Az új nemzetközi megállapodás létrehozása EUROPEAN COMMISSION FEBRUARY 2009 Éghajlatváltozás

A kihívás nagysága Az éghajlatváltozás az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a világnak szembe kell néznie Cselekednünk kell a hőmérséklet emelkedésének stabilizálása érdekében, hogy megelőzzük a visszafordíthatatlan és katasztrofális változásokat Globális intézkedésre van szükség – csak rövid ideig van lehetőségünk cselekedni Ha most lépünk, az kevésbé költséges, mintha az elszabadult éghajlatváltozást kellene kezelnünk

A felmelegedés – valóság

1850 óta az átlaghőmérséklet világszerte 0,76 °C-kal emelkedett meg A felmelegedés zöme az utóbbi 50 év során, emberi tevékenység eredményeképpen következett be Az okok: fosszilis tüzelőanyagok elégetése energiatermelés céljából, mezőgazdaság, erdőirtás Már most is tapasztalhatjuk az éghajlatváltozás egyes következményeit, pl. hőhullámokat és szélsőségesebb időjárási eseményeket

Mit kell tennünk? Jelentősen mérsékelnünk kell a széndioxid-kibocsátásokat, és alacsony széndioxid-kibocsátású technológiákra kell áttérnünk Drámai módon változtatnunk kell az energia felhasználásán és termelésén Hatékonyabban kell felhasználnunk az energiát El kell terjesztenünk a megújuló energiák és az innovatív technológiák használatát Alkalmazkodnunk kell a már zajló változásokhoz

A nemzetközi fellépés kezdetei Az országok 1992-ben, az Egyesült Nemzetek Éghajlat- változási Keretegyezményének (UNFCCC) megkötésével kezdtek párbeszédet az éghajlatváltozásról A széndioxid-kibocsátások csökkentésére vonatkozó első nemzetközi kötelezettségvállalásokat a Kiotói Jegyzőkönyv fektette le 1997-ben Az EU vezető szerepet játszott a múltbéli megállapodásokban, emellett a hatékony jövőbeli fellépés szószólója is

A Kiotói Jegyzőkönyv után (1) Kiotó: –Csupán első lépés –Csak 2012 végéig marad érvényben –Nem minden ország csatlakozott hozzá – többek között az USA sem –Nem tartalmaz a fejlődő országokra vonatkozó kötelezettségeket, pedig az ő kibocsátásaik egyre gyorsabban felzárkóznak a fejlett országokéihoz

A Kiotói Jegyzőkönyv után (2) Új megállapodásra van szükség Nagyratörőbbnek kell lennie, hosszú távú kötelezettséget kell vállalni nagyobb arányú csökkentésekre A fejlett és a fejlődő országoknak egyaránt cselekedniük kell Teljesítenünk kell azt a vállalást, miszerint a felmelegedés mértékét 2 ºC alatt tartjuk A globális széndioxid-kibocsátások mennyiségének 2020-ig tetőződnie kell, majd 2050-re felére kell csökkennie A Kiotót követő egyezségnek ki kell terjednie a fejlődő országok és az alkalmazkodás támogatására is

Az EU intézkedései (1)

2008 decemberében az európai vezetők megállapodtak egy éghajlatra és energiára vonatkozó csomagban, amely 2020-ig nagyratörő célokat fogalmaz meg. A csomag szerint: –2020-ig 20%-kal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, illetve 30%-kal, amennyiben más fejlett országok is vállalják ezt –Az energia 20%-ának megújuló forrásokból kell származnia –20%-kal növelni kell az energiahatékonyságot

Az EU intézkedései (2) Néhány példa a csomagban szereplő konkrét lépésekre: –A kibocsátáskereskedelmi rendszer kiterjesztése –A szén-dioxid elkülönítésének és tárolásának támogatása –Országonkénti célkitűzések a megújuló energiákra vonatkozóan

Egy új globális éghajlatvédelmi megállapodás: az előre vezető út A cél egy új megállapodás megkötése 2009 végéig, az ENSZ koppenhágai konferenciáján A tárgyalásokon 192 ország vesz részt Világméretű célokra van szükség a kibocsátások csökkentését illetően Erősítenünk kell az országok alkalmazkodóképességét Újszerű finanszírozási forrásokra van szükség a fejlődő országok számára 2015-re működnie kell a nemzetközi széndioxid-piacnak

Egy új globális éghajlatvédelmi megállapodás: az előre vezető út

Itt találhatsz további tájékoztatást