tudom már, Szemed színére visszarévedek. Ki vagy te?

8 Köszönöm a figyelmet!