A régészeti geológia tudományának fejlődése A negyedidőszak-kutatás története speciális kollégium A régészeti geológia tudományának fejlődése 8. előadás Bradák Balázs, ELTE TTK, Természetföldrajzi Tanszék bradak.b@gmail.com

Környezetrégészet (geoarcheológia) A régészet egyik leggyorsabban fejlődő, önálló tudományága; Tárgya a természeti világ részét képező ember és környezetének komplex vizsgálata, természettudományos módszerek alkalmazásával. Régészeti geológia (archeogeológia) Azokat a földtani kutatásokat foglalja magába, amelyek régészeti környezetben zajlanak (Becze-Deák J. 2005 szóbeli közlése alapján).

Ie. IV. században, Eresusban született 372–38 között; Kezdetek… Theophrastus [Tyrtamus] (ie. 371-287) – „A botanika atyja” Ie. IV. században, Eresusban született 372–38 között; Arisztotelész a mestere, vele együtt vezette a Lyceumot; Az egyetemes tudományosság az ő példájára s hatása alatt kezdett specializálódni; A tudományos botanika megalapítója; Az első régészeti geológiai tudományos felismerés; Az éghajlatnak a fák évgyűrűire gyakorolt hatását vizsgálta.

Leonardo da Vinci Theophrastus hátrahagyott írásai alapján szinténaz évgyűrűkkel kapcsolatos probléma foglalkoztatta; Isaac Newton (1642-1727) Philosophiae naturalis principia mathematica (1867) című munkája, melyben megjelenik a „korlátlan (abszolút) idő elve”; Régészeti geológiai jellegű kezdeményezésnek tekinthető Chronology of Ancient Kingdoms Amended (1728) halála után megjelent munkája: asztronómiai megfigyelésekkel próbálta bizonyítani, hogy Izrael Királysága előbb létezett mint az ókori Egyiptom, vagy Görögország. Newton portréja, Godfrey Kneller (1689)

Edmund Halley (1656-1742) Stonehenge kőoszlopain és az innen származó mintákon folytatott kőzettani és ásványtani elemzései, melyek az építményt alkotó kőzetanyag származási helyének meghatározását segítették (1720); William Stukeley (1687-1765) Tudós, régiségbúvár; Stonehenge, A Temple Restor'd to the British Druids (1740) című művében jelenik meg a kőzetanyag jellemzése; Részletes leírás – „archeoasztronómiai-elv” a megalithok magyarázatánál;

Egyesült Államok harmadik elnöke; Thomas Jefferson (1743-1826) – „Az amerikai régészet atyja” Egyesült Államok harmadik elnöke; A régészeti lelőhelyek szakszerű feltárása és a lelőhelyek egykori környezetének geomorfológiai, geológiai, őslénytani rekonstrukciójának kezdete; Excavations by Rivanna River (1782), újrakiadva: Notes On The State of Virginia (1784) végén írt munkájában, az indiánok által létrehozott mesterséges halom, a „mound” elemzését mutatta be; Részletes rétegtani leírást tett, elemezte a csontleleteket; A „halomépítők rasszának” kutatása: Indián őslakosok előtt élő nép; Eredetüket tekintve indiai hinduk, akik Mexikóba vándoroltak, illetve akik egy részét az indiánok mészároltak le;

Panorama of the Monumental Grandeur of the Mississippi Valley: Dr Panorama of the Monumental Grandeur of the Mississippi Valley: Dr. Dickeson Excavating a Mound, John J. Egan (1850)

Angol természettudós, a suffolki Hoxne-ban (1797) ásott; John Frere (1740-1807) Angol természettudós, a suffolki Hoxne-ban (1797) ásott; Kőeszközökkel feltárt kihalt állatcsontok alapján megállapította, hogy az eszközöket olyan emberek készítették, akik jóval a jelen világunk előtt éltek; A XVIII. század végén még igen erőteljes viták folytak az ember származását illetően, első igazi áttörést a régészeti geológiai elemzések területén; Hoxne interglaciális; „Az ember ősisége” Első, folyóiratban közzétett kőeszköz - Frere, John: "Account of Flint Weapons Discovered at Hoxne in Suffolk", in Archeologia, vol. 13.- London, 1800.- Pp. 204-205

Az abbeville-i régészeti lelőhelyek vizsgálata; Jacques Boucher de Perthes (1788-1868) Az abbeville-i régészeti lelőhelyek vizsgálata; Frere megállapításával egyetértve arra a következtetésre jutott, hogy a „jégkorban” már éltek emberek; Antropomorf emberi szobor, vagy lusus nature Jacques Boucher de Perthes Charles Lyell The geological evidences of the antiquity of man: with remarks on theories of the origin of species by variation (1863) A földtani és a régészeti múlt bizonyos mértékig átfedi egymást, így a múlt feltárása érdekében a geológiai, az őslénytani és a régészeti tudományos közelítési módoknak össze kell kapcsolódniuk; Ennek a műnek a megjelenésétől számítható a geoarcheológia tudományának megszületése.

Természettudós, néprajzkutató, régész, politikus; Herman Ottó (1835-1914) – „az utolsó magyar polihisztor” [Lambrecht Kálmán] Természettudós, néprajzkutató, régész, politikus; Magyarországon kezdeményezett régészeti és geológiai kutatásokat 1893-ban, a miskolci „Bársony János-ház” alapozásánál (1891) előkerült kőszakóca leletekkel kapcsolatban. Franciaországi párhuzamok alapján körülbelül 40 ka BP-re becsült; Komoly vita a leletek valódiságát illetően, mert elképzelhetetlennek tartották, hogy a Kárpát-medencében őskori kultúra lett volna; A Szeleta-barlangban megkezdett ásatások támasztották alá igazát. Hogyan lesz a festőecsetből Herman Ottó? (korabeli karikatúra)

Tanítványai; Kretzoi M., Mottl M., Tasnádi Kubacska A. vagy Bogsch L. Kadić Ottokár Vezetésével megindultak a barlangi ásatások, mely során a Szelete-barlang zavartalan pleisztocén rétegeiben jellegzetes paleolit eszközökre bukkantak (1906); A barlangi ásatások során egyre bővülő ősrégészeti és gerinces-paleontológiai anyag több hazai tudóst is erre a kutatási területre csábított (pl. Hillebrand J.); Tanítványai; Kretzoi M., Mottl M., Tasnádi Kubacska A. vagy Bogsch L. Kormos Tivadar A korszak egyik legjelentősebb egyénisége; Kezdetben a negyedidőszaki rétegekből előkerült puhatestű faunával kapcsolatban végzett kutatásokat; Feltárta és leírta a tatai ősember telephelyét (Tata - Porhanyóbánya); Összefoglaló jellegű munkájával (Kormos T. 1909, 1912) ő mutatott rá először az őskörnyezeti csoportmunka előnyeire. Kadić O. és Kormos T. voltak a hazai régészeti geológiai vizsgálatok megalapítói, s egyben annak vezető szakemberei is a XX. század elején.

Régészeti rétegtani vizsgálatok (archeosztratigráfia) kialakulása: 18. század – „a háromkorszakos beosztás” születése Régészeti rétegtani vizsgálatok (archeosztratigráfia) kialakulása: A régészeti geológiai kutatások szempontjából kiemelkedő fontosságú, hogy a geokronológiai skála részeként a régészeti időskála kapcsolatot teremtett a geológusok és a régészek között; Antoine-Ives Gouget Poszthumusz írásában jelent meg 1758-ban, melyben a kőkor, a bronzkor és vaskor felosztása szerepelt; Az első archeosztratigráfiai tagolás; Christian Jürgensen Thomsen (1788-1865) Gouget rendszerét vette át és módosította a dán 1819-ben megjelent munkájában; Kiállítási tárgyakat úgy osztályozta, hogy azok a kőkorból, a bronzkorból, vagy a vaskorból származnak-e; Christian Jürgensen Thomsen

Régész, természettudós, politikus; John Lubbock (1834-1913) Régész, természettudós, politikus; Pre-historic Times, as Illustrated by Ancient Remains, and the Manners and Customs of Modern Savages című monográfia (1865) Régészeti és geológiai kutatásai alapján a kőkort őskőkorra (paleolitikumra) és újkőkorra (neolitikumra) osztotta fel; Amies melletti St. Acheu rétegei, a-agyag; b-kavics; c-homokos márga, d-kavics, f-sír, e-koporsó (John Lubbock - Prehistoric Times 364. o.) Karikatúra a tudósról (1882)

Numizmata, őskorkutató; Darwin különleges hatása a régészetre John Evans (1823-1908) Numizmata, őskorkutató; Az evolúció elméletének átültetése régészeti emlékekre…; The Coins of ‘the Ancient Britons (1864);

Hivatásos katona, tábornok, nagy tapasztalatok a felmérés terén; Augustus Henry Lane Fox Pitt Rivers (1827-1900) – „a teljes adatrögzítés úttörője” Hivatásos katona, tábornok, nagy tapasztalatok a felmérés terén; „katonás rendben zajló ásatások”; Tervrajzok, metszetek, makettek; Minden tárgyat begyűjtött, még a hétköznapiakat is; Minden lelet pontos helyének rögzítése; Douglas Fox Fox Gyerekek Mrs Pitt-Rivers Mrs W.C. Scott Pitt Rivers tábornok Kutya

Wor Barrow ásatás Római villa feltárása Modell és leletek

Ethnobotanikai források elemzése: Az interdiszciplináris régészet fejlődése a 19. századtól a Világon és Magyarországon Megkezdődtek a régészeti lelőhelyek archeozoológiai (Cuvier, Lamarck, J.-B.) és archeobotanikai (Kuhn,C., Unger, F., Heer, O.) vizsgálatai; Archeobotanikai kutatások Ethnobotanikai források elemzése: A XIX. század folyamán pedig kialakult az archeobotanikai kutatásoknak egy speciális ága; Nyelvészek és botanikusok közösen; Ókori írott források, festmények, sírrajzok vizsgálata, hogy rekonstruálni tudják a leírásokban szereplő népek által termesztett növényeket; Deininger I. (1844-1918) A XIX. századi, magyarországi régészeti célú ősnövénytani vizsgálatok; A Keszthelyen dolgozó tanár; Elsőként végzett hazánkban régészeti lelőhelyről (Aggteleki-barlang, 1876) előkerült növénymaradványok alapján archeobotanikai elemzést; A magvak, termések azonosítása mellett már faszén meghatározásokat (anthrakológia) is végzett;

Holocene kronológia - "The Blytt-Sernander Sorozat" Pollenanalízis Andersson, C. F. G. 1897 és 1906; Rutger Sernander 1908; Holocene kronológia - "The Blytt-Sernander Sorozat" Lennart von Post (1884-1951), 1916; Svéd geológus; Új módszer – pollenek kvantitatív elemzése; Virágpollenek meghatározásnak és értékelésnek; Pollenanalitikai adatok alapján ismerte fel a legfontosabb éghajlati és vegetációs fázisokat; Skandináv-félsziget déli részére vonatkozóan elemezte az egyes kultúrák növényzetre gyakorolt hatását; Tudományos iskolát teremtett; Lennart fon Post

1929-1995 között több pollenfúrás feldolgozása. Moesz Gusztáv (1873-1946) és Szepesfalvy J. Magyarországon a 1920-as évek második felében készítettek pollenanalitikai elemzéseket. Moesz Gusztáv Zólyomi Bálint Zólyomi Bálint 1929-1995 között több pollenfúrás feldolgozása. Régészeti szempontból is jelentős pollenanalitikai tevékenységet hazánkban: Magyar Állami Földtani Intézet palinológusai (pl.: Nagyné Bodor E.); Budapesti Természettudományi Múzeum munkatársai (Járainé Komlódi M., Medzihradszky Zs.); Szegedi kutatók (pl.: Miháltzné Faragó M.);

A napfolt tevékenység és az évgyűrűk közti kapcsolat felfedezése; XIX-XX. század fordulóján felismerték (McGee, Lawson és Fuller) hogy a földrengések megváltoztatják a fák évgyűrű szerkezetét; Fosszilis fák ilyen irányú elemzése alkalmas a múltbeli földrengések rekonstrukciójára. Andrew Elicott Douglass (1867-1962) Amerikai csillagász; A napfolt tevékenység és az évgyűrűk közti kapcsolat felfedezése; Kidolgozta az élő és elpusztult fák alapján történő dátumozást, lefektette a dendrokronológiai elemzés alapjait; Douglass fejlesztette ki azt a mintavevőt is, amely a mai napig standard eszköz a dendrokronológiai kutatásokban.

Hollendonner Ferenc (1882-1935) Kidolgozta az elszenesedett fák mikroszkópos vizsgálatának (anthrakotomia) módszereit; Feldolgozta számos ásatás famaradványait; Fontos következtetéseket vont le a pleisztocén növényzetéről és éghajlati ingadozásairól; A magyarországi prehisztorikus fák és faszenek mikroszkopikus vizsgálata (1926) című értekezése (MTA Mathem. Term. tud. Ért. 1926. 42. sz.). Greguss Pál Magyarországon az 1930-as években Hollendonner Ferenc, Sárkány S., Greguss Pál, Stieber József úttörő, paleodendrológiai munkáik fontosak.

„kulturális ökológiai megközelítés”; A második világháborút követően; Stewart, J. „kulturális ökológiai megközelítés”; A második világháborút követően; Célja az egyes kultúráknak a környezethez való alkalmazkodási, (adaptációs) folyamatainak a rekonstruálása. Clarke, G. A régészeti munkákba bevont természettudósok segítségével őskörnyezeti kutatásokat indított el; Munkatársaival az egykori táplálkozási szokásokat, a környezetnek az egyes kultúrák étrendjére gyakorolt hatását vizsgálták. Willard Frank Libby (1908-1980) Radiokarbon vizsgálati módszer kitalálója – megalkotója; Nobel Díjas;

Paleozoológia Charles Darwin (1809-1882) és Japetus Steenstrup (1813-1897) Paleozoológiai kutatások során az első, régészeti lelőhelyről származó malakológiai anyagot (emberek által fölhalmozott kagylóhalmok) határozták meg.

Közös munkával teremtették meg a hazai archeosztratigráfia alapjait. A XX. században a magyarországi ősállattani kutatások terén kiemelkedő jelentőségűek Kretzoi M. és Jánossy D. különböző őskörnyezeti lelőhelyekről származó gerinces leleteken végzett vizsgálatai. Kretzoi M. () Munkássága sokrétű; A XX. század második felének legkiemelkedőbb magyar paleontológusa, régészeti geológusa, munkájának hatása valamennyi, napjainkban készült hazai régészeti geológiai munkában kimutatható. a régészeti szempontból fontos magyarországi negyedidőszaki gerinces alapú biosztratigráfiának, a holocén felosztásának, és éghajlati rekonstrukciójának megalapozása mellett, Vértes L.-val jelentős számú paleolit, mezolit lelőhelyet is feldolgozott. Közös munkával teremtették meg a hazai archeosztratigráfia alapjait.

Malakológia Kormos T., Rotarides M., a brit Kennard, A., és a német Geyer A XX. század elején a negyedidőszaki, régészeti lelőhelyekről származó Mollusca anyagok vizsgálatát indították el; Evans, J. A régészeti szempontú, modern malakológiai kutatásokat a brit „Land Snails in Archeology” című 1972-es munkája alapozta meg.

Talaj-mikromorfológia A XX. században fejlődésnek indult a legjelentősebb régészeti geológiai elemzés; a régészeti leleteket bezáró üledékrétegeknek, általánosságban az egykori talajoknak a vizsgálata. A fosszilis talajok geológiai vizsgálata közül kiemelkedő jelentőséghez jutott a talajok vékonycsiszolatos vizsgálatán alapuló mikromorfológiai elemzés. Vendl Aladár Az első talaj-vékonycsiszolatokat a magyar készítette 1916-ban (Szendrei G. 2000), Kubiena Nemzetközi irodalomban az 1938-ban megjelent „Micropedology” című művétől számítják a talaj-mikromorfológiának, mint önálló szakterületnek a megjelenését. Vendl Aladár

Az 1960-as években tudománytörténeti szempontból is jelentős változás Binford, L., Clark, D. és Renfrew, C. Az 1960-as években tudománytörténeti szempontból is jelentős változás Szakítotás az addigi régészeti kronológiával és régészeti megközelítési módokkal; „újrégészeti” kutatási irány: -A természettudományi módszerek teljes tárházát hasznosítja; -Nem csak a múlt és az akkor élt emberek életmódját hivatott feltárni, hanem a múltban történt változásokra is próbál magyarázatot adni; -Történeti magyarázatok („régi régészet”) vs. kulturális folyamatokban, vagyis gazdasági és társadalmi rendszerekben, azok változásai; Vértes László Úttörő szerepű; Őslénytani és geokronológiai elemzésekkel egészítette ki a régészeti kutatások eredményeit: -1959 – barlangi üledékek részletes rétegtani elemzése; -1964 – „Tata monográfia”; -1965 – az őskőkor kiemelkedő régészeti lelőhelyeinek részletes földtani feldolgozása és besorolása a negyedidőszaki geokronológiába;