Elektron Készítette: Vajda Lajos
Az elektron (az ógörög ήλεκτρον, borostyán szóból) negatív elektromos töltésű elemi részecske, mely az atommaggal együtt kémiai részecskét alkot, és felelős a kémiai kötésekért. Szokásos jelölése: e −. Az elektron feles spinű lepton. Antirészecskéje a pozitron.
Kísérleti kimutatása 1897-ben Joseph John Thomsonnak sikerült először. Az elnevezés a görög elektron szóból származik, amely jelentése borostyánkő. A görögök borostyánkövet dörzsöltek meg más anyaggal, és tapasztalták az elektromos vonzó tulajdonságát. Fontos szerepet tölt be kémiai reakciók legnagyobb csoportjában, a redoxireakciókban.
Az elektron adatai (CODATA alapján) Elektromos töltés-e = -1, (63)· C Nyugalmi tömeg5, (12)·10 -4 u = 9, (72)· kg Relatív töltés Relatív tömeg1 / 1823 Nyugalmi energia0, (21) MeV = 8, (64)· J Mágneses momentum-928, (37)· J T -1 Spin1/2 (fermion) g-faktor-2, (75) Élettartamstabil
A hidrogénatom elektronjainak hullámfüggvényei Az energia lefelé növekszik: n=1,2,3,..., a perdület jobbfelé növekszik: s, p, d,.... A világosabb részeken nagyobb az előfordulás valószínűsége. A perdület és az energia kvantált, csak diszkrét értékeket vehet fel.
Joseph John Thomson ( ) Angol Nobel-díjas fizikus Katódsugárcsővel végzett kísérleteket az elektron fajlagos töltésének (e/m) meghatározására. A katódsugarat alkotórészecskét (elektront) az atom építőkövének tartotta. Megállapította, hogy a katódsugarakban a katód anyagától függetlenül mindig azonos részecskék lépnek ki, melyek negatív elektromos töltést hordoznak és elektromos illetve mágneses mezőben is eltéríthetők. Idézet J.J. Thomson1904-ben publikált cikkéből: „Feltételezzük, hogy egy homogén pozitív töltésű homogén gömbben mozognak töltött részecskék...” Thomson mazsolás puding modellt alkotott.