MÉRÉS ÉS ÉRTÉKELÉS A VIZUÁLIS KULTÚRA TANÍTÁSÁBAN c. konferencia

Az előadások a következő témára: "MÉRÉS ÉS ÉRTÉKELÉS A VIZUÁLIS KULTÚRA TANÍTÁSÁBAN c. konferencia"— Előadás másolata:

1 MÉRÉS ÉS ÉRTÉKELÉS A VIZUÁLIS KULTÚRA TANÍTÁSÁBAN c. konferencia
Jaskó Beatrix Értékelni kell, és irányítani??? MÉRÉS ÉS ÉRTÉKELÉS A VIZUÁLIS KULTÚRA TANÍTÁSÁBAN c. konferencia Eszterházy Károly Főiskola, Comenius Kar 2015. november 16. Támogató: TÁMOP B-15/1/KONV A tudományos képzés műhelyeinek továbbfejlesztése az Eszterházy Károly Főiskolán c. projekt

2 Beleszólhatunk a gyerek munkájába?
Gyerekek tudását mérni kockázatos, és máig vitatott mennyire szükségszerű, mennyire objektív a jegy, vagy jobb a szöveges értékelés. Akik a mérés következtében a skála alsó részére kerülnek, beskatulyázva érezhetik magukat. 2 éves Nincs egységes állásfoglalás, hogy a gyerekben rejlő, veleszületett alkotói képességet hogyan segítsük kibontakozni, milyen visszajelzéseket adjunk a gyereknek, mennyire értjük meg a rajzokban lévő üzenetet, ezt hogyan próbáljuk használni vagy befolyásolni. 4 éves

3 „Ne irányítsunk!” „ A rajzok által próbálja feldolgozni, rendezni, magában helyére tenni az átélt eseményeket. Hagyjuk, hogy a gyermek kirajzolja magából ezeket a képeket, ne tegyünk rájuk megjegyzést, és leginkább ne irányítsuk, mert ezzel megszakíthatjuk a feldolgozás folyamatát! A gyermek nem céltalanul rajzol, hanem rajzaival üzenet közvetít, amit más módon nem is tudna kifejezni, értésünkre adni. A gyermekrajz, még a legegyszerűbbnek tűnő rajz is, a gyermek lelkéből indul ki, teljesen tudattalanul. Ezért soha ne minősítsük azokat, ne állítsunk fel követelményeket, hogy a gyermek mit és hogyan rajzoljon. Bánjunk a rajzokkal tapintatosan, hiszen általuk a gyermek lelkébe nyerhetünk bepillantást! „ (Lengyel Katalin) A gyermek, külső késztetés nélkül, mindig azt rajzolja, amivel bensőjében amúgy is sokat foglalkozik. 3.osztályos

4 Teljesítményhelyzet vagy szabad tevékenység?
„A rajzolás legyen spontán, ne felszólításra történjen, teremtsünk nyugodt körülményeket, biztosítsunk megfelelő eszközöket. Csak akkor segítsük, ha ezt kéri vagy ha látjuk, hogy elakadt és ez feszültséget kelt benne. Nagyon fontos, hogy a gyerekekre ne szóljunk rá, ne torkoljuk le őket, mert ezzel elvehetjük a kedvüket az alkotói tevékenységtől. Mindig beszélgessünk a gyerekekkel rajzaikról, de csak utólag! Rajzolás közben ne befolyásoljuk őket sem dicsérettel, sem kritikával, mert ezzel befolyásoljuk a gyermek önkifejezését. Engedjük, hogy azt rajzolja a gyermek, amit jólesik és amivel szívesen foglalkozik.” ( Dr. Vass Zoltán) Nyugodtan megengedhető, ha másol a gyerek, utánoz minket, együtt rajzolunk, mert ha tetszik a gyermeknek, a sémák úgyis átalakulnak, egyénivé válnak, továbbfejlődnek. 1. osztályos

5 Irányítsunk! 3.osztályos
Fontos, hogy jól ismerjük a gyereket, mielőtt véleményt mondunk. De az irányításunkkal a gátlásokat tudjuk feloldani: „Jaj, de csúnya a rajzom.” Ha látjuk, hogy görcsöl, rajzolhatunk vele együtt, akár egy lapon. Érdemes a sztereotípiákból kizökkenteni, rávilágítani, hogy a fantáziáját mozgassa meg. 3.osztályos

6 A szabad komponálás képességét ki kell alakítanunk!
„ A hagyományos oktatásban egy meseillusztráció elkészítéséhez a pedagógus felolvassa a mesét, a gyerekek pedig lerajzolják a nekik tetsző jelenetet. Az elkészült alkotások (pl. első osztályban) általában egy vonalra sorakoztatott, kicsit sablonos, egyszerű formai elemeket ábrázoló mese jelenetei lesznek. Mindegyiken szerepelni fog a nagy ég és a kicsi föld, amire aztán a formákat felsorakoztatják. A legtöbb iskolában a végcél a valósághű ábrázolás magas szintre emelése, ami összemérhetővé teszi a vizuális teljesítményeket. Mert az egyéniség nehezebben összemérhető. „ ( Ritók Nóra) „Ha a vizuális nevelés nem avatkozik be, ez a képszerkesztés állandósul a gyerekekben, és ezen nagyobb korukban sem képesek túllépni. A másfajta képszerkesztés, a szabad komponálás képességét ki kell alakítanunk a gyerekekben.”

7