Politológia II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD)

Az előadások a következő témára: "Politológia II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD)"— Előadás másolata:

1 Politológia II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD)
2012/2013 tavaszi félév

2 Parlamenti választások fő célja: kormányzati pozíció elnyerése.
Kormányalakítás: alkotmányos szabályok szerepe. Parlamentáris kormányzati formák: kormány politikailag felelős a parlamentnek. Kormány: parlamenti többség bizalmának megtartásával maradhat hivatalban.

3 Parlament mandátuma: legtöbb nyugat-európai országban 4 vagy 5 év.
Kormány vagy az államfő szerepe a parlament feloszlatásában. Államfő szerepe a parlamentáris rendszerekben a kormányváltáskor (új kormány összetételének a kialakításában betöltött szerep: Franciaország, Belgium, Hollandia, Olaszország, Spanyolország).

4 Államfőnek nincs érdemi szerepe a kormányalakításban (lásd: Dánia).
Írország: parlament jelöltjét kell a köztársasági elnöknek beiktatnia. Németország: parlament elnöke iktatja be a köztársasági elnök jelöltjét. Államfői szerep: alkotmányos szabályok mellett a parlament pártösszetételének fontossága.

5 Parlamentáris kormányzás elvei: kormány elveszíti a bizalmatlansági szavazást, akkor le kell mondania. Anglia: kormányzás legtöbb szabálya, mint konvenció működik. Finnország: a kormány a bizalmi szavazás elvesztése után is hivatalban maradhat (feltétel: köztársasági elnök bizalmának élvezése).

6 Konstruktív bizalmatlansági indítvány: hivatalban lévő kormánnyal szembeni bizalmatlanság + javasolt új kormányfő iránti bizalmi szavazás (Németország, Belgium, Spanyolország, Magyarország). Francia alkotmány: kormány stabilizálása érdekében bármely törvényjavaslatot a kormány létfontosságúnak és automatikusan elfogadottnak minősíthet.

7 Kormány kinevezése: formális beiktatási (bizalmi) szavazás a parlamentben.
Formális beiktatási szavazás hiánya esetén is lehet élni bizalmatlansági indítvánnyal élni. Bizalmi szavazás hiánya: kisebbségi kormányzás létrejöttében játszott szerep. Kormánykoalíció összetétele: kormányalakítás alkotmányos szabályainak szerepe.

8 Demokrácia többségi modellje: parlamenti többség támogatásának birtoklása a kormány által.
12 nyugat-európai ország közötti 218 kormányának megoszlása különböző koalíciós típusok szerint. Kormányok egyharmada kisebbségi kormány, egyhatoda fölös többségű koalíció, minden tizedik kormány egypárti kormánytöbbséggel rendelkezett.

9 Fölös többségű koalíció 37 17% Egyszerű többségi koalíció 86 39,5%
Koalíciótípusok Kisebbségi kormány 73 33,5% Fölös többségű koalíció 37 17% Egyszerű többségi koalíció 86 39,5% Egypárti kormánytöbbség 22 10% Összesen 218 100%

10 Koalíciós kormányalakítás: sokpárti parlamentek problematikája.
Kétpártrendszer: egyszerű többségi kormány megalakulása. Koalícióformálás alapján: hivatalorientált és programorientált politikusok. Kormányalakításról folyó koalíciós tárgyalások.

11 Hivatalorientált modell: a hangsúly a tárcák elosztásán van.
Programorientált modell: követendő kormánypolitika. Koalíciós elméletek 3 csoportja: politikusok hivatalorientáltságára építő koalícióalkotás logikája; hivatalorientáltság mellett politikai-ideológiai elv; politikai-ideológiai elvre épülő koalíciók.

12 Hivatalorientált modell: koalícióalkotás zéró összegű játék.
Lényege: az elosztható nyeremény egy eleve adott összeg, mely a játék során nem változik. Cél: minél többet megszerezni a jutalomból. Feltételezések megléte, amelyre a hivatalorientált modell épül.

13 Koalíciós alkuban a pártok célja: minél több tárca biztosítása a párt számára (patronázsrendszer feletti kontroll). Egyszerű többségi koalíció: két vagy több párt alkotja. Parlamenti többséggel rendelkezik „nyerő koalíció”. „Legkisebb” koalíció: koalícióban egyetlen olyan „felesleges” párt sincs benne, amelyre ne lenne szükség a parlamenti többség megőrzéséhez.

14 Minimális többségi koalíció: pártok helyett egyéni képviselők a koalíciós játék alanyai.
Hatalommaximalizálás elvének érvényesítése (koalíció létrejötte, amelynek a lehető legkisebb a parlamenti többsége). Legegyszerűbb koalíció: legkevesebb számú párt koalíciója (koalíciós tárgyalások döntéshozatali logikájának szerepe).

15 „Vegyes” koalíciós modellek: hivatalorientált politikusi motiváció mellett politikai preferenciák szerepe, de csak a hivatalszerzés céljának alárendelten. „Minimális szélességű” koalíciós elmélet: politikusok és pártok hivatásorientáltsága mellett politikai preferenciák figyelembe vétele. Politikai programok közelsége miatt könnyebb fenntartani a koalíciót.

16 „Minimális szélességű” koalíció: politikailag zárt koalíció, pártok közötti ideológiai távolság a legkisebb. Kapcsolt többségi koalíció: egyszerű többségi koalíciós lehetőségek közül azok létrejöttének van nagyobb valószínűsége, amelyekben a politikai skálán egymás mellett elhelyezkedő pártok foglalnak helyet.

17 Programorientált modell: saját politikai preferencia érvényesítése minden párt részéről.
Pártok részvétele olyan koalícióban, amelyek programja közel áll saját politikai preferenciáikhoz. Ideológiai tér egydimenziós: képviselő kitüntetett helyzete, akinek azonos számú „bal-” és „jobb” oldali szomszédja van. Kulcspárt: támogatása nélkül nem alakítható kormány.

18 Dimenziók számának növekedése: csökkenő esély egy párt számára a kulcshelyzetbe való kerüléséhez.
Többdimenziós terek: pártok álláspontja mellett a pártok egyes dimenzióinak fontossága is számít. Dimenziók eltérő súlya miatt koalíciós megállapodás lényege: kormányzati szférák felosztása.

19 Kisebbségi kormányok léte: politikai preferenciák számbavétele.
Kisebbségi koalíciós kormányok fennmaradásának kétféle garanciája: 1. az ellenzék többségének „megosztottsága”, 2. a törvényhozásban elnyert tényleges többségi támogatás. Kisebbségi kormány alakítása: elvileg egyetlen párt is alakíthat.

20 Kormánypolitika befolyásolása: párt számára megfelelő alkupozíció biztosítása a törvényhozási helyzete révén. Tényleges kormánytagság és alkupozíció közötti összefüggés. Kormánypolitika és törvényhozás befolyásolása az ellenzék részéről. Kétféle eszköz: parlamenti bizottságok vagy érdekcsoportok.

21 Érdekcsoportok politikai nyomásgyakorlásra való felhasználása: korporatizmus rendszerének kormánypolitikát befolyásoló hatása. Olaszország: pártösszetételét tekintve domináns centrumpárt és bipoláris ellenzék klasszikus példája. Kisebbségi kormányzás okai: domináns párt, amely különleges státusának megőrzése miatt utasítja el a koalíciós kormányzást (lásd: ír Fianna Fáil vagy norvég Munkáspárt).

22 Koalíciónak tagja olyan párt is, amelynek kiválásával a koalíció parlamenti többsége még megmaradna.
Kormánykoalíció tagjai: további pártok bevétele a koalícióba, de a pártoknak egyet kell érteniük a kormány politikájával. Minden hatodik koalíciós kormány fölös többségi koalíció (Olaszország, Hollandia, Finnország).

23 Nagykoalíció: az összes, egymással szembenálló jelentős erő összefogásával azonos.
Technikai helyett inkább politikai kategória. Ausztria: szociáldemokraták és néppártiak összefogása. Fölös többség és nagykoalíció létrejötte: különleges kormányzati feladatok szerepe.

24 Hivatalorientált modell: nem magyarázza meg a kisebbségi és a fölös többségi koalíciókat.
Hivatalorientált modell által jósolt minimális többségű koalíció: a létrejövő koalíciók kisebbségét alkotja. Feltételezés: tökéletes informáltság a képviselőik és a párt szándékait illetően, rövid távú gondolkodás, kormánypozíció mint a legfőbb jó elérése.

25 Pártok törekvése: nem egyszerűen többség, hanem működő többség elérése.
Szükséges plusz tagok bevétele: legnagyobb kormánypárt nincs kiszolgáltatva egyik partnerének sem + partnereit adott esetben egymás ellen is kijátszhatja. Koalíciókötési játék: nagyobb játszma alesete.

26 Hosszú távú gondolkodás: hivatal- és programorientáltság közötti hídteremtés.
„Elvtelen” koalíciókat vállalók megbüntetése a szavazók részéről. Pártok tartózkodása a helyzeti előnyük gátlástalan kihasználásától a koalíciókötés során. Kormányalakítás aktív résztvevői: kormányzati tisztségekre esélyes politikusok.

27 Programorientált modell: többdimenziós politikában káoszt feltételezett.
De számos tényező szerepe a számba vehető alternatívák számának korlátozásában + stabilitás kialakításában. Szereplők részéről az adott megállapodás felrúgása káoszhoz és nem a preferenciáik kielégítéséhez vezet.

28 Kormányalakítás folyamatának szükségesnél tovább nyújtása a politikai elit érdekeit veszélyezteti.
Pártok törekvése a hiteles imázs kialakítására, amely csökkenti a mozgásterüket. Minisztert adó párt politikájának érvényesülése a minisztériumok alá tartozó területen.

29 Alternatívák számának korlátozása az adott
ország írott és íratlan törvényei, kultúrája és hagyományai által. Konstruktív bizalmatlanságin indítvány, mint alkotmányossági előírás. Külső tényezők figyelembe vétele a pártok részéről („felesleges” párt kormányba való beemelése).

30 Pártrendszeren belüli értékrend kialakulása: páriasorsra jutó párt versus „hasznos” partner.
Érzelmi és szimbolikus tényezők döntő szerepe. Tehetetlenségi nyomaték szerepe. Kormányon belüli erőviszonyok programmodellen belüli jelentősége.

31 Kiegészítő profillal rendelkező pártokkal való társulás.
Cél: sajátos arculat megőrzése és riválisuk mint legitim alternatíva megerősödésének megakadályozása. Számos korlátozó tényező miatt az elméletileg lehetséges végtelen számú program és koalíciós alternatíva közül csak néhány számít valós lehetőségnek.

32 A kormányok jelentős része nem tölti ki hivatali idejét.
Nem minden kormányváltás jelent vereséget a kormánypártok számára. Kormányok átlagos időtartama: rendszerokok szerepe. Kormányzat szerkezete, mint magyarázó tényező.

33 Kormányok átlagos hivatali ideje Nyugat-Európában 1945 és 1998 között
Koalíciós forma Egypárti többség Egyszerű többségi koalíció Fölös többségi koalíció Egypárti kisebbség Kisebbségi koalíció Időtartam napokban 953 814 462 601 410

34 Egypárti kormányok: leghosszabb időtartamúak.
Fölös többségi koalíció: a többdimenziós, fragmentált, bizonytalan szerkezetű politikai terek miatt nem lehetséges a hivatali idő kitöltése. Ideológiailag heterogénebb összetételű koalíciók: törékenyebbnek bizonyulnak, rendszertől függetlenül.

35 Enyedi Zsolt – Körösényi András: Pártok és pártrendszerek, Osiris Kiadó, Budapest, pp Táblázatok forrásai: Enyedi Zsolt – Körösényi András: Pártok és pártrendszerek, Osiris Kiadó, Budapest, pp. 190 és pp. 204.

36 Köszönöm a figyelmet!