MOSZATOK

VÖRÖS-MOSZAT ELTERJEDÉSÜK: A vörösmoszatoknak körülbelül 4000 ma élő faja van, ezek rendkívül változatosak lehetnek. A fajok nagy része tengeri, összesen mintegy 200 édesvízi fajuk ismert. Nagy részük trópusi elterjedésű, főként a Csendes-, és Indiai-óceánban honosak. Az egyéb területeken élő fajok száma kicsi, viszont ezek esetenként hatalmas méretű telepeket képesek létrehozni. Néhányuk a Kárpát-medencében is megtalálható. A vízimalom kerekének is tőlük van vörös „szakálla”. FELÉPíTÉSÜK: Nagyrészt többsejtű, telepes testfelépítésű fajok tartoznak ide, kevés egysejtű is ismert. Telepük fonalas vagy lemezes, a legfejlettebb képviselőiknek levélszerű, szárszerű képleteik is lehetnek, ezek hínárnövényekhez hasonlítanak.Sem vegetatív, sem szaporítósejtjeik nem rendelkeznek csillós vagy ostoros alakkal. Sejtfaluk nyálkaanyagba ágyazottcellulózrostokból áll, a nyálka egyes fajokban akár a sejtfal 70%-át is kiteheti.

ZÖLD-MOSZATOK Zöld színű, egysejtű vagy többsejtű, sejtfonalas moszatok, amelyek ugyanazt a zöld festékanyagot tartalmazzák sejtjeikben, mint a magasabbrendű növények. Általában kis rögzítőkészülékeikkel megkapaszkodva telepeket hoznak létre, amelyen egyszerű vagy elágazó ostorok fejlődnek. Leginkább az édesvizek lakói, de a tengerekben is nagy számmal fellelhetők. Gazdagok ásványi anyagokban, víztisztító hatásuk van. Fosszilis maradványaikat már akambriumkori rétegekből is kimutatták. Felépítés és szaporodás Változatos felépítésűek, lehetnek egysejtűek (gombostűfejmoszat), sejttársulásosak (harmónikamoszat), sejtfonalasak (békanyál), lemezesek (tengeri saláta), telepesek (csillárkamoszatok). Ősibb, sejtfal nélküli típusaik sejtjeibenvakuólumok helyett lüktető űröcskék vannak, amelyek folyamatosan pumpálják kifelé a beáramló vizet. Később kialakult formáik már sejtfalasak, és sejtjeikben egy nagy központi vakuólumot is tartalmaznak. Az említettekhez hasonló ősi tulajdonságok már csak a többnyire 2 vagy 4 egyforma hosszú ostort viselő és vörös szemfolttal (stigma) is ellátottzoospóráikban és ivarsejtjeikben fordulnak elő. A járommoszatok osztályában már a zoospórák és az ivarsejtek is ostor nélküliek.

BARNA-MOSZATOK Nem tartoznak a növények közé, ugyanis a sejttani vizsgálatok igazolták, hogy csak másodlagosan autotróf-szervezetek, úgynevezett metaalgák. Az ősi heterotróf egysejtű vörösmoszatot kebelezett be, melyet nem megemésztett, hanem belső együttélésbe, endoszinbózisba, helyesebben endocitobiózisba került vele, így az eredeti heterotróf élőlény autotróffá alakult. A növények országát viszont az elsődlegesen autotróf szervezeteknek tartják fenn, így egyebek mellett a barnamoszatok ezért sem tekinthetők növényeknek. A törzs morfológiai, szaporodási és fejlődéstani sajátosságai mégis a növények felé mutatnak, amely valójában konvergencia, és a növényekéhez hasonló autotróf életmód következménye.

Összefoglalás a moszatokról Az algák, vagy moszatok, különböző fotoszintézisre képes, nagy vonalakban hasonlónak mondható élőlények gyűjtőneve – nem rendszertani kategória. Többségükben eukarióták, ez alól kivételt képeznek a cianobaktériumok. Az algák többsejtűszerveződése a hínár.