Nagyhatalmi erőviszonyok, az európai egyensúly a XVIII. században. 4.3 A francia abszolutizmus XIV. Lajos korában. Az alkotmányos monarchia működése. A francia abszolutizmus XIV. Lajos korában: – a Napkirály államának és nagyhatalmi politikájának jellemzői. A alkotmányos monarchia működése: – a polgári jogállam születése, és az alkotmányos monarchia rendszere. #Emelt szint Az angolszász kapitalizálódás és polgári fejlődés: az angol kapitalizálódás gazdasági folyamatai (az agrár és az ipari tőke kialakulása, az atlanti világgazdaság, a szabad verseny létrejötte), színterei (bekerített árutermelő birtokok, kereskedőtársaságok, értéktőzsde) és társadalmi háttere. Nagyhatalmi erőviszonyok, az európai egyensúly a XVIII. században: a korai kapitalista, polgárosodó Anglia anyagi kultúrája és mindennapi élete különböző helyszíneken és társadalmi közegben (pl. vidék, City, udvar, gyarmat). Parlament, merkantilizmus, Jognyilatkozat Richellieu, XIV. Lajos, I.Erzsébet, II. Fülöp Versailles, Párizs, London, 1588, 1618-1638, 1640-1649, 1689, 1701-1714, Az angolszász kapitalizálódás, a polgári fejlődés és a mindennapi élet a koraújkori Angliában. Nagyhatalmi erőviszonyok, az európai egyensúly a XVIII. században.
IV. Henrik anglikán abszolutizmus VIII. Henrik Richelieu merkantilizmus XIV. Lajos II. Fülöp manufaktúrák Versailles I. Erzsébet 1588 parlament 1640-1649 I. Károly Cromvell 1689 Jognyilatkozat Orániai Vilmos
A Tudorok kora MANUFAKTÚRÁT Bekerítések A XVI. század első felére Angliában a Tudorok erős királyihatalmat építették ki, az uralkodó azonban nem számolta fel a parlament és a helyi önkormányzatokat. A királyi hatalom szolgálatába állította az egyházat Gazdaság Az egyház csak Erzsébet korában vált valóban protestáns egyházzá. A XVI században az angol mezőgazdaságban, majd az iparban is tért hódított a vállalkozás. Támogatta az ipar és a kereskedelem fejlődését Tk (Sz, Sz)-139. old: A XVI. Századtól az angol mezőgazdaságban, majd az iparban is tért hódított a Bekerítések: elsőként Angliában lejátszódó folyamat a XVI-XVIII században. A birtokosok először közös legelőket, majd a bérlők parcelláit kerítették be, hogy kiterjesszék juhlegelőik területét. A bekerítések során felszabaduló munkaerő a fejlődő ipar számára olcsó munkaerőt biztosított. Manufaktúra: főként kézműves technikán alapuló, üzemen belüli munkamegosztásra épülő tőkés üzem. A XVI-XVII. századi London kereskedelmi életének kulcsfigurái a hajósok, és a velük üzleti kapcsolatra lépő kalózok lettek. Az állam kifejezetten pártolta a kalózok tevékenységét, hiszen a zsákmányok után jelentős állami adót zsebelhetett be. A korban matrózkocsmai verekedés és a tudományos vetélkedés világa sem állt oly messze egymástól: a Hableány nevű kocsma egyszerre törzshelye kalózoknak, költőknek és színészeknek, de asztaltársaságukban találjuk Francis Bacon filozófust, a királynő kegyenceként ismert hadvezért, Essex grófját, a lovagi rangra emelt kalózvezért, Francis Drake-et is. Shakespeare barátja és kortársa, a divatos színpadi szerző és kalandor életformát kedvelő Christopher Marlowe még személyesen is felcsapott kalóznak 3 évig Sir Francis Drake oldalán, és több sziget kifosztásánál is vezető szerepet játszott, miután egy kocsmai verekedésben a rektort zsebkésével hasba szúrta. Bekerítések A bővülő piac új iparszervezési formát hoztak létre MANUFAKTÚRÁT
420 éve (1588) pusztult el a Nagy Armada 420 éve (1588) pusztult el a Nagy Armada. A jelentős számbeli fölénnyel rendelkező spanyol Armada súlyos vereségét 1588 nyarán az Anglia ellen támadásnál több tényező idézte elő: a kis angol hajók jobban tudtak manőverezni a La Manche-csatornában, mint a spanyol hajók, jobban voltak felfegyverezve, és azt az előnyt is élvezték, hogy a hazai kikötők közelében tevékenykedhettek. Az angolok katonai fölénye mellett a spanyolok ki voltak téve az időjárás viszontagságainak is, és a hazafele tartó spanyol hajókban a heves viharok közel ugyanakkora kárt okoztak, mint az angolok ágyúi. 1588 júliusában Calais eléréséig a spanyol taktika sikeresnek bizonyul: habár az angolok az Armadát két csatában, július 22-n és 24-n megtizedelik, mégsem győzik le. Calais előtt azonban az angolok gyújtóhajóik segítségével számos spanyol hajót elsüllyesztenek. Az angol ágyúk kereszttüzében a végleges megsemmisülést a spanyolok csak a hirtelen kerekedett délnyugati szél segítségével kerülik el, ez teszi ugyanis lehetővé számukra a menekülést északra, az Északi-tenger felé. A Lord Charles Howard of Effingham és a három tengeri hős, Sir Francis Drake, Sir Walter Frobisher és Sir Walter Raleigh parancsnoksága alatt harcoló angolok megvárták, míg az Armada befut a La Manche-csatornába, majd hátba támadták. 1588 Nagy Armada
Kiadási rendszer
420 éve (1588) pusztult el a Nagy Armada 420 éve (1588) pusztult el a Nagy Armada. A jelentős számbeli fölénnyel rendelkező spanyol Armada súlyos vereségét 1588 nyarán az Anglia ellen támadásnál több tényező idézte elő: a kis angol hajók jobban tudtak manőverezni a La Manche-csatornában, mint a spanyol hajók, jobban voltak felfegyverezve, és azt az előnyt is élvezték, hogy a hazai kikötők közelében tevékenykedhettek. Az angolok katonai fölénye mellett a spanyolok ki voltak téve az időjárás viszontagságainak is, és a hazafele tartó spanyol hajókban a heves viharok közel ugyanakkora kárt okoztak, mint az angolok ágyúi. 1588 júliusában Calais eléréséig a spanyol taktika sikeresnek bizonyul: habár az angolok az Armadát két csatában, július 22-n és 24-n megtizedelik, mégsem győzik le. Calais előtt azonban az angolok gyújtóhajóik segítségével számos spanyol hajót elsüllyesztenek. Az angol ágyúk kereszttüzében a végleges megsemmisülést a spanyolok csak a hirtelen kerekedett délnyugati szél segítségével kerülik el, ez teszi ugyanis lehetővé számukra a menekülést északra, az Északi-tenger felé. A Lord Charles Howard of Effingham és a három tengeri hős, Sir Francis Drake, Sir Walter Frobisher és Sir Walter Raleigh parancsnoksága alatt harcoló angolok megvárták, míg az Armada befut a La Manche-csatornába, majd hátba támadták. 1588 Nagy Armada
I. Károly (Daniel Mytens festménye) : Cromwell Olivér
Vilmos nagybátyja, II. Károly angol király. A katasztrófa éve”: 1672 [szerkesztés] Hollandia számára 1672 „a katasztrófa éve” volt. XIV. Lajos serege Anglia (Harmadik angol-holland háború), Münster és Köln támogatásával betört az országba. A francia sereg hamar megszállta egész Hollandiát, de Holland a vízvonal mögött biztonsában volt. De Witt nem tudott békét kötni Franciaországgal, ezért megbuktatták (később ő és fivére, Cornelis de Witt a hágai csőcselék áldozatául esett). Ma a történészek szerint III. Vilmosnak is köze volt a gyilkossághoz. Az Orániai párt teljes győzelmet aratott; az 1677-es szerződést érvénytelenítették, Vilmos pedig Holland, Zeeland és Utrecht helytartója lett. Kinevezték Hollandia főhadvezérének és admirálisának is. Gelderland és Overijssel csak 1675-ben választotta helytartójává Vilmost. Vilmos folytatta a francia és angol megszállók elleni harcot, utána pedig szövetséget kötött Spanyolországgal. Miután Michiel de Ruyter tengernagy legyőzte az angol Királyi Flottát, Vilmos 1674-ben békét kötött az angolokkal. Hogy pozícióját megerősítse, feleségül akarta venni egyik elsőfokú unokatestvérét, Máriát, Jakab yorki herceg (később II. Jakab néven angol király) lányát. Az esküvőt 1677. november 4-én tartották; házasságuk boldogtalan volt, gyermekük sem született. Mivel XIV. Lajos nem akart Anglia és Hollandia ellen is háborúzni, 1678-ban ő is békét kötött. Ennek ellenére Lajos újabb támadásai arra késztették Vilmost, hogy 1686-ban csatlakozzon az augsburgi ligához (egy franciaellenes szövetség, melynek a Német-római Birodalom, Svédország, Spanyolország, több német állam, később pedig Anglia is tagja volt). Házassága [szerkesztés] II. Mária angol királynő A franciaországgal folyó háború ideje alatt Vilmos megpróbálta erősíteni pozícióját azzal, hogy feleségül vette nála tizenegy évvel fiatalabb unokatestvérét, Stuart Máriát, York hercegének lányát. Bár számított rá hogy az amszterdami kereskedők részéről – akik nem szívlelték szintén Stuart-házból származó anyját – ellenállásba ütközik, de úgy vélte, házassága növeli az esélyeit Károly királyságainak megszerzésére, és segíthet rávenni az angol uralkodót, hogy felhagyjon franciabarát politikájával.[29] 1677. november 4-én Henry Compton püspök adta össze a párt.[30] Mária nem sokkal később várandós lett, de elvetélt. 1678-ban megbetegedett, és ezután már többé nem fogant meg.[31] Házassága alatt Vilmosnak mindösszesen egyetlen szeretője volt, Elizabeth Villiers.[32] Homoszexuális vádak [szerkesztés] Az 1690-es években felerősödtek a pletykák, miszerint Vilmosnak homoszexuélis hajlamai vannak; a témában számos szatírikus röpirat látott világot.[33] Wout Troost szerint Vilmos több férfivel is bizalmas viszonyt folytatott;[34] közéjük tartozott Van Zuylen van Nijveld rotterdami törvényszolga és két holland udvaronc, akiknek Vilmos Angliában méltóságokat is adott: Hans Willem Bentinck Portland első earlje, Arnold Joost van Keppel pedig Albemarle első earlje lett. Ezen férfiakhoz fűződő szoros kapcsolata és az ágyasok hiánya miatt Vilmos ellenségeiben felébredt a gyanú, hogy a férfiakat preferálja. Az életrajzírók nincsenek egységes állásponton, néhányuk szerint az ellenségek által terjesztett pletyka csupán,[35][36] míg mások úgy vélik, lehet igazság benne.[37] Béke Franciaországgal [szerkesztés] 1685-ben Vilmos apósa II. Jakab néven angol király lett. Jakab katolikus volt, ami miatt meglehetősen népszerűtlen volt alattvalói körében. Vilmos megpróbálta kibékíteni apósát a protestánsokkal, mert azt szerette volna, ha Anglia is csatlakozik az augsburgi ligához, és eközben Jakab nem támad a protestánsokra. 1687-re világossá vált, hogy Anglia nem csatlakozik a ligához. Hogy elnyerje az angol protestánsok tetszését, Vilmos nyíltan bírálta Jakab valláspolitikáját. A legtöbb angol politikus egy szövetségest látott Vilmosban, ezért tárgyalni kezdtek egy Anglia elleni invázióról. Mária 1662. április 30-án született Londonban, Jakab yorki herceg (a későbbi II. Jakab) és Lady Anne Hyde legidősebb lányaként. Mária nagybátyja II. Károly, anyai nagyapja pedig Edward Hyde, Clarendon első earlje, aki sokáig Károly főtanácsadója volt. Bár Jakabnak nyolc gyermeke született, csak Mária és húga, Anna élte meg a felnőttkort. Jakab 1668-ban vagy 1669-ben vette fel a római katolikus hitet, de Máriát és Annát – II. Károly utasítása szerint – protestánsnak neveltette. Mária anyja 1671-ben meghalt, Jakab 1673-ban vette feleségül a szintén katolikus Mária) modenai hercegnőt. Máriát tizenöt éves korában eljegyezték III. Vilmossal, Oránia protestáns hercegével és helytartójával. Vilmos anyja Mária nagynénje, Mária, Oránia hercegnője, apja II. Vilmos orániai herceg volt. II. Károly eleinte nem akart egy angol-holland szövetséget – Máriát a francia trónörököshöz, Lajoshoz akarta adni –, de később áldását adta rá, mert egy angol-holland szövetség akkor már előnyösebb volt. A parlament nyomására Jakab beleegyezett a házasságba, de ettől még nem vált népszerűbbé a protestánsok között. Mária és Vilmos esküvőjét 1677. november 4-én tartották Londonban. Mária Hollandiába utazott, ahol Vilmossal élt. Házasságuk nem volt boldog; három terhessége vetéléssel vagy halva születéssel végződött. A hollandok hamar megkedvelték, de férje gyakran hanyagolta vagy megcsalta. Vilmos hosszú viszonyt folytatott Mária egyik udvarhölgyével, Elizabeth Villiers-szel. A dicsőséges forradalom [szerkesztés] Bővebben: dicsőséges forradalom 1685-ben II. Károly törvényes utód nélkül halt meg, így öccse, Jakab lett a király; Angliában és Írországban II. Jakab, Skóciában VII. Jakab néven. Politikáját sokan vitatták: nem nézték jó szemmel, katolikusokkal tölti fel a kormányzat fontosabb pozícióit, engedélyezni akarja a katolikus vallás szabad gyakorlását és királyi rendeletekkel törölte el a parlamentben elfogadott törvényeket. 1687 elején több protestáns politikus és nemes tárgyalni kezdett Mária férjével. Jakab 1688 májusában kötelezte az anglikán papokat, hogy a templomokban olvassák fel türelmi rendeletét (Declaration of Indulgence), és ettől még népszerűtlenebbé vált. Különösen ijesztő jelenségnek értékelték, hogy Jakabnak 1688 júniusában fia született (Jakab Ferenc Edward), és katolikusnak akarták nevelni. Néhányan azt mondták, hogy a csecsemő nem is a királyi páré, hanem „válasz” Mária halva született gyermekére. Bár ezt nem tudták alátámasztani, Mária nyilvánosan megkérdőjelezte a gyerek törvényességét, ami véglegesen elmérgesítette viszonyát apjával. Június 30-án a „Halhatatlan Hetes” titokban felkérte Hollandiában III. Vilmost, hogy sereggel jöjjön Angliába. Vilmos vonakodott ettől: féltékeny volt feleségére, aki az angol trón örököse volt, és trónra kerülve esetén erősebb lehetett volna nála. Miután Mária meggyőzte férjét, hogy nem akar politikai hatalommal élni, Vilmos elfogadta az invázió tervét és 1688 szeptemberében nyilvánosságra is hozta azt. A holland sereg november 5-én szállt partra Angliában. Az angolok annyira nem bíztak II. Jakabban, hogy nem is próbáltak segíteni rajta: hadvezérei egymás után hagyták el, és vitték magukkal a sereg jelentős részét is. December 11-én a had nélkül maradt király megpróbált szökni, de elfogták. December 23-án másodszer is próbálkozott, ezúttal sikerrel. 1689-ben Vilmos összehívta a parlamentet, ahol sokáig vitatkoztak arról, hogy mi legyen az országgal. Vilmos nem érezte pozícióját biztonságosnak; bár a trónt csak felesége örökölhette, ő mégis a saját jogán, és nem társuralkodóként akart király lenni. Korábban az egyetlen olyan alkalom, amikor Angliában két társuralkodó regnált, 1553 és 1558 között volt. Amikor Mária összeházasodott Fülöp spanyol herceggel, megegyeztek, hogy Fülöpé lesz a királyi cím, amit azonban csak Mária haláláig viselhetett, de addig is csak komoly megszorításokkal uralkodhatott. Ezzel szemben Vilmos kikövetelte, hogy felesége esetleges halála után is király maradhasson. Bár néhányan azt akarták, hogy II. Mária egyeduralkodó legyen, ő lemondott erről a lehetőségről. 1689. február 19-én a parlament kiadta a Jognyilatkozatot (Declaration of Right), mely szerint II. Jakab 1688. december 11-i szökésével lemondott az uralkodói jogokról és a királyi posztot betöltetlenül hagyta. A koronát nem Jakab fia, hanem lánya, Mária és annak férje, Vilmos kapta mint társuralkodók. Kimondta továbbá, hogy „a királyi hatalommal járó feladatokat csak az előbb említett orániai herceg láthatja el saját és az előbb említett hercegnő nevében, amíg együtt uralkodnak”. Vilmost és Máriát 1689. április 11-én koronázta meg London püspöke, Henry Compton, a Westminster székesegyházban. A koronázást hagyományosan Canterbury érseke szokta végezni, de az akkori érsek, William Sancroft nem ismerte el II. Jakab eltávolítását. A koronázás napján a skót parlament – ami sokkal megosztottabb volt az angolnál – kimondta, hogy II. Jakab többé nem Skócia királya. A skót koronát felajánlották Vilmosnak és Máriának, amit május 11-én el is fogadtak. Uralkodása [szerkesztés] 1689 decemberében fogadták el az angol történelem egyik legfontosabb dokumentumát, a Jogok törvényét (Bill of Rights). A törvény – mely újra megfogalmazta és megszilárdította a korábbi Jognyilatkozat több rendelkezését – nagy mértékben korlátozta a királyi felségjogokat; többek között kimondta, hogy az uralkodó nem helyezheti hatályon kívül a parlament által elfogadott törvényeket, nem szabhat ki új adókat a parlament hozzájárulása nélkül, nem zárkózhat el a kérvények elől, békeidőben nem tarthat állandó hadsereget a parlament hozzájárulása nélkül, nem tagadhatja meg a protestánsoktól a fegyverviselés jogát, indokolatlanul nem szólhatott bele a parlamenti szavazásokba, nem büntetheti meg a parlamenti képviselőket azért, amit a vitákon mondtak, és nem szabhat ki kegyetlen, szokatlan büntetéseket. Vilmosnak nem tetszettek ezek a megszorítások, de elég bölcs volt ahhoz, hogy belássa, a parlament erősebb nála. Végül elfogadta a parlament döntéseit. A Jogok törvénye az öröklési rendről is rendelkezett. Ha Vilmos vagy Mária meghalt volna, a másik folytathatta volna az uralkodást. Az öröklési sorban Vilmos és Mária gyermekei következtek, utánuk pedig Mária húga, Anna hercegnő és az ő leszármazottai. Az utolsók a sorban Vilmos esetleges későbbi házasságából származó utódai voltak. 1690 után Vilmos gyakran volt távol országától, először az ír jakobitákkal harcolt. Ezalatt Mária kormányozta az országot. Határozott uralkodónak bizonyult; nagybátyját, Henry Hyde-ot, Clarendon második earljét is letartóztattatta egy Jakabot támogató összeesküvés vádjával. 1692-ben hasonló okok miatt bocsátotta el és csukatta börtönbe John Churchillt, Marlborough első earljét; ezen intézkedése nyomán kissé csökkent népszerűsége és húgával való viszonya is megromlott. 1692-re Vilmos legyőzte az ír jakobitákat, de külföldön maradt, hogy XIV. Lajos francia király ellen harcoljon. Általában Vilmos minden év tavaszától őszig távol volt. Ezalatt Mária saját jogán, de Vilmos tanácsait kikérve uralkodott; amikor visszatért, Mária visszavonult a politikától, viszont figyelemmel kísérte az anglikán egyház ügyeit, szívesen foglalkozott az egyház működésével. 1694. december 28-án Mária himlőben meghalt. Ez alkalomból Henry Purcellt, a világhírű barokk zeneszerzőt bízták meg, hogy zenét írjon a temetésre, aminek Zene Mária királynő halálára lett a címe. Ö Vilmos nagybátyja, II. Károly angol király. Orániai Vilmos II. Mária angol királynő
A királyt képviselő intézmények Abszolutizmus Abszolút monarchia XVI. század A királyt képviselő intézmények kiépítésére és megerősítésére kerül a hangsúly Megkezdődik a rendeletileg szabályozott hivatalok kiépítése közigazgatásban bíráskodásban Tk 4 (28 old)…. A hangsúly az államigazgatás egyéb területein a király képviselő intézmények kiépítésére és megerősítésére került. A középkor bizonytalan jogállású és hatáskörű szervezetei helyett megkezdődött az észszerű, rendeletileg szabályozott hivatalok kiépítése a közigazgatásban és bíráskodásban. Ugyancsak megnőtt a király befolyása a hadsereg felett. Megnőtt a király befolyása a hadsereg felett
V á á B Er 25. lecke: A Tudorok kora Angliában A tőkés termelés kialakulásának és jellemzőinek megértése. Az új termelési formák és a társadalmi változások közötti kapcsolatok feltárása. Az angol királyi hatalom helyzete és a gazdasági-társadalmi folyamatok közötti kapcsolatok megértése. Az angol külpolitika fő vonalainak felismerése. F: parlament, anglikán, monopólium, tőkés termelés, manufaktúra, újnemes (dzsentry), bekerítések, termelékenység N: VIII. Henrik, I. Erzsébet É: 1534, 1588 T: London A személyiség történelmi szerepének feltárása források alapján. Folyamat nyomon követése ábrán. Társadalmi és politikai folyamatok grafikus értelmezése és ábrázolása. Képi források és grafikonok értelmezése. 26. lecke: Polgárháború Angliában és az alkotmányos monarchia létrejötte A királyi hatalom és a feltörekvő rétegek szembekerülésének megértése. A polgárháború menetének áttekintése, az egyes társadalmi és politikai csoportok azonosítása. Az alkotmányos monarchia működési elveinek megértése. F: puritán, polgárháború, hajózási törvény, Jognyilatkozat, dicsőséges forradalom, alkotmányos monarchia, képviselő, cenzus N: Cromwell, I. Károly, Orániai Vilmos É: 1640–1649, 1689 T: Írország, Skócia Folyamat értelmezése táblázat alapján. A személyiség szerepének feltárása és megvitatása. Szöveges forrás és térképvázlat megfeleltetése. Az állam működési mechanizmusának grafikus ábrázolása. B Er
„Egy és ugyanazon szabadság” me jobbágyság n 1351 Aranybulla Háza sérthetetlen adómentesség Hadkötelezettség kilenced ősiség ki KR. pápa, itáliai bankárok, magyar főpapság támogatta, a hatalmat szívós küzdelemben, harccal, tárgyalásokkal, lépésről lépésre szerezte meg. Az egyház mellett a tartományúri hatalom visszaszorításában érdekelt nemesség és polgárság is támogatta. Hatalma az új bárói réteg hűségén, a megnövelt regálékból és adókból származó jövedelmein alapult. Jó viszonyra törekedet nyugati és északi szomszédaival. Biztosította András fia számára a nápolyi trónt. A n „Egy és ugyanazon szabadság” é
„Egy és ugyanazon szabadság” me jobbágyság n 1351 Aranybulla Háza sérthetetlen adómentesség Hadkötelezettség kilenced ősiség ki KR. pápa, itáliai bankárok, magyar főpapság támogatta, a hatalmat szívós küzdelemben, harccal, tárgyalásokkal, lépésről lépésre szerezte meg. Az egyház mellett a tartományúri hatalom visszaszorításában érdekelt nemesség és polgárság is támogatta. Hatalma az új bárói réteg hűségén, a megnövelt regálékból és adókból származó jövedelmein alapult. Jó viszonyra törekedet nyugati és északi szomszédaival. Biztosította András fia számára a nápolyi trónt. A n „Egy és ugyanazon szabadság” é