A csodálatos Az érzéki Az Anya A szerető
Az élet zenéjét a nők adják, Akik őszintén, minden Feltétel nélkül fogadják Magukba a dolgokat, Hogy érzéseiken át Szebbé alakítsák át azokat.
Nincs fal, Nincs kincs, Nincs semmi más Nehezebben Megőrizhető, Mint a nő.
A nő azt akarja, Hogy ok nélkül, „ miért „ nélkül Szeressék, Ne azért, mert szép Vagy jó, Hanem azért, Mert olyan amilyen.
A nő olyan, Mint egy Drágakő. Félteni, Óvni, Védeni Kell!
Egy nőt Feledni Éppen azért Nehéz, Mert jól Esik a Ráemlékezés.
A nő! A hódító! A mámorító!
Az izgató!
Az Istenek A nőknek Fegyverül adták A szépséget.
Tükröm, Tükröm Mondd meg Nékem!
Nem tudod mit rejt A sorsod, Mosolyt hoz vagy Könnyeket. Tanuld meg feledni A rosszat, s őrizd Meg a boldog Perceket!
Bár az idő gyors Szárnyakon repül, S te meg én egy Fél életen át Külön utakon Járunk. Sugárzóan szép Mosolyod mindig Eszembe juttatja Csodás Szerelmedet.
Egy gyöngéd ölelés, Mely elfeledtet mindent, Csak a pillanatnak élsz, Mely megér minden Kincset. Egy forró csók, Mely tüzes A vágytól, Érzem örökre Hozzád láncol.
Szép volt a sorstól, Hogy utamba ejtett, Hogy minden édes Csókot a számon Felejtett. Csak akkor adna Igazán szépet, Ha mindörökre Nekem adna téged!
Csodálatos, amit egy Nő bír! Egy nő, aki anya Egy anya aki szívből szeret.