Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, Uram, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!
Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat!
Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkam nyílását!
Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni.
Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is.
És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim.
Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába.
De én rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!
Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól!
A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.