EU-integrációs alapismeretek Készítette: Domonkos Endre

Az előadások a következő témára: "EU-integrációs alapismeretek Készítette: Domonkos Endre"— Előadás másolata:

1 EU-integrációs alapismeretek Készítette: Domonkos Endre
Az integráció létrejöttének előzményei II. (Integrációtípusok és integrációelméletek) EU-integrációs alapismeretek Készítette: Domonkos Endre

2 I. Integrációelmélet keletkezése I.
A nemzetközi integráció az elmúlt fél évszázadban vált a társadalomtudományi kutatások tárgyává. A közgazdasági vagy a politikatudományok igazából a kérdéssel csak a II. világháború után kezdtek komolyan foglalkozni. Az 1950-es évektől a nemzetközi integrációról szóló közgazdasági irodalom alapjának a vámunió-elméleteket tekintik. Közülük a nemzetközi irodalom Jacob Vinert tekinti a vámunió-elmélet atyjának.

3 I. Integrációelmélet keletkezése II.
Az integrációelméletek általában a folyamat öt fontosabb dimenziójára kíváncsiak: - az integrációs folyamatok tartalma (lényege), - az integráció szervezeti alapformái és intézményei, - az integráció politikái (szabályozása), a kormányzás kérdései, - az integráció előnyei és hátrányai (költség-haszon elemzés), és végül, - az integrációérettség (integrációs kapacitások).

4 II. Integráció fejlődésének típusai I.
Az integrációs elméletek közül a legismertebb formája az a megközelítés, amely az integráció folyamatát szakaszokra bontja és az egyes szakaszok tartalmi jegyeit vizsgálja (Balassa). Az integráció fokozatai a következők: 1.) Preferenciális övezet; 2.) Szabadkereskedelmi övezet; 3.) Vámunió, 4.) Közös piac; 5.) Egységes piac; 6.) Gazdasági unió; 7.) Politikai unió.

5 II. Integráció fejlődésének típusai II.
Jacob Viner: vámunió pozitív, kereskedelemteremtő hatása mellett negatív, kereskedelemeltérítő hatása Vámunió hatása kettő mérlegéből adódik. Statikus vámunió-elmélet. Kereskedelemteremtés: komparatív hátrányban lévő hazai termelés helyettesítése olcsóbb, övezeten belüli importtal. Kereskedelemeltérítés: olcsóbb vámunión kívüli importforrás felcserélése a vele szemben komparatív hátránnyal termelő vámunión belüli szállítókkal.

6 II. Integráció fejlődésének típusai III.
Vámunió attól függően változtatja meg a versenyviszonyokat a résztvevő országokban, hogy milyen a gazdasági fejlettségük, termelési struktúrájuk (mennyire kompetitív vagy komplementer a kibocsátás szerkezete). A kompetitív struktúrával rendelkező és termelésüket vámokkal védő országok esetében a vámunió a kereskedelemteremtő hatásoknak kedvez. Vámok lebontása megteremti a termelés specializáció elmélyítésének feltételeit. Vámunió gazdasági fejlettség magasabb fokán álló országoknak ajánlható (diverzifikált gazdasági struktúrával rendelkeznek).

7 II. Integráció fejlődésének típusai IV.
Vámunió statikus előnyei mellett meg kell vizsgálni a tagországok és az adott régió gazdasági növekedésének alakulását, továbbá a dinamikus előnyöket. Dinamikus hatások: méretgazdaságossági előnyök jobb kihasználása, intenzívebb verseny + technikai fejlesztés erőteljesebbé válása. A vámunió pozitív hatásai akkor tudnak érvényesülni, ha a „négy alapvető szabadságjog” megvalósulása és a résztvevő országok kooperációjának gazdasági területre történő kiterjesztése.

8 III. Integrációs elméletek és modellek I.
Eltérő elméletek és különböző irányzatok. A gazdasági integrációra vonatkozóan két elmélet az ún. „liberális” (neoliberális), valamint a „regulációs”(dirigista) elmélet. Liberális integrációs elmélet (Balassa): klasszikus közgazdaságtani elmélet. Szabad verseny korlátlan érvényesítése, áruk és szolgáltatások mellett a termelési tényezők szabad mozgása + valuták szabad átválthatósága.

9 III. Integrációs elméletek és modellek II.
Nemzetközi munkamegosztásból szerzett előnyöket a nagyvállalatok realizálják, a nem hatékony termelőegységek számos ágazatban tönkremennek. Eredmény: iparágon belüli vertikális munkamegosztás + specializáció jön létre. Regulációs elmélet (Tinbergen). Optimális gazdasági struktúra + optimális gazdaságpolitika kialakítása. Követelmény: szupranacionális vezetőszerv és az országok gazdaságpolitikájának harmonizációja + koordinációja.

10 III. Integrációs elméletek és modellek III.
Myrdal-elmélete: integráció tartalmi jegyeinek hangsúlyozása. A gazdasági integráció előfeltétele a gazdasági, társadalmi fejlettségi szint valamiféle kiegyenlítettsége és kiegyenlítődése. Az elmélet 3 fontos pontja: a strukturális fejlődést biztosító, termelési, elsősorban ipari integráció; az integrációs előnyök egyenlőtlen elosztása, valamint a kifelé való, harmadik országokkal szembeni egységes fellépés. Az integráció dinamikája nem a piaci hatásoktól, hanem a közös termeléstől, ipari programozástól + beruházások elosztásától függ.

11 III. Integrációs elméletek és modellek IV.
Munkamegosztás elméletek: a nemzetközi integráció jelenségét a nemzetközi munkamegosztás fejlődéséből vezették le. Az integráció a nemzetközi munkamegosztás különböző formáit és területeit átfogó folyamat. Integráció: intenzív, tartós és hosszú tavú, szervezett és intézményesített, az egész újratermelési folyamatot átfogó komplex munkamegosztás. Az integráció alapvető motiváló tényezője: hatékonyság és jólét fokozása.

12 III. Integrációs elméletek és modellek V.
A tranzakcionalista irányzat az integráció alapvető céljának a feszültségek és a konfliktusok kezelését tekintik, s az integrációt széles értelemben, mint biztonsági közösség kialakulását fogják fel. A tranzakcionalista vagy kommunikációs elméletek egyik fő képviselője Karl Deutsch. A tranzakcionalisták a kooperáció és a kapcsolatok intenzitására helyezik a hangsúlyt, amit a biztonsági közösség, következésképpen az integráció építése fő elemének tekintenek. Az ún. távolságelméletek szintén a konfliktusok forrásaival foglalkoznak.

13 III. Integrációs elméletek és modellek VI.
Az institucionalista irányzat az integrációs folyamat során az intézmények és a szervezeti kérdések szerepét hangsúlyozza. Az integráció strukturált folyamat, s az együttműködést és az összefonódást különféle intézmények szolgálják. Az integráció intézményesített kooperációként fogható fel. Az institucionalisták az integrációt főként politikai oldalról közelítik meg, s a gazdasági integrációt politikai integrációval kapcsolják össze. A politikai integráció: a hatalom átvitele nemzeti szintről nemzetközi (vagy közösségi) intézményekbe.

14 III. Integrációs elméletek és modellek VII.
Pluralista megközelítés: egy minimális integrációs fok korlátozott gazdasági és politikai célkitűzésekkel. Lényege: a kereskedelem liberalizációja. E laza társulási forma a nemzetállamok szuverenitásán alapul, az integráció a nemzetek pluralista közösségeként működik. Neofunkcionalista iskola: regionális integráció helyett a globális integráció kérdésével foglalkozik. A neofunkcionalisták (Haas vagy Lindberg) a jólét és a belső béke mellett a külső biztonságot, a nemzeti politikai elitek szerepét hangsúlyozták. Nemzetállam egyre kevésbé képes az alapvető társadalmi, gazdasági és politikai feladatoknak megfelelni.

15 III. Integrációs elméletek és modellek VIII.
Neofunkcionalizmus: integráció nem a gazdaság spontán mechanizmusain keresztül fejlődik, hanem a gazdasági és politikai erők kölcsönhatása eredményeként. Nemzeti politikai elitek szerepének kiemelése. Az integráció folyamata a gazdasági egységek egymásra hatása „tovagyűrűző hatás”. Kritika: a tovagyűrűzés elméletét az intergovernmentalisták kérdőjelezték meg. Ezzel szemben a nemzeti érdekek fontosságát és a nemzeti szereplők elsődlegességét hangsúlyozták és tagadták a nemzetek feletti intézmények szükségességét.

16 III. Integrációs elméletek és modellek IX.
Integráció föderalista megközelítése: nemzetek feletti hatóság megteremtése, amely átvenné a tagországok szuverén jogainak és kötelezettségeinek nagy részét. A föderalisták célja a világméretű politikai integráció megteremtése. Rezsimelméletek: folyamatok kimenetele helyett a folyamatok leírásával foglalkozik. Magatartási, szabályozási és politikai normacsoportok vizsgálata, amelyek meghatározzák a jogalanyok magatartását és megkönnyítik az államközi politikai megállapodások megkötését. Rezsim: a döntéshozatal külső kerete, közvetítő struktúra.

17 III. Integrációs elméletek és modellek X.
Kormányközi megközelítés (inter-governmentalizmus): 1970- es években kibontakozott irányzat. Amennyiben az államok között létrejön valamilyen megállapodás, az legfeljebb a legkisebb közös többszörös alapján történhet és a konkrét erőviszonyokat tükrözi. Wallace: EU-ra nem az inter-governmentalizmus, hanem a trans-governmentalizmus a jellemző. EU még nem egy föderáció, de több mint egy közönséges nemzetközi szervezet. Az „EU kollektív politikai rendszer és nem államközi forma.”

18 III. Integrációs elméletek és modellek XI.
Interdependencia-elmélet: az integráció globális világgazdasági folyamatokban való elhelyezése. Kialakulásának előzményei: szovjet-amerikai ellentéten alapuló bipolaritás, majd enyhülési folyamat. Elmélet lényege: a társadalmak egyre több csatornán keresztül érintkeznek egymással. Az integráció azt jelenti, hogy a kölcsönös függésen keresztül adott országok fejlődése, egyensúlyviszonyai, gazdasági stabilitása és teljesítménye a közösségi partnerkapcsolatoktól válik meghatározottá. A folyamat regionális intézményekbe szerveződik, de globálisan egyre nagyobb számú intézmény szervezi és szolgálja.

19 III. Integrációs elméletek és modellek XII.
Koncentrikus körök elmélete: Unió kibővítésével kapcsolatosan, a kilencvenes évek elején született. A modell kijelöli az EU-ba igyekvő kelet-európai országok számára a „járható utat”, az integrációba való bejutás stációit, a csatlakozni kívánó országok reálisan elérhető helyét. Az EK és a köré csoportosuló országok három koncentrikus körbe szerveződtek. A koncepció a centrum érdekeit tükrözte + integráció egységességét hangsúlyozta.

20 III. Integrációs elméletek és modellek XIII.
„Á la carte” integráció: az Európai Közösséghez később csatlakozó államok számos tekintetben válogathattak a különféle szervezetek és integrációs programok között. Például ilyen volt a biztonságpolitikai szervezetekben (NYEU, NATO) való részvétel, a Schengeni Egyezmény, illetve az euró-zónához való csatlakozás. DE: az integráció elutasítja és nem kívánja biztosítani a szervezeten belül a jogok és kötelezettségek közötti, tetszés szerinti válogatás lehetőségét. „Többsebességes” integráció: egyes tagállamok ugyanazt az integrációs pályát különböző idő alatt, más-más sebességgel teszik meg.

21 III. Integrációs elméletek és modellek XIV.
A társadalmi konstruktívizmus az európai integrációs folyamatok lényegének, belső szerkezetének, természetének és főként dinamikájának a megragadására, a teendők programozására, beleértve a kibővüléssel előállt új helyzet kihívásaira való válaszadásra törekedik. A társadalmi konstruktívizmus szerint az integrációs folyamat egy hosszú építkezés eredménye, amelyben az egyes intézkedések egymásra rakódnak, és ezek eredményeként új identitások alakulnak ki. Az integrációs folyamat újabb és újabb területeken követeli a megoldások keresését, és a változó érdekek befolyásolják az építkezés irányát.

22 IV. Az integráció létrejöttének jogi háttere I.
Az államközi szerződéseket szuverén országok kötik egymással. A szerződések politikai, katonai, gazdasági és kulturális kérdéseket egyaránt szabályozhatnak. Az államközi szerződések típusai: Szerződések: Egyezmények: Megállapodások: Jegyzőkönyvek:

23 IV. Az integráció létrejöttének jogi háttere II.
A nemzetközi szerződések három fő részből állnak: -A preambulumban a felek kifejtik, hogy milyen indítékból vezérelve kötik meg a szerződést. -Az érdemi részben rögzítik azokat az elveket és határozatokat, amelyben megállapodtak. -A záró rendelkezések rendszerint technikai jellegű intézkedéseket tartalmaz például: a szerződés hatálybalépése, csatlakozás, felmondás, felmentések, kivételek. A nemzetközi gazdasági szerződéseknek számos formája, fajtája ismeretes. Csoportosítás: felek száma szerint, nemzetközi szervezetek jellege szerint, tagság szerint.

24 IV. Az integráció létrejöttének jogi háttere III.
A nemzetközi szervezetek főbb jellemzői: államközi egyezmények hozzák létre, tagja lehet minden, tagfelvételnek megfelelő állam, nem állhat egyetlen befolyás alatt sem, nemzetközi jogalanyisággal rendelkezik, tehát a nemzetközi jog szerint jogai lehetnek és kötelezettségek terhelik, szervezetként működik, valamennyi tagállam képviseli magát a szervezetben, döntéshozó gépezet, a szerződő felek együttesen alakítják ki az együttműködés mechanizmusát és döntéshozatali rendszerét, fenntartási költségeit a tagállamok állják, előre meghatározott rend és eljárás szerint.

25 IV. Az integráció létrejöttének jogi háttere IV.
A felek száma szerint megkülönböztethetjük a bilaterális és multilaterális szerződéseket. Jellegüket tekintve megkülönböztethetünk: 1.) Univerzális szervezeteket és 2.) regionális szervezeteket

26 IV. Az integráció létrejöttének jogi háttere V.
A tagság érinti-e az országok szuverenitását vagy pedig nem? Ennek alapján kormányközi és szupranacionális szervezetekről beszélhetünk. A nemzetközi szervezeteket aszerint is megkülönböztethetjük, hogy milyen feltételekhez kötik a kapcsolat kiépítését, a tagsági viszony elnyerését.

27 IV. Az integráció létrejöttének jogi háttere VI.
Nemzetközi szervezetek osztályozása „tagság alapján” Az egyes országok vagy megfigyelő státuszban, vagy társulási szerződés alapján, vagy tagként vehetnek részt a szervezet munkájában. A tagság egyéni és kollektív jogokkal és kötelezettségekkel jár. Egyéni jogok és kötelezettségek: szavazati jog, a szervezet gazdálkodásához szükséges anyagi hozzájárulás. Kollektív jogok és kötelezettségek: a tagfelvételre, az alapító szerződések módosítására, a tagsági jogok felfüggesztésére, vagy a szervezet esetleges megszüntetésére vonatkoznak.

28 Összefoglalás I. Az egyes elméleti iskolák és irányzatok az integrációelmélet fontos összefüggéseire hívják fel a figyelmet, s lehetővé teszik, hogy néhány általános kérdését megfogalmazzuk. Az integráció történelmi folyamat, amely nem szűkíthető csak a nemzetgazdaságok egyesülésére vagy összefonódására. A nemzetközi integrációt az elméleti irányzatok többsége többszintű folyamatnak tekinti. A nemzetközi gazdasági integráció vonatkozásában megkülönböztethetjük a mikro- és a makrogazdasági integráció fogalmát.

29 Összefoglalás II. Az integráció felfogható mint folyamat és mint állapot. Az integráció szerves folyamat, amely a gazdasági szereplők racionális cselekvéséből, a gazdaság hatékonyabb működtetéséből bontakozik ki. Az integráció egy komplex folyamat, amely átfogja a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális élet valamennyi területét, az egyéni emberi kapcsolatokat és a makrotársadalmi viszonyokat egyaránt. A nemzetközi integráció demokratikus folyamat.

30 Köszönöm a figyelmet!